NAPJAINKBAN sok szó esik a kereszténység papjainak hiányosságairól, de alig beszélnek az általuk viselt egyházi címek hiányosságairól. Némely címek egyszerűek, mások azonban nagyratörőek. Íme néhány példa:

• Pap: „tisztelendő”.

• Anglikán püspök: „főtisztelendő püspök úr”.

• Római katolikus püspök (Olaszországban): „őexelenciája, a legelőkelőbb és legtiszteletreméltóbb Monsignor”.

• Bíboros: „őeminenciája”.

• A pápa: „legszentebb atya” (Magyarországon: szentatya).

A „tisztelendő” és „püspök” címek oly régóta használatosak, hogy azok nem sértik a legtöbb egyháztag fülét. De felhatalmaz a Biblia ilyen címekre?

A King James Version-ban a „tisztelendő” kifejezés csak egyszer fordul elő, mégpedig a Zsoltárok 111:9-ben, ami így szól: „Szent és tisztelendő az ő neve.” Kinek a neve? A következő vers azt mondja: „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme” (Zsoltárok 111:10). Egy katolikus változatban e két részletet így olvassuk: „Szent és félelmetes az ő neve. A bölcsesség gyökere Yahweh [Jehova] félelme” (The New Jerusalem Bible). Ezért, Isten Szava szerint istenfélelem vagy tisztelet kizárólag Jehovának, a Mindenhatónak jár. Helyénvaló akkor azt embereknek adni?

„Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván” – írta Pál Timótheusnak (1Timótheus 3:1, Károli). A The New Jerusalem Bible szerint azonban ez a vers így olvasható: „Elnöklő vénségre törekedni annyi, mint nemes feladatra vágyakozni”. A felelősségteljes pozíciókban levő korai keresztényekre úgy utaltak, mint „vének”-re és „felvigyázók”-ra. Ezeket a kifejezéseket címként használták? Nem. Ezeket a férfiakat sohasem szólították „Péter püspök”-nek vagy „Jakab vén”-nek. Ezért azok az érett keresztény férfiak, akik vénként szolgálnak Jehova Tanúi gyülekezeteiben, sohasem címként használják a „vén” kifejezést. A „vén” vagy „felvigyázó” (püspök) kifejezéseket azokra alkalmazzák, akik tekintélyes és felelősségteljes állást töltenek be. A kifejezések e kinevezett férfiak képesítéseit és azt a munkát írják le, amit végeznek.

Mi a helyzet a „bíboros” címmel? Található ilyen a Bibliában? Nem. Ez semmilyen változatban sincs benne. Valójában a római katolikus egyház is elismeri, hogy  ez a cím nem Biblia szerinti. A New Catholic Encyclopedia kifejti: „A szó a latin cardo szóból ered, aminek jelentése ’csuklópánt’, és IV. Eugenius pápa szavai szerint ’amint egy ház ajtaja annak csuklópántjain fordul, így az Apostoli Szentszéket jelentő bíborosi rangon nyugszik és talál támaszt az egész egyház ajtaja’.” Ez a forrásmű arról is beszámol, hogy a „bíborosok a közvetlen megszólításban az ’eminenciás’ kiváltságnak örvendtek”. Helyzetük azt is megengedte nekik, hogy piros köntöst és piros sapkát viseljenek. Rendelkeztek az apostolok ezekkel a ’kiváltságokkal’? A Biblia azt mondja, hogy nem.

Uraknak kell szólítani a papság tagjait? Az anglikán püspököket „urak”-nak szólítják. A katolikus főpapokat gyakran szólítják „monsignore” címen, ami azt jelenti: „uram”. Némely országban a holland református egyház szolgáit dominee címen szólítják, ami a latin dominus szóból ered, és melynek jelentése: „úr”. Jézus azonban arra utasította tanítványait: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, . . . A ti körötökben ne így legyen” (Máté 20:25, 26, Katolikus fordítás). Péter apostol is ezt írta: „Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei” (1Péter 5:3, K. f.). Azon alkalommal, amikor Jézus alázatosan megmosta tanítványai lábait, ezt mondta nekik: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok” (János 13:13, K. f.). Jogos tehát az embereknek olyan egyházi címet használni, ami Istennek és az ő Fiának jár?

Helyénvaló az „atya” egyházi cím? Ez széles körben használatos a római katolikus és az anglikán egyházban. A „padre”, aminek jelentése „atya”, szintén széles körben használatos. Jézus azonban erre tanította tanítványait: „Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei” (Máté 23:9, Ökumenikus fordítás) A Katolikus fordítás-ban hasonlót olvashatunk: „Atyának se szólítsatok senkit a földön.” Miért nem engedelmeskednek a papok és követőik az Úr Jézus Krisztus ezen parancsának?

A római pápát gyakran „szentatyá”-nak szólítják. Olasz személyzete azonban gyakran szólítja őt Santissimo Padre címen, aminek jelentése: „legszentebb atya”. A „szent atya” olyan cím, ami csak egy alkalommal tűnik fel a Bibliában (János 17:11). Ez a Legfőbb Lény kizárólagos címe. Helyénvaló földi és tökéletlen teremtményeket ilyen címen szólítani?

Kérünk, olvasd el és vedd figyelembe a Máté 23:1–12-ig terjedő vers szövegkörnyezetét. Jézus beszélni kezd a farizeusokhoz, akik a judaizmus kiemelkedő szektájához tartoztak. Ragaszkodtak a törvény betűjéhez és a Mózesi Törvény minden részletének betartása mellett kardoskodtak. Szerettek úgy öltözködni és cselekedni, hogy magukra vonják a figyelmet. Vallásuk egyfajta kérkedés volt – öltözködési irányzatuk, fő helyük étkezéseknél, elöl ülésük a zsinagógákban és tiszteletreméltó címeik. Még annál is nagyobb tiszteletet követeltek maguknak, mint amit a szülőknek kell adni. Azt akarták, hogy atyának szólítsák őket. Jézus azonban rámutat, hogy minden követője egyformán Isten gyermeke. Bármely ezzel ellentétes cím valami olyannak a gőgös bitorlása, ami Istennek jár. Jézus tehát megtiltotta az „atya” szó vallásos értelemben vett megtisztelő címként való használatát. Jézus kitartott amellett, hogy követőinek csak egy atyjuk van a hitben, Jehova.

Nem világos tehát, hogy sok pap olyan ’szent helyen’ áll, ami Istennek és az ő Fiának van fenntartva, és hogy sok tiszteletet vonnak el tőlük a tökéletlen emberek felé? Az igaz keresztények ma kerülik, hogy egyházi címekben tetszelegjenek, és kerülik azt a gyakorlatot, hogy egyházi piedesztálra helyezzenek embereket. Jehova Tanúi között a szolgák egyetlen megszólítási formája a „testvér” (2Péter 3:15). Ez összhangban van azzal, amit Jézus mondott: „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8, K. f.).