Az előítélet arca

„Űzd csak ki az előítéleteket az ajtón; az ablakon fognak visszamászni” (Nagy Frigyes, Poroszország királya).

RÁDZSES egy indiai faluban, Palijadban él. Ahogy a többi „érinthetetlennek”, neki is 15 percet kell gyalogolnia ahhoz, hogy vizet vihessen haza a családjának. „Nem használhatjuk a faluban lévő csapokat, azok a magasabb kasztokéi” — mondja. Az iskolában Rádzses és a barátai még csak hozzá sem érhettek a labdához, amellyel a többiek fociztak. „Mi a köveket rúgtuk” — meséli.

„Érzem, hogy az emberek gyűlölnek, de nem tudom, miért — mondja Christina, egy tizenéves ázsiai lány, aki Európában él. „Egyszerűen nem tudom, mit csináljak — folytatja. — Általában úgy védekezem, hogy elszigetelem magam, de az sem segít.”

„Tizenhat éves koromban éreztem először, hogy előítélettel bánnak velem — mondja a nyugat-afrikai Stanley. — Vadidegenek közölték velem, hogy tűnjek el a városból. Törzsünk néhány tagjának a házát leégették. Az apám bankszámláját befagyasztották. A sérelmek miatt gyűlölet ébredt bennem az ellen a törzs ellen, amelyik ilyen méltánytalanul bánt velünk.”

Rádzses, Christina és Stanley előítélet célpontjai, és nincsenek egyedül. „Napjainkban változatlanul több százmillió emberi lény szenved a rasszizmus, diszkrimináció, idegengyűlölet és kirekesztettség miatt — jelenti ki Macuura Koicsiro, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) főigazgatója. — Az ilyen méltóságon aluli bánásmód, melyért a tudatlanság és az előítéletek okolhatók, sok országban belső viszályokat és leírhatatlan emberi szenvedést okoz.”

Ha te még nem voltál előítélet célpontja, talán nehéz megértened, mekkora traumát okoz ez. „Vannak, akik csendben tűrnek. Mások még nagyobb előítélettel torolják meg a sérelmeket” — taglalja a Face to Face Against Prejudice című könyv. Hogyan tesz kárt az előítélet az emberek életében?

Ha egy kisebbségi csoport tagja vagy, azt tapasztalhatod, hogy mások kerülnek, ellenséges pillantásokkal illetnek, vagy becsmérlik a kultúrádat. Talán nincs sok lehetőséged a munkavállalásra, hacsak nem vagy kész alantas munkákat is elvégezni, melyekre senki más nem hajlandó.  Vagy nehéz megfelelő lakást találnod. A gyermekeid úgy érezhetik, az osztálytársaik kirekesztik és elutasítják őket.

Ami még rosszabb, az előítélet erőszakos cselekedetekre, sőt gyilkolásra ösztönözheti az embereket. A történelem lapjai tele vannak tömegmészárlásokkal, népirtásokkal, úgynevezett etnikai tisztogatásokkal és az előítélet szülte erőszak egyéb iszonytató példáival.

Előítélet évszázadokon át

Egy időben a legtöbb előítélet a keresztények ellen irányult. Például nem sokkal Jézus halála után kegyetlen üldözés indult ellenük (Cselekedetek 8:3; 9:1, 2; 26:10, 11). Két évszázaddal később a magukat kereszténynek valló embereknek kíméletlen bántalmazást kellett elviselniük. „Ha járvány lép föl — írta a harmadik századi író, Tertullianus —, rögtön halljuk az üvöltést: »Oroszlán elé a keresztényeket!«”

A XI. században a keresztes hadjáratokkal kezdődően azonban a zsidók váltak népszerűtlen kisebbséggé Európában. Amikor a bubópestis végigsöpört a kontinensen, és mindössze néhány év alatt a lakosságnak körülbelül az egynegyedével végzett, könnyű volt a zsidókat hibáztatni, mivel már amúgy is sokan gyűlölték őket. „Az emberek a pestissel indokolták a gyűlöletüket, a gyűlölet pedig arra késztette a pestistől rettegő embereket, hogy a zsidókban lássák a járvány okozóit” — írja Jeanette Farrell az Invisible Enemies című könyvében.

Végül egy dél-franciaországi zsidó férfi kínvallatás alatt „beismerte”, hogy a zsidók okozták a járványt a kutak megmérgezésével. Persze a vallomás hamis volt, de ezt kürtölték szét igazságként. Hamarosan egész zsidó közösségeket gyilkoltak le Spanyolországban, Franciaországban és Németországban. A pestis valódi okozói — a patkányok — mintha senkit sem érdekeltek volna. És nem sok emberben tudatosult, hogy a zsidók ugyanúgy belehaltak a kórba, mint bárki más!

Ha egy előítélet egyszer lángra lobban, évszázadokon át ott lappanghat az emberek szívében. A XX. század közepén Adolf Hitler azzal fokozta  másokban az antiszemita érzéseket, hogy a zsidókat hibáztatta Németország I. világháborúban elszenvedett vereségéért. A II. világháború végén Rudolf Hess, az auschwitzi koncentrációs tábor náci parancsnoka bevallotta: „Katonai és ideológiai képzésünkben alapigazságként szerepelt az, hogy Németországot meg kell védeni a zsidóktól.” Hess irányítása alatt mintegy 2 000 000 — többnyire zsidó — embert végeztek ki, hogy „megvédjék Németországot”.

A kegyetlenség sajnos nem maradt abba az ezt követő évtizedekben sem. Például 1994-ben Kelet-Afrikában a tuszik és a hutuk között lobbant lángra a gyűlölet. Legalább félmillió halottja volt a törzsi gyűlölködésnek. „Nem volt hová menekülni — írta a Time magazin. — Sokan a templomokban kerestek védelmet, de még a padsorok között is vér folyt . . . Ember ember ellen küzdött. A harc személyes volt, és iszonyatos. Olyan vérszomj hajtotta, hogy azok, akik túlélték, csak álltak, üveges szemmel és némán.” Még a gyermekek számára sem volt menekvés a borzalmas vérengzés idején. „Ruanda parányi ország — jegyezte meg az egyik állampolgár —, de miénk a világ minden gyűlölete.”

A korábbi Jugoszlávia felbomlása körüli viszályok több mint 200 000 ember életét követelték. Olyanok öldökölték egymást, akik évekig békésen éltek egymás szomszédságában. Nők ezreit erőszakolták meg, és emberek millióit kényszerítették arra, hogy elhagyják az otthonukat, s tették ezt egy brutális politika, az etnikai tisztogatás nevében.

Az előítélet a legtöbb esetben ugyan nem vezet öldökléshez, de kivétel nélkül mindig falat emel az emberek közé, és neheztelést ébreszt bennük. A globalizáció ellenére azt látni, hogy a rasszizmus és a faji megkülönböztetés „a világ legtöbb részén felerősödik” — jegyzi meg az UNESCO egy nemrégiben készült jelentése.

Meg lehet szabadulni valahogy az előítéletektől? Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, meg kell vizsgálnunk, hogy miként ver gyökeret az előítélet az emberek elméjében és szívében.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Az előítélet megnyilvánulásai

Gordon W. Allport Az előítélet című könyvében öt olyan magatartásformáról beszél, melyet előítélet szül. Az itt felsorolt viselkedésmódok közül rendszerint legalább egy megfigyelhető azokon, akiknek előítéleteik vannak.

1. Szóbeli előítéletesség. A személy becsmérlő szavakkal illeti a nemtetszését kiváltó csoportot.

2. Elkerülés. A csoport minden tagját kerüli.

3. Hátrányos megkülönböztetés. A rágalmazott csoport tagjait kizárja bizonyos típusú munkavállalásból, megtagad tőlük lakóhelyeket, illetve társadalmi előjogokat.

4. Testi erőszak. Erőszakos cselekedetek végrehajtásában vesz részt azzal a céllal, hogy megfélemlítse azokat, akiket gyűlöl.

5. Kiirtás. Lincselésekben, tömegmészárlásokban vagy népirtó programokban vesz részt.

[Kép a 4. oldalon]

A benakói menekülttábor, Tanzánia, 1994. május 11.

Egy nő a vizesedényei mellett pihen. Több mint 300 000 menekült keresett oltalmat Tanzániában; a legtöbbjük hutu Ruandából

[Forrásjelzés]

Photo by Paula Bronstein/Liaison