Ahol a bábok operákat adnak elő

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRIAI ÍRÓJÁTÓL

„IGEN, a zene csodálatos volt, de a bábtechnika egyenesen lenyűgöző! Ezek a marionettek olyan finom kézmozdulatokra is képesek voltak, amilyeneket még soha, egyetlen báb- vagy marionettelőadásban sem láttam!”

Vajon egy gyerekeknek szóló bábjátékról mondták ezt? Nem. Hiszed vagy sem, egy felnőtt lelkendezett így egy operaelőadásról. Hol lehet ilyen különleges operát látni? Az egyik legcsodálatosabb operaházban, az ausztriai Salzburgban, mely Mozartnak, a híres zeneszerzőnek a szülővárosa.

De hallottál már olyanról, hogy 0,5-1 méter magas, fából készült marionettfigurák operát adnak elő? A Salzburgi Marionettszínház bábjai pontosan ezt teszik. Amint táncra perdülnek a színpadon, óhatatlanul is elbűvölik a közönséget, és elrepítik őket a képzelet és a lenyűgöző zene világába.

A valóság és a képzelet összefonódik

Amint felcsendül a nyitány, és felgördül a függöny, a közönséget olykor meghökkenti a látvány. Most akkor tényleg ilyen fából készült bábfigurák fognak itt illegni-billegni a színpadon, és úgy csinálnak, mintha áriákat énekelnének? És mi az a sok madzag a fejük felett? Némelyek a közönség soraiban  nem tudják leplezni a csalódottságukat. „Itt mindent látni lehet, még azt is, amit nem kéne!” – méltatlankodnak. Ráadásul sehol egy zenekari árok, se zenészek! Már maga az a gondolat sem túl vonzó, hogy egyszerűen csak lejátszanak egy előre felvett operát. A szenvedélyes operarajongó talán még fel is csattan: „Ezt a borzalmat!” De várjunk csak egy kicsit! Lassan, szinte észrevétlenül, a közönség hangulata megváltozik.

Ahogy a kétkedés első pillanatai tovatűnnek, megkezdődik a marionettbábok elbűvölő játéka. Lebilincselő, ahogy a valóság és a képzelet összefonódik. A selyemfonalak, melyek életre keltik a bábokat, mintha már ott se lennének. A közönséget nemcsak az előadás nyűgözi le, hanem az a szokatlan jelenség is, hogy egy kis operaházban marionettfigurák lépnek fel. Mindez többé nem tűnik abszurdnak, és a közönség gyorsan elfelejti, hogy valójában élettelen marionettbábokat lát. Igen, a báboknak megvan az a csodálatos képességük, hogy még a hitetlenkedő nézőt is el tudják bűvölni, elragadva őket a maguk sajátos kis világába.

A színfalak előtt és mögött

A háttérben zajló események majdnem olyan izgalmasak, mint maga az előadás. A valódi művészek a bábjátékosok, akik a színfalak mögött, jobban mondva a színpad fölött, egy hídon állnak. Míg a bábjátékosok ide-oda mozgatják a kezüket, mintha valamiféle jelbeszédet használnának, a marionettbábok énekelnek, sírnak, párbajoznak vagy pukedliznek, akárcsak a valódi operaénekesek.

A The New York Times egyszer kifejtette, hogy mitől olyan bámulatos ez a művészet: „A színfalak mögött az emberek bármilyen szereplőt életre kelthetnek, legyen az akármilyen korú vagy nemű; csupán egyetlen dologra van szükségük, de arra nagyon, mégpedig szakmai hozzáértésre.” És az a hozzáértés, amivel a salzburgi bábjátékosok életre keltik a marionettjeiket, valóban fantasztikus!

 Élettelen szobrok helyett bábok

A Salzburgi Marionettszínház már több mint 90 éve, 1913 óta sikeres. A társulat ekkor mutatta be először Mozart egyik operáját. A színház alapítója Anton Aicher, egy szobrász volt. Aicher Münchenben tanulta a mesterséget, majd később olyan marionettfigurákat készített, melyek rendkívül élethűen tudtak mozogni. Hamar rájött, hogy sokkal élvezetesebb marionetteket készíteni, mint élettelen oltárszobrokat faragni.

Nem telt bele sok idő, és Aicher egész családját elbűvölte ez a fajta szórakozás. A család lelkesen segédkezett a marionettek ruháinak megvarrásában, továbbá a zenei és a prózai részekben is közreműködtek. Akkora sikerük volt, hogy a repertoárjuk hamarosan kibővült. 1927-től kezdve pedig vendégművészekként más országokban is felléptek. Napjainkban a marionettek rendszeresen feltűnnek külföldön is, például Japánban vagy az Egyesült Államokban. Bármilyen kultúráról legyen is szó, a közönség mindenhol élvezi a marionettek játékát.

Neked való kikapcsolódás?

Az opera fogalmát a következőképpen határozhatjuk meg: „Énekelve és zenekari kísérettel előadott s rendsz. karénekeket tartalmazó drámai mű” (A magyar nyelv értelmező szótára). Az operalibrettók, vagyis szövegkönyvek a mitológián, történelmen, bibliai beszámolókon vagy kitalált történeteken alapulnak. Lehetnek tragikusak, romantikusak, és vannak vígoperák is. A marionettszínház előadásai általában német vagy olasz nyelvűek. Ezért bölcs dolog elolvasni az operaismertetőt a saját nyelveden, hogy lásd, neked való-e a darab.

Hogyan tudja egy keresztény eldönteni, hogy egy bizonyos opera megérdemli-e a figyelmét? Vajon csak az számít, hogy mennyire híresek az énekesek? Vagy hogy a zene milyen szép? Esetleg a történet, amelyen a szövegkönyv alapul?

Egy keresztény úgy tudja a legjobb módon eldönteni, hogy meghallgasson vagy megnézzen-e egy operát – vagy legyen szó bármilyen más kikapcsolódási formáról –, ha az ismertetőt összeveti a Pál apostol által mondottakkal: „Végezetül, testvérek, amik csak igazak, amik csak komoly figyelmet érdemelnek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak szeretetre méltók, amikről csak jót mondanak, ha van valami erény, és ha van valami dicséretre méltó, továbbra is azokkal foglalkozzatok” (Filippi 4:8).

[Térkép a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AUSZTRIA

BÉCS

Salzburg

[Kép a 8. oldalon]

A teljes marionett-társulat készen áll, hogy operákat adjon elő

[Kép a 9. oldalon]

A Salzburgi Marionettszínház

[Kép a 10. oldalon]

Anton Aicher, az alapító

[Forrásjelzés]

By courtesy of the Salzburg Marionette Theatre

[Képek forrásának jelzése a 8. oldalon]

Az összes kép a 8. és a 9. oldalon: By courtesy of the Salzburg Marionette Theatre