1–2. a) Mit foglal magában Isten leírhatatlan ajándéka? b) Milyen kérdéseket veszünk nagyító alá ebben a cikkben?

AMIKOR Jehova elküldte az egyszülött Fiát a földre, a szeretetéből fakadóan olyan ajándékot készült adni az embereknek, amelyhez semmi sem fogható (Ján 3:16; 1Ján 4:9, 10). Pál apostol ezt Isten leírhatatlan ajándékának nevezte (2Kor 9:15). Miért használta ezt a kifejezést?

² Pál tudta, hogy Isten összes nagyszerű ígéretének a beteljesedésére Krisztus tökéletes áldozata a garancia. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:20.) Jehova leírhatatlan ajándéka tehát magában foglalja mindazt a jóságot és lojális szeretetet, amelyet Jézus által mutat ki irántunk. Ez az ajándék annyira ámulatba ejtő, hogy nem is tudjuk igazán szavakba önteni. Milyen hatással legyen ránk, hogy egy ilyen rendkívüli ajándékot kaptunk? És milyen tettekre indítson, miközben arra készülünk, hogy 2016. március 23-án, szerdán megemlékezünk Krisztus haláláról?

3–4. a) Milyen érzés ajándékot kapni? b) Hogyan változtathatja meg az életedet egy különleges ajándék?

³ Biztosan nagyon örülsz, ha ajándékot kapsz. Egy ajándék annyira különleges is lehet, hogy megváltoztatja az életedet. Tegyük fel például, hogy belekevernek egy bűnügybe, és emiatt kivégzés vár rád. Ekkor váratlanul felbukkan valaki, akit nem is ismersz, és vállalja, hogy rajta hajtsák végre az ítéletet. Más szavakkal, kész meghalni helyetted! Milyen hatással lenne rád egy ilyen rendkívüli ajándék?

⁴ Ha valaki ilyen önzetlenül fejezné ki irántad a szeretetét, alighanem arra éreznél késztetést, hogy átgondold a tetteidet, sőt, akár változtass az életeden. Biztosan nagylelkűbben és kedvesebben bánnál másokkal, és megbocsátanál azoknak, akik megbántottak. Egész életedben hálás lennél annak, aki átvállalta a büntetésedet.

5. Miért mondhatjuk, hogy a váltság sokkal értékesebb, mint bármely más ajándék?

⁵ Ám az, amit Krisztus által Jehovától kapunk, sokkal értékesebb, mint a példánkban említett ajándék (1Pét 3:18). Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert az öröklött bűn miatt mindannyian halálra vagyunk ítélve (Róma 5:12). Jehova azonban szerető módon elküldte Jézust a földre, hogy „minden emberért megízlelje a halált” (Héb 2:9). Így sokkal többet tett értünk, mint ha csupán a jelenlegi életünket mentette volna meg. Alapot teremtett arra, hogy örökre megszüntesse a halál okát (Ézs 25:7, 8; 1Kor 15:22, 26). Mindenki, aki hisz Jézusban, örökké élhet békében és boldogan Isten Királyságának földi alattvalójaként, vagy ha felkent, akkor Krisztus társuralkodójaként (Róma 6:23; Jel 5:9, 10). Milyen áldásokat eredményez még Jehova ajándéka?

6. a) Mit vársz már nagyon azok közül, amiket Jehova ajándéka tesz majd lehetővé? b) Mire ösztönöz minket Isten ajándéka?

⁶ Jehova ajándékához az is hozzátartozik, hogy kigyógyulunk minden betegségünkből, a földünk paradicsommá válik, és feltámadnak a halottak (Ézs 33:24; 35:5, 6; Ján 5:28, 29). Biztosan szeretetet érzünk Jehova és a Fia iránt ezért a leírhatatlan ajándékért. De vajon mire indít az, hogy Isten ennyire szeret minket? Beszéljük meg, hogyan ösztönöz ez a szeretet arra, hogy 1. szorosan kövessük Krisztus nyomdokait, 2. szeretettel bánjunk a testvéreinkkel, és 3. szívből megbocsássunk másoknak.

7–8. Milyen érzést kelt bennünk Krisztus szeretete, és mire ösztönöz?

⁷ Először beszéljünk arról, hogy miért érzünk késztetést rá, hogy Jézusért éljük az életünket. Pál apostol így fogalmazott: „A Krisztusban levő szeretet. . . kényszerít minket”. (Olvassátok fel: 2Korintusz 5:14, 15.) Pál tehát felismerte, hogy ha elfogadjuk Krisztus óriási szeretetét, kényszert, vagyis erős késztetést kell éreznünk arra, hogy érte éljünk. Ha tisztán értjük, hogy mit tett értünk Jehova, és a szeretete megindít bennünket, vágyunk rá, hogy teljes lélekkel Krisztus Jézusért éljünk. Hogyan fejezhetjük ki ezt?

⁸ Akik szeretik Jehovát, azok ösztönzést éreznek arra, hogy szorosan kövessék Krisztus példáját, és úgy járjanak, ahogyan ő járt (1Pét 2:21; 1Ján 2:6). Az engedelmességünkkel bebizonyíthatjuk,  hogy szeretjük Istent és Krisztust. Jézus kijelentette: „Az szeret engem, akinél megvannak a parancsolataim, és megtartja őket. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, s világosan megmutatom neki magamat” (Ján 14:21; 1Ján 5:3).

9. Milyen nyomás nehezedik ránk?

⁹ Az emlékünnepi időszak alatt gondoljuk át a következő kérdéseket: „Milyen területeken sikerül követnem Krisztus nyomdokait? Mi az, amin még javíthatnék?” Nagyon fontos, hogy önvizsgálatot tartsunk, mert folyamatos nyomás nehezedik ránk, hogy átvegyük a világ gondolkodását és viselkedését (Róma 12:2). Ha nem vigyázunk, könnyen világi filozófusok, sőt hírességek és sportcsillagok tanítványaivá válhatunk (Kol 2:8; 1Ján 2:15–17). Hogyan állhatunk ellen ennek a befolyásnak?

10. Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak az emlékünnepi időszakban, és mire indíthat ez minket? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁰ Az emlékünnepi időszak jó alkalom arra, hogy átnézzük a ruhatárunkat, a filmjeinket és a zenéinket, sőt akár a számítógépünkön, telefonunkon és tabletünkön tárolt anyagokat is. Miközben szemügyre vesszük a ruháinkat, kérdezzük meg magunktól: „Ha most elmennék valahová, ahol Jézus is ott van, kényelmetlenül érezném magam ebben a ruhában? Ha felvenném, egyértelmű lenne, hogy Krisztus követője vagyok?” (Olvassátok fel: 1Timóteusz 2:9, 10.) Hasonló kérdéseket tehetünk fel a filmekkel és a zenékkel kapcsolatban is. Például: „Jézus élvezné ezt a filmet vagy ezt a zenét? Kínosan érezném magam, ha kölcsönkérné a telefonomat vagy a tabletemet?” Egy-egy videojátékról pedig a következő kérdést gondolhatnánk át: „Nehezen tudnám elmagyarázni Jézusnak, hogy miért szeretek ezzel játszani?” A Jehova iránti szeretetünk arra ösztönöz, hogy minden olyasmitől szabaduljunk meg, ami nem helyénvaló Krisztus követői számára, bármekkora áldozattal jár is ez (Csel 19:19, 20). Amikor átadtuk magunkat Jehovának, megígértük, hogy többé nem önmagunkért élünk, hanem Krisztusért. Ezért semmihez sem ragaszkodhatunk, ami akadályoz abban, hogy szorosan kövessük a nyomdokait (Máté 5:29, 30; Fil 4:8).

11. a) Mire ösztönöz minket a Jehova és Jézus iránti szeretetünk a prédikálómunkában? b) Hogyan tudunk segíteni másoknak a gyülekezetben?

¹¹ A Jézus iránti szeretetünk arra is ösztönöz minket, hogy teljes odaadással vegyünk részt a prédikáló- és tanítványképző munkában (Máté 28:19, 20; Luk 4:43). Az emlékünnepi időszakban kisegítő úttörőkként szolgálhatunk, és vállalhatjuk, hogy 30 vagy 50 órát töltünk a prédikálómunkában. Te is tudnád úgy alakítani a körülményeidet, hogy ezt megvalósítsd? Egy 84 éves özvegy testvér úgy érezte, hogy nem tudna kisegítő úttörő lenni a kora és az egészségi állapota miatt. A közelében élő úttörők azonban segítették az utazásban, és olyan területet kértek neki, amelyet be tudott munkálni. Így sikerült elérnie a 30 órás célt. Te is tudnál támogatni valakit a gyülekezetedben, hogy átélhesse a kisegítőúttörő-szolgálatból fakadó örömet az emlékünnepi időszakban? Persze nem mindenki tudja vállalni ezt a szolgálatot. De amennyi időnk és erőnk van, azt mindannyian felhasználhatjuk arra, hogy több dicséretáldozatot ajánljunk fel Jehovának. Így kimutathatjuk, hogy Pálhoz hasonlóan minket is Krisztus szeretete  motivál. Vajon mire indít még minket Isten szeretete?

12. Mire indít minket Isten szeretete?

¹² Másodszor, Isten szeretete arra indít minket, hogy szeressük a testvéreinket. János apostol ezt írta erről: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, akkor mi is kötelesek vagyunk szeretni egymást” (1Ján 4:7–11). Ha tehát elfogadjuk Isten szeretetét, nekünk is szeretnünk kell a testvéreinket (1Ján 3:16). De hogyan mutathatjuk ki a szeretetünket?

13. Hogyan mutatott példát Jézus a szeretetben?

¹³ Gondoljunk Jézus példájára. A földi szolgálata során különleges figyelmet fordított a nehéz sorsú emberekre. Segített a sántákon, vakokon, süketeken és némákon (Máté 11:4, 5). Örömmel tanította azokat, akik éhezték az igazságot, és akiket a zsidó vallási vezetők átkozottnak bélyegeztek (Ján 7:49). Jézus szerette ezeket az egyszerű embereket, és önmagát nem kímélve szolgálta őket (Máté 20:28).

14. Hogyan tudod kifejezni a szeretetedet a testvérek iránt?

¹⁴ Az emlékünnepi időszak remek alkalom arra, hogy Jézust utánozva átgondoljuk a gyülekezetünkben lévő testvérek helyzetét. Biztosan van valaki, aki örülne a kedvességünknek. Talán meglátogathatnánk azokat a drága idős testvéreket és testvérnőket, akik segítségre szorulnak. Vihetnénk nekik valamit enni, segíthetnénk a házimunkák elvégzésében, illetve elvihetnénk őket az összejövetelre vagy a szolgálatba. (Olvassátok fel: Lukács 14:12–14.) Engedjük, hogy Isten szeretete arra indítson minket, hogy kezdeményezzünk, és kifejezzük a szeretetünket a testvéreink iránt.

15. Mivel legyünk tisztában?

¹⁵ Harmadszor, Jehova szeretetének arra kell indítania minket, hogy megbocsássunk a testvéreinknek. Az első ember, Ádám gyermekeiként valamennyien örököltük a bűnt és az érte járó büntetést, a halált. Egyikünk sem mondhatja, hogy neki nincs szüksége a váltságra. Még Isten leghűségesebb szolgája is rá  van szorulva Jehova ki nem érdemelt kedvességére. Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy hatalmas adósságot engedett el nekünk. Miért lényeges ez? Jézus egyik példázata megadja a választ.

16–17. Mit tanulhatunk Jézus szemléltetéséből, amely egy királyról és a rabszolgáiról szól?

¹⁶ Jézus elmondta, hogy egy király elengedte az egyik rabszolgája adósságát. Óriási összegről volt szó: 10 000 talentumról, azaz 60 millió dénárról. Ám ez a rabszolga, akinek ilyen sokat engedtek el, nem volt hajlandó elengedni a rabszolgatársa sokkal kisebb, 100 dénáros adósságát. Amikor a király fülébe jutott, hogy milyen szívtelen volt az a rabszolga, akivel ő irgalmasan bánt, haragra gerjedt, és ezt mondta: „Gonosz rabszolga, én azt az egész adósságot elengedtem neked, amikor kérleltél. Hát neked nem kellett volna irgalmaznod rabszolgatársadnak, ahogy én is irgalmaztam neked?” (Máté 18:23–35). Igen, a király nagy-nagy irgalmának arra kellett volna késztetnie a rabszolgát, hogy elengedje a társa tartozását. A királyhoz hasonlóan Jehova nekünk is elengedett egy hatalmas tartozást, hiszen megbocsátotta a bűneinket. Mire kell késztetnie minket Jehova szeretetének és irgalmának?

¹⁷ Az emlékünnepi időszak lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk, neheztelünk-e valamelyik testvérre. Ha igen, akkor itt az alkalom, hogy kövessük Jehova példáját, aki „kész. . . megbocsátani” (Zsolt 86:5; Neh 9:17). Ha értékeljük, hogy Jehova eltörölte a mi hatalmas adósságunkat, az arra indít, hogy szívből megbocsássunk másoknak. Egyszerűen nem várhatjuk el, hogy Isten szeressen minket, és megbocsásson nekünk, ha mi magunk nem szeretünk másokat, és nem bocsátunk meg nekik (Máté 6:14, 15). Igaz ugyan, hogy a megbocsátás nem változtatja meg a múltat, de a jövőnket igenis jobbá teszi.

18. Hogyan segített egy testvérnőnek Isten szeretete, hogy elviselje egy másik testvérnő nehéz természetét?

¹⁸ Sokan nehéznek találhatjuk, hogy naponta elviseljük a testvéreinket. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:13, 14; Efézus 4:32.) Nézzünk egy példát. Anita, egy egyedülálló testvérnő szívesen törődött Emmával, aki özvegy volt. [1] Segített neki eljutni, ahová kellett, bevásárolt, és egyéb szívességeket is tett neki. Emma ennek ellenére mindig zsörtölődött, és nehéz volt a kedvére tenni. Anita azonban a jó tulajdonságaira összpontosított, és éveken át kitartóan támogatta. Idővel Emma súlyosan megbetegedett és meghalt. „Bárhogy is volt, alig várom, hogy találkozzunk a feltámadáskor – mondja Anita. – Kíváncsi vagyok rá, milyen lesz tökéletesen.” Isten szeretete minket is arra indíthat, hogy elviseljük a testvéreinket, és előretekintsünk arra az időre, amikor a tökéletlenség végleg a múlté lesz.

19. Mire indít téged Isten leírhatatlan ajándéka?

¹⁹ Valóban leírhatatlanul értékes ajándékot kaptunk Jehovától. Soha ne tartsuk természetesnek. Inkább hálával a szívünkben gondolkodjunk el mindazon, amit Jehova és Jézus értünk tett, különösen az emlékünnepi időszakban. Igen, indítson arra a szeretetük, hogy szorosan kövessük Jézus nyomdokait, fejezzük ki a szeretetünket a testvéreink iránt, és szívből bocsássunk meg nekik.