Hogyan jutott el hozzánk a Biblia?

Valóságos csoda, hogy a Biblia mind a mai napig sértetlenül fennmaradt. Több mint 1900 évvel ezelőtt fejezték be a megírását. Könnyen szétmálló anyagokra (papírsásból készült papírra és állatbőrből készített pergamenre) jegyezték le, és az eredeti szöveget olyan nyelveken írták, amelyeket napjainkban kevesen beszélnek. Ezenkívül voltak befolyásos férfiak, császároktól vallási vezetőkig, akik minden követ megmozgattak, hogy megsemmisítsék a Bibliát.

HOGYAN állta ki az idő próbáját ez a figyelemre méltó mű, hogy az emberiség legismertebb könyvévé váljon? Vizsgáljunk most meg csupán két magyarázatot.

Rengeteg másolat őrzi a szövegeket

A legkorábbi bibliai szövegek védelmezői, az izraeliták gondosan megőrizték az eredeti tekercseket, és számos másolatot készítettek róluk. Például Izrael királyai azt az utasítást kapták, hogy írják le „ennek a törvénynek a másolatát abból, ami a lévita papok őrizetére van bízva” (5Mózes 17:18).

Sok izraelita szerette olvasni az Írásokat, mert felismerte, hogy az Isten Szava. Így a szövegeket körültekintő alapossággal másolták kiválóan képzett írnokok. Egy istenfélő írnok, Ezsdrás „hozzáértő másolója volt Mózes törvényének, amelyet Jehova, Izrael Istene adott” (Ezsdrás 7:6). A maszoréták, akik az i. sz. VI. és X. század közötti időben másolták a Héber Iratokat, vagyis az „Ószövetséget”, a hibák elkerülése végett még a szövegben lévő betűket is megszámolták. Az ilyen aprólékos gonddal végzett másolás a szöveg pontosságát és magának a Bibliának a fennmaradását segítette elő, jóllehet az ellenségei elszántan és szakadatlanul igyekezték megsemmisíteni.

Például i. e. 168-ban IV. Antiokhosz szír uralkodó megpróbálta megsemmisíteni a Palesztinában fellelhető összes másolatot a Héber Iratokról. Egy zsidó történelmi beszámoló kijelenti: „A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették.” Egy másik forrásmű ezt írja: „A parancs végrehajtásával megbízott tisztviselők hajthatatlanul végezték a munkájukat . . . Halállal kellett lakolnia annak . . . , akinél szent könyv volt” (The Jewish Encyclopedia). Ennek ellenére fennmaradtak másolatok az Írásokról a Palesztinában és más országokban élő zsidóknál.

Nem sokkal azután, hogy a Keresztény Görög Iratok, vagyis az „Újszövetség” írói befejezték a munkájukat, ihletett leveleiknek, próféciáiknak és történelmi beszámolóiknak a másolatai széles körben elterjedtek. Például János Efézusban vagy annak környékén írta meg az evangéliumát, de az erről készült másolat egy töredékét több száz kilométerrel távolabb, Egyiptomban találták meg. A szakértők szerint a másolat kevesebb mint 50 évvel azután készült, hogy János megírta a beszámolóját. Ez a felfedezés bizonyítja, hogy a messze földön élő keresztényeknek voltak másolataik azokról a szövegekről, amelyek nem sokkal azelőtt ihletés által megírattak.

Az, hogy Isten Szavát széles körben terjesztették, szintén hozzájárult ahhoz, hogy Krisztus után is évszázadokon át fennmaradjon. Például i. sz. 303. február 23-ára virradóan Diocletianus római császár állítólag végignézte, hogy a katonái bezúzzák egy templom ajtajait, és elégetik a Szentírás másolatait. Úgy vélte, hogy fel tudja számolni a keresztényiséget, ha megsemmisíti annak szent iratait. Másnap elrendelte, hogy az egész Római Birodalom területén a Bibliáról készült összes másolatot égessék el nyilvánosan.  Ám maradtak fenn másolatok, és ezekről újabb példányok készültek. A görög nyelvű Bibliáról például nem sokkal azután készítettek másolatokat, hogy Diocletianus az üldözést megindította. Két másolat nagy része mind a mai napig megmaradt: az egyik Rómában, a másik pedig a londoni British Libraryben látható.

Bár egyetlen eredeti bibliai kéziratot sem találtak még meg, kézzel írt másolatok ezrei maradtak fenn a mai napig az egész Bibliáról vagy annak részeiről. Némelyikük már nagyon régi. Vajon az eredeti szövegek üzenete a másolással megváltozott? W. H. Green tudós kijelentette a Héber Iratokról: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!” A Keresztény Görög Iratokról a bibliai kéziratok egyik legfőbb szakértője, Sir Frederic Kenyon ezt írta: „Az eredeti szöveg és a legrégebbről fennmaradt bizonyíték közötti idő oly rövid, hogy valójában figyelembe se kell venni, s ezzel minden alap megszűnt arra, hogy kétségbe vonjuk, hogy a Szentírás lényegében úgy jutott el hozzánk, ahogyan megírták. Végérvényesen megállapítottnak tekinthetjük az Újszövetség összes könyvének hitelességét és általános csorbítatlanságát.” Még ezt is kijelentette: „Nem lehet eléggé nyomatékosan leszögezni, hogy a Biblia szövege lényegében megbízható . . . Ezt a világ egyetlen más ősi könyvéről sem lehet elmondani.”

A Biblia lefordítása

A Biblia másrészt azért lett az emberiség legismertebb könyve, mert sok nyelven hozzáférhető. Ez összhangban van Istennek a minden nemzethez és nyelvcsoporthoz tartozó emberekre vonatkozó szándékával, azzal, hogy megismerjék őt, és „szellemmel és igazsággal” imádják (János 4:23, 24; Mikeás 4:2).

A Héber Iratok első ismert fordítása a görög nyelvű Septuaginta volt. Palesztinán kívül élő, görögül beszélő zsidóknak készítették, és körülbelül két évszázaddal Jézus földi szolgálata előtt fejezték be. Az egész Bibliát, a Keresztény Görög Iratokkal együtt, néhány évszázadon belül sok nyelvre lefordították. Később azonban királyok, sőt még papok is, akiknek minden erejükkel arra kellett volna törekedniük, hogy az emberek kezébe adják a Bibliát, ennek pont az ellenkezőjét tették. Megpróbálták szellemi sötétségben tartani a nyájaikat azzal, hogy nem engedték köznyelvekre fordítani Isten Szavát.

Egyházzal és állammal dacolva bátor férfiak az életüket kockáztatták, hogy lefordítsák a Bibliát a nép nyelvére. Például 1530-ban az angol William Tyndale, aki Oxfordban tanult, lefordította a Pentateuchust, a Héber Iratok első öt könyvét. Bár sok ellenállással kellett szembenéznie, elsőként ő fordította le a Bibliát közvetlenül héberből angolra. Szintén Tyndale volt az első angol fordító, aki használta Jehova nevét. A spanyol bibliatudósnak, Casiodoro de Reinának az élete állandó veszélyben forgott a katolikus üldözői miatt, miközben a Biblia egy korai spanyol fordításán dolgozott. Angliába, Németországba, Franciaországba, Hollandiába és Svájcba utazott, hogy befejezze a fordítását. *

Napjainkban a Bibliát továbbra is egyre több nyelvre fordítják le, és sok millió példányt adnak ki belőle. A fennmaradása, hogy az emberiség legismertebb könyvévé váljon, bizonyítja Péter apostol ihletett kijelentésének igaz voltát: „elszárad a fű, és lehull a virág, de Jehova beszéde megmarad örökre” (1Péter 1:24, 25).

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 14. oldalon]

MELYIK BIBLIAFORDÍTÁST OLVASSAM?

Sok nyelven számos bibliafordítás létezik. Némelyik nyelvezete nehezen érthető, régies. Más fordítások elrugaszkodnak az eredeti szövegtől, mert nem a pontosságra törekszenek, hanem arra, hogy könnyed olvasmányt nyújtsanak. Akadnak szó szerinti, szinte tükörfordítások is.

A Szentírás új világ fordítását Jehova Tanúi adták ki, és ennek angol változatát közvetlenül az eredeti nyelvekből fordította egy bizottság, melynek tagjai nem hozták nyilvánosságra a nevüket. E mű alapján készítettek el körülbelül 60 más nyelvű fordítást. De ezek a fordítók is aprólékosan összehasonlították a szövegeket az eredeti nyelvű szövegekkel. Az Új világ fordítás, ahol csak lehet, az eredeti szöveg szó szerinti visszaadására törekszik úgy, hogy közben ne torzuljon a jelentés. A fordítók igyekeznek, hogy a Biblia mai olvasói ugyanúgy értsék a szöveget, mint a bibliai időkben élők az eredeti szöveget.

Néhány nyelvész megvizsgált modern bibliafordításokat, így az Új világ fordítást is, hogy vannak-e bennük pontatlanságok és elfogultságtól vezérelt torzítások. Az egyik ilyen tudós Jason David BeDuhn valláskutató, az Észak-arizonai Egyetem (USA) docense. „A legolvasottabb angolszász Bibliák” közül megvizsgált kilencet, majd 2003-ban kiadta az erről szóló 200 oldalas tanulmányát. * Számos vitatott részletet vizsgált, mivel ezek jelentésén „a legvalószínűbb, hogy változtattak elfogultságból”. Mindegyik angol kiadásból a vizsgált részleteket összehasonlította a görög szöveggel, és kereste, hol torzult a jelentés az elfogultság miatt. Mire jutott a vizsgálódása során?

BeDuhn elmondja, hogy a nagyközönség és sok bibliatudós feltételezése szerint az Új világ fordításban (ÚV) fellelhető eltérések a fordítók vallásos elfogultságának tudhatók be. Azonban rámutat: „A különbségek túlnyomó többsége abból adódik, hogy az ÚV pontosabb, mivel szó szerinti fordítás, és óvatosan bánik a kifejezésekkel.” Bár BeDuhn nem ért egyet az Új világ fordítás egyes megoldásaival, elmondja, hogy „az általa vizsgált fordítások közül ez a legpontosabb”. „Rendkívül jó” fordításnak nevezi.

Dr. Benjamin Kedar, a héber nyelv izraeli tudósa 1989-ben hasonló kijelentést tett az Új világ fordításról: „Ez a munka azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy a szövegből a lehető legpontosabb megértést nyerjük . . . Az Új világ fordításban soha nem fedeztem fel semmilyen elfogult szándékot arra, hogy a szövegbe olyasmit olvassanak bele, amit az nem tartalmaz.”

Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom a Biblia olvasásával? Könnyed olvasmányra vágyom, mely nem annyira pontos? Vagy olyan gondolatokat akarok olvasni, amelyek a lehető legpontosabban közvetítik az eredeti, ihletett szöveget?” (2Péter 1:20, 21). A célod határozza meg, hogy melyik fordítást választod.

[Lábjegyzet]

[Kép]

„A Szentírás új világ fordítása” sok nyelven hozzáférhető

[Kép a 12–13. oldalon]

Maszoréta kéziratok

[Kép a 13. oldalon]

Egy töredék, mely a Lukács 12:7-et tartalmazza: „Ne féljetek; ti sok verébnél többet értek”

[Képek forrásának jelzése a 13. oldalon]

Elöl látható kézirat: National Library of Russia, St. Petersburg; mögötte látható kéziratok: Bibelmuseum, Münster; háttér: © The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin