Az élő bolygó

BOLYGÓNK, a föld rengeteg, és hihetetlenül sokféle élőlény, talán sok millió faj otthona. A talajban, a levegőben és a vízben nyüzsgő élőlények nagy része olyan parányi, hogy szabad szemmel nem látjuk őket. Például mindössze egy gramm talajban a baktériumoknak 10 000 faja él, nem is beszélve a mikroorganizmusok teljes számáról. Egyes fajokra nem kevesebb mint 3 kilométer mélyen bukkantak rá a föld alatt.

A légkörben is pezseg az élet, de nem csupán madarak, denevérek és rovarok népesítik be. Attól függően, hogy az év melyik időszakában járunk, tele van virágporral, spórákkal, magvakkal, és egyes területeken több ezer féle mikroorganizmussal. „Így a levegőben éppen olyan sokféle mikroorganizmus van, mint a talajban” – írja a Scientific American című folyóirat.

Eközben a tengerek világát jórészt titokzatosság övezi, mert a mélységes vizek tanulmányozásához a tudósoknak rendszerint költséges felszereléseket és módszereket kell használniuk. Még a viszonylag könnyen megközelíthető és már alaposan átvizsgált korallzátonyok is több millió, eddig ismeretlen fajnak adhatnak otthont.

Az viszont ismeretes, hogy a földön olyan sok élőlény van, hogy tulajdonképpen megváltozik miattuk a bolygónak, különösen pedig a bioszférának a kémiai összetétele. (A bioszféra a földnek az a része, ahol élet van.) A tengerekben például a kagylókban és a korallokban lévő kalcium-karbonát segít megőrizni a víz kémiai egyensúlyát, „valahogy úgy, mint ahogy egy savlekötő kifejti a hatását a gyomorban” – írja egy jelentésben az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Hivatal. A növények, valamint a tavak és a tengerek felszíni vizeiben található egysejtű algák, a fitoplanktonok szerepet játszanak a víz és a levegő szén-dioxid- és oxigénszintjének a szabályozásában. A talajban pedig baktériumok és gombák lebontó szervezetekként szervetlen tápanyagokkal látják el a növényeket. A földet tehát méltán nevezhetjük az élő bolygónak.

Ám a földön nem létezhetne élet, ha számos területen nem lennének precízen kidolgozva a részletek. Némelyik területről egészen a XX. századig hiányosak voltak az ismereteink. Például fejtörést okozott

1. a föld elhelyezkedése a tejútrendszerben és a Naprendszerben, továbbá a pályája, a hajlásszöge, a forgási sebessége és a holdja,

2. a mágneses tere és a légköre, melyek kettős pajzsot alkotnak körülötte,

3. a bőséges vízkészlete,

4. és a természetes körforgások, melyek helyreállítják és tisztítják a bioszféráját.

Miközben megvizsgálod ezeket a témákat a következő cikkek olvasásakor, kérdezd meg magadtól: „Vajon mindaz, ami lehetővé teszi az életet a földön, a vakvéletlen műve vagy egy intelligens Tervező munkája? Ha az utóbbié, vajon mi volt a Teremtő szándéka a föld megalkotásával?” Ezzel a kérdéssel a cikksorozat utolsó része foglalkozik.

[Kiemelt rész a 3. oldalon]

„NEM ENGEDHETJÜK MEG, HOGY EGY ISTEN KERÜLJÖN A KÉPBE”

Bár a bizonyítékok azt mutatják, hogy a természet túlontúl rendezett ahhoz, hogy az értelmetlen véletlen terméke legyen, sok tudós mégsem hisz egy Teremtő létezésében. Nem arról van szó, hogy a tudomány valamilyen úton-módon rá akarja kényszeríteni az ateistákra, hogy „fogadják el” a világ keletkezésének „materialista magyarázatát” – mondja Richard C. Lewontin evolucionista. Szerinte inkább arról van szó, hogy a tudósok „elsősorban a materializmus elkötelezettjei”, vagyis elhatározásuk, hogy „olyan elméleteket gyártanak, melyek materialista magyarázatokkal szolgálnak”. A tudósok általános véleményét képviselve még ezt is hozzáfűzi: „A materializmus abszolút igazság, hiszen nem engedhetjük meg, hogy egy Isten kerüljön a képbe.”

Vajon bölcs ilyen dogmatikusan gondolkodni, különösen ha a bizonyítékok mindent elsöprően egy Teremtő létezésére mutatnak? Mit gondolsz? (Róma 1:20).