A Bizánci Birodalom elfeledett dicsősége

NÉHÁNY NYELVBEN A „BIZÁNCI” SZÓ AZ ÁRMÁNYKODÁST, TITKOLÓDZÁST ÉS ÁRULÁST JUTTATJA AZ EMBEREK ESZÉBE. NEM SOKAN TUDJÁK AZONBAN, HOGY EZ A MELLÉKNÉV VALÓJÁBAN EGY HATALMAS ÁLLAMRA UTAL, MELY CSAKNEM 12 ÉVSZÁZADON ÁT VIRÁGZOTT.

A BIZÁNCI BIRODALOM uralma a Kaukázustól az Atlanti-óceánig, a Krím félszigettől a Sínai-hegyig, a Dunától a Szaharáig terjedt fénykorában. Sok történész szerint a birodalom az i. sz. IV. századtól a XV. századig állt fenn. Ez egy olyan birodalom volt, mely nemcsak a görög—római kultúra bélyegeit viselte magán, hanem hozzájárult az úgynevezett keresztényiség terjesztéséhez is. A birodalom ezenkívül olyan politikai, társadalmi és vallási gyakorlatok megteremtője és rendszerezője volt, melyek még napjainkban is élnek.

Ennek a hatalmas birodalomnak azonban szokatlanul szerény volt a kezdete. Történelmi szempontból a Bizánci Birodalom a Római Birodalom továbbélése volt keleten. Létrejöttének időpontja vitatott. Néhány történész Diocletianust (kb. i. sz. 245—316) tartja az első bizánci császárnak, mások Nagy Konstantint (kb. i. sz. 275—337), megint mások I. Jusztinianoszt (i. sz. 483—565). A legtöbben azonban egyetértenek abban, hogy a Bizánci Birodalom akkor kezdett önálló állammá válni, amikor Konstantin császár i. sz. 330-ban áttette birodalmának a székhelyét Rómából Büzantionba. Konstantin a város nevét a saját neve alapján Konstantinápolyra változtatta (ma Isztambul).

Érdekes módon sem az uralkodók, sem a birodalom lakói nem nevezték magukat bizánciaknak; rómaiaknak, vagyis romaioinak tekintették magukat. Magát a „bizánci” szót csak a XIV. század után kezdték használni.

 Tündöklő főváros

Egy történész úgy beszél az ősi Konstantinápolyról, mint olyan városról, amelynek „nagy volt a híre, de még nagyobb a gazdagsága”. Az Európa és Ázsia találkozási pontján, a Boszporusz tengerszorosnál fekvő Konstantinápoly egy nagyszerűen védhető félszigeten terült el, és egy védett kikötő, az Aranyszarv-öböl is hozzátartozott. I. e. 657-ben a görög telepesek legendás vezetőjük, Büzasz után nevezték el a várost Büzantionnak. Több mint tíz évszázaddal később úgy tekintettek rá, mint Új Rómára, és fénykorában, az i. sz. VI—XI. században félmillió embernek adott otthont.

A nyugatról érkezett látogatókat lenyűgözte ez a metropolisz és a világ kereskedelmi útjainak ez a jelentős központja. A város kikötőjét teljesen ellepték a hajók, piacain selymet, prémet, értékes köveket, illatosított fákat, elefántcsont-faragványokat, aranyat, ezüstöt, zománcozott ékszereket és fűszereket árusítottak. Érthető módon Konstantinápolyra irigyen tekintettek más nagyhatalmak, és ismételten megpróbáltak áttörni a falain. Azelőtt, hogy a törökök 1453-ban legyőzték a várost, a támadóknak csak egyszer sikerült meghódítaniuk azt. Ezek a támadók a negyedik keresztes hadjárat „keresztényei” voltak. „Amióta a világ világ, senki sem látott vagy szerzett ennyi kincset” — kiáltott fel Robert de Clari keresztes vitéz.

Maradandó örökség

Meglepő lehet, de a bizánci kormányzás, törvények, vallási elképzelések és szertartásos pompa még napjainkban is több milliárd ember életét befolyásolják. Például Jusztinianosz híres törvénygyűjteménye, a Corpus Iuris Civilis mindmáig a római jognak az alapja, melyet még ma is használnak az európai kontinensen. A Code Napoléonon (egy francia, polgári törvénykönyvön) keresztül a bizánci törvények eljutottak Latin-Amerikába és más országokba, és ezeken a helyeken még mindig jelentős hatással vannak az emberekre.

A bizánci építészek rájöttek arra, hogy miként építsenek hatalmas kupolákat négyzet alaprajz fölé — ez a stílus még olyan távoli helyeken is elterjedt, mint Oroszország. Néhányan a bizánciaknak tulajdonítják az érdemet, hogy népszerűvé tették a villa használatát az étkezőasztalnál. Amikor a XI. században Velencében egy bizánci hercegnő kétágú villával evett, nem pedig az ujjaival, döbbenet lett úrrá azokon, akik ezt látták. Évszázadokkal később azonban a villa használata kezdett elterjedni a gazdag emberek között. A római pápák is engedtek a bizánci befolyásnak, és olyan fejdíszt viseltek, melyet a bizánci császár fejdísze alapján mintáztak, az angol uralkodók pedig lemásolták a császár országalmáját és jogarát.

Törvény és rend

A Bizánci Birodalom lenyűgöző kormányprogram-gyűjteményt hagyott maga után. A nincsteleneket például állami pékségekben és zöldséges kertekben dolgoztatták. „A semmittevés bűnözéshez vezet” — vélekedett III. León császár (kb. i. sz. 675—741). Mivel úgy gondolták, hogy az iszákosság zűrzavarhoz és lázadáshoz vezet, a kocsmákat este nyolc órakor bezárták. A National Geographic magazin szerint „a vérfertőzés, gyilkosság, bíborszínű kelmék házi készítése vagy árusítása (mely csak a királyi háznak állt jogában), az ellenség megtanítása a hajóépítésre lefejezést, karóba húzást jelenthetett a vétkesnek, vagy azt, hogy vízbe fojtották egy zsákban, amelybe beletettek egy sertést, kakast, viperát és majmot. Ha egy élelmiszereket árusító kereskedő hamis súlymértékekkel mért, levágták a kezét, a gyújtogatókat pedig megégették.”

 Érdekes módon a Bizánci Birodalom nagyjából ugyanúgy gondoskodott az emberekről a születésüktől kezdve egészen a halálukig, mint ahogyan ma a jóléti államok teszik. A császárok és gazdag polgárok jelentős anyagi támogatást nyújtottak a kórházaknak, szegényotthonoknak és árvaházaknak. Otthonokat hoztak létre a bűnbánó prostituáltaknak — akiknek némelyike „szentté” vált —, sőt egy javítóintézet létesült a bukott arisztokrata nőknek.

Egy birodalom, mely az iparra és a kereskedelemre épült

Az effajta nagylelkűség tükrözte a birodalom jólétét. Az állam ellenőrzése alatt tartotta az árakat, a fizetéseket és a bérleti díjakat. Búzát halmoztak fel, hogy legyen táplálék olyankor is, amikor rossz a termés. Hivatalnokok keresték fel az üzleteket, hogy ellenőrizzék a mérőeszközöket, a nyilvántartásokat és a termékek minőségét. A birodalomban súlyos büntetéssel sújtották azokat, akik titokban árut halmoztak fel, vagy nem fizették be az adójukat, de nem kímélték a csempészeket, sikkasztókat és hamisítókat sem.

Maga a császár végezte a legjelentősebb kereskedelmi és ipari tevékenységet a birodalomban: monopóliuma volt a pénzverésben, a fegyverkereskedelemben és a híres bizánci luxuscikkek készítésében és forgalmazásában. Maga Jusztinianosz volt az, aki létrehozta a birodalom hírneves selyemiparát, miután Kínából selyemhernyógubókat csempésztetett be az országba.

A lakosok biztosítási és hitelszolgáltatásokat is igénybe vehettek. Az állam gondosan ellenőrizte a bankokat. A Konstantin által bevezetett pénzérme, az arany solidus tíz évszázadon át megőrizte értékét! Ez volt a történelem legértékállóbb pénze.

A bizánci udvar

Akkor hát hogyan került összefüggésbe az ármánykodás, titkolódzás és árulás a „bizánci” szóval? William Lecky történész szerint a bizánci udvar története a csillogó látszat ellenére „másról sem szól, mint ármánykodó papokról, eunuchokról és nőkről, valamint mérgezésekről, összeesküvésekről, állandó hálátlanságról és örökös testvérgyilkosságokról”.

Merle Severy író megjegyzi: „A lehetséges trónbitorlókkal és orgyilkosokkal körülvéve egyetlen alkalmatlan császár sem maradt sokáig Isten földi helytartója. Az I. és XI. Konstantin uralma között hatalmon lévő nyolcvannyolc császárból tizenhárman kolostorba vonultak, további harminc pedig erőszakos halált halt — halálra éheztették, megmérgezték, megvakították, bunkósbottal agyonverték, megfojtották, leszúrták, megcsonkították vagy lefejezték. I. Niképhorosz koponyájából ezüstszegélyű serleg lett, és a bolgár Krum kán ivott belőle a bojárjai [nemesei] egészségére.”

Még a „szentté nyilvánított” Nagy Konstantin is megölette a legidősebb fiát, Konstantin felesége pedig a saját fürdőkádjába fulladt bele. Eiréné császárnő (kb. i. sz. 752—803) annyira szerette volna megőrizni a hatalmát, hogy megvakíttatta a fiát, majd felvette a császárnői címet.

A hanyatlás ösvénye

Ám nem a politikai áskálódás vezetett a birodalom hanyatlásához. A reneszánsznak, a reformációnak,  a felvilágosodásnak és a tudomány egyre népszerűbbé válásának köszönhetően Európa nyugati része kezdett átalakulni. Bizáncban azonban nem csupán eretnekségnek tekintették még a legkisebb változtatást is, hanem végül már egyenesen államellenes bűncselekménynek.

Ezenkívül a politikai változások is nagy árat követeltek a birodalomtól. A VII. században Antiókia, Jeruzsálem és Alexandria iszlám uralom alá került. A szláv betörések a Balkánra, valamint a longobárdok győzelme Itáliában végképp elválasztotta egymástól Rómát és Konstantinápolyt. A birodalom támogatásától megfosztott Róma összekapcsolta sorsát a felemelkedő nyugati germánokkal. Az egyre jelentéktelenebbé váló, konstantinápolyi székhelyű birodalom mindinkább göröggé vált. Majd 1054-ben teológiai nézetkülönbözőségek miatt a görög ortodox pátriárka és a római katolikus pápa kölcsönösen kiközösítették egymást, ami olyan szakadást idézett elő az ortodox és a katolikus egyház között, melyet máig sem tudtak orvosolni.

1204-ben további katasztrófa sújtotta a birodalmat. Április 12-én a negyedik keresztes hadjárat seregei Jeruzsálem felé tartva elkövették azt, amit Sir Steven Runciman történész „a történelem legnagyobb bűntetté”-nek nevezett: kifosztották Konstantinápolyt. A Krisztus nevében gyújtogató, fosztogató, nőket megerőszakoló keresztesek lerombolták a várost, és zsákmányukat Velencébe, Párizsba, Torinóba és más nyugat-európai központokba hurcolták.

Több mint 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Konstantinápoly kiheverje a történteket, ám ekkorra a birodalom már csak árnyéka volt önmagának. Velenceiek és genovaiak tartották markukban az állam gazdaságát, nem sokkal később pedig a Bizánci Birodalomnak az iszlám világhoz tartozó törökök nyomásával is szembe kellett néznie.

Ez a nyomás a birodalom elkerülhetetlen bukásához vezetett. 1453. április 11-én II. Mehmed szultán 100 000 katonát és egy erős hajóhadat felsorakoztatva, ostrom alá vette a várost. Konstantinápoly mindössze 8000 védelmezője hét héten át kitartott. Majd május 28-án a betolakodók elözönlötték a várost a vizesárok egyik gyengén őrzött pontján keresztül. Másnap a főváros már az ellenség kezén volt. Mehmed, ekkor már győztesként, állítólag könnyekre fakadt, és így kesergett: „Micsoda várost fosztottunk ki és pusztítottunk el!” A Bizánci Birodalom elesett, ám a hatása mindmáig érezhető.

[Kiemelt rész/képek a 13. oldalon]

A BIZÁNCI BIRODALOM ÉS A BIBLIA

A szerzetesi rendszer az egyik legjelentékenyebb vallási irányzat volt a birodalomban. A kolostorok központok voltak, ahol a bibliai kéziratok ezreit másolták le és tárolták. Hármat a legfontosabb és legteljesebb még meglévő bibliai kéziratok közül — a vatikánit, a sínait (a kisebb képen) és az alexandriait (a háttérben) — talán Bizánc kolostoraiban, valamint vallási közösségeiben készítették vagy őrizték.

[Forrásjelzés]

Mindkét kézirat: Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A VALLÁS SZEREPE A BIZÁNCI BIRODALOMBAN

Norman Davies az egyház és az állam közeli kapcsolatáról írva ezt jelentette ki a Europe​—A History című könyvében: „Az állam és az egyház elválaszthatatlan egésszé olvadt össze. A császárra . . . és a pátriárkára úgy tekintettek, mint az isteni hatalom világi és egyházi pilléreire. A birodalom megvédte az ortodox egyházat, az egyház pedig dicsőítette a birodalmat. Ennek a »cezaropapizmus«-nak nem volt megfelelője nyugaton.”

[Kép]

A Hagia Sophia Isztambulban; egykor ez volt a legnagyobb bizánci templom. 1453-ban mecsetté alakították át, 1935-ben pedig múzeummá

[Táblázat a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FONTOS ESEMÉNYEK

286 Diocletianus uralkodni kezd a kis-ázsiai Nicomediából

330 Konstantin Büzantiont teszi birodalma székhelyévé, és a város nevét Konstantinápolyra változtatja

395 A Római Birodalom végleg keleti és nyugati részre szakad

1054 Egyházszakadás következtében különválik a görög ortodox és a római katolikus egyház

1204 A negyedik keresztes hadjárat seregei kifosztják Konstantinápolyt

1453 A törökök végső csapást mérnek Konstantinápolyra és a birodalomra

[Térkép a 12. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

FEKETE-TENGER

KONSTANTINÁPOLY

Nicomedia

Nikaia

Efézus

Antiókia

Jeruzsálem

Alexandria

FÖLDKÖZI-TENGER

A sötétebb színnel jelölt terület mutatja, hogy mekkora volt a birodalom a fénykorában (i. sz. 527—565)

[Képek a 12. oldalon]

A tudósok körében vitatott, hogy az első bizánci császár 1. Diocletianus, 2. Nagy Konstantin vagy 3. I. Jusztinianosz volt-e

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kép a 15. oldalon]

Egy kéziraton ez a kép Konstantinápoly 1204-es ostromát ábrázolja

[Forrásjelzés]

© Cliché Bibliothèque nationale de France, Paris

[Kép a 15. oldalon]

Arany solidus i. sz. 321-ből egy medál közepében

[Forrásjelzés]

Photograph taken by courtesy of the British Museum