Hogyan szerethetjük és szerettethetjük meg a tanulást?

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (PÉLDABESZÉDEK 22:6, ÚJFORDÍTÁSÚ REVIDEÁLT BIBLIA).

PRÓBÁLTÁL már ágyba parancsolni egy kisgyermeket, amikor valami izgalmas dolog zajlott körülötte? Be nem csukná a kis szemét, akármilyen fáradt, sírós és ingerlékeny legyen is. Ő is részt akar venni az eseményekben. „Az a vágyuk, hogy megismerjék a világot és hozzáértésre tegyenek szert, olyan mélyen gyökerező és erőteljes, akárcsak a táplálkozás, pihenés vagy alvás iránti szükségletük. Néha talán még erőteljesebb” — állítja John Holt író.

A kihívást az jelenti, hogy a gyermekekben egy életen át megmaradjon a tanulási vágy, így természetesen az iskolás éveik alatt is. Noha garantáltan sikeres módszer nincs a tanulási vágy megőrzésére, a szülők, tanárok és gyermekek számos kipróbált stratégiát alkalmazhatnak. De van valami, ami minden módszernél fontosabb: a szeretet.

Szeretettel a legjobbat tudod kihozni belőlük

A gyermekek éhezik a szülői szeretetet. Biztonságérzetet nyújt nekik, ilyen körülmények között pedig  bátrabban kommunikálnak, kérdeznek és vizsgálódnak. A szeretet arra készteti a szülőket, hogy rendszeresen beszélgessenek a gyermekeikkel, és hogy érdeklődjenek a tanulmányaik iránt. A kutatások arra engednek következtetni, hogy „elsősorban a szülőkön múlik, hogy a gyermekük örömmel tanul-e vagy sem” — olvasható az Eager to Learn című könyvben. A szülők még nagyobb hatással lehetnek a gyermekeikre, ha segítik a tanárok munkáját. „Semmi sem ébreszthet nagyobb vágyat a gyermekben, hogy tanuljon, mint az, amikor a szülei és a tanárok együttműködnek egymással” — írja a könyv.

A szülőknek abban is szerepük van, hogy milyen mértékben lesz képes a gyermekük új ismeretek elsajátítására. Egy kutatócsoport hosszú éveken át nyomon követte 43 család életét. Vizsgálatuk eredményéről az Inside the Brain című könyv ezt írja: „Feltűnően magasabb volt az intelligenciaszintjük azoknak a gyermekeknek, akikhez [életük első három éve alatt] nagyon sokat beszéltek, mint azoknak, akikkel a szüleik csak keveset beszélgettek.” A könyv hozzáteszi, hogy „az olyan szülőknél, akik sokat beszélgetnek a gyermekeikkel, rendszerint megfigyelhető, hogy megdicsérik a gyerekeket az eredményeikért, válaszolnak a kérdéseikre, inkább útmutatást, semmint parancsokat adnak, és beszélgetéskor változatos kifejezéseket használnak más-más kombinációban”. Ha szülő vagy, te rendszeresen beszélgetsz a gyermekeiddel, és a beszélgetéseitek tartalmasak?

A szeretet kedves és megértő

A gyerekeknek nem egyformák az adottságaik, és a felfogóképességük is különböző. Az csak természetes, hogy a szülők nem szeretnék, ha ez befolyásolná őket a szeretetük kimutatásában. Napjainkban azonban az ember értékét sokszor a képességei alapján mérik fel. Emiatt néhány gyermek „azt hiheti, hogy akkor értékes, ha valamiben felülmúl másokat” — jelenti ki a Thinking and Learning Skills című könyv. Amellett, hogy az ilyen gyermekek „nagyon könnyen elkeserednek, ha kudarc éri őket”, a szemléletmódjuk felesleges aggodalmakat és stresszt válthat ki bennük. Az India Today című folyóirat megjegyzi,  hogy a jó tanulmányi eredményért folytatott harcot, valamint a családi támogatás hiányát tartják az egyik legfontosabb tényezőnek az indiai tizenévesek közti öngyilkosságok megháromszorozódásában, amely az elmúlt 25 év folyamán ment végbe.

Az is nyomot hagy a gyermekek lelkében, ha „ostobának” vagy „butának” nevezik őket. Az effajta kegyetlen jelzők csak elveszik a kedvüket a tanulástól, ösztönözni nem fogják őket. Egy szülőnek mindig kedvesen kell kifejezésre juttatnia a szeretetét, táplálva a gyermek vele született tanulási vágyát. Mindig vegye figyelembe az egyéni képességeit, és a gyermeknek ne kelljen attól félnie, hogy megalázzák (1Korintusz 13:4). Ha valami miatt nehezen tanul egy gyermek, a szeretetteljes szülők megpróbálnak segíteni neki, és soha nem keltik azt az érzést benne, hogy ostoba vagy értéktelen. Igaz, ehhez türelemre és tapintatra van szükség, de nagyon megéri energiát fektetni bele. Hogyan fejleszthető ki az ilyen szeretet? Mindenekelőtt úgy, hogy az ember szellemi gondolkodásmódot alakít ki.

A szellemiség kiegyensúlyozottá teszi az embert

A Biblia formálta szellemiség több okból is különösen értékes. Először is azért, mert segít megfelelő helyre tennünk az életünkben az iskolai oktatást, tehát komolyan vennünk, de nem gondolnunk azt, hogy minden másnál fontosabb. A matematikát például az élet számos területén fel lehet használni, de nem farag az emberből erkölcsös, alapelvek vezérelte személyt.

Abban is kiegyensúlyozottságra buzdít minket a Biblia, hogy mennyi időt szánunk az iskolai tanulmányainknak. Ezt mondja: „a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek” (Prédikátor 12:12). Természetesen fontos, hogy a gyermekek jól elsajátítsák az alapismereteket, mégsem szabad, hogy minden idejüket a tanulás eméssze fel. Vannak egyéb tevékenységek is, melyek építőek, ezekre is időt kell szánni. Különösen a szellemiségük fejlesztésére irányuló elfoglaltságok fontosak, ezek ugyanis a belső embert formálják.

A Biblia formálta szellemiség a szerénységben is megnyilvánul (Mikeás 6:8). A szerény emberek elfogadják a korlátaikat, és nem esnek a törtetés és vérre menő versengés csapdájába, mely sok oktatási intézményen belül megfigyelhető. Ezek az ártalmas jellemvonások „depresszióba sodorhatják az embert” — jelenti ki az India Today. Legyünk akár fiatalok, akár idősek, sokkal egészségesebb, ha megfogadjuk a Biblia ihletett tanácsait: „Ne váljunk önhitté, vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra.” „Ki-ki pedig az ő saját munkáját próbálja meg, és akkor egyedül önmagára nézve lesz oka az ujjongásra, és nem a másikhoz viszonyítva” (Galácia 5:26; 6:4).

Hogyan alkalmazhatják ezt a szülők, amikor a gyermekeik oktatásáról van szó? Egyebek közt úgy, hogy minden gyermeküket arra buzdítják, tűzzön ki személyes célokat, és saját magához hasonlítsa magát. Ha például a fiad mostanában matematika- vagy nyelvtandolgozatot írt, kérd meg, hogy hasonlítsa össze az elért eredményét egy korábbi dolgozat eredményével. Ezután dicsérd meg abban, amit jól csinált, vagy bátorítsd. Így segíthetsz neki ésszerű célokat kitűzni, figyelemmel kísérni a saját fejlődését, és felülkerekedni a gyengeségein, miközben nem hasonlítgatod össze másokkal.

Manapság azonban néhány tehetséges gyermek inkább gyengébb eredményt ér el az iskolában, mint hogy kicsúfolják. „»Ciki« jó tanulónak lenni” — vélekedik néhány fiatal. Vajon ezen a téren is segíthet a szellemi gondolkodásmód? De még mennyire! Olvasd el, mit ír a Kolosszé 3:23 (Katolikus fordítás): „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” Tudsz nemesebb indítékot a kemény munkára, mint azt, hogy Isten kedvében járj? Az ilyen erényes gondolkodásmód erőt ad az embernek, hogy ellenálljon bármiféle romboló nyomásnak, mely a társaitól jön.

Ültesd el a gyermekben az olvasás iránti szeretetet

Az olvasás és írás nélkülözhetetlen a jó oktatáshoz, legyen az iskolai vagy szellemi oktatás. A szülők úgy ápolhatják az írott szó iránti szeretetet a gyermekeikben, hogy csecsemőkoruktól kezdve olvasnak nekik. Daphne, aki most korrektorként dolgozik, hálás azért, hogy kiskorában a szülei rendszeresen olvastak neki. „Elültették bennem az írott szó szeretetét — mondja. — Így mire iskolába mentem, már tudtam olvasni. A szüleim azt is megtanították nekem, hogy miként végezhetek kutatómunkát, hogy saját magam találhassam meg a választ a kérdéseimre. Mindez a tudás a mai napig mérhetetlenül hasznos számomra.”

Másfelől John Holt, akit korábban már idéztünk, arra figyelmeztet, hogy ne higgyük, hogy a gyermekeknek való olvasás „valamiféle varázsszer”. Az író rámutat: „Ha az olvasás nem élvezetes mind  a szülőnek, mind a gyermeknek, több kárt fog okozni, mint amennyit használ . . . Még ha egy gyerek szereti is, ha felolvasnak neki . . . , nem élvezi az olvasást, ha a szülei ezt nem szívesen teszik.” Ezért Holt azt javasolja, a szülők olyan könyveket válasszanak a gyermekeiknek, melyeket ők maguk is szeretnek, és ne feledkezzenek meg arról, hogy talán százszor is fel kell majd olvasniuk a történeteket! Több millió szülő a világ minden részén élvezettel olvassa gyermekeinek a Tanulj a nagy Tanítótól! és Az én könyvem bibliai történetekről című könyveket, melyeket Jehova Tanúi adtak ki. Mindkét könyv kifejezetten gyermekeknek készült, gazdagon illusztrált, gondolkodásra késztet, és megtanítja a gyermekeknek az isteni alapelveket.

Timóteusz, egy első századi keresztény abban a kedvező helyzetben volt, hogy mind az édesanyja, mind a nagyanyja őszinte érdeklődést mutattak az oktatása, és különösen a szellemi oktatása iránt (2Timóteusz 1:5; 3:15). Timóteuszból példamutatóan felelősségteljes és megbízható felnőtt lett; ezek olyan tulajdonságok, melyeket pusztán világi oktatással nem lehet elsajátítani (Filippi 2:19, 20; 1Timóteusz 4:12–15). Ma Jehova Tanúi világszerte számos fiatal „Timóteuszt” tudhatnak maguk között a gyülekezeteikben. Ezek a fiúk és lányok szerető, szellemi gondolkodású szüleiknek köszönhetően váltak dicséretre méltó személyekké.

Taníts lelkesedéssel!

Az a tanár, aki szeretné megszerettetni a tanulást, „egyetlen szót tartson észben: lelkesedés — írja az Eager to Learn című könyv. — A lelkes tanár már a puszta jelenlétével azt üzeni a tanulóknak, hogy szereti, amit tanít, és ez az értékes tulajdonság sugárzik róla, amikor tanít.”

Tény azonban, hogy nem minden szülő és tanár tanít ilyen lendülettel és szenvedéllyel. A bölcs tanulók ezért megpróbálják  önmagukat ösztönözni, saját felelősségüknek tekintve a tanulást. Végtére is „senki nem fog a gyermekeink mellett ülni az életük hátralevő részében, hogy segítsen nekik tanulni, jó minőségű munkát végezni, gondolkodni, és fáradhatatlan erőfeszítéseket tenni azért, hogy kiváló gyakorlati ismereteket sajátítsanak el” — mondja az imént említett könyv.

Ismét láthatjuk, hogy itt nem annyira az iskola szerepe a fontos, hanem a családé; azokon az értékeken van a hangsúly, amelyeket a gyermek otthon tanul meg. Szülők, ti magatok lelkes tanulók vagytok? Az otthoni légkör építő, tanulásra ösztönzi a gyerekeket, egyszóval olyan, ahol a szellemi értékek kapnak hangsúlyt? (Efézus 6:4). Ne feledjétek: mind a példátok, mind az, amit tanítotok a gyermekeiteknek, még jóval azután is hatással lesz rájuk, hogy maguk mögött hagyják az iskolát és a családi fészket. (Lásd a „ Családok, melyek sikeresek a tanulásban” című részt a 7. oldalon.)

Ismerd fel, hogy az emberek más-más módon tanulnak

Nincs két teljesen egyforma elme; mindnek másként kell tálalni az új ismereteket. Ami az egyik embernél beválik, az a másiknál nem annyira eredményes. Ezért dr. Mel Levine az A Mind at a Time című könyvében kijelenti: „Ha minden gyermekkel egyformán bánnánk, akkor nem bánnánk velük egyenlő módon. A különbözőségüknél fogva más-más módszerre van szükségük ahhoz, hogy el tudjanak sajátítani valamit,  és joguk van ahhoz, hogy ez a szükségletük ki legyen elégítve.”

Például vannak emberek, akiknek segít a megértésben és az emlékezésben, ha képeket vagy ábrákat látnak. Másokban akkor maradnak meg jobban a tanultak, ha írásban vagy szóban kapják az információt. Vannak, akiknek ábrákra is, és szavakra is szükségük van. „Úgy lehet a legjobban memorizálni valamit, ha változtatunk rajta, ha valamilyen módon átalakítjuk az információt — állítja Levine. — Ha képekről és ábrákról van szó, öntsük az információt szavakba. Fordított esetben ábrázoljuk, készítsünk róla képet.” Ez a megközelítési mód nemcsak eredményesebbé, de élvezetesebbé is teszi a tanulást.

Persze az embernek ki kell kísérleteznie, hogy melyik módszer válik be nála. Hans, egy teljes idejű keresztény szolga bibliatanulmányozást folytatott egy idős férfival, George-dzsal, aki annak idején csak alapszintű oktatásban részesült. George-nak nehéz volt megértenie a tanultakat, és visszaemlékeznie rájuk. Ezért Hans megpróbálta egyszerű rajzokkal szemléltetni a kulcsgondolatokat. „George tanulmányozása 180 fokos fordulatot vett — mondta Hans. — Olyan könnyen felfogta a tanultakat, és úgy megmaradtak az emlékezetében, hogy még maga is meglepődött! Amikor felfedeztem, miként gondolkodik, rájöttem, hogy mennyire jól vág az esze, sokkal jobban, mint eleinte gondoltam. George önbizalma egykettőre felépült, és úgy várta a tanulmányozásokat, mint azelőtt soha.”

Soha nem késő tanulni

„Hogy mire képes az agy, az azon múlik, hogy használják-e vagy sem — írja az Inside the Brain című könyv. — Ha egy gépet nem használnak, az berozsdásodik; az agy a legkiválóbb példa erre. Emellett csak úgy szívja magába az új ismereteket.” A könyv ezt is kijelenti: „Ahogyan a testmozgás képes jó erőben tartani az embert még 70-80 éves korában is, a kutatók bebizonyították, hogy az agytorna ugyanezt teszi az öregedő aggyal. Sokáig azt tartották, hogy amint az ember idősödik, egyre zavarosabbá válik az elméje, s a folyamat visszafordíthatatlan. Az újabb kutatások azonban megmutatják, hogy ez nem több olyan jóslatnál, melyet az emberek önmaguk váltottak valóra, jobbára azáltal, hogy nem dolgoztatták az agyukat. Továbbá, az idősödő emberek agysejtjei nem halnak el tömegével mindennap, ahogyan azt korábban gondolták.” Az elme nagyfokú leépülése  rendszerint valamilyen betegség jele, így a szív- és érrendszeri betegségeké.

Egészen idős korban persze némi leépülésre lehet számítani, de a teljesítménycsökkenés mértéke nem feltétlenül kritikus. Egy tevékeny agy nem indul egykönnyen hanyatlásnak, főleg ha az ember mellette rendszeres testmozgást is végez, mondják a kutatók. „Minél többet vesz részt valaki olyan elfoglaltságokban, melyek során tanul valamit, annál könnyebb lesz új dolgokat elsajátítania. Azok, akik folyamatosan tanulnak, jobban tanulnak” — írja az Elderlearning​—New Frontier in an Aging Society című könyv.

Ezt a tényt egy ausztráliai vizsgálat támasztotta alá, melyet 20 éven át végeztek 60—98 éves személyek bevonásával. Sok vizsgálati alanynál az intelligenciahányados csökkenése évente mindössze 1 százalék körüli volt. Ám „néhányuknál egyáltalán nem következett be hanyatlás — számol be a jelentés —, s ezek között voltak olyan személyek is, akik a kilencvenes éveiket taposták. Ezek rendszerint azok közül kerültek ki, akik részt vettek a kísérleti jellegű, szisztematikus oktatási programokon, melyeken egy idegen nyelvre tanították őket, és/vagy egy hangszeren tanulhattak játszani.”

A korábban említett George a hetvenes éveiben járt, amikor elkezdte tanulmányozni Isten Szavát. Virginia, aki most a nyolcvanas éveiben jár, valamint a néhai férje, Robert szintén idősek voltak már, amikor elkezdték tanulmányozni a Bibliát. „Noha Robert majdnem teljesen vak volt — mondja Virginia —, mégis képes volt rövid bibliai előadásokat tartani a Királyság-teremben úgy, hogy az előadásai vázlatát memorizálta. Ami engem illet, soha nem szerettem olvasni, de most már nagyon élvezem. Ma kora reggel egy egész Ébredjetek!-et elolvastam!”

George, Robert és Virginia csak három a közül a sok idős személy közül, akik meghazudtolják az idősekről kialakult képet, és teljes mértékben kihasználják az elmebeli képességeiket. A kutatások szerint 70-80 évi tanulás annyit jelent az agynak, mintha egy hordó vízhez hozzáöntenénk még egy gyűszűnyit. Alig nyom valamit a latban. Miért ilyen hatalmas az agy kapacitása?

[Kiemelt rész/kép a 4–5. oldalon]

Internet és tévé — Hasznos vagy káros?

„Az internet hasznos is, meg nem is” — írja az A Mind at a Time című könyv. Például milyen jól jöhet az embernek, ha tudja, hogyan kell információ után kutatni. Ám ahogy a könyv is írja, néhány tanuló csak „letölti az anyagokat, anélkül hogy teljesen értené vagy beépítené őket az ismereteibe. Így a módszer a passzív tanulás új változatává fajulhat, sőt talán így válnak majd a felhasználók ügyes plagizálókká.”

A kutatók azt mondják, a mértéktelen tévénézés gátolhatja az ember problémamegoldó képességének a fejlődését, akadályozhatja abban, hogy megtanuljon figyelmesen hallgatni, tompíthatja a képzelőerejét, és jellemformáló szerepe sincs. „A televíziókészülékeket, akárcsak a cigarettát, felirattal kellene ellátni, hogy figyelmeztessék az embereket a tévézés egészségkárosító hatásaira” — jegyzi meg az Eager to Learn című könyv.

Egy másik forrásanyag szerint a gyermekeknek arra van a legnagyobb szükségük, hogy „kapcsolatban legyenek a nyelvvel (olvassanak és beszélgessenek), valamint arra, hogy szeressék őket, és hogy sok szívből jövő ölelést kapjanak”.

 [Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

 Családok, melyek sikeresek a tanulásban

Az itt felsorolt szokások és jellemvonások segíthetnek a családoknak, hogy sikeresek legyenek a tanulásban:

▪ Gyakran emlékeztessük a gyerekeket a magas, ám ésszerű elvárásokra, melyeket velük szemben támasztunk. Tegyük ezt a szeretet szellemében.

▪ Tekintse a család a kemény munkát a siker kulcsának.

▪ Aktív életmódot szorgalmazzunk, szemben az ülő életmóddal.

▪ A család minden héten bőven szánjon időt a gyerekek oktatására; legyen lehetőség a házi feladat elkészítésére, a pihentető olvasásra, hobbikra, közös családi feladatokra, és a gyerekek tanulják meg ellátni a házimunkákat.

▪ Legyen a család a kölcsönös támogatás forrása és segítségforrás a nehézségek idején.

▪ A házi szabályok legyenek egyértelműek, és az alkalmazásuk következetes.

▪ Rendszeresen tartsuk a kapcsolatot a tanárokkal.

▪ A legfontosabb a családtagok szellemiségének a növekedése legyen.

[Kép]

Szülők, megszerettetitek gyermekeitekkel az olvasást?

[Forrásjelzés]

Az Eager to Learn című könyv alapján.

[Kiemelt rész/képek a 8–9. oldalon]

Hogyan teheted a tanulást hatékonyabbá, élvezetesebbé?

Érdekeljen a téma. Ha elmélyedünk valamiben, könnyebben tanulunk. A Motivated Minds​—Raising Children to Love Learning című könyv a következő gondolatra világít rá: „A kutatók cáfolhatatlan bizonyítékokat találtak arra, hogy amikor a gyermekek élvezik a tanulást, alaposabb ismeretre tesznek szert, többet jelentenek nekik a tanultak, és hosszabb ideig elraktározzák őket. Ráadásul a gyermekek ilyenkor kitartóbbak, kreatívabbak, és a nehéz feladatokba is nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat.”

Keresd a gyakorlati hasznot. Richard L. Weaver II. író megjegyzi: „Amikor a tanteremben hallottak és az élettapasztalataink szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mintha valaki felkapcsolna odabenn egy lámpát, hirtelen megvilágosodik az elménk.”

Próbáld megérteni. Amikor az ember szeretne megérteni valamit, a gondolkodóképességét és a memóriáját is dolgoztatja. A magolásnak is megvan a maga szerepe, de nem léphet az anyag megértésén alapuló tanulás helyébe. „Mindazzal, amit szerzel, szerezz értelmet. Becsüld azt nagyra, és felmagasztal téged” — mondja a Példabeszédek 4:7, 8.

Koncentrálj. „A koncentrálás nélkülözhetetlen a tanuláshoz” — fejti ki a Teaching Your Child Concentration című könyv. „Annyira fontos — írja a könyv —, hogy néhányan az intelligencia létfontosságú alapkövének tartják, sőt, magával az intelligenciával teszik egyenlővé.” A koncentrálóképesség tanítható. A siker egyik kulcsa az, hogy a tanulásra szánt időt kezdetben szabjuk rövidre, majd fokozatosan növeljük.

Emeld ki a lényeget. „A legsikeresebb tanulók mesterien értenek ahhoz, hogy hogyan szűrjék ki a lényeget” — írja dr. Mel Levine az A Mind at a Time című könyvében. Eközben az anyagot kisebb részekre bontják, melyekkel könnyebb megbirkózni, és melyek jobban megmaradnak a fejben. Azok is így dolgoznak, akik a legügyesebb jegyzeteket készítik; nem írnak le mindent szóról szóra.

Asszociálj. Peter Russell a The Brain Book című könyvében az emlékeket kampókhoz hasonlítja, melyek korábbi emlékeken függenek. A szemléltetés lényege az, hogy ha az ember tisztán látja, hogyan kapcsolódik egy újonnan tanult gondolat egy korábbi ismerethez, könnyebben vissza tud emlékezni rá. Minél több gondolattársítást végzünk, annál jobb lesz a memóriánk.

Használd a képzelőerődet. Az élénk fantáziaképek belevésődnek az agyba. Ezért amikor csak lehet, képzeljük magunk elé a tanultakat. A memóriakutató szakemberek ezt a módszert alkalmazva sokszor eltúlzott vagy humoros fantáziaképekhez kötik azt, amire alanyaiknak emlékezniük kell.

Ismételj. A tanultaknak mintegy a 80 százalékát 24 órán belül elfelejthetjük. Ha tanulás után röviden átismételjük az anyagot, majd ezt egy nappal, héttel, hónappal és még hat hónappal később is megismételjük, hatalmas mennyiségű információra leszünk képesek visszaemlékezni, akár szinte mindenre is.

[Képek a 8. oldalon]

A szülőknek és tanároknak együtt kell működniük, ha segíteni akarnak a gyermekeknek a tanulásban

[Képek a 10. oldalon]

A kor nem feltétlen akadály a tanulásban