A jótékonyság az igazi megoldás?

BÁR a hírek sokszor természeti katasztrófákról, szegénységről, éhezésről, betegségekről és fenyegető környezeti problémákról szólnak, egy ígéretesebb irányzat is megfigyelhető, ez pedig nem más, mint a nagylelkűség. Gyakran hallunk arról, hogy gazdag emberek dollármilliókat, sőt -milliárdokat adományoznak nemes célokra. A hírességek sokszor arra használják a népszerűségüket, hogy súlyos problémákra irányítsák a figyelmet. Még a kevésbé tehetősek is adományoznak különböző célokra. De milyen mértékben segíthetnek a pénzadományok, különösen hosszútávon?

Az adakozás aranykora?

Úgy tűnik, hogy az adakozás bizonyos országokban egyre népszerűbb. „A XXI. század elején több [adományokból működő] alapítvány létezik, melyek több pénzből gazdálkodnak és több országban, mint bármikor ezelőtt” – jegyzi meg egy könyv. Mivel a gazdagok tábora egyre bővül, várhatóan az adakozás is folytatódni fog. És nemcsak arról van szó, hogy néhányan többet tudnak adni, hanem arról is, hogy amikor a gazdagok meghalnak, a végrendeletükben valószínűleg még több pénzt ajánlanak fel jótékony célokra. A The Economist című brit folyóirat jó okkal állapítja meg, hogy talán „a jótékonyság aranykorának” hajnalán élünk.

Ennek a jelenségnek az egyik oka az, hogy a kormányzatok képtelenek orvosolni az égető, világméretű problémákat. Egy ENSZ nagykövet, aki az Afrikában előforduló HIV-fertőzésekkel és AIDS-cel foglalkozik, elmondta, hogy többek  között a „politikai vezetés hiányosságai” miatt foglalkozik egyre több híresség a világméretű egészségügyi gondokkal. Akár a szegénységről, egészségügyi ellátásról, környezetszennyezésről, oktatásról vagy társadalmi igazságtalanságokról van szó, a gazdagok „egyre inkább türelmetlenek amiatt, hogy a kormányzati és a nemzetközi erőfeszítések képtelenek megoldani vagy enyhíteni ezeket a gondokat”, jegyzi meg Joel Fleishman a könyvében (The Foundation: A Great American Secret—How Private Wealth Is Changing the World). Egyes gazdag jótékonykodók, mivel már most szeretnének változtatni a helyzeten, megpróbálnak olyan módszerekhez folyamodni, melyek az üzleti életben már egyszer beváltak.

A jótékonyság ereje

A XX. század elején már volt a jótékonyságnak egy úgynevezett aranykora. Az üzleti világ titánjai, például Andrew Carnegie és idősebb John D. Rockefeller úgy döntöttek, hogy vagyonukkal segítenek a rászorulókon. Ezek az adományozók látták, hogy bár a jótékonyság hagyományos formái segítenek az éhezők táplálásában és a beteg gyerekek ápolásában, nem a problémák gyökerére összpontosítanak. Mivel felismerték, hogy a hatékonyabb adakozás érdekében más stratégiára van szükség, intézeteket, alapítványokat hoztak létre, melyek felgyorsítják a társadalmi változásokat, és kutatásokba fektettek be azzal a céllal, hogy felszámolják a gondok kiváltó okait. Azóta az ilyen szervezeteknek szó szerint tízezrei alakultak meg világszerte, melyek közül jóval több mint ötvennek a vagyona meghaladja az 1 milliárd dollárt.

Kétségtelen, hogy ezek a szervezetek sok jót megvalósítottak. Számtalan iskola, könyvtár, kórház, park és múzeum tanúskodik erről. Ezenkívül a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló programok hozzájárulnak, hogy több élelmiszer jusson a szegénység sújtotta országokba. Az orvosi kutatások támogatása lehetővé teszi a jobb egészségügyi ellátást, és néhány esetben meg is szüntet bizonyos betegségeket, például a sárgalázat.

Mivel a problémák ellen most nagyobb figyelemmel és több forrás felhasználásával harcolnak, napjainkban sok ember szemében jó esély van a sikerre. 2006-ban az Egyesült Államok egyik korábbi elnöke jótékony emberek körében a következőket nyilatkozta: „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a magánemberek adományai milyen nagy mértékben a köz javára válnak.”

Sokan azonban kevésbé bizakodók. Laurie Garrett, a nemzetközi egészségügyi ellátás szakértője ezt írta: „Az ember úgy gondolná, hogy ennyi pénzzel a zsebünkben, már a láthatáron van a megoldás sok olyan egészségügyi problémára, mely az egész világot érinti. De ez nem így van.” Miért nem? Megemlíti a költséges bürokráciát, a korrupciót, az összehangolt erőfeszítések hiányát, és azt, hogy az adományozók egyre többször meghatározzák, hogy az adományukat milyen egészségügyi célra lehet felhasználni, például az AIDS elleni küzdelemre.

Mivel az erőfeszítések nincsenek összehangolva, és a pénzt „legtöbbször egy bizonyos jól ismert betegség elleni küzdelemre adják, ahelyett hogy általában az egészségügyet támogatnák”, Laurie Garett úgy gondolja, „komoly veszélyt jelent, hogy a jelenlegi nagylelkűség nemcsak hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hanem még ronthat is a helyzeten”.

Nem csak a pénz számít

A jótékonyságnak, függetlenül attól, hogy mire irányul, mindig lesznek korlátai. Miért? Először is sem a pénz, sem a jó oktatás nem tudja megszüntetni az olyan problémákat, mint a kapzsiság, a gyűlölet, az előítélet, a nacionalizmus, a faji megkülönböztetés vagy a hamis vallásos tanítások. Bár ezek a dolgok hozzájárulnak az emberiség bajaihoz, mégsem ezek a szenvedés kiváltó okai. Ahogyan arra a Biblia rámutat, még alapvetőbb okokról van szó.

Az egyik ilyen ok az emberi tökéletlenség, a velünk született bűn (Róma 3:23; 5:12). A tökéletlenségünk helytelen gondolkodásra és tettekre indít minket. „Az ember szívének hajlama már  ifjúságától fogva rossz” – olvasható az 1Mózes 8:21-ben. Engedve ezeknek a rossz hajlamoknak, milliók merülnek bele a szexuális erkölcstelenségbe és kábítószerezésbe. Ezek a tevékenységek pedig előmozdítják a különböző betegségek, például az AIDS elterjedését (Róma 1:26, 27).

Az emberi szenvedés másik kiváltó oka az, hogy képtelenek vagyunk megfelelően irányítani az életünket. „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” – írja a Jeremiás 10:23. Sok jótékonysági szervezet egyebek között a „politikai vezetés hiányosságai” miatt nem tart igényt a kormány segítségére. A Bibliából megtudjuk, hogy az emberek úgy lettek megalkotva, hogy a Teremtőre tekintsenek, mint uralkodóra, ne egymásra (Ézsaiás 33:22).

Ezenkívül a Biblia ígérete szerint a Teremtő, Jehova Isten meg fog oldani minden problémát, mely az emberiséget sújtja. Sőt, ennek érdekében már fontos lépéseket is tett.

A legnagyobb adományozó

Senki sem szereti jobban az emberiséget, mint a Teremtőnk. A János 3:16-ban ez áll: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.” Igen, Jehova a pénznél sokkal értékesebbet adott azért, hogy kiszabadítsa az embereket a bűn és a halál szorításából. Drága fiát adta ’váltságul cserébe sokakért’ (Máté 20:28). Péter apostol ezt írta Jézusról: „Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy többé ne legyen közünk a bűnökhöz, és az igazságosságnak éljünk. És »az ő sebei által gyógyultatok meg«” (1Péter 2:24).

Jehova az uralkodás problémájának megoldásáért is lépéseket tett. Létrehozott egy világkormányzatot, melyet Isten Királyságának neveznek. Ez a Királyság, mely az égből uralkodik, eltávolít majd minden gonoszt, valamint békét és egységet fog megvalósítani a földön (Zsoltárok 37:10, 11; Dániel 2:44; 7:13, 14).

Azáltal, hogy Isten teljesen megszünteti az emberiség szenvedésének kiváltó okait, megvalósítja mindazt, amire az emberek sem egyénileg, sem közösen nem képesek. Ezért Jehova Tanúi nem alapítanak jótékonysági szervezeteket, hanem Jézus Krisztust utánozva, inkább arra használják idejüket és anyagi erőforrásaikat, hogy hirdessék Isten ’királyságának jó hírét’ (Máté 24:14; Lukács 4:43).

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

„A vidám adakozót szereti az Isten”

Ezt a bibliai megállapítást, mely a 2Korintusz 9:7-ben olvasható, Jehova Tanúi fontos alapelvnek tekintik. Azáltal, hogy idejüket, energiájukat és anyagi javaikat mások javára fordítják, törekszenek rá, hogy megszívleljék a következő felszólítást: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1János 3:18).

Szükséghelyzetben, például természeti katasztrófák idején, a Tanúk kiváltságnak tekintik, hogy segíthetnek a rászorulóknak. Például a Katrina, a Rita és a Wilma elnevezésű hurrikánok után, melyek az Egyesült Államok déli részén sújtottak, sok ezer önkéntes Tanú özönlött az érintett területekre, hogy közreműködjön a segélyakcióban és az újjáépítésben. A helyi segélybizottságok felvigyázása alatt az önkéntesek helyreállították Jehova Tanúi 5600 otthonát, valamint 90 Királyság-termet, szinte mindegyiket, amelyik megsérült.

Jehova Tanúi nem fizetnek tizedet, és más módon sem gyűjtenek pénzt. A munkájukat teljes egészében önkéntes adományokból tartják fenn (Máté 6:3, 4; 2Korintusz 8:12).

[Képek a 19. oldalon]

Pénzzel nem lehet megszüntetni a betegségek és a szenvedés kiváltó okait

[Forrásjelzés]

© Chris de Bode/​Panos Pictures