A júdaizmus egyik fő vallási szektája az i. sz. I. században. Nem voltak papok leszármazottai, ám gondosan betartották a törvényt a legapróbb részletekig, a szóbeli hagyományt pedig a törvénnyel egyenértékűvé tették (Mt 23:23). Nem engedték, hogy a görög kultúra bármilyen hatással legyen rájuk, és mivel a törvény és a hagyományok tudósai voltak, nagy hatalmuk volt a nép felett (Mt 23:2–6). Néhány farizeus a szanhedrin tagja is volt. Ha a sabbatról, a hagyományokról vagy arról volt szó, hogy az emberek egy társaságban lehetnek-e a bűnösökkel és az adószedőkkel, gyakran szembeszegültek Jézussal. A farizeusok közül néhányan keresztények lettek, például a tárzuszi Saul is (Mt 9:11; 12:14; Mr 7:5; Lk 6:2; Cs 26:5).