Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek?

„Ha meghal az ember, vajon feltámad-e?” — tette fel a kérdést nagyon régen Jób (Jób 14:14, Károli). Talán te is elgondolkoztál már ezen. Mit éreznél akkor, ha megtudnád, hogy újra találkozhatsz szeretteiddel itt a földön a lehető legjobb körülmények között?

Nos, a Biblia ezt ígéri: „Halottaid élni fognak . . . Felkelnek.” És azt is kijelenti: „A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Ésaiás 26:19; Zsoltárok 37:29).

Ahhoz, hogy valóban bízhassunk ezekben az ígéretekben, előbb válaszolnunk kell néhány alapvető kérdésre. Miért halnak meg az emberek? Hol vannak a halottak? És hogyan lehetünk biztosak abban, hogy újra élnek majd?

A halál; és mi történik, amikor meghalunk

A Biblia világosan feltárja: kezdetben Istennek nem állt szándékában, hogy az emberek meghaljanak. Ő teremtette meg az első emberpárt, Ádámot és Évát, az Édennek nevezett földi Paradicsomba helyezte őket; utasítást adott nekik, hogy gyermekeket hozzanak létre, és az egész földre terjesszék ki paradicsomi otthonukat. Csak akkor halnak meg, ha nem engedelmeskednek Isten utasításainak (1Mózes 1:28; 2:15–17).

Mivel nem értékelte Isten kedvességét, Ádám és Éva engedetlenné lett és el kellett szenvednie a kiszabott büntetést. „Visszatérsz a földbe — mondta Isten Ádámnak —, mert abból vétettél. Mert por vagy és visszatérsz a porba” (1Mózes 3:19). Ádám a megteremtése előtt nem létezett; por volt. Engedetlensége vagy bűne miatt kimondták rá az ítéletet: vissza kellett térnie a porba a nemlét állapotába.

 A halál tehát az élet hiánya. A Biblia így vonja meg az ellentétet: „A bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amit Isten ad, örökké tartó élet a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róma 6:23). Rámutatva, hogy a halál a teljes öntudatlanság állapota, a Biblia ezt mondja: „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, a halottak azonban semmiről sem tudnak” (Prédikátor 9:5). Amikor valaki meghal, a Biblia magyarázata szerint ez történik vele: „Szelleme eltávozik, ő visszatér földjébe; azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4).

Mivel azonban csak Ádám és Éva szegte meg Édenben a parancsot, miért halunk meg mégis mindannyian? Nos azért, mert mindannyian Ádám engedetlensége után születtünk és így mindannyian bűnt és halált örököltünk tőle. A Biblia ezt így magyarázza: „Egy ember (Ádám) által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt” (Róma 5:12; Jób 14:4).

De némelyek azt kérdezhetik: ’De hát nincsen-e az embernek halhatatlan lelke, amely a halál után tovább él?’ Sokan ezt gondolják, sőt azt mondják, hogy a halál bejárat egy másik életbe. Ez az elgondolás azonban nem a Bibliából ered. Sőt, Isten Szava azt tanítja, hogy te magad vagy a lélek, a lelked tulajdonképpen te vagy összes testi és elmebeli tulajdonságoddal együtt (1Mózes 2:7; Jeremiás 2:34; Példabeszédek 2:10). A Biblia azt is kijelenti: „Amely lélek vétkezik, az meg fog halni” (Ezékiel 18:4). A Biblia sehol sem tanítja, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely túléli a test halálát.

 Hogyan élhetnek újra az emberek?

Miután bejött a világba a bűn és a halál, Isten feltárta azt a szándékát, hogy feltámadás révén visszahozza az életbe a halottakat. A Biblia ezt így magyarázza: „Ábrahám számított arra . . . , hogy Isten képes még a halálból is feltámasztani [fiát, Izsákot]” (Zsidók 11:17–19). Ábrahám nem hiába bízott Istenben, mert a Biblia ezt mondja a Mindenhatóról: „Ő nem a halottak, hanem az élők Istene, mert ezek mind élnek őelőtte” (Lukács 20:37, 38).

Igen, a Mindenható Istennek nemcsak a hatalma van meg arra, hogy feltámassza azokat, akiket erre kiválaszt, hanem fel is kívánja őket támasztani. Maga Jézus kijelentette: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek” (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).

Nem sokkal e kijelentése után Jézus találkozott egy temetési menettel, amely éppen elhagyta Nain izraelita várost. A halott fiatalember egy özvegyasszony egyetlen fia volt. Az özvegy végtelen bánatának láttán Jézus szíve mélységesen megindult. Ezért így szólt a halotthoz: „Ifjú, neked mondom: kelj fel!” A fiatal férfi felkelt, Jézus pedig visszaadta őt az anyjának (Lukács 7:11–17).

Akárcsak az özvegy esetében, akkor is nagy elragadtatás  szállta meg az embereket, amikor Jézus ellátogatott Jairusnak, a zsidó zsinagóga elöljárójának otthonába. Az elöljáró 12 éves leánya meghalt. De amikor Jézus Jairus otthonába érkezett, megállt a halott gyermek mellett és ezt mondta: „Leány, kelj fel!” Az pedig azonnal felkelt! (Lukács 8:40–56).

Később Jézus barátja, Lázár is meghalt. Amikor Jézus megérkezett Lázár otthonába, Lázár már négy napja halott volt. Nővére, Márta — bár személyesen szomorú volt — mégis reményének adott kifejezést: „Tudom, hogy feltámad majd az utolsó napon.” Jézus azonban elment a sírhoz, megparancsolta, hogy távolítsák el a bejáratot elzáró követ és így szólt: „Lázár, jöjj ki!” És Lázár kijött! (János 11:11–44).

Gondold csak el: milyen állapotban volt Lázár az alatt a négy nap alatt, amikor halott volt? Lázár semmit sem mondott arról, hogy a fényes mennyben volt vagy a kínok poklában. Biztosan beszélt volna erről, ha ott járt volna. Nem, Lázár teljesen öntudatlan volt a halálban, és mindaddig abban az állapotban maradt volna, amíg ’fel nem támad az utolsó napon’, amennyiben Jézus nem hozza vissza őt az életre.

Igaz, Jézusnak ezek a csodatettei csak ideiglenes előnyt jelentettek, mivel az általa feltámasztott személyek újból meghaltak. Mégis 1900 évvel ezelőtt bebizonyította, hogy Isten ereje által a halottak valóban újra élhetnek! Jézus tehát a csodatetteivel kis mértékben megmutatta, mi fog bekövetkezni ezen a földön Isten Királysága alatt.

Amikor egy szeretett hozzátartozónk meghal

Amikor a halálellenség lesújt, talán igen nagy a bánatod még akkor is, ha egyébként reménykedsz a feltámadásban. Ábrahám is hitte, hogy a felesége újra él majd, mégis ezt olvassuk vele kapcsolatban: „Ábrahám bement, hogy meggyászolja Sárát és elsirassa őt” (1Mózes 23:2). És hogyan viselkedett Jézus? Amikor Lázár meghalt, Jézus  „sóhajtozott szellemben és megszomorodott”, és nemsokára „könnyekre fakadt” (János 11:33, 35). Amikor tehát egy szeretett személy meghal, nem a gyengeség jele az, ha sírunk.

Különösen az anyának nehéz elviselnie, amikor meghal a gyermeke. Ezért a Biblia elismeri, hogy milyen keserű fájdalmat érezhet ilyenkor az anya (2Királyok 4:27). Természetesen gyermekétől megfosztott apát is keményen sújtja ez a veszteség. „Ó, miért nem inkább én haltam meg helyetted!” — kesergett Dávid király, amikor fia, Absolon meghalt (2Sámuel 18:33).

Mivel azonban bízol a feltámadásban, a szomorúságod nem lesz engesztelhetetlen. Ahogy a Biblia mondja, nem leszel ’olyan szomorú, mint a többiek, akiknek nincs reménységük’ (1Thessalonika 4:13). Inkább Istenhez fordulsz imában, mert a Biblia megígéri, hogy „ő maga fog támogatni téged” (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]).

A bibliaszövegek a Szent Iratok Új Világ fordítása angol nyelvű kiadása alapján készültek. Más esetekben a fordítást megjelöltük.