Ezékiel 37:1–28

37  Jehova ereje működni kezdett rajtam,* és Jehova a szelleme által elvitt engem,+ és letett a völgy közepén, az pedig tele volt csontokkal.  Körbevezetett engem mellettük, és láttam, hogy nagyon sok csont hever a völgyben, és igen szárazak voltak.+  Így szólt hozzám: „Embernek fia! Vajon életre kelhetnek ezek a csontok?” Én ezt feleltem: „Legfőbb Úr, Jehova, te tudod.”+  Erre így szólt hozzám: „Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd meg nekik: »Ti száraz csontok, halljátok meg Jehova szavát:  Így szól a legfőbb Úr, Jehova ezekhez a csontokhoz: ’Leheletet adok belétek, és életre keltek.+  Inakat és húst adok rátok, bőrrel borítalak be titeket, leheletet adok belétek, és életre keltek; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«”  Én pedig úgy prófétáltam, ahogy parancsot kaptam. És mihelyt prófétáltam, hang hallatszott, valami zörgés, és a csontok közeledni kezdtek egymáshoz, csont a csonthoz.  Majd láttam, hogy inak és hús került rájuk, és bőr borította be őket. Lehelet azonban még nem volt bennük.  Akkor így szólt hozzám: „Prófétálj a szélnek. Prófétálj, embernek fia, és ezt mondd a szélnek: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A négy szél felől jöjj el, ó, szél,* és fújj ezekre a megöltekre, hogy életre keljenek.’«” 10  Én ezért úgy prófétáltam, ahogy megparancsolta nekem, és lehelet* ment beléjük, ők pedig életre keltek, és lábra álltak+ – egy rendkívül nagy hadsereg. 11  Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezek a csontok Izrael egész népe.+ Ezt mondják: »Csontjaink szárazak, és oda a reménységünk+. Teljesen el lettünk szakítva!« 12  Ezért prófétálj, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megnyitom sírjaitokat,+ és kihozlak benneteket onnan, én népem, és beviszlek titeket Izrael földjére.+ 13  És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket onnan, ó, népem!+’« 14  »Belétek helyezem szellememet, és életre keltek,+ én pedig letelepítelek benneteket földeteken. És megtudjátok, hogy én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem« – ez Jehova kijelentése.” 15  Jehova ismét szólt hozzám: 16  „Te pedig, embernek fia, fogj egy botot, és írd rá: »Júdáé és Izrael népéből azoké, akik vele vannak*+ Fogj egy másik botot is, és írd rá: »Józsefé, Efraim botja, és Izrael egész népéből azoké, akik vele vannak*+ 17  Aztán közelítsd őket egymáshoz, hogy egyetlen bottá legyenek a kezedben.+ 18  Ha pedig ezt kérdezi tőled a néped*: »Nem mondod el nekünk, mit jelentenek ezek?«, 19  akkor mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Fogom József botját, amely Efraim kezében van, és Izrael törzseiből azokat, akik vele vannak, és Júda botjához illesztem őket. Egyetlen botot alkotok belőlük,+ és eggyé válnak a kezemben.’« 20  A botok, amelyekre írsz, legyenek a kezedben, hogy lássák őket. 21  Aztán így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Kihozom az izraelitákat a nemzetek közül, amelyekhez elmentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a földjükre.+ 22  Egyetlen nemzetté teszem őket az országban,+ Izrael hegyein, és egyetlen király fog uralkodni mindnyájuk felett.+ Nem lesznek többé két nemzet, és nem is oszlanak többé két királyságra.+ 23  Nem fogják többé beszennyezni magukat undorító bálványaikkal*, utálatos szokásaikkal és egyetlen törvényszegésükkel sem.+ Megszabadítom őket minden hűtlen cselekedetüktől, amellyel vétkeztek, és megtisztítom őket. A népem lesznek, én pedig Istenük leszek.+ 24  Szolgám, Dávid lesz a királyuk,+ és egy pásztoruk lesz mindnyájuknak+. Bírói döntéseim szerint fognak járni, és gondosan megtartják rendeleteimet.+ 25  Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, ahol ősapáitok laktak.+ Ők, a gyermekeik* és a gyermekeik gyermekei is örökké azon fognak lakni,+ és a szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökké.+ 26  És békeszövetséget kötök velük;+ örök időkre szóló szövetség lesz az velük. Helyet készítek nekik, megsokasítom őket,+ és közéjük helyezem szentélyemet örökre. 27  Sátorom* velük* lesz; én leszek Istenük, ők pedig a népem.+ 28  És megtudják a nemzetek, hogy én, Jehova szentelem meg Izraelt, amikor közöttük lesz a szentélyem örökre.+’«”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „Jehova rám tette a kezét”.
Vagy: „lehelet”; „szellem”.
Vagy: „szellem”.
Vagy: „akik a társai”.
Vagy: „akik a társai”.
Szó szerint: „néped fiai”.
A héber kifejezés rokonságban állhat a ’ganéj’ jelentésű szóval, és a megvetés kifejezésére használták.
Szó szerint: „fiaik”.
Vagy: „lakóhelyem”; „otthonom”.
Vagy: „felettük”.

Jegyzetek

Multimédia