Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Légiforgalmi irányítás – Hogyan szolgálja a biztonságodat?

Légiforgalmi irányítás – Hogyan szolgálja a biztonságodat?

Légiforgalmi irányítás – Hogyan szolgálja a biztonságodat?

AZ ÉBREDJETEK! FÜLÖP-SZIGETEKI ÍRÓJÁTÓL

REPÜLÉS közben gondolkodtál már azon, hogy a pilóta honnan tudja, hogy épp merre jártok? Talán félelem fogott el, amikor belegondoltál, hogy repülők tucatjai, sőt százai szelik az eget keresztül-kasul egy időben. Hogyhogy nem ütköznek össze?

Természetes, hogy ezek a kérdések foglalkoztatják az utazókat. Ám a statisztikák bizonyítják, hogy az utasszállító repülőgépeken rendkívül biztonságos az utazás, tulajdonképpen biztonságosabb, mint motorral vagy autóval utazni. * Ehhez nagyban hozzájárul a légiforgalmi irányító rendszer.

A repülőgép biztonságos irányítása

A kapitány, vagyis a főpilóta felelős elsősorban a repülőgép biztonságos működéséért. Ám sokszor előfordul, hogy nem látja a körülötte lévő gépeket, nem is tud róluk. Éppen ezért a legtöbb országban létezik légiforgalmi irányító rendszer. A földi kiszolgálást végző személyzet minden járat mozgását nyomon követi, melyek a műszeres repülési szabályok szerint közlekednek.

Samuel, aki már 13 éve dolgozik légiforgalmi irányítóként Kaliforniában, ezt mondja: „A légiforgalmi irányító szakembereknek létfontosságú a szerepük a légiközlekedés biztonságában. A leglényegesebb feladatuk az, hogy távol tartsák egymástól a repülőgépeket.” Melba, aki egy légiforgalmi szolgálatnál dolgozik felelős beosztásban, hozzáteszi: „Az első és legfontosabb dolog a biztonság. De a biztonság mellett a gyors és folyamatos közlekedésről is gondoskodunk.” Ezért a légiforgalmi irányítók nemcsak arra ügyelnek, hogy ne legyenek ütközések, hanem arra is, hogy a gépek zavartalanul tudjanak közlekedni.

Mindez azt jelenti, hogy miközben a pilóta igyekszik eleget tenni a pilótafülkében a kötelezettségeinek, a földről több szem és fül is figyelemmel kíséri a járat útját. A pilóta rendszerint nemcsak a felszállás és a leszállás helyén dolgozó irányítókkal értekezik rádión, hanem számos más ponton lévő irányítóval is.

Napjainkban, amikor ilyen nagy sebességgel közlekednek a légi járművek, nagyon fontos, hogy műszerekkel figyeljék azt, amit a pilóta nem láthat. Képzeld el, hogy két utasszállító járat pontosan szemben egymás felé tart. Mire a pilóták szabad szemmel észlelnék egymást, már csupán másodperceik lennének arra, hogy elkerüljék az ütközést! A légiforgalmi irányítás felelőssége az, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Jóval azelőtt, hogy a pilóták észrevennék egymást, utasításokat kapnak, hogy biztonságos távolságban maradhassanak a másik géptől.

A repülőgép nyomon követése

A földi navigációs rádiójeladók a repülőgép biztonsága érdekében jeleket bocsátanak ki. A pilótának vannak műszerei, melyek fogják ezeket, és jelzik neki, hogy hol is van pontosan. Mivel a jeladók bizonyos pontokon helyezkednek el, a gépek az egyik jelentőponttól a másikig repülnek, míg el nem érik a célállomást. Ezek a navigációs segédeszközök tulajdonképpen meghatározott légi útvonalakat hoztak létre.

A légiforgalmi irányítók nyomon követik a gépeket az útvonalakon. Indulás előtt a pilótáknak készíteniük kell egy repülési tervet, mely mutatja a tervezett repülési útvonalat. Ebből az úgynevezett repülés-nyilvántartásból az irányítónak is van egy másolata. Salvador Rafael, egy vezető beosztású légiforgalmi irányító elmondja, hogy ez miért hasznos: „Az útvonalakon vannak bizonyos jelentőpontok. Amikor a pilóta elhalad felettük, erről tájékoztatnia kell az irányítót. Ekkor az irányító rögzíti ezt a repülés-nyilvántartáson.” Így képet kap arról, hogy merre tart a gép.

Ahhoz, hogy a pilóta be tudjon jelentkezni, az irányítónak szüksége van egy másik eszközre is, a rádióra. Az irányító pontosan tudja, hol van a gép, és a pilóta utasításokat kap, hogy biztonságos távolságban tudjon maradni a többi légi járműtől. Az irányítóknak és a pilótáknak gyakran több rádiójuk és frekvenciájuk is van. Ha az egyikkel történik valami, ott van a másik.

Mi a helyzet a nemzetközi járatokkal, ahol különböző nyelvek vannak érintve? Hogy elkerüljék a veszélyeket, melyek kommunikációs hibákból adódhatnak, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet úgy döntött, hogy az angol legyen a légi közlekedés közös nyelve. Ezenkívül, mivel bizonyos szavak, betűk és számok hasonlóan hangoznak rádión keresztül, a légiforgalmi irányítókat megtanítják bizonyos bevett kifejezésekre és kiejtési módokra, hogy ezeket használják, amikor utasításokat adnak a pilótáknak. Továbbá a biztonság fokozása érdekében a pilótákat megkérik, hogy „olvassanak vissza”, vagyis ismételjenek el bizonyos utasításokat, melyeket az irányítóktól kapnak.

A radar is egy olyan eszköz, amit a légiforgalmi irányítók használnak. A repülőgépek által kibocsátott rádióhullámokat egy radarantenna fogadja. A repülők ezután pontokként tűnnek fel az irányító radarképernyőjén. Sok gép fel van szerelve fedélzeti válaszjeladó berendezéssel, amely egy azonosító jelet küld vissza a radarnak. Amikor ezt a jelet a számítógép beazonosítja, a jármű megjelenik a radarképernyőn a járat számával, a sebességgel, a repülési magassággal és a típusjelzéssel együtt.

Ha az irányító úgy ítéli meg, hogy változtatni kell a gép helyzetén, hogy elkerüljenek egy ütközést, többféleképpen is dönthet. Utasíthatja a pilótát, hogy változtasson irányt (1.). Ezt hívják vektorálásnak. Olyan utasítást is kiadhat, hogy a gépnek változtatnia kell a sebességén (2.), ha például az egyik gép megelőzi a másikat. Legtöbbször úgy tartják meg a kellő távolságot a gépek között, hogy utasítást adnak a repülési magasság (3.) megváltoztatására.

Az is nagyban hozzájárul a biztonsághoz, hogy sok radarrendszer képes figyelmeztetni az irányítót, ha veszélyes helyzet áll elő. Például vizuális és hangjelzést is ad, ha úgy érzékeli, hogy két légi jármű túl közel fog kerülni egymáshoz. Akkor is figyelmeztet, ha úgy tűnik, hogy egy gép túl alacsonyan repül.

Cél a biztonság

Már folyamatban van bizonyos terveknek a kivitelezése, melyekkel biztonságosabbá tehető a légiforgalmi irányító rendszer. A földi navigációs rendszer gyakran megköveteli, hogy a gépek meghatározott útvonalakon és meghatározott repülési magasságon közlekedjenek. Emiatt nem tudják olyan jól kihasználni a légteret, és a repülési útvonalak is hosszabbak. A repülőgépek a jövőben még inkább a műholdas rendszerekre fognak támaszkodni, mint amilyen például a Globális Helymeghatározó Rendszer. Ezeknek köszönhetően a gépeknek sokkal nagyobb rugalmassággal lehet majd meghatározni az útvonalát, és így könnyebb lesz irányítani az interkontinentális járatokat.

Ahogyan azt most a légiforgalmi irányítás rövid áttekintéséből láthattuk, nem a pilóta az egyetlen, aki minden egyes pillanatban tudja, hogy éppen hol van a gép. Tulajdonképpen a földön mások is nyomon követik a gépet. A rendszer úgy lett megalkotva, hogy minimálisra csökkentsék a veszélyt, és a lehető legnagyobb biztonságot érjék el. Nem csoda, hogy az utasszállító repülőgépek esetében olyan ritkán fordulnak elő balesetek!

Szóval ha egyszer te is repülőre ülsz, nincs ok az aggodalomra. Ha legközelebb nagyobb távolságra utazol, ne feledd, hogy a légiforgalmi irányítók a biztonságod érdekében rajtad tartják a szemüket. Te csak dőlj hátra, lazíts, és élvezd a kényelmes repülést!

[Lábjegyzet]

^ 4. bek. Nemrégiben az egyik évben az Egyesült Államokban a légi járművek körülbelül 11 milliárd kilométert tettek meg a levegőben, és átlagosan csupán minden 334 448. repülési órára jutott egy baleset.

[Ábra a 14–15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A REPÜLŐGÉP NYOMON KÖVETÉSE

Globális Helymeghatározó Rendszer

Légiforgalmi irányító rendszer

Földi navigációs rádiójeladók

Rádió

Radar antenna

[Kép a 15. oldalon]

Légiforgalmi irányítótorony

[Kép a 15. oldalon]

Légiforgalmi irányítók

[Kép a 15. oldalon]

Légiforgalmi irányítóközpont

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Torony és irányítók: NASA Ames Research Center; irányítóközpont: U. S. Federal Aviation Administration