Mennyire hatásosak a gyógynövények?

MÁR a történelem kezdetén gyógyítottak gyógynövényekkel. Az i. e. XVI. századból származó egyiptomi Ebers-papirusz több száz népi gyógymód leírását tartalmazza, melyekkel különféle betegségeket kezeltek. Általában azonban szájról szájra adta át az egyik nemzedék a másiknak, hogy mire jók a különböző gyógynövények.

A gyógynövények alkalmazása a nyugati világban a jelek szerint az első században élt görög orvosnak, Dioszkuridésznak a De Materia Medica című művével kezdődött. Az azt követő 1600 éven át ez volt a legfőbb gyógyszertani kézikönyv. A világ sok részén a gyógynövények hagyományokon alapuló felhasználása mind a mai napig népszerű. Németországban a nemzeti egészségügyi programok még meg is térítik bizonyos receptre felírt gyógynövények árát.

Bár némelyek azt állítják, hogy a hagyományos és népi gyógyászatban alkalmazott gyógynövények biztonságosabbak, mint a modern gyógyszerkészítmények, mégis megvannak a maguk veszélyei. Ezért ezek a kérdések vetődnek fel: Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha valaki gyógynövényekkel kúrálja magát? Vannak-e olyan helyzetek, melyekben előnyösebb, ha egyszerre csak egy terápiát alkalmaz az ember? *

Hogyan segíthetnek a gyógynövények?

Sokféle gyógyhatást tulajdonítanak a gyógynövényeknek. Némelyikről úgy gondolják, hogy segít a szervezetnek küzdeni a fertőzés ellen. Másokról azt mondják, hogy megkönnyítik az emésztést, nyugtatják az idegeket, hashajtóként alkalmazhatók vagy éppen szabályozzák a mirigyek működését.

Egyes gyógynövények hasznosak lehetnek a táplálkozásban is, és a gyógyászatban is. Például némelyik növény — ilyen a petrezselyem — vizelethajtóként szolgál, és nagy mennyiségben tartalmaz  káliumot is. Ezeknek a növényeknek a káliumtartalma pótolja ezt a vizelettel eltávozó létfontosságú elemet. A már régóta nyugtatóként használatos macskagyökérnek (Valeriana officinalis) pedig magas a kalciumtartalma, ezért ez a gyógynövény fokozott mértékben tudja kifejteni nyugtató hatását az idegrendszerre.

Hogyan alkalmazzák a gyógynövényeket?

A gyógynövények felhasználásának sokféle módja van: készítenek belőlük teákat, főzeteket, tinktúrákat és borogatásokat. A teát úgy készítik, hogy forró vizet öntenek a gyógynövényre. Ám a szakértők azt javasolják, hogy a teának szánt gyógynövényeket ne főzzük lobogó vízben. A gyógynövény gyökeréből és szárából készített főzeteket viszont forralni kell, hogy ezáltal felszabaduljanak a hatóanyagok.

Mit mondhatunk a tinktúrákról? Egy könyv azt írja, hogy „ezeket a gyógynövénykivonatokat tiszta vagy hígított szesz, például pálinka vagy vodka felhasználásával készítik”. Aztán ott vannak a borogatások, melyeket különböző módokon lehet elkészíteni. Ezeket többnyire a beteg vagy fájó testrészeken alkalmazzák.

Sok vitaminnal és gyógyszerrel ellentétben a legtöbb gyógynövényt általában élelmiszerként tartják számon, és gyakran éhgyomorra fogyasztják. Bevehetők kapszula formájában is, ami talán kényelmesebb és nincs rossz íze. Ha úgy döntünk, hogy gyógynövényekkel kúráljuk magunkat, akkor bölcsen tesszük, ha szakszerű útmutatást követünk.

A hagyomány szerint a gyógynövényeket olyan tünetek kezelésére ajánlják, mint a nátha, emésztési zavar, székrekedés, álmatlanság és hányinger. Ám a gyógynövényeket időnként súlyosabb betegségek esetében is használják, és nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre is. Például Németországban és Ausztriában a jóindulatú prosztatamegnagyobbodást a fűrészpálma (Serenoa repens) nevű gyógynövénnyel kezelik. Néhány országban az idősebb férfiak 50-60 százaléka küszködik ezzel a rendellenességgel. Fontos azonban, hogy egy orvos megállapítsa a megnagyobbodás okát, hogy kiderüljön, szükséges-e valamilyen nagyobb beavatkozás, például rák esetében.

Nem árt az óvatosság!

Még ha egy gyógynövényt széles körben biztonságosan alkalmazhatónak tartanak is, nem árt az óvatosság. Sohase tápláljunk hamis biztonságérzetet csupán azért, mert egy termékre az van írva, hogy „természetes anyagokból készült”. Egy lexikon ezt jelenti ki a gyógynövényekről: „Le kell szögeznünk, hogy némelyik növény egyenesen mérgező. [Sajnos] némelyek egyáltalán nem számolnak a gyógynövények lehetséges hatásaival, akár mérgező növényről van szó, akár nem.” A gyógynövényekben levő vegyi anyagok képesek megváltoztatni a pulzust, a vérnyomást és a vércukorszintet. Ezért különösen óvatosnak kell lenniük azoknak, akiknek szívbetegségük vagy magas vérnyomásuk van, valamint akiknek rendellenes a vércukorszintjük, mint például a cukorbetegeknek.

Általában azonban csak allergiás reakciókra korlátozódnak a gyógynövények mellékhatásai. Ilyen például a fejfájás, szédülés, hányinger vagy bőrkiütés. Úgy tartják, hogy a gyógynövények átmenetileg „gyógyulási krízist” is kiválthatnak azáltal, hogy influenzaszerű vagy másfajta tüneteket idéznek elő. Annak, aki gyógynövényeket alkalmaz, látszólag rosszabbodhat az állapota, mielőtt jobbá válna. Az az általános vélemény, hogy ez a reakció azért alakul ki, mert a mérgező anyagok a gyógynövénykúra korai szakaszában hagyják el a szervezetet.

Néha előfordul, hogy valaki meghal bizonyos gyógynövénytermékektől, ez felhívja a figyelmet arra, hogy óvatosságra, és szakember tanácsára van szükség. Például a csikófark nevű gyógynövény — melyet rendszerint azért alkalmaznak, hogy elősegítse a fogyókúrát — a vérnyomást is növelheti. Több mint 100 halálesetről számoltak be az Egyesült Államokban, melyet csikófarkkészítményekkel hoztak összefüggésbe, bár Steven Karch, San Franciscó-i patológus kijelenti: „Én csak olyan esetekről tudok, melyekben a [csikófarkat alkalmazó] személyek azért haltak meg, mert súlyos szívkoszorúér-betegségük volt, vagy mert túladagolták a készítményt.”

Dr. Logan Chamberlain, egy gyógynövénykészítményekről szóló könyv szerzője így vélekedik: „Az elmúlt években a gyógynövények ártalmas hatásairól készült beszámolókban gyakorlatilag csak olyan esetekről lehetett olvasni, melyekben az érintettek nem követték az útmutatásokat . . . A megbízható termékeknél az adagolásra vonatkozó előírások biztonságosnak, sőt visszafogottnak mondhatók. Ne próbáljunk változtatni rajtuk, hacsak nem kaptunk valamilyen útmutatást egy képzett gyógynövényszakértőtől.”

 Linda Page gyógynövényszakértő óvatosságra int: „Még komoly betegség esetén is csak mérsékelten szabad alkalmazni a gyógynövényeket, és kerüljük a túladagolást. Sokkal jobb eredményre vezet, ha több időt engedünk magunknak, és kevésbé drasztikus kezelést választunk. Időre van szükség a felépüléshez.”

Egy gyógynövényekről szóló könyv elmondja, hogy némelyik gyógynövénynek beépített mechanizmusa van a túladagolás ellen. Például az egyik gyógynövény, melyet nyugtatóként használnak, hányást okoz túladagolás esetén. De ez a jellegzetesség, mely nincs meg minden gyógynövényben, nem teszi feleslegessé azt, hogy az ember ragaszkodjon a biztonságos adagoláshoz.

Ám sokak szerint ahhoz, hogy egy gyógynövény hatásos legyen, nemcsak a helyes adagolás elengedhetetlen, hanem az is, hogy a megfelelő formában fogyasszák. Időnként csupán kivonat formájában lehet fogyasztani. Ilyen például a páfrányfenyő, melyet régóta használnak, mert kedvező hatással van a memóriára és a vérkeringésre. Egyetlen hatásos adag elkészítéséhez több kilogramm levélre van szükség.

Nem mindig jó mással keverni

A gyógynövények többféleképpen befolyásolhatják más gyógyszerek működését. Például erősíthetik vagy éppen gyengíthetik egy gyógyszer hatékonyságát, előidézhetik, hogy hamarabb kiürüljön a szervezetből, vagy megnövelhetik a mellékhatások kialakulásának eshetőségét. Az orbáncfű, melyet Németországban gyakran felírnak a kevésbé, illetve közepesen súlyos depresszió tüneteinek enyhítésére, sok gyógyszert a szokásosnál kétszer gyorsabban ürít ki a szervezetből, ezáltal csökkenti a hatékonyságukat. Ezért, ha valamilyen gyógyszert szedünk, például fogamzásgátló tablettát, akkor beszéljünk az orvosunkkal, mielőtt ilyen gyógynövényt kezdenénk alkalmazni.

Egy könyv, mely növények gyógyhatását elemzi, ezt írja: „Az alkohol, marihuána, kokain és más kedélyjavító drogok, valamint a dohány életveszélyes reakciókat válthatnak ki, ha közben bizonyos gyógynövényeket fogyaszt valaki . . . A józan ész azt diktálja, hogy kerüljük [az ilyen drogokat], különösen akkor, ha betegek vagyunk.” Terhes nőknek és szoptató anyáknak szintén meg kell fogadniuk ezt a tanácsot. Természetesen, amikor a dohányról és a függőséget okozó drogokról van szó, a keresztények védve vannak, mert megfogadják azt a bibliai tanácsot, hogy ’tisztítsák meg magukat a test és a szellem minden szennyétől’ (2Korintusz 7:1).

Ami a gyógynövényeket illeti, egy forrásmű ezt a figyelmeztetést adja: „Ha egy nő teherbe esik, mialatt gyógynövényeket alkalmaz, konzultáljon az orvosával, és addig ne folytassa a kúrát, amíg nem kérte ki erről az orvosa véleményét. Fontos, hogy el tudja mondani, hogy pontosan milyen adagban és milyen hosszan alkalmazta az adott gyógynövényt.”

„A [gyógynövények alkalmazásán alapuló] öngyógyítás sokféle veszéllyel jár” — írja egy gyógynövényekről szóló lexikon. „Az öngyógyítás veszélyei” című részben találhatunk egy listát a gyógynövények lehetséges kockázatairól.

Ahogy minden gyógykészítményt, úgy a gyógynövényeket is gondosan, körültekintően és kiegyensúlyozottan kell alkalmazni, és sohasem szabad elfelejteni, hogy bizonyos betegségekre jelen pillanatban nincsen gyógyszer. Az igaz keresztények előre tekintenek arra az időre, amikor a betegség és a halál gyökere — az ősszüleinktől örökölt tökéletlenség — teljesen el lesz törölve Isten Királyságának áldásos uralma alatt (Róma 5:12; Jelenések 21:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Az öngyógyítás veszélyei

A következőkben a szakorvosi segítség nélkül alkalmazott gyógynövények veszélyeiről olvashatunk.

Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi a bajunk.

Még ha pontosan megállapítottuk is a betegségünket, nem biztos, hogy megfelelő gyógymódot választottunk.

Öngyógyító kúránk késleltetheti a radikálisabb, ám szükségszerű és megfelelő beavatkozást.

Gyógymódunk megváltoztathatja az orvos által felírt gyógyszerek hatását, például allergia vagy magas vérnyomás kezelése esetén.

Kisebb betegségeket talán sikerül kezelnünk, de a terápia súlyosbíthat más egészségi gondokat, például a magas vérnyomást.

[Forrásjelzés]

Forrás: Rodale’s Illustrated Encyclopedia of Herbs