Otthon a hóban

AZ ÉBREDJETEK! FINNORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

MELEG ruha és lábbeli nélkül az emberek nagyon megsínylenék, vagy nem is élnék túl a messzi észak dermesztően hideg teleit. De számtalan állat élete nem áll meg, bármilyen évszak legyen is. Amellett, hogy az állatoknak finom és meleg toll vagy szőr télikabátjuk van, a hó bámulatos szigetelőképességének is jó hasznát veszik.

A hó jégkristályokból áll, melyek közvetlenül a vízpárából képződnek. Huszonöt centiméter hó körülbelül két és fél centiméter víznek felel meg. A hóban tehát rengeteg levegő van, melyet a kristályok tartanak fogva. Emiatt a csodálatos tervezés miatt, a hó nagyon jól szigetel a szélsőséges hideg ellen, így megvédi a magvakat és a növényeket a tavaszi hóolvadásig. Amikor is ez a hatalmas mennyiségű megfagyott vizet rejtő hó – mely követi a földfelszín alakját – elolvad, megöntözi a földet és táplálja a patakokat.

Élet a „hópaplan” alatt

Közvetlenül a hófelszín alatt található alagutakban sokféle apró, szőrös állatka cikázik fel-alá, és éli a mindennapi életét, melynek legnagyobb részét gyakran a táplálék megszerzése utáni féktelen hajsza teszi ki. Köztük vannak a lemmingek és a pockok, valamint a cickányok, melyek kicsi, főleg éjszakai rovarevő állatok, és rokonságban állnak a vakondokkal. Az egerek viszont gyakran a hó felszínén futkároznak, miközben bogyók, makkok, magvak és a facsemeték puha külső kérge után kutatnak.

Hogyan tartják fenn a kisebb emlősök a megfelelő testhőmérsékletet? Sokuknak nemcsak hogy meleg télikabátjuk van, hanem a hihetetlenül gyors anyagcseréjük révén egy beépített kályhájuk is. Képzelheted, hogy ezeknek az élő kályhácskáknak milyen sok fűtőanyagra van szükségük! A cickányok például mindennap közel a saját testsúlyukkal egyenlő mennyiségű  rovart, lárvát és bábot esznek meg. Legkisebb fajuk, a törpe cickány, saját súlyához képest, még ennél is többet eszik! Ezért minden ébren töltött perc gyakorlatilag szüntelen kutatás az élelem után.

Ugyanakkor sok apró emlős szerepel kedvenc fogásként a ragadozók étlapján, például a bagolyén és a menyétfélék családjának két tagjáén, a hermelinén és a menyétén. A karcsú és fürge menyéteknek jó adottságaik vannak ahhoz, hogy élelemszerzés közben a hóban rejtőző labirintusokban közlekedjenek. A menyétek még a náluk nagyobb nyulakra is vadásznak.

A baglyok is zsákmányt keresnek. A szakállas bagolynak olyan rendkívül finom a hallása, hogy képes észrevenni és követni a hó alatt járkáló pockot, feltéve, ha a hótakaró nem túl vastag. Miután a bagoly megállapítja, hol van a zsákmány, lecsap a hóba, hogy karmaival szorosan megragadja és elvigye szerencsétlen áldozatát. Viszont ha túl mély a hó, számos ragadozó koplalni kényszerül, sőt éhen hal, a prédául szolgáló állatok pedig túlszaporodnak.

Sok állat, hogy ne haljon éhen a szűkös téli évszakban, a melegebb hónapokban felhalmozott zsírtartalékát éli fel. Általában azért akad némi ennivaló. A jávorszarvasok például a fák fiatal ágait rágcsálják, különösen az erdeifenyőét. A mókusok az éléskamráikba rejtett tápláló magvakat rágicsálják, a havasi nyulak pedig puha fakérget, gallyakat és hajtásokat eszegetnek. Egyes madárfajok szeretnek fagyott bogyókat és fenyőágakat csipegetni.

Zuhanórepülés a hóba

Számos madár kihasználja a hó szigetelőképességét, hogy melegen tartsa magát, amíg napközben pihen, vagy éjszaka alszik. Közéjük tartozik a császármadár, a nyírfajd, a havasi hófajd, és olyan kisebb madarak is, mint a kenderike, a süvöltő és a veréb. Ha a hó elég puha és mély, néhány madár egyenesen belerepül a hóba, éppen úgy,  mint egy tengeri madár a vízbe. Ez az okos stratégia semmilyen lábnyomot nem hagy, melyet a ragadozók észrevehetnének vagy kiszagolhatnának.

Miután a madarak már a hókupacban vannak, kivájnak egy közel egy méter széles gödröt, melyet finnül kieppinek hívnak. Az éjszakai szél a hó alatti élet minden nyomát elfújja a felszínről. Amikor az emberek túra közben túl közel találnak menni egy ilyen madárodúhoz, a hó ropogása felriasztja a madarakat. Nincs az a gyanútlan túrázó, akit halálra ne rémisztene a tőle csupán néhány méterre hirtelen szanaszét repülő hó és a madarak vad szárnycsapkodása.

Téli ruhatár

Ahogy változnak az évszakok, néhány sarkvidéki állat úgy álcázza magát, hogy a nyári bundáját vagy tollruháját télire cseréli, mely beleolvad a havas tájba. Finnországban a sarki róka, a havasi nyúl és néhány menyétfaj ősszel vastag, fehér vagy majdnem fehér bundát növeszt.

A havasi hófajd tarka, nyári tollazata is vakítóan fehérre változik. És a lábujjait, melyeket a melegebb hónapokban ritka tollazat fed, sűrű tollazat növi be, mely megfelelő hócipőként szolgál. Még az idő alatt is, míg „kosztümöt” váltanak, bizonyos zsákmányállatokat megvédi a tarkabarka árnyalatú tollazatuk, mely beleolvad a részben hóval borított, foltos színezetű tájba.

Gondolkodtál már azon, hogy a madaraknak miért nem lesz semmi bajuk attól, vagy legalább is miért nem érzik felettébb kellemetlennek, hogy a havon vagy a jégen járkálnak, pedig a legtöbbjük mezítláb van? A lábaikban egy remekül megtervezett „radiátor” működik. Ennek a bámulatos tervezésnek köszönhetően a meleg artériás vér eljut a szívtől egészen a lábakig, a lábaktól visszaáramló hideg vér pedig felmelegszik.

Igen, a jeges sarkvidékektől a tikkasztóan meleg trópusokig, az élővilág nem egyszerűen csak túléli bolygónk szélsőségeit, hanem még ilyen körülmények között is pezseg az élet. Azok a férfiak és nők, akik felfedezik és megörökítik ezt a pezsgő életet, rendszerint nagy elismerést kapnak munkájukért, mégpedig jogosan. Mennyivel inkább kellene dicsérnünk a Teremtőt a földi élet csodáiért! A Jelenések 4:11 ezt mondja: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.”

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

Keresztények, akik nem félnek a hidegtől

Finnországban Jehova Tanúi a téli hónapokban az időjárásnak megfelelően jól felöltöznek, és tovább végzik szellemi tevékenységeiket. Vannak Tanúk, akik még hosszú utakat is boldogan tesznek meg, hogy részt vehessenek a keresztény összejöveteleken. Mi több, a hosszú hideg hónapokban sem csökken az összejövetelek látogatottsága a vidéki területeken. Jehova Tanúi a nyilvános szolgálatban is buzgók maradnak. Sőt olyan nagy kiváltságnak tekintik, hogy tanúskodhatnak a Teremtőről, Jehova Istenről, hogy ezért készek otthagyni kényelmes otthonaik melegét, hogy részt vegyenek Jehova Királyságának hirdetésében (Máté 24:14).

[Kép a 16–17. oldalon]

Hóhojszák egy üregben

[Forrásjelzés]

By courtesy of John R. Peiniger

[Kép a 16–17. oldalon]

Hermelin

[Forrásjelzés]

Mikko Pöllänen/Kuvaliiteri

[Kép a 17. oldalon]

Hattyúk

[Kép a 17. oldalon]

Hócipős nyúl

[Kép a 17. oldalon]

Sarki róka