Gyógyszerek rabságában
Gyógyszerek rabságában
„TIZENNÉGY éves voltam, amikor vényköteles gyógyszereket kezdtem szedni – mondta egy asszony, Lena *. – Vékony és vonzó akartam lenni, ezért a háziorvosunk fogyasztótablettákat írt fel nekem. Csak akkor éreztem jól magam, amikor úgy vettem észre, hogy a fiúk engem bámulnak. Idővel áttértem a kemény drogokra, és ezzel együtt erkölcstelen életet éltem. Mindig euforikus állapotban akartam lenni.”
Myra migréntől szenvedett, ezért az orvosa fájdalomcsillapítót írt fel neki. Később egyre nagyobb adagot szedett be, de már nemcsak a fejfájása miatt, hanem mert több és több gyógyszert kívánt. Ezenkívül olyan gyógyszereket is kezdett bevenni, amelyeket más családtagjainak írtak fel.
Igen, a jelentések szerint egyre több fiatal – és meglepően sok felnőtt is – visszaél vényköteles gyógyszerekkel, hogy megnyugodjon, megbirkózzon a szorongással, éber tudjon maradni, le tudjon fogyni, vagy feldobott állapotba kerüljön. Általában olyan gyógyszerekkel élnek vissza, melyek szinte minden otthonban megtalálhatók. Ilyenek például a fájdalomcsillapítók, a nyugtatók, az élénkítőszerek és a szorongáscsökkentők. * Nem vényköteles gyógyszerekkel is visszaélnek az emberek, például altatókkal, légzésjavító szerekkel és allergia ellen szedett gyógyszerekkel.
Széles körben elterjedt és egyre nagyobb problémáról van szó. Afrika, Európa és Dél-Ázsia egyes részein például többen élnek vissza vényköteles gyógyszerekkel, mint ahányan kábítószereznek. Az Egyesült Államokban többen élnek vissza vényköteles gyógyszerekkel, mint az összes illegális szerrel együttvéve, kivéve a cannabist. Egy közelmúltban megjelent újságcikk szerint a 12–17 éves fiatalok körében többen „élnek vissza vényre kapható gyógyszerekkel, mint ahányan kokainnal, heroinnal és metamfetaminnal összesen”. Valójában olyan nagy az igény a vényköteles gyógyszerek iránt, hogy még egy iparág is létrejött ezeknek a készítményeknek a hamisítására.
Hogyan óvhatod meg magadat és a gyermekeidet a függőségtől, akár vényköteles gyógyszerekről, akár kábítószerekről legyen is szó? A következő cikkek ezzel a kérdéssel foglalkoznak.
[Lábjegyzetek]
^ 2. bek. Ebben a cikksorozatban a neveket megváltoztattuk.
^ 4. bek. A cikksorozatban tárgyalt több alapelv a kábítószer-élvezetre és az alkoholizmusra is alkalmazható.
[Kiemelt rész a 3. oldalon]
„A gyógyszeraddikció kényszeres viselkedés. Aki ebben szenved, az nem egészségi okokból szed gyógyszert, és még akkor is szedi, ha ez ártalmas, vagy azzá válhat” – írja a Physicians’ Desk Reference. Erre az állapotra az jellemző, hogy a beteg nem tud önuralmat gyakorolni, és másra sem tud gondolni, csak a gyógyszerre.
A fizikai függőség abban nyilvánul meg, hogy a betegnek elvonási tünetei lesznek, amikor abbahagyja egy vényköteles gyógyszer, például valamilyen opiát szedését. Ez normális reakció, és nem ugyanaz, mint az addikció.
A tolerancia arra utal, hogy a betegnek emelnie kell a gyógyszeradagot, hogy szinten tartsa a fájdalomcsillapítás mértékét.