Bár a keresztények tehetnek észszerű lépéseket a biztonságuk érdekében, figyelembe kell venniük a bibliai alapelveket. Ezek fényében nem lenne helyes, ha egy keresztény önvédelem céljából lőfegyvert, például pisztolyt vagy puskát használna. Nézzünk meg néhány ilyen alapelvet.

Jehova szemében az élet – különösen az emberi élet – szent. A zsoltáríró Dávid tudta, hogy Jehovánál „van az élet forrása” (Zsolt 36:9). Ennélfogva, ha egy keresztény úgy dönt, hogy óvintézkedéseket tesz azért, hogy megvédje önmagát vagy a tulajdonát, minden tőle telhetőt meg kell tennie, nehogy elvegye valakinek az életét, és ezzel vérbűnt vonjon magára (5Móz 22:8; Zsolt 51:14).

Ugyan sokféle tárgy használata vezethet vérbűnhöz, egy lőfegyverrel sokkal könnyebb megölni valakit, akár véletlenül, akár szándékosan. * Ezenkívül, ha egy támadó – aki talán már eleve feszült – látja, hogy a másiknál fegyver van, a helyzet nagy valószínűséggel még rosszabbá válik, és valakinek a halálával is végződhet.

Amikor Jézus a földi életének utolsó éjszakáján azt mondta a követőinek, hogy vegyenek magukhoz kardot, nem arra gondolt, hogy ezt önvédelemből tegyék (Luk 22:36, 38). Jézus éppen arra szerette volna őket megtanítani, hogy ne folyamodjanak erőszakhoz, még akkor se, ha egy fegyveres  csőcselékkel néznek szembe (Luk 22:52). Miután Péter a főpap rabszolgájára támadt, Jézus ezt parancsolta neki: „Tedd vissza kardodat a helyére”. Ezután egy olyan alapelvet fogalmazott meg, mely a mai napig érvényes a követőire: „mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:51, 52).

A Mikeás 4:3-nak megfelelően Isten imádói „kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké”. Az igaz keresztényeknek ez az azonosító jele összhangban van Pál ihletett figyelmeztetésével: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat . . . Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek” (Róma 12:17, 18). Bár Pál sok nehézséget élt át, például gyakran volt „veszélyekben útonállók miatt”, alkalmazta az életében ezeket a szavakat, és sosem helyezte a saját biztonságát a bibliai alapelvek elé (2Kor 11:26). Ehelyett Istenben és a Szava bölcs útmutatásában bízott, amely „jobb. . . a harci eszközöknél” (Préd 9:18).

A keresztények sokkal értékesebbnek tartják az életet, mint a tárgyakat. „Az [ember] élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Luk 12:15). Ezért ha szép szóval nem lehet feltartóztatni egy felfegyverzett rablót, a bölcs keresztények azt az alapelvet alkalmazzák, amelyet Jézus így fogalmazott meg: „ne álljatok ellen annak, aki gonosz”. Ez akár azt is jelentheti, hogy jelképesen szólva lemondunk az alsó- és felsőruhánkról (Máté 5:39, 40; Luk 6:29). * Persze az a legjobb, ha sikerül megelőzni az ilyesmit. Ha nem jellemez minket „az életben birtokolt javak látványos fitogtatása”, és ha a környéken úgy ismernek bennünket, mint Jehova békés Tanúit, akkor talán kisebb valószínűséggel esünk áldozatul valamilyen erőszakos támadásnak (1Ján 2:16; Péld 18:10).

A keresztények figyelembe veszik mások lelkiismeretét (Róma 14:21). Ha kiderülne, hogy a gyülekezetből valaki fegyvert tart önvédelem céljából, a testvérei talán megdöbbennének, vagy akár meg is botránkoznának. A szeretet arra indít minket, hogy elsőbbséget biztosítsunk mások érdekeinek, még ha ezért le is kell mondanunk valamilyen törvény adta jogunkról (1Kor 10:32, 33; 13:4, 5).

A keresztények szeretnének jó példát mutatni (2Kor 4:2; 1Pét 5:2, 3). Ha egy keresztény azután is fegyvert tart önvédelmi célból, hogy tanácsot kapott a Szentírás alapján, nem tekinthető jó példának. Ezért nem alkalmas rá, hogy a gyülekezetben felelősséget bízzanak rá, és kiváltságokat kapjon. Ugyanez érvényes egy olyan keresztényre is, aki a munkaköri kötelezettségei miatt tart magánál lőfegyvert. Az ilyen személy sokkal jobban tenné, ha keresne egy másik munkahelyet. *

Természetesen az, hogy egy keresztény hogyan védi meg önmagát, a családját és a javait, elsősorban a saját döntési joga, ahogyan az is, hogy milyen munkát vállal. Ám a döntéseinél figyelembe kell vennie a bibliai alapelveket, amelyek Isten bölcsességét és szeretetét tükrözik. Ezért az érett keresztények nem tartanak önvédelmi célból lőfegyvert. Tisztában vannak vele, hogy ha a Szentírás vezetését követve kifejezik az Istenbe vetett bizalmukat, akkor örökké biztonságban élhetnek majd (Zsolt 97:10; Péld 1:33; 2:6, 7).