A sivatag hőse

AZ ÉBREDJETEK! NAMÍBIAI ÍRÓJÁTÓL

AFRIKA délnyugati részén vagyunk, a Namib-sivatagban, ahol a levegő tiszta és friss. Ma egyetlen felhő sincs az égen. Minél magasabban jár a nap, annál nagyobb a forróság. Ez itt a homokdűnék és a szélfútta, kavicsos síkságok világa. Megbabonázva nézünk körbe. Mi az a zöldellő levélkupac a távolban? Közelebb érve látjuk csak, hogy a földkerekség egyik legszokatlanabb növényére bukkantunk, a Welwitschia mirabilisre. Ennek a tudományos névnek a második tagja a „csodálatos” szó latin megfelelője.

A velvícsia vadon élő változatai csakis Angola és Namíbia sivatagjaiban találhatók meg. Annyira különböznek minden más növénytől, hogy a tudósok külön családba és nemzetségbe sorolják őket, melybe csak egyetlen faj tartozik. „A hozzávetőlegesen 375 000 ismert növényfaj egyikének sem sikerült annyira felkeltenie a botanikusok érdeklődését, mint a velvícsiának; emellett egyetlen más faj sem nehezítette meg annyira a mindent kategorizálni akaró emberek dolgát, mint ez a növény” — írja Chris Bornman a Welwitschia​—Paradox of a Parched Paradise című könyvében.

A velvícsia láttán egy levelekkel benőtt fatönk juthat az eszünkbe, pedig a növénynek igazából csak két levele van. Ezeket a sivatagi szél csíkokra szaggatja, úgy megtépázza. Afrikaans nyelven tweeblaarkanniedoodként is utalnak rá, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’két levél nem halhat meg’. És milyen találó ez a név! Itt, a sivatagban a nappali hőmérséklet néha a 40 Celsius-fokot is eléri, az éjszakák pedig rettenetesen hidegek, és egyetlen fa sincs, amely feltartóztatná a vadul tomboló szelet. A legtöbb növényt teljes egészében a gyökere tartja életben, mely felszívja a talajból a nedvességet. Nem úgy a velvícsiát. A Namib-sivatagban az átlagos csapadékmennyiség kevesebb, mint 25 milliméter évente, de van, hogy több éven át egyáltalán nem esik eső! A velvícsia ilyen körülmények között is növekszik, és a levelei zöldek maradnak. A tudósok régóta törik a fejüket azon, hogy ez miként lehetséges. A válasz az lehet, hogy a velvícsia levele magába szívja a reggeli ködöt, mely az óceán felől rendszeresen fújó széllel érkezik a sivatagba.

A velvícsia nem dobja le a leveleit és növeszt újakat. Egész életideje alatt ugyanaz a két levele növekszik tovább. Amikor egy ízben szétgöngyöltek egy velvícsialevelet, kiderült, hogy 8,8 méter hosszú! Képzeld csak el, mi lenne, ha a velvícsia levelének a vége nem halna el és hullana le idővel! „Egy 1500 évig élő velvícsia akár 225 méter hosszú leveleket is tudna növeszteni” — olvasható a Veld & Flora című tudományos folyóiratban. De valóban élhet ilyen sokáig a növény? „A velvícsiák lassan növekednek, és sokuk 1000-2000 évig él” — válaszol a The World Book Multimedia Encyclopedia.

A velvícsia méltán nevezhető a sivatag hősének. Mivel magyarázható, hogy ez az egyedülálló növény ilyen sokáig életben marad, ilyen zord sivatagi körülmények között? Igazából a végtelenül bölcs Tervezőnek, a Teremtőnek, Jehova Istennek tartozunk érte köszönettel, aki „növényzetet [sarjaszt] az ember szolgálatára” (Zsoltárok 104:14).