Mars-közelben

A MARS 2003 augusztusában kevesebb mint 56 millió kilométerre volt a bolygónktól. Majdnem 60 000 éve nem volt ilyen közel. Csillagászati léptékkel mérve a vörös bolygó gyakorlatilag karnyújtásnyira volt a Földtől, az égbolt kutatóinak legnagyobb örömére.

2004 elejére már jó néhány űreszköz dolgozott a Marsnál. Némelyik a felszínen tanulmányozta a bolygót, némelyik pedig a saját pályáján keringve. Mit tártak fel ezek az expedíciók szomszédunkról, a Marsról?

A vörös bolygó feltérképezése

A Mars Global Surveyor űrszonda 1997-ben érkezett a Marshoz. Megállapította, hogy a Marsnak egykor erős mágneses tere volt. Ezenkívül pontosan feltérképezte a felszínét. Kiderült például, hogy a bolygó legalacsonyabb és legmagasabb pontja között 29 000 méter a szintkülönbség. Ezzel szemben a Földön alig több mint 19 000 méter. *

A Mars legalacsonyabb pontja a hatalmas Hellas-medencében található. Ez a medence kétségkívül egy gigantikus aszteroida becsapódásakor keletkezett. A legmagasabb pont az óriási, 21 000 méter magas Olympus Mons vulkán csúcsa. A Surveyor fedélzeti kamerája felvételt készített nagy, kerekded sziklákról, melyek átmérője a 18 métert is meghaladhatja. Emellett hatalmas, vándorló homokdűnékkel teli területeket, illetve újonnan keletkezett csatornákat is megörökített. Egy másik műszer mérései szerint a legtöbb felszíni szikla vulkanikus eredetű.

Jóllehet a Mars Global Surveyor űrszondával 2006 novemberében megszakadt a kapcsolat, három keringőegység – a Mars Odyssey 2001, a Mars Express és a Mars Reconnaissance – folytatta a vörös bolygó megfigyelését. * Ezek még érzékenyebb kamerákkal és műszerekkel vizsgálták a Mars légkörét és űrbéli környezetét, és a bolygó északi pólusánál nagy kiterjedésű jégtakarót térképeztek fel.

Ennek a jégtakarónak a vizsgálatát végzi a Phoenix Mars leszállóegység, mely 2008. május 25-én sikeresen talajt ért. A csúcstechnológiával ellátott leszállóegység analizálja a légkört és a talaj örökké fagyott rétegét a sarkvidéken. A tudósok remélik, fény derül rá, hogy éltek-e valaha mikroorganizmusok a jeges talajban. Ám az élet – vagy legalábbis az élethez szükséges feltételek – utáni kutatás már korábban elkezdődött.

A Spirit és az Opportunity marsjáró

2004 januárjában két robotfelderítő, a Spirit és az Opportunity érkezett a Marsra. A leszállásukra kijelölt területeket az előző expedíciók adatai alapján választották ki. A gokart méretű marsjárók a bolygó légkörébe érve hőpajzzsal, ejtőernyővel és rakétákkal lassították le magukat. Légzsákokba burkolva érkeztek a talajra, ahonnan többször is visszapattantak, hasonlóan kisebb méretű elődjükhöz, a Mars Pathfinderhez, mely 1997-ben szállt le a Marson. *

A Mars felszínének a területe körülbelül akkora, mint a szárazföld területe a Földön, így bőven van mit felderíteniük a marsjáróknak. Az Opportunityt a Meridiani-fennsíkra küldték. E fennsík ősi kőzetrétegeiben egy magas vastartalmú ásvány, hematit található. A Spirit a Mars másik oldalán landolt, hogy felkutassa az óriási Guszev-kráter mélységeit, ahol egyes tudósok szerint egykor tó lehetett. A NASA egyik közleménye szerint  a kettős expedíció célja az volt, hogy „megállapítsák, milyen környezeti változások mentek végbe egyes helyeken, amelyekről úgy vélik, valamikor nedves területek voltak, és alkalmasak lehettek az életre”.

„Geológusok” a Marson

Amikor a Spirit 2004. január 4-én megérkezett az úti céljához, kiderült, hogy az egy sivár, nem túl mély kráterekkel teli, köves, sziklás terület. A marsjáró nagyjából úgy tanulmányozta a tájat, mint ahogy egy geológus tette volna: megvizsgálta a talajt, a sziklákat és a domborzatot. A tudósok  megállapították, hogy azt a területet, ahol a Spirit landolt, vulkanikus sziklák és meteoritok okozta mélyedések borítják. Ezután a marsjáró 2,6 kilométerrel arrébb megvizsgált néhány egymás közelében álló dombot. Ott különleges formájú sziklákat és puha kőzetekből álló sziklapárkányokat talált, melyek valószínűleg vulkanikus eredetűek.

Eközben 456 millió kilométer megtétele után az Opportunity is landolt 2004. január 25-én a Meridiani-fennsíkon, mindössze 25 kilométerrel a célba vett terület közepétől. A légzsákba burkolt marsjáró egy ideig pattogott, majd egyenesen egy kis kráterbe huppant. Egy tudós az Opportunity landolását „mesteri bolygóközi golfütésnek” nevezte.

Az Opportunity számos krátert vizsgált meg. Ezeknek a krátereknek a kőzetrétegeibe ágyazódva hematitban gazdag, apró gömböcskéket talált, melyeket „áfonyának” neveztek el. A gömböcskék szürke színe elüt a talaj és a kőzetek vöröses színétől. Egyes kőzetrétegek hullámosak, kimondottan olyan a mintázatuk, mint a folyóvizekben keletkező homoklerakódásoké. Néhány tudós úgy gondolja, hogy ez a mintázat, valamint a kőzetekben talált klór és bróm arra utal, hogy ezen a területen valaha sós víz volt.

A Phoenix Mars leszállóegység 2008-as expedíciója során még több információ gyűlt össze a Mars felszínéről, különösen a jéggel borított vidékről. A Phoenix a robotkaron lévő kanállal leásott a felszín alatti jégig, talaj- és jégmintákat vett, és a fedélzetén lévő két „laboratóriumban” megvizsgálta őket. Az expedíciót azonban viszonylag rövidre tervezték, mert csupán néhány hónappal azután, hogy a leszállóegység elvégzi a munkáját, a marsi tél „vastag, fagyott szén-dioxid-takaróval” borítja be a Phoenixet – írja a Science című folyóirat.

Az a tény, hogy a tudósok még több százmillió kilométerre lévő bolygókat is képesek megvizsgálni, megmutatja, mi mindenre képesek az emberek, ha összefognak egy közös cél érdekében, és emellett tanúskodik az emberi zsenialitásról is. De természetesen az űrkutatás, sőt a tudomány, mint olyan, nem létezne a világegyetem állandó és teljesen megbízható fizikai törvényei nélkül. Ezek a törvények nem maguktól jöttek létre, hanem a világegyetem Tervezője, Jehova Isten alkotta őket.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 16. oldalon]

VAN ÉLET A MARSON?

A XVIII. és XIX. században élt csillagászok, Sir William Herschel és Percival Lowell azt feltételezték, hogy a vörös bolygón nyüzsögnek az intelligens lények, Darwin evolúciós elmélete pedig látszólag alátámasztotta az elképzelésüket. Az elméleteik azonban egytől egyig megdőltek. A műholdas felvételek sivár tájat és főleg szén-dioxidból álló vékony légkört mutattak. 1976-ban a Viking–1 leszállóegységgel folytatott kísérletek során nem találtak életet a Marson. *

Ám a tudósok tovább kutatnak az élet jelei után. Legutóbb a Phoenix Mars leszállóegységet indították útnak. A tudósok úgy vélik, hogy mivel a Földön néhány mikroorganizmus képes szélsőséges körülmények között is életben maradni, a Mars egyes területein is élhetnek hasonló élőlények. A Mars Express űrszonda hátán utazó Beagle–2 leszállóegységet olyan műszerekkel szerelték fel, amelyekkel meg tudja vizsgálni, hogy van-e a talajban szerves anyag. A 2003 végére ütemezett landolás azonban sikertelen volt. A következő évben a tudósok nyomokban metánt észleltek a Mars légkörében. Ez találgatásokhoz vezetett azt illetően, hogy a metán biológiai vagy vulkáni eredetű-e.

Létrejöhet-e magától élet bárhol a világegyetemben? A Biblia így válaszol erre a kérdésre: „nálad [Istennél] van az élet forrása” (Zsoltárok 36:9). Valóban, élő csak élőből származhat, aki pedig létrehozta az életet, az nem más, mint a Teremtő, Jehova Isten (Cselekedetek 17:25).

[Lábjegyzet]

[Forrásjelzés]

NASA/​JPL/​Cornell

[Kép a 15. oldalon]

A Phoenix Mars leszállóegység kanállal, szondával és kamerával felszerelt robotkarja

[Kép a 15. oldalon]

„Áfonyák” egy javított színminőségű képen

[Kép a 15. oldalon]

A 21 000 méter magas, kialudt Olympus Mons vulkán

[Kép a 15. oldalon]

A Spirit marsjáró fúrásokat végzett ezen a sziklán, és letisztította a felszínét

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Balra fent: NASA/​JPL-Caltech/​University of Arizona/​Texas A&M University; jobbra fent: NASA/​JPL/​Malin Space Science Systems; jobbra és balra lent: NASA/​JPL/​Cornell