Kóstoltad már a pattogó bogyót?

Az Ébredjetek! kanadai írójától

A GAZDA ként önt a földre, hogy savanyúbbá tegye a talajt. Ősszel, amikor beérik a termés, vízzel elárasztja a termőföldet. A betakarítás után földre dobja a gyümölcsöt, hogy lássa, visszapattan-e.

Elment a gazda esze? Épp ellenkezőleg. Látszólag kártékony ügyködése biztosítja őt arról, hogy a termés, vagyis a nagybogyós áfonya minősége a lehető legjobb. Szeretnél többet megtudni erről a szívós bogyóról?

Bogyó a lápvidékről

Amikor az első európaiak megérkeztek Észak-Amerika északkeleti partjaira, az őslakosok frissítő hatású, fanyar ízű vörös bogyókat kínáltak nekik megvételre. A pikot indiánok, akik a ma Cape Codként ismert vidéken éltek, i-biminek, azaz ’keserű gyümölcsnek’ nevezték a bogyót. A növény szára és virága egy daru nyakára és fejére emlékeztet, és valószínű, hogy a zarándok atyák ez után a madár után nevezték el a nyelvükön a gyümölcsöt. Az áfonya ezenkívül igen kedvelt eledele volt e madarak helyi rajának, ami további magyarázat lehet a gyümölcs ottani nevére.

Az indiánok az alacsonyan fekvő tőzegmohalápokon gyűjtötték az áfonyát. A lápok nyirkos, rothadó növényzete rendkívül savanyúvá tette a földet, ami a legtöbb növény növekedésének nem kedvez. Az áfonya viszont roppant jól érzi magát ilyen talajon. Az alacsony növésű, földieper hajtásaira emlékeztető növények gazdagon tenyésztek egészen délen, például a mai Virginiában, de messze északon, Kanadában is.

1680-ban Mahlon Stacy, egy New Jersey-i telepes beszámolt Angliában élő bátyjának a bogyókról. „Az áfonya — írta — színét és méretét tekintve nagyon hasonlít a cseresznyére. Egészen a következő szüretig eláll. Pompás mártás készíthető belőle vadhúshoz, pulykához és más, nagytestű szárnyasokhoz. Finomabb a süteményekben, mint az egres vagy a cseresznye. Rengeteget hozattunk belőle az otthonainkba az indiánokkal.”

Étel, orvosság és tartósítószer is egyben

Az indiánok kihasználták az áfonya természetes tartósító hatását. Az aprított, szárított húst vagy halat összekeverték az áfonyával, így készült a pemmikán nevű ételük. A masszából lepényt formáltak, és megszárították a napon. A hosszú téli hónapokban a lepényből tápláló, fehérje- és vitamindús élelmük volt. A bogyó kiváló tartósítószer, mert tele van pektinnel, de gazdag C-vitaminban is. Ezért  a skorbuttól tartó tengerészek az elkövetkező években többhordónyi áfonyát vittek magukkal a hosszú utakra.

Az indiánok orvosságnak is használták az áfonyát: összekeverték kukoricaliszttel, és a sebre helyezték, hogy megakadályozzák a vérmérgezést. Az utóbbi időben végzett orvosi kísérletek alapján úgy tűnik, hogy az áfonyalé fogyasztásával talán megelőzhetők egyes húgyúti fertőzések, mivel a bajt okozó baktériumok nem tudnak odatapadni a húgyutak falára.

Miért nevezik pattogó bogyónak?

Ha kettévágsz egy érett áfonyát, látni fogod, hogy négy légzsák van a belsejében. Ezeknek az áfonyatermesztők és -értékesítők kétféleképpen veszik hasznát. Először is, nem kell fáradságos munkával kézzel leszedniük a bogyókat. Ehelyett többnyire elárasztják a földeket, gépekkel megmozgatják a töveket, és ettől az érett bogyók leszakadnak. Az apró légzsákok miatt a termés lebegni fog a víz felszínén. * Ezután a gazdák összegyűjtik a bogyót a felszínről, és szétválogatják.

A légzsákok második hasznára az 1800-as évek végén jöttek rá az áfonyatermesztők. A mendemonda szerint egy termesztő kezéből véletlenül kiesett egy vödör áfonya a lépcsőn. A gazda meglepve tapasztalta, hogy a legjobb bogyók minden egyes lépcsőfokról felpattannak, míg a puha vagy rothadt gyümölcsök elkenődtek a lépcsőn. A legjobb minőségű bogyók felpattannak a bennük lévő légzsákok miatt, mint a felfújt kerekek. A silányabb gyümölcsök úgy viselkedtek, mint a leeresztett gumik.

1881-ben megjelentek az első gépek, melyeket úgy alakítottak ki, hogy ki legyen használva a bogyó pattogása. A mai szétválogató gépek is a régi elven működnek, vagyis az egészséges bogyókat átpattintják egy korláton, és a gyümölcsöt összegyűjtik eladásra. A puha szemek áthaladnak a gépen, és levekbe vagy lekvárokba kerülnek.

 Az Egyesült Államok északkeleti és északnyugati részén, valamint a Kanadában lévő jól előkészített lápokon a gazdák több mint 250 millió kilogramm áfonyát takarítanak be évente. Ha még sohasem kóstoltad ezt a fanyar bogyót, miért ne ízlelnéd meg? A gyümölcs vitaminban és ásványi anyagokban gazdag, tele van antioxidánsokkal, és megóvhat a szívbetegségtől meg a ráktól. Mi több, biztosan téged is lendületbe hoz majd!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

Csak Észak-Amerikában terem áfonya?

A hagyomány szerint az áfonya is része a hálaadás napi menünek. Erre az ünnepségre az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén kerül sor. A legenda szerint 1621-ben az indiánok áfonyát vittek magukkal, amikor részt vettek az első hálaadás napján, ami egy háromnapos lakoma és pihenőnap volt, melyet Plymouth gyarmat kormányzója, William Bradford támogatott anyagilag. Az áfonyához kapcsolódó hagyományok miatt, illetve mert az áfonya egyike annak a kevés, Észak-Amerikában őshonos fajnak, amelyet eladásra szánnak, sokan úgy gondolják, hogy csak ott terem meg.

Ám a tőzegáfonya (V. oxycoccus) Ázsiában, valamint Észak- és Közép-Európában is megterem, és nemcsak az észak-amerikai konyhába kér bebocsátást. Az Encyclopædia Britannica kijelenti: „Az áfonyaszószról és -lekvárról azt gondolják, hogy amerikai specialitás, de a skandinávok is nagy becsben tartják őshonos vörös áfonyájukat (V. vitis-idaea), melynek bogyói hasonlóak, de zamatosabbak a nagybogyós áfonya [V. macrocarpon] termésénél.”

[Kép a 15. oldalon]

Az áfonya virága

[Forrásjelzés]

Courtesy Charles Armstrong, Cranberry Professional, Univ. of Maine Cooperative Extension, USA

[Kép a 16–17. oldalon]

Áfonyaszüret az elárasztott lápon

[Forrásjelzés]

Keith Weller/ Agricultural Research Service, USDA

[Képek a 17. oldalon]

A még éretlen áfonya betakarítása

[Forrásjelzés]

Kisebb képek: Courtesy of Ocean Spray Cranberries, Inc.