Hogyan lehet betanítani az elefántokat?

LEJÁTSZÁS

Hogyan lehet betanítani az elefántokat?

AZ ÉBREDJETEK! INDIAI ÍRÓJÁTÓL

MIKÖZBEN a mahut, egy elefántgondozó ételt készített a Narmada folyó partján, gyermekét a pihenő elefánt ormánya és mellső lába közé tette. A gyerek folyton el akart menni, de „a fekvő elefánt finoman átkarolta az ormányával, és visszahúzta oda, ahol az édesapja hagyta. Az apa folytatta a főzést, és úgy tűnt, teljesen biztos abban, hogy a gyermekére megfelelően vigyáznak”, számol be róla a Project Elephant című könyv.

A munkára fogott elefántok már 4000 év óta az ember szolgálatában állnak. Az ókorban az elefántokat főleg harcra képezték ki. A mai Indiában munkára tanítják be őket. Fakitermeléseken, vallási ünnepeken, esküvőkön, cirkuszokban vagy reklámozásra használják őket, sőt még koldulnak is velük. Hogyan szelídítik meg ezeket az elefántokat, és hogyan idomítják őket?

Elefántidomítás

Indiában számos központ működik, ahol a vadonban befogott, magára hagyott vagy megsérült elefántborjakról gondoskodnak. Az egyik ilyen elefántiskola Koniban, Kerala államban van. Itt a borjakat munkára képzik. A mahutnak először el kell nyernie a borjú bizalmát. Ebben fontos szerepe van az etetésnek. A borjú megismeri a mahut hangját, és amikor a gazdája etetéshez hívja, nagy sietve rohan, hogy megkaphassa a tejet és a köleskását. A fiatal elefántokat általában nem képzik munkára, csak miután elérték a tizenéves kort. Dolgozni pedig 25 éves koruk után kezdenek. Keralában a kormányzat előírja, hogy a dolgozó elefántokat 65 éves korukban nyugdíjazni kell.

Ahhoz, hogy a mahut biztonságosan irányítsa az elefántot, neki is jól képzettnek kell lennie. A keralai Trichur városában működő Elefántvédelmi Társaság szerint annak, aki mahut szeretne lenni, legalább három hónapig tartó, alapos képzést kell kapnia. Nemcsak azt kell megtanulnia, hogyan adjon parancsokat, hanem el kell sajátítania az elefánttudomány minden csínját-bínját is.

A felnőtt elefántok képzése hosszabb ideig tart. Az idomár először a karámon kívülről megtanítja az elefántnak a szóbeli parancsokat. Keralában a mahut mintegy 20 parancsot és jelet használ, hogy rávegye az elefántját a szükséges feladat elvégzésére. A mahut hangos, egyértelmű parancsot ad, miközben a botjával ösztökéli az elefántot, és mutatja neki, hogy mit csináljon. Ha az elefánt teljesíti a parancsot, kap egy kis jutalmat. Ha az idomár már biztos benne, hogy az elefántja barátságos, bemegy a karámba, és megsimogatja az állatot. Ez a kölcsönös bizalmat erősíti. Idővel az elefántot kiengedik, természetesen óvatosan, hiszen még néhány vad jellemvonása megmaradt. Miután egyértelműen látszik, hogy az elefánt már megszelídült, két oktatóelefánt közé láncolják, ha fürdeni vagy máshová viszik.

Ha az elefánt már megérti a szóbeli parancsokat, a mahut felül a hátára, és megtanítja neki, hogy mit tegyen, ha a lábujjaival vagy a sarkával bökdösi. Az elefánt elindul, ha a mahut a nagylábujjával mindkét oldalon megböki az elefántot a füle mögött, viszont hátrafelé megy, ha a sarkait az állat vállához nyomja. A félreértések elkerülése végett mindig csak egy mahut ad szóbeli parancsokat. Az elefántok három-négy év alatt tanulják meg az összes parancsot, de azután sohasem felejtik el őket. Bár az elefánt agya a testéhez képest kicsi, mégis nagyon intelligens állat.

Elefántgondozás

Az elefántokat úgy kell gondozni, hogy egészségesek és boldogok legyenek. Fontos a napi fürdetés. A mahut ilyenkor kövekkel és gondosan vágott kókuszhéjjal megdörzsöli az elefánt vastag, ugyanakkor puha és érzékeny bőrét.

Azután jöhet a reggeli. A mahut egy sűrű kását készít búzából, kölesből és babból. A főfogásban bambusz, pálmalevél és fű is van. Az elefánt nagyon örül, ha répát vagy cukornádat is tesznek a takarmányba. Az elefántok idejük nagy részét evéssel töltik. Minden egyes nap körülbelül 140 kilogramm élelmet és mintegy 150 liter vizet fogyasztanak el! Ahhoz, hogy a mahut jó barátságban maradjon a vastagbőrűvel, gondoskodnia kell ezekről a szükségletekről.

A rossz bánásmód következményei

A barátságos indiai elefántot nem lehet akárhogy irányítani vagy munkára fogni. Az elefánt a mahut ellen fordulhat, ha az kiabál vele, vagy más módon bünteti meg. Egy indiai újság beszámolt egy agyarasról – egy hím elefántról –, aki „megvadult . . . , amikor a mahutok durván bántak vele. Válaszul a mahutok ütéseire, valósággal tombolt . . . , ezért altatót kellett adni neki” (Sunday Herald). 2007 áprilisában egy másik újság erről tudósított: „Csak az elmúlt két hónapban több mint 10 agyaras vált ámokfutóvá az ünnepségeken; múlt év januárja óta 48 mahutot öltek meg a dühöngő vadállatok” (India Today International). Ilyesmi leginkább a párzási időszak alatt történik, amikor egy élettani sajátosság következtében évente egyszer az egészséges felnőtt elefántbikák tesztoszteronszintje megemelkedik. Az elefántok ilyenkor agresszíven és kiszámíthatatlanul viselkednek más hímekkel és az emberekkel. Ez az időszak 15 napig vagy akár három hónapig is tarthat.

Az elefántot az is felkavarja, ha eladják, és új mahutnak kell engedelmeskednie. Nyilvánvaló, hogy kötődik a régi gazdájához. Hogy könnyebben hozzászokjon az új körülményekhez, a régi mahutja általában elkíséri az új otthonához. Ott mindkét gondozó együtt dolgozik, amíg az új mahut alaposan meg nem ismeri az elefánt szokásait. Még nagyobb gondot jelenthet, ha egy mahut meghal, és egy másiknak kell átvennie a szerepét. Az elefántok azonban végül elfogadják és megszokják az új helyzetet.

Noha néhányan talán félnek ezektől a hatalmas szárazföldi állatoktól, a jól képzett elefántok engedelmeskednek kedves gazdájuknak. Ha a mahut kedvesen bánik az elefántjával, akkor sem kell leláncolnia, ha egy időre egyedül hagyja. A mahutnak pusztán annyit kell tennie, hogy a botjának egyik végét az elefánt lábára teszi, a másik végét pedig a földre, és utasítja az állatot, hogy ne mozduljon el. Amíg a bot ott van, az elefánt engedelmesen ácsorog. Ahogy a bevezetőben láttuk, az elefánt és a mahut közötti kapcsolat egyszerre lehet meglepő és megható. Igen, a jó gondozó bízhat az elefántjában.

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

AZ ELEFÁNT ÉS AZ EMBER RÉGÓTA FENNÁLLÓ KAPCSOLATA

Az ember már régóta szolgálatába állítja az elefántokat. Talán a leghíresebb ókori példa erre Hannibál, a karthágói hadvezér. Az i. e. harmadik századtól kezdve az észak-afrikai város, Karthágó több mint száz évig csatákat vívott Róma ellen az úgynevezett pun háborúkban. Hannibál felállított egy hadsereget a hispániai Cartagenában, azzal a céllal, hogy Róma ellen vonuljon. Átkelt a Pireneusokon, és a mai Franciaország területére érkezett. Azután, ahogy az Archaeology című folyóirat nevezi, „a történelem egyik legbátrabb katonai hadműveletére” került sor. A 25 000 fős hadseregével, 37 afrikai elefánt és rengeteg teherhordó állat kíséretében, átkelt az Alpokon Itáliába. Meg kellett küzdeniük a hideggel, a hóviharokkal, a sziklaomlásokkal és az ellenséges hegyi törzsekkel. Ez az utazás rendkívül kimerítő volt az elefántoknak. Egy sem élte túl az Itáliában töltött első évet.

[Forrásjelzés]

[Kép a 17. oldalon]

A mahut megdörzsöli az elefánt vastag, ugyanakkor puha és érzékeny bőrét

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

ÉBREDJETEK!