Van-e halhatatlan szellemünk?

VAN élet a halál után? Ez a kérdés már évezredek óta foglalkoztatja az embereket. A különböző korokban az emberek minden társadalomban eltűnődtek ezen, és különféle hitnézetek születtek a témában.

A világon mindenütt sokan úgy hiszik, hogy az ember halála után egy „szellem” tovább él. Vajon csakugyan létezik valami bennünk, ami a halálunkkor elhagyja a testünket, és tovább él? Mi az élő emberben levő szellem? Mi történik a szellemmel, amikor meghalunk? Isten ihletett Szava, a Biblia hiteles és kielégítő választ ad ezekre a kérdésekre.

Mi a szellem?

A Bibliában a „szellemnek” fordított szavak alapjelentése ’lélegzet’. De a légzés folyamatánál sokkal többre utal. Jakab, a bibliaíró például kijelenti: „a test halott szellem nélkül” (Jakab 2:26). A testet tehát a szellem teszi elevenné.

Ez az éltető erő nem lehet csupán a lélegzet, vagyis a tüdőn átáramló levegő. Miért? Azért, mert miután a légzés leáll, az élet még egy rövid ideig — a The World Book Encyclopedia szerint „több percen át” — megmarad a test sejtjeiben. Ezért lehetnek sikeresek az újraélesztési kísérletek, és ezért lehet átültetni különböző szerveket az egyik emberből a másikba. Ámde amint az élet szikrája kialszik a sejtekben, hiábavalóvá válik mindenféle újraélesztési kísérlet. A világ összes levegője sem tud újraéleszteni egyetlen sejtet sem. A szellem tehát az a láthatatlan életerő (vagyis az élet szikrája), amely életben tartja a sejteket. Ezt az életerőt a légzés tartja fenn (Jób 34:14, 15).

 Vajon a szellem csak az emberekben tevékenykedik? A Biblia segítségével helyes következtetésre juthatunk ebben a kérdésben. A bölcs Salamon király ezt írta: „Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét [szellemét, NW], hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét [szellemét, NW], hogy a föld alá megy-é?” (Prédikátor 3:21). Itt tehát mind az állatokról, mind az emberekről úgy esik szó, mint akiknek van szellemük. Hogyan lehetséges ez?

A szellemet, vagyis az életerőt az elektromos áramhoz hasonlíthatnánk, amely egy gépen vagy készüléken halad át. A láthatatlan áramot különféle célokra lehet felhasználni, attól függően, hogy milyenfajta készüléket működtet. A kályha például hőt termelhet, a számítógép információt dolgozhat fel, illetve számításokat végezhet, a televízió pedig képeket és hangokat alkothat az áram segítségével. Az elektromos áram viszont soha nem veszi fel az általa működtetett készülék jellegzetességeit. Egyszerűen végig egy erő marad. Ehhez hasonlóan az életerő sem veszi fel az általa éltetett teremtmény egyik jellemvonását sem. Nincs személyisége, nem képes gondolkodni. Az emberekben és az állatokban egyaránt „ugyanazon egy lélek [szellem, NW] van” (Prédikátor 3:19). Ezért amikor valaki meghal, a szelleme nem létezik tovább szellemteremtményként valamilyen másik birodalomban.

Akkor milyen állapotban vannak a halottak? És mi történik a szellemmel, amikor valaki meghal?

„Ismét porrá leszesz”

Amikor az első ember, Ádám szándékosan megszegte Isten parancsát, Jehova ezt mondta neki: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes  3:19). Hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette őt a porból? Sehol sem! Egyszerűen nem létezett. Ezért amikor Jehova Isten azt mondta, hogy Ádám ’visszatér a földbe’, úgy értette, hogy meg fog halni. Ádám nem került át a szellembirodalomba. Halálakor ismét élettelenné vált, nem létezett többé. A büntetése halál — más szavakkal az élet hiánya — volt, nem pedig az, hogy átmegy egy másik birodalomba (Róma 6:23).

Mi a helyzet a többi emberrel, aki már meghalt? A halottak állapotát világosan kifejezi a Prédikátor 9:5, 10 (Újfordítású revideált Biblia [9:7, 12]), ahol ezt olvashatjuk: „a holtak semmiről sem tudnak . . . nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában.” A halál tehát a nemlét állapota. A zsoltáríró úgy fogalmazott, hogy amikor valaki meghal, „elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai” (Zsoltárok 146:4, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

Egyértelmű, hogy a halottak öntudatlanok, tétlenek. Nem tudnak semmiről. Nem látnak és nem hallanak minket, és nem tudnak velünk beszélni. Segíteni sem tudnak, és ártani sem. Világos, hogy nem kell félnünk a halottaktól. De mit jelent az, hogy a szellem „elszáll” az emberből a halálakor?

A szellem „visszatér Istenhez”

A Biblia kijelenti, hogy amikor valaki meghal, „a szellem visszatér Istenhez, a ki adta” (Prédikátor 12:7, IMIT [12:9]). Ez vajon azt jelenti, hogy a szellem szó szerint odaszáll Isten jelenlétébe az űrön át? Semmiképpen sem! A Biblia szóhasználatában a „visszatér” szó nem feltétlenül konkrét, egyik helyről a másikra történő mozgásra utal. A hűtlen izraeliták például ezt az üzenetet kapták: „térjetek vissza hozzám, hogy visszatérhessek hozzátok, mondja az Örökkévaló, a seregek ura” (Malakiás 3:7, IMIT). Az, hogy Izrael ’visszatért’ Jehovához, azt foglalta magában, hogy otthagyták helytelen útjukat, és újra Isten igazságos útjához igazodtak. Az pedig, hogy  Jehova ’visszatért’ Izraelhez, azt jelentette, hogy újra kedvezően tekintett népére. A ’visszatérés’ mindkét esetben valamilyen magatartásra utalt, nem pedig egyik földrajzi ponttól a másikra való elmozdulásra.

Az ember halálakor ugyanígy nincs szó arról, hogy a szellem konkrétan átkerülne a földről az égi birodalomba, amikor „visszatér” Istenhez. Ne feledjük, a szellem nem más, mint az életerő. Ha ez az erő elhagy valakit, azt már csak Isten képes visszaadni neki. Így hát a szellem abban az értelemben ’tér vissza Istenhez’, hogy az illetőnek a jövőre vonatkozó minden reménysége teljes mértékig Isten kezében van.

Vizsgáljuk meg például, mit mond a Szentírás Jézus haláláról. Lukács evangéliumíró így számol be róla: „Jézus pedig hangos szóval kiáltott, és így szólt: »Atyám, kezedre bízom szellemem.« Miután ezt mondta, kilehelte utolsó leheletét” (Lukács 23:46). Jézus nem volt szó szerint útban az ég felé akkor, amikor kiment belőle a szelleme. Csak a harmadik napon támadt fel. És további 40 nap telt el azelőtt, hogy felment az égbe (Cselekedetek 1:3, 9). A halálakor azonban Jézus bizalommal az Atyja kezébe ajánlotta szellemét, teljesen bízva abban, hogy Jehova képes visszahozni őt az életbe.

Igen, csak Isten képes visszahozni bárkit is az életbe (Zsoltárok 104:30). Milyen ragyogó távlatok nyílnak így!

Biztos reménység

A Biblia kijelenti: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Igen, Jézus Krisztus megígérte, hogy mindazok, akiket Jehova megőrzött az emlékezetében, feltámadnak, vagyis életre kelnek. A lehangoló gyászjelentések helyett örömteli hírek tudósítanak majd arról, hogy ki támadt fel. Micsoda öröm lesz üdvözölni a halálból visszatérő szeretteinket!

Szeretne többet tudni arról, hogy miként meríthet hasznot ebből az Istentől kapott reménységből? Kérjük, írjon az alábbi  címek valamelyikére, és kérjen egy füzetet, melynek címe: A halottak szelleme — Vajon segíthet vagy árthat neked? Valóban léteznek ilyen szellemek?

Ha külön nem jelöltük, a Héber Iratokból idézett írásszövegeket a Károli-fordítás 1991-es kiadásából vettük. Ha egy idézet után NW jel áll, ez azt jelzi, hogy a fordítás az angol nyelvű New World Translation of the Holy Scriptures—With Referencesből származik. Ha külön nem jelöltük, a Görög Iratokból idézett írásszövegeket A Keresztény Görög Iratok új világ fordításából vettük.