Medvemama szunyókálni tér

AZ ÉBREDJETEK! FINNORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

ÉSZAKON a vonuló madarak pontosan tudják, mikor kell beharangozni az ősz közeledtét. A fagyos hideg elől a vidáman röpdöső seregélyfélék és a csodálatos V alakzatban haladó darufélék délre szállva szelik át az eget. Mindeközben a földön baktató barnamedvére is hideg tél vár. Hogyan tudja átvészelni azt az időt, amikor elhalnak a növények, fagyos lesz a talaj, és mindent hótakaró borít be? Könnyű azoknak, akiknek szárnyuk van! A barnamedve bezzeg nem tud csak úgy elrohanni a vadonból vagy a puszta területekről egy melegebb vidékre!

A megoldás gyakorlatias. A medve már nyáron elfogyasztja a télire való táplálékát, ezután pedig a tavasz beköszöntéig téli álomba merül. Ám ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hangzik. Hiszen gondolj csak bele, hogy neked milyen lenne az alakod, ha fél évig nem ennél és nem innál! Nézzük hát az anyamedve téli álmának néhány lenyűgöző mozzanatát!

Zsúfolt nyár

Ahhoz, hogy a medvemama hónapokig böjtölni tudjon, előre el kell raktároznia az energiát. Így aztán ő nem aggódik a vonalai miatt! Fő célja az, hogy a bőre alatt jó sok zsír legyen, és ez testének egyes helyein akár a nyolc centiméteres vastagságot is elérheti. Bár a cukorban gazdag bogyók a kedvencei, nem válogatós, mindent megeszik, még a gyökereket, kisebb emlősöket, halakat és hangyákat is. Végül őszre 130 kilogrammról 160-ra hízik, és testtömegének körülbelül az egyharmadát a zsír teszi ki (a hím ekkor  akár 300 kilogrammos is lehet). Mielőtt elérkezik az ideje, hogy elnyomja az álom, felhagy az evéssel, és kiüríti a beleit. Csaknem fél évig nem fog enni, valamint nem lesz vizelete és széklete.

Kuckónak kiválóan megfelel egy üreg, egy megüresedett hangyaboly vagy egy odú a fák gyökerei alatt, csak csöndes legyen, elvégre senki sem szereti, ha megzavarják az álmát. A medve lucfenyőgallyakat, mohát, tőzeget és más alomnak valót gyűjtöget, hogy kuckója a lehető legotthonosabb legyen, melynek mérete nem sokkal nagyobb, mint a pufók medve. A tél beálltával a kuckót befedi a hó, és a sasszemű megfigyelő is csupán egy lyukat lát, melyen keresztül a medve lélegzik.

A pihenőidő

Néhány kisebb emlősről, például a sünről, a denevérről és a peléről azt mondják, hogy valódi téli álmot alszik, mert a tél nagy részét tetszhalálszerű állapotban tölti, amikor testhőmérséklete csaknem megegyezik a környezete hőmérsékletével. A medve testének hője azonban csak körülbelül öt Celsius-fokkal csökken, tehát a mackó nem is alszik olyan mélyen. Raimo Hissa professzor, aki évek óta tanulmányozza a medvék téli álmát Finnországban, az Oului Egyetemen, így beszél erről: „Egyáltalán nem olyan, mint akit fejbe kólintottak. Jóformán mindennap felemeli a fejét, és változtatja a testhelyzetét.” A tél derekán viszont ritkán bújik elő kuckójából.

Téli szunyókálása idején a medve életfolyamatai „takarékra” vannak állítva. Szívverése annyira lelassul, hogy percenként kevesebb, mint tízet ver, és az anyagcseréje is alábbhagy. Mihelyt a mackómama mély álomba merül, beindul a zsírégetés fontos folyamata. A zsírszövetek lebomlanak, és a medve szervezete kellő kalória- és vízmennyiséghez jut. Bár az életfunkciói lelassulnak, az anyagcseréből mégis keletkezik valamennyi salakanyag. Hogyan szabadul meg ettől úgy, hogy közben ne piszkolja be a kuckóját? Nos, nem ürül ki a testéből, hanem a szervezete újra feldolgozza!

Raimo Hissa professzor ezt így magyarázza: „A nitrogéntartalmú karbamid újra felszívódik a veséjéből és a húgyhólyagjából, a keringési rendszeren át a beleibe jut, ahol aztán a baktériumok hidrolízis útján a karbamidot ammóniává alakítják.” De ami még ennél is meglepőbb, hogy az ammónia visszakerül a májába, ahol közrejátszik új aminosavaknak — a fehérjék alkotóelemeinek — a létrejöttében. Tehát a medve szervezete a salakanyagokat éltető anyagokká alakítja, és így képes „táplálkozni” a kuckóban töltött hosszú idő alatt!

Régen az emberek akkor vadásztak medvére, amikor az a kuckójában tartózkodott, elvégre egy szundító mackó könnyű préda volt. Ha rátaláltak egy kuckóra, a sítalpakkal felszerelt emberek lassan körbevették. Ezután felébresztették a medvét, és megölték. Manapság e módszer kegyetlensége miatt szinte egész Európában tilos télen vadászni a medvékre.

Új élet

A hím medve télen végig csak henyél, könnyedén átfordul egyik oldaláról a másikra, míg az anyamedvével más a helyzet. A medvék nyár elején párosodnak, ám a megtermékenyült peték a medvemama testében egészen addig „szunnyadó állapotban” maradnak, míg az anya el nem vonul a téli álmára. Akkor az embriók beágyazódnak a méh falába, és növekedésnek indulnak. Mindössze két hónap után, december és január környékén az anyamedve testhőmérséklete kissé megemelkedik, és a mama világra hozza két-három bocsát. Ezt követően a hőmérséklete ismét csökken, bár már nem annyira, mint a szülés előtt. A medvepapa nincs jelen a szülésnél, de ha ott lenne, bizonyára kiábrándulna. A robusztus hím ugyanis aligha ismerné el, hogy ezek az aprócska, csenevész bocsok, melyek körülbelül 350 grammot nyomnak, az ő kicsinyei.

A medvemama a tápláló tejével eteti a kölykeit, amitől még jobban kimerülnek saját energiatartalékai. A bocsok gyorsan növekednek, úgyhogy tavaszra már öt kilogrammosak lesznek a kis szőrmókok. Ez egyben azt is jelenti, hogy a medvemama  kis „lakásában” igencsak nagy a nyüzsgés!

A tavasz

Március van. A téli hideg tovaszállt, a hó olvad már, és a vonuló madarak megérkeznek délről. A hónap végén a hím medvék kikecmeregnek téli kuckójukból, a nőstények azonban még néhány hétig pihennek, talán azért, mert a csöppségek sok energiát vettek el tőlük.

A medvemama a hosszúra nyúló szunyókálás után már csak csont és bőr ahhoz képest, hogy ősszel milyen pufók volt. Zsírrétege apránként elfogyott, akár olvadáskor a hó. Amúgy hallatlanul fürge, nyoma sincs rajta felfekvésnek, görcsnek vagy csontritkulásnak. Amint kibújik a kuckóból, egy idő után „elvégzi a nagydolgát”, vagyis megszabadul az anyagcseréből hátramaradt, „koromfekete székletdugasztól”. Normális esetben a medve körülbelül csak két-három hét múlva kezd táplálkozni, mivel időbe telik, mire a szervezete felépül. Akkor persze már kopog a szeme az éhségtől. Ám amikor a természet még csak ébredezik a tavasz hajnalán, először nem sok ennivalót találni az erdőben. Ilyenkor a medve lárvákat és bogarakat rágcsál, nem veti meg az elhullott állatok tetemeit sem, sőt akár még egy-egy tarándszarvast is megkerget.

Általában a medvemamának kell felnevelnie a bocsokat, hogy megtanuljanak igazi medve módjára viselkedni, és úgy vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Egy ókori példabeszéd ezt mondja: „Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik” (Példabeszédek 17:12, Újfordítású revideált Biblia). Más szavakkal azt mondhatnánk, hogy egyikőjükkel sem lenne jó összetalálkozni. Raimo Hissa hozzáfűzi: „Az anyamedvének sok tennivalója van a bocsok gondozásakor. Ha egy hím medve közeledik, az anya azonnal felküldi a kicsiket egy fára, ugyanis a hím kárt tehet bennük, még akkor is, ha ő az apjuk.”

A következő télen a medvemama magával viszi a bocsokat a kuckójába. Az ezt követő évben viszont az elválasztott bocsoknak már maguknak kell kuckó után nézniük, mivel elérkezik az ideje, hogy az anyamedve újabb alom pici bocsnak adjon életet.

A medve bonyolult és leleményes téli álmáról időközben sokat megtudtunk, de még ezzel együtt is sok olyan elbűvölő vonása van, amely továbbra is rejtély előttünk. Miért álmosodik el ősszel a medve, és miért megy el az étvágya? Miért nem alakul ki nála csontritkulás? Nem könnyű feltárni a medvék titkait, és ez érthető is, hiszen mindenkinek jár egy kis magánélet!

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

A medvék téli álmának tanulmányozása

Az Oului Egyetem zoológiai tanszékén már évek óta folynak élettani kutatások azokról a folyamatokról, amelyekkel az állatok alkalmazkodni tudnak a hideghez. Az európai barnamedvét 1988-ban kezdték tanulmányozni, és azóta összesen húsz medvét vizsgáltak meg. Különleges kuckót hoztak létre a kutatásokhoz az egyetem állatkertjében. A téli álom során megfigyelhető testhőmérsékletét, anyagcseréjét, tevékenységét, valamint a vérében és a hormonháztartásában tapasztalható változásokat számítógépekkel, laboratóriumi vizsgálatokkal és videokamerákkal kutatják. Ebben a munkában együttműködnek más országok egyetemeivel, még olyan távoli országéival is, mint Japán. A kutatók reményei szerint többet megtudunk majd a medvékről, és ez akár még az emberi élettan nehézségeinek a megoldásában is hasznos lehet.

[Kép a 18. oldalon]

A medvemama kuckója

[Kép a 18. oldalon]

Cukorban gazdag bogyók