Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az ember, aki föltérképezte a bolygót

Az ember, aki föltérképezte a bolygót

Az ember, aki föltérképezte a bolygót

AZ ÉBREDJETEK! BELGIUMI ÍRÓJÁTÓL

1544 elején Gerardus Mercator egy hideg, sötét cellában raboskodott. Úgy érezte, hogy a biztos halál vár rá. Miért történt ez a XVI. század legnagyobb térképészével? A válaszhoz először vizsgáljuk meg tüzetesebben az életét, és azt az időszakot, melyben élt.

MERCATOR 1512-ben született Belgiumban, egy Antwerpenhez közeli kis kikötővárosban, Rupelmondéban. Filozófiát és teológiát tanult a Leuveni Egyetemen. Miután elvégezte a tanulmányait, Arisztotelész nézeteivel kezdett foglalkozni. Ám nem sokkal ez után összezavarta, hogy képtelen volt összeegyeztetni Arisztotelész elméleteit a Biblia tanításaival. Ezt írta: „Amikor azonban láttam, hogy Mózes elbeszélése a világ Teremtéséről nem illeszthető össze maradéktalanul Arisztotelész és a többi filozófus álláspontjával, akkor kétségeim támadtak valamennyi filozófus igazsága felől.” Ekkor „kutatni kezdte a természet misztériumait”.

Mivel Mercator nem akart filozófussá válni, felhagyott az egyetemi tanulmányokkal. Viszont egész életében foglalkoztatta, hogy bizonyítékot találjon a Biblia teremtési beszámolója mellett.

Érdekelni kezdi a geográfia

Mercator 1534-től Gemma Frisius matematikustól matematikát, csillagászatot és földrajzot tanult. Ezenkívül megtanulta a metszés művészetét talán Gaspar Van der Heyden metsző és glóbuszkészítőtől. A XVI. század elején a térképészek vastag gótikus betűkkel írtak. Ez a betűtípus behatárolta a térképre írható szöveg mennyiségét. Mercator azonban elsajátított egy Itáliából származó, új, kurzív írásmódot, melyet itáliainak neveztek. Ez hasznosnak bizonyult a földgömbök készítésekor.

1536-ban Mercator metszőként együtt dolgozott Frisiusszal és Van der Heydennel egy földgömb elkészítésén. Mercator szép, kurzív kézírása hozzájárult a sikerhez. Nicholas Crane, aki napjainkban megírta Mercator életrajzát, azt írta, hogy míg egy másik térképésznek „ötven amerikai helynevet sikerült elhelyeznie egy akkora falitérképen, amelynek szélessége egy ember magassága volt, Mercator hatvanat írt fel egy kétarasznyi átmérőjű földgömbre”.

Térképész születik

1537-re Mercator elkészítette első „önálló munkáját”: a Szentföld térképét. Mi volt vele a célja? „Mindkét testamentum jobb megértése.” A XVI. században a Szentföld térképei rendkívül pontatlanok voltak, némelyik kevesebb mint 30 települést nevezett csak meg, legtöbbjüket rosszul elhelyezve. Mercator azonban több mint 400 helyet vitt fel a térképére! Ezenkívül feltüntette, hogy a kivonulás után az izraeliták milyen útvonalon mentek a sivatagban. Mercator kortársai csodájára jártak a térképnek a pontossága miatt.

Felbátorodva a sikerein Mercator 1538-ban kiadott egy világtérképet. Ez előtt a térképészek nagyon keveset tudtak Észak-Amerikáról, ezért úgy nevezték, hogy „TERRA ULTERIOR INCOGNITA” (’ismeretlen távoli föld’). Bár már létezett az a földrajzi név, hogy „Amerika”, Mercator volt az első, aki Észak- és Dél-Amerikára egyaránt vonatkoztatta ezt a nevet.

Mercator egy olyan időben élt, amikor megismerték a világ óceánjait, és sok új területet fedeztek fel. A tengerészek egymásnak ellentmondó adatokat jegyeztek fel, szinte ellehetetlenítve a térképészek munkáját, akiknek találgatniuk kellett a hiányzó részleteket illetően. Mindenesetre 1541-ben Mercator elérte a célját, és elkészült „a legnagyobb és legrészletesebb nyomtatott földgömb, amelyet valaha is készítettek”.

Eretnekséggel vádolják

Leuvenben, ahol Mercator élt, sok lutheránus volt. Mercator 1536-ban már szimpatizált a lutheránus tanokkal, és úgy tűnik, hogy a felesége később felvette ezt a hitet. 1544 februárjában, 42 másik leuveni polgárral együtt, Mercatort letartóztatták gyanús levelek írásának vádjával. Ám az is lehet, hogy a Szentföldről készített térképének kiadása keltette fel két teológus, Tapper és Latomus gyanúját, akik a Leuveni Egyetem oktatói voltak. Mindketten elnököltek William Tyndale bibliafordító bírósági tárgyalásán, akit 1536-ban kivégeztek Belgiumban. Tapper és Latomus valószínűleg amiatt aggódott, hogy Mercator Szentföldről készített térképe – csakúgy mint Tyndale bibliafordítása – a Biblia olvasására ösztönöz. Bárhogy volt is, Mercatort bebörtönözték a szülővárosában Rupelmonde várába.

Egy másik vádlott, Antoniette Van Roesmaels, tanúsította, hogy Mercator soha nem vett részt titkos protestáns felolvasásokon, ahol a Bibliát olvasták. Ám mivel Antoniette részt vett ilyeneken, élve égették meg; lassú fulladásos halált halt. Mercatort hét hónap múltán kiengedték, de mindenét elkobozták. 1552-ben Németországba költözött, Duisburgba, ahol toleránsabb vallási légkör uralkodott.

Az első atlasz

Mercator továbbra is kiállt a Biblia teremtési beszámolója mellett. Élete nagy részét annak szentelte, hogy elkészítsen egy szintézist, azaz összegzést az ég és a föld megteremtéséről „a kezdetektől napjainkig”, ahogy ő fogalmazott. Ez a mű kronológiai és földrajzi ismereteket is tartalmazott.

1569-ben Mercator kiadott egy listát, mely felsorolta a legfontosabb történelmi eseményeket a teremtéstől kezdve; ez volt az első része az összegzésének, mely a Chronologia címet viselte. Mercator szeretett volna segíteni az olvasóinak, hogy megértsék, hol a helyük a történelemben. De mivel belefoglalta a könyvébe Luthernek a bűnbocsátó cédulák elleni 1517-es tiltakozását, a katolikus egyház a tiltott könyvek jegyzékére tette a művét.

A következő években Mercator sok időt töltött azoknak a nyomólemezeknek a megrajzolásával és metszésével, melyek az új geográfiája térképeihez készültek. 1590-ben Mercator szélütést kapott, mely megnémította, és testének egész bal oldala elhalt. Emiatt rendkívül nehezen tudta folytatni a munkáját. Azonban elszánt volt, nem akarta befejezetlenül hagyni életművét, és egészen a haláláig dolgozott rajta. 1594-ben halt meg, 82 évesen. A fia, Rumold fejezte be öt, félkész térképét. Mercator térképeinek teljes gyűjteményét 1595-ben adták ki. Ez volt a legelső térképgyűjtemény, mely az atlasz nevet kapta.

Mercator Atlasza tartalmazott egy tanulmányt Mózes első könyvének első fejezetéről, és ebben megvédte Isten Szavának hitelességét a filozófusokkal szemben. Azt mondta erről a tanulmányról, hogy ez minden munkájának a célja.

„Napjaink legnagyobb geográfusa”

A kibővített Atlasz, melyet Jodocus Hondius adott ki 1606-ban, sok nyelven megjelent és hatalmas siker volt. Abraham Ortelius, egy XVI. századi térképész elismerően ezt mondta Mercatorról: „napjaink legnagyobb geográfusa”. Nicholas Crane pedig a közelmúltban úgy jellemezte Mercatort, hogy ő az „az ember, aki föltérképezte a bolygót”.

Mercator öröksége még ma is része a mindennapjainknak. Például amikor megnézünk egy atlaszt vagy használjuk a műholdas helymeghatározó rendszert, Mercator munkájából merítünk hasznot. Ő egy olyan kiemelkedő személy volt, aki egész életében kereste a helyét Isten teremtésművében.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

MERCATOR – EGY SZORGALMAS BIBLIATANULMÁNYOZÓ

Mercator hitte, hogy a föld az igazságosság, a béke és a jólét helye lesz. Írt egy szövegmagyarázatot a rómaiaknak írt levél első tizenegy fejezetéhez, melyben megcáfolta az eleve elrendelés kálvinista elméletét, de ez a munkája nem jelent meg. Érdekes módon Luther Mártonnal sem értett egyet, és azt állította, hogy a hit mellett tettekre is szükség van a megmentéshez. Azt írta az egyik levelében, hogy a bűn „nem a bolygóktól függ [nem a bolygók állása határozza meg], és nem is bármiféle természetes hajlamból ered, melyet Isten teremtett, hanem az ember szabad akaratából”. A leveleiben elvetette a kenyér és a bor átváltozásának római katolikus dogmáját. Azt írta, hogy Jézus ama szavait, hogy „ez az én testem”, nem szó szerint, hanem szimbolikusan kell érteni.

[Kiemelt rész/kép a 22. oldalon]

A MERCATOR–VETÜLET

Próbáltad már kiteríteni egy narancs héját sík felületre? Természetesen ezt csak úgy lehet megtenni, hogy a narancs héja eltorzul. Ez jól szemlélteti azt a nehézséget, mellyel a térképkészítők találják szembe magukat: rá kell vetíteniük egy gömb (a föld) képét egy sík térképre. Mercator azzal oldotta meg ezt a nehézséget, hogy bevezetett egy módszert, mely ma Mercator-vetület néven ismert. E módszer lényege az, hogy a szélességi fokokat jelölő vonalak arányosan vannak elhelyezve az Egyenlítőtől a pólusokig. Bár ez az ábrázolás eltorzította a távolságokat és a méreteket – különösen északon és délen –, jelentős áttörésnek számított a térképészetben. Mercator 1569-es fali világtérképe egy olyan remekmű volt, mely nagyban hozzájárult térképészként szerzett hírnevéhez. Valójában ezt a módszert még ma is használják az óceántérképeken, és ez az alapja a műholdas helymeghatározó rendszernek.

[Kép]

A Mercator-vetület egy olyan hengerhez hasonlítható, melynek kiterített palástjára rá van vetítve a föld

[Kép a 20. oldalon]

Mercator Szentföldről készült térképe (1537) több mint 400 helyet azonosít

[Kép a 20–21. oldalon]

Mercator világtérképe, 1538.

Figyeld meg az „AMERI CAE” feliratot az amerikai kontinens mindkét részén

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

Antwerpen, Stedelijk Prentenkabinet

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

Mindkét térkép: From the American Geographical Society Library, University of Wisconsin-Milwaukee Libraries