Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Abortusz – Valóban kényelmes megoldás?

Abortusz – Valóban kényelmes megoldás?

Abortusz – Valóban kényelmes megoldás?

BILLT úgy nevelték, hogy az abortuszt súlyos bűnnek tartsa, a gyilkossággal egyenértékűnek. De 1975-ben a több évtizeden át vallott, szilárd meggyőződése megingott, amikor érintetté vált a kérdésben. A barátnője, Victoria teherbe esett, Bill pedig nem akarta vállalni a házassággal és a szülői szereppel együtt járó kötelezettségeket. „Rögtön a kényelmes megoldást választottam, és mondtam Victoriának, hogy vetesse el a magzatot” – ismerte be Bill.

Ezt a kényelmes megoldást – ahogyan Bill nevezte – gyakran választják a nem tervezett és nem kívánt terhességekkor. Egy 2007-es, egész világra kiterjedő tanulmány arról számolt be, hogy 2003-ban, a becslések szerint, 42 millió abortuszt hajtottak végre világszerte. Az abortuszt választó nők különböző rasszhoz, nemzethez, valláshoz tartoznak, és eltérő a jövedelmük, az iskolai végzettségük, valamint az életkoruk – a serdülőktől kezdve a változókorban lévőkig mindenféle korú van közöttük. Te mit tennél egy nem kívánt terhesség esetén? Miért választják olyan sokan az abortuszt?

„Nem láttam más kiutat”

„Rengeteg anyagi meg családi gond tornyosult előttünk. Épphogy túl voltam egy nehéz terhességen és szülésen – mondta egy 35 éves nő –, amikor hat héttel később újra terhes lettem. Az abortusz mellett döntöttünk. Éreztem, hogy ez helytelen, de nem láttam más kiutat.”

A nők sokféle okból választják az abortuszt. Például, ha anyagi gondokkal küzdenek, vagy ha meg akarnak szakítani minden további kapcsolatot a partnerükkel, mert tönkrement vele a kapcsolatuk, illetve bántalmazást kellett tőle elszenvedniük. Előfordulhat az is, hogy a terhesség egyszerűen nem illik bele a nő vagy a pár terveibe.

A nők olykor azért döntenek az abortusz mellett, nehogy csorbát szenvedjen a család hírneve. Egy ilyen esetről számolt be a könyvében Susan Wicklund, egy abortuszokat végző doktornő. Az egyik fiatal nő, aki abortuszhoz akart folyamodni, bevallotta: „A szüleim nagyon vallásosak . . . Ha házasságon kívül szülnék gyermeket, megbélyegeznék őket. Minden barátjuk látná, hogy a lányuk bűnbe esett” (This Common Secret—My Journey as an Abortion Doctor).

Dr. Wicklund ezt mondta a páciensének: „Értem. Tehát az ő szemükben bűnt követett el, de mit gondolnak az abortuszról?” A lány bizalmasan feltárta: „Hát, az abortusz teljességgel megbocsáthatatlan, de ez a kisebbik rossz, mert titokban marad. Ha elvetetem a magzatot, a templomi barátaik soha nem fogják megtudni.”

Függetlenül a körülményektől, a döntés, hogy valaki a terhességmegszakítást választja-e, általában nem könnyű, sőt, sokszor nagyon fájdalmas. De vajon az abortusz valóban kényelmes megoldás?

Gondold át a következményeket!

Egy 2004-es tanulmány, mely 331 orosz és 217 amerikai nő bevonásával készült, feltárta, hogy mindkét csoport tagjainak körülbelül a fele rossz érzésekkel küzdött az abortuszt követően. A beavatkozás után az orosz nők közel 50 százaléka, az amerikai nőknek pedig csaknem a 80 százaléka bűntudatot érzett. Az amerikai nőknek több mint a 60 százaléka „nem tudott megbocsátani magának”. Annak ellenére, hogy ilyen sokan éreznek bűntudatot – még azok is, akik nem tartják magukat vallásosnak –, miért választja sok fiatal nő az abortuszt?

Gyakran nagy nyomás nehezedik rájuk. A szülők, a partner vagy a jóindulatú barátok talán azért javasolják az abortuszt, mert szerintük a két rossz közül ez a kisebbik rossz. Ennek következtében a nők talán elhamarkodottan, tájékozatlanul hoznak döntést. „Miután véget ér a döntéssel és a beavatkozással járó stressz, a nők gondolkodása ismét normalizálódik, és ehhez többnyire nagyfokú bűntudat, szomorúság és sajnálat társul” – jegyzi meg Priscilla Coleman doktornő, az abortuszt követő mentális kockázatok szakértője.

A sajnálat mögött rendszerint ez a kérdés húzódik meg: Vajon az abortusz kioltott egy már létező életet? Egy dél-dakotai kutatócsoport egy abortusszal kapcsolatos jelentésében azt a következtetést vonta le, hogy számos terhes nőt, aki a terhességmegszakítást fontolgatta, „félrevezettek azzal a gondolattal, hogy csupán »szövetet« távolítanak el belőle. A nők arról számoltak be, hogy nem választották volna az abortuszt, ha tudják, mi az igazság.”

Miután elemezték annak az 1940 nőnek a „döbbenetes és szívszaggató vallomását”, akiken abortuszt hajtottak végre, a tanulmány ezt a megállapítást tette: „Sokan e nők közül dühösek, mert gyászolnak egy olyan gyermeket, akiről azt mondták nekik, hogy soha nem is létezett.” A tanulmány azt is megjegyezte, hogy a nőt ért „lelki sérülés, amely abból a tudatból fakad, hogy megölte a gyermekét, általában rendkívül súlyos”.

De mi az igazság? Vajon az abortusz során csupán szövetet távolítanak el a terhes nő testéből? A meg nem született gyermek valójában már egy élő személy a méhben?

[Kiemelt rész/képek a 4. oldalon]

SZÜLÉS KONTRA ABORTUSZ

Egy 2006-os tanulmány áttekintette több olyan nő életét, akik tizenévesként estek teherbe. A lányok fele megszülte a gyermekét, míg a másik fele elvetette a magzatot. A tanulmány ezt a megjegyzést tette: „Azoknál, akik szültek, kisebb valószínűséggel volt szükség lelki tanácsadásra, ritkábban fordult elő alvási zavar, és kisebb volt az eshetősége a marihuánafogyasztásnak, mint azoknál, akik abortuszhoz folyamodtak” (Journal of Youth and Adolescence).

Egy másik beszámoló közzétette „négy igen kiterjedt tanulmány eredményeit”. Mit tártak fel ezek a tanulmányok? „Azok a nők, akikről ismeretes, hogy abortuszhoz folyamodtak, több mentális rendellenességgel küzdenek, mint azok, akiknek nem volt terhességmegszakításuk” (Report of the South Dakota Task Force to Study Abortion—2005).