Hol találhatsz valódi reménységet?

MEGÁLLT az órád, valószínűleg elromlott, és meg szeretnéd javíttatni. A lehetőségek korlátlanok. Rengeteg órás reklámozza magát, mind bizalomgerjesztő — esetenként ellentmondásos — szlogenekkel csalogat. De mit teszel, ha a füledbe jut, hogy az egyik szomszédod nem más, mint az a férfi, akinek évekkel ezelőtt kipattant a fejéből az óra szerkezetének a terve? Sőt, azt is megtudod, hogy a mester szívesen megjavítja az órádat, ráadásul ingyen. Nem is kérdéses, hogy kihez fordulnál, ugye?

Most hasonlítsd ezt az órát ahhoz a képességedhez, hogy reménykedni tudsz. Ha úgy veszed észre, hogy kezdesz reményvesztetté válni — mint ahogyan sokan mások is ezekben a bajokkal terhes időkben —, hová fordulsz segítségért? Számtalan ember állítja magáról, hogy helyre tudja hozni a dolgokat, de a javaslatok tömkelege zavaros és ellentmondásos lehet. Miért ne fordulnál hát Ahhoz, aki létrehozta az emberiséget, és belénk ültette azt a képességet, hogy reménykedjünk? A Biblia azt mondja róla, hogy „nincs messze egyikünktől sem”, és hogy örömmel segít nekünk (Cselekedetek 17:27; 1Péter 5:7).

A remény egy mélyrehatóbb meghatározása

A Bibliában a reménynek átfogóbb és mélyrehatóbb jelentése van annál, amiről napjaink orvosai, tudósai és pszichológusai beszélnek. Azok a szavak, amelyeket reménynek vagy reménységnek fordítanak a Bibliában, az eredeti nyelveken azt jelentik, hogy ’lelkesen várni’ és ’jóra számítani’. A reménykedés alapjában véve két tényezőből áll. A jóra való vágyakozásból, valamint abból, hogy van alapja hinni, hogy valami jobb fog jönni. A Biblián alapuló reménység nem naiv ábrándozás. Szilárd tényeken és bizonyítékokon alapszik.

Ebben az értelemben a remény és a hit rokon fogalmak. A hitről azt mondja a Biblia, hogy bizonyítékokon kell alapulnia, nem hiszékenységen (Héberek 11:1). Mindamellett különbséget tesz a hit és a reménység között (1Korintusz 13:13).

Szemléltetésként: ha megkéred az egyik jó barátodat egy szívességre, ugye, azt reméled,  hogy segíteni fog? Reményeid nem alaptalanok. Hiszed, hogy megkapod tőle a segítséget, mert jól ismered, és már máskor is láttad kedvesen és nagylelkűen cselekedni. A hited és a reményeid összefonódnak, mi több, egymástól függenek, mégis két különálló fogalomról van szó. Hogyan reménykedhetsz hasonló módon Istenben?

A reménység alapja

Isten a valódi reménység forrása. A bibliai időkben Jehovát ’Izrael reménységének’ nevezték (Jeremiás 14:8). Népének minden megbízható reménysége tőle származott; ezért ő maga volt a reménységük. Az Istentől remélt dolgok nemcsak puszta vágyálmok voltak. Az effajta reménység szilárd alapokon nyugodott. Az évszázadok folyamán úgy ismerte meg a nemzet Istent, mint aki betartja az ígéreteit. Vezetőjük, Józsué ezt mondta nekik: „jól tudjátok . . . , hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek” (Józsué 23:14).

Több ezer év telt el azóta, de ezek a beteljesített ígéretek nem merültek feledésbe. A Biblia tele van Isten nagyszerű ígéreteivel és a megvalósításukat részletező pontos történelmi beszámolókkal. Prófétai ígéretei annyira megbízhatóak, hogy néhányuk úgy van feljegyezve, mintha már akkor beteljesedett volna, amikor ki lett jelentve.

Ezért a Bibliát a reménység könyvének nevezhetjük. Amint tanulmányozod azokat a beszámolókat, amelyek rávilágítanak, hogy miként bánik Isten az emberekkel, egyre erősebb lesz a meggyőződésed, hogy a belé vetett reménységed nem alaptalan. Pál apostol ezt írta: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4).

Milyen reménységet kapunk Istentől?

Mikor érezzük a leginkább, hogy reményre van szükségünk? Nem akkor, amikor szembekerülünk a halállal? Sokan azonban éppen olyankor érzik azt, hogy a remény csalóka, amikor a halál magával ragadja egy szeretett hozzátartozójukat. Végtére is mi tölthetné el nagyobb reménytelenséggel az embert, mint a halál? Mindnyájunknak folyton a nyomában van. Egy ideig elkerülhetjük, de végül utolér minket; onnan pedig visszahozni senkit sem tudunk. Találóan hívja a Biblia a halált az ’utolsó ellenségnek’ (1Korintusz 15:26).

Mi nyújthat hát reménységet még a halállal szemben is? Nos, az a bibliavers, amely utolsó ellenségként utal a halálra, azt is kijelenti, hogy ez az ellenség ’meg fog semmisülni’. Jehova Isten erősebb a halálnál. Ezt már többször is bebizonyította. Hogyan? Úgy, hogy feltámasztott olyanokat, akiket magával ragadott a halál. A Biblia kilenc esetről számol be, amikor Isten arra használta fel a hatalmát, hogy visszahozzon embereket az életbe.

Kiemelkedő példa erre az, amikor Jehova hatalmat adott Fiának, Jézusnak, hogy az feltámassza egy kedves barátját, Lázárt, aki már négy napja halott volt. Jézus nem titokban, hanem a nyilvánosság előtt, egy egész tömeg szeme láttára vitte ezt véghez (János 11:38–48, 53; 12:9, 10).

„Miért lett néhány ember feltámasztva? Később úgyis megöregedtek, és újból meghaltak, nemde?” — merülhet fel benned. Igen, ez igaz. Ám az imént említett példához hasonló, megbízható beszámolóknak köszönhetően nemcsak holmi vágyakozással gondolhatunk arra, hogy elhunyt szeretteink újból köztünk lesznek, hanem okunk is van hinni, hogy ez így lesz. Más szavakkal valódi reménységünk van.

Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (János 11:25). Ő az, akinek Jehova hatalmat fog adni, hogy minden halottat feltámasszon. „Eljön az óra — mondta Jézus —, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Krisztus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Igen, mindenki, aki a sírban nyugszik, fel lesz támasztva, hogy egy paradicsomi földön élhessen.

 Ézsaiás próféta ezt a megható képet festette a feltámadásról: „Élni fognak halottaid. Holttesteink feltámadnak. Ébredjetek és örömmel kiáltsatok, ti porban lakozók! Mert harmatod olyan, mint a mályva harmatja, és a föld világra hozza a tehetetlen halottakat” (Ézsaiás 26:19).

Hát nem vigasztaló? A halottak a lehető legnagyobb biztonságban vannak; olyan védelmet élveznek, mint egy magzat az anyaméhben. A Mindenható Isten tökéletesen megőrzi korlátlan emlékezetében azokat, akik a sírban nyugszanak (Lukács 20:37, 38). Hamarosan pedig visszatérnek közénk, s a világ olyan boldog és szívélyes fogadtatásban részesíti majd őket, akárcsak egy újszülöttet az őt nagyon szerető és már nagyon váró családja! A halál árnyékában is van hát remény.

Hogyan válhat javadra, ha van reménységed?

Páltól sokat megtudunk a remény értékéről. Beszélt például egy szellemi fegyverzetről, melynek sisak gyanánt elengedhetetlen részét képezi a reménység (1Tesszalonika 5:8). Mit értett ezalatt? A bibliai időkben a katonák fémsisakot viseltek a csatában, mely alatt gyakran egy nemezből vagy bőrből készült sapka volt. A sisak a legtöbb ütést kivédte, így a katonán nem esett halálos seb. Mit próbált Pál szemléltetni ezzel? Azt, hogy miként a sisak védi a fejet, úgy a reménység is megóvja az elmét, a gondolkodóképességet. Ha a reménységed összhangban van Isten szándékaival és szilárd, a nehézségek idején nem fogsz könnyen pánikba esni vagy annyira elkeseredni, hogy elveszítsd a belső békédet. Melyikünknek ne lenne szüksége egy ilyen sisakra?

Pál egy másik élénk szemléltetést is használt az Isten akaratához fűződő reménységre. Ezt írta: „Ez a reménység a lélek horgonyaként szolgál nekünk; biztos is, szilárd is” (Héberek 6:19). Pál több hajótörést is átélt, így jól tudta, mennyire értékes a horgony. Amikor a hajó viharba keveredett, a tengerészek leengedték a horgonyt. Ha az megakadt a tengerfenéken, és nem mozdult el a helyéről, megvolt az esélye, hogy a hajó viszonylagos biztonságban átvészeli a vihart, és nem sodródik a part felé, ahol nekicsapódhat a szikláknak.

Ehhez hasonlóan, ha Isten ígéreteit ’biztos és szilárd’ reménységként őrizzük, akkor ez a reménység segíthet átvészelnünk ezeket a viharos, zűrzavaros időket. Jehova megígéri, hogy hamarosan eljön az idő, amikor nem fogja többé háború, bűnözés, bánat, sőt még halál sem sújtani az emberiséget. (Lásd a 10. oldalt.) Ha ragaszkodunk ehhez a reménységhez, sikerülhet távol tartanunk magunkat a veszélyektől. Ezenkívül az ösztönzést is megkapjuk ahhoz, hogy Isten irányadó mértékei szerint éljünk, és ne adjuk meg magunkat a fejetlenségnek és az erkölcstelenségnek, mely annyira jellemző napjaink világára.

A Jehova által nyújtott reménység téged is személy szerint érint. Jehova azt szeretné, hogy olyan életnek örvendj, amilyennek ő az életet eredetileg szánta. Arra vágyik, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön”. Hogyan? Az első lépés az, hogy minden ember „az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:4). Ennek a folyóiratnak a kiadói arra buzdítanak, hogy szerezd meg az Isten Szavának igazságáról szóló életadó ismeretet. Az a reménység, melyet ezáltal Istentől kapsz, sokkalta fényesebb bármilyen reménységnél, melyet a világ nyújthat.

Ilyen reménységgel soha nem kell majd tehetetlennek érezned magad, mert Isten meg tudja adni az erőt ahhoz, hogy az összes olyan célodat elérd, amely megegyezik az ő akaratával (2Korintusz 4:7; Filippi 4:13). Hát nem ilyen reménységre van szükséged? Ha tehát híján vagy a reménynek, ha már egy ideje próbálsz reményt találni az életedben, ne csüggedj. A reménység nincs is olyan messze tőled. Megtalálhatod!

 [Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

Van okunk reménykedni

Ezek a szentírási gondolatok segíthetnek reménytelibbnek lenned:

▪ Isten boldog jövőt ígér.

Szavában kijelenti, hogy az egész föld paradicsom lesz, ahol az emberiség boldog, egységes családként fog lakni (Zsoltárok 37:11, 29; Ézsaiás 25:8; Jelenések 21:3, 4).

▪ Isten nem hazudhat.

A hazugság minden formáját gyűlöli. Jehova végtelenül szent, vagyis tiszta, ezért lehetetlen, hogy hazudjon (Példabeszédek 6:16–19; Ézsaiás 6:2, 3; Titusz 1:2; Héberek 6:18).

▪ Istennek korlátlan hatalma van.

Egyedül Jehova mindenható. Nincs semmi, ami megakadályozhatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér (2Mózes 15:11; Ézsaiás 40:25, 26).

▪ Isten azt akarja, hogy örökké élj.

János 3:16; 1Timóteusz 2:3, 4.

▪ Isten tele van reményekkel velünk kapcsolatban.

Nem a hibáinkra és gyengeségeinkre figyel, hanem a jó tulajdonságainkra és az erőfeszítéseinkre (Zsoltárok 103:12–14; 130:3; Héberek 6:10). Reménykedik benne, hogy azt fogjuk tenni, ami helyes, és örül, amikor sikerül a jót cselekednünk (Példabeszédek 27:11).

▪ Isten megígéri, hogy segít elérned az általa is helyeselt céljaidat.

A szolgáinak soha nem kell tehetetlennek érezniük magukat. Isten bőségesen ad a létező legnagyobb erőből, a szent szelleméből, hogy segítsen nekünk (Filippi 4:13).

▪ Az Istenbe vetett remények soha nem hiábavalóak.

Isten, aki maradéktalanul megbízható, soha nem fog csalódást okozni neked (Zsoltárok 25:3).

[Kép a 12. oldalon]

Miként a sisak védi a fejet, úgy a reménység is megóvja az elmét

[Kép a 12. oldalon]

Akárcsak egy horgony, a biztos alapokon nyugvó reménység stabilitást nyújthat

[Forrásjelzés]

Courtesy René Seindal/Su concessione del Museo Archeologico Regionale A. Salinas di Palermo