A türelem orchideát terem

AZ ORCHIDEA termesztése szenvedéllyé válhat. Néhány hódolója órákig képes tanulmányozni kedvencei latin nevét, hogy helyesen tudja kiejteni. Miért oly magával ragadó az orchidea?

Az orchideáknak végeláthatatlanul sok faja létezik. Eddig mintegy 25 000-féle fajt fedeztek fel a természetben, és hivatalos szervezetek több mint 100 000 mesterséges hibridet tartanak számon. A „mesterséges hibrid” kifejezés nem arra utal, hogy a botanikusok új, élő organizmust hoznak létre talajból, vízből és levegőből, hanem ellenőrzött keresztbeporzással létrehozott fajt jelent.

Mind a természetben előforduló, mind pedig az emberi közreműködéssel létrehozott orchideák sokféle méretben fordulnak elő. Vannak közöttük olyan aprócskák, melyeket jobbára csak nagyítóval lehet megfigyelni, míg más orchideák az ablakpárkányon díszelegnek. Az egyik orchidea, amely Indonézia esőerdeiben honos, több mint 500 kilogrammosra is megnőhet.

Az orchideák a szivárvány minden színében pompáznak, és sokféle formában előfordulnak. Néhány közülük meglepően hasonlít a méhekre, a molyokra és a madarakra. Más orchideák alakja viszont semmihez sem hasonlítható, ami főként a nemesítőket ejti ámulatba. Sok éven át csak a gazdagok tudták megvásárolni ezeket a csodálatos növényeket, de ma már a kevésbé jómódú emberek számára is elérhető. Nézzük, hogyan jutottak el hozzánk ezek a gyönyörű virágok.

Orchidealáz

Az emberek már évszázadok óta csodálták az orchideákat, de csak a közelmúltban sikerült a termesztőknek hatékony módszereket elsajátítaniuk a szaporításukra. Az ember által létrehozott első hibrid orchidea 1856-ban virágzott ki. Ám ezeknek a csodálatos, de kényes virágoknak a gondozása sokszor inkább unalmas, semmint élvezetes volt.

Az orchideának nagyon pici magvai vannak, néhány csupán akkora, mint egy finom porszem. Ezekkel az aprócska magokkal gyakran még ma sem könnyű bánni, és azt a legnehezebb elérni,  hogy növekedésnek induljanak. A termesztők évtizedeken át kísérleteztek különböző anyagokkal és a termesztéshez szükséges feltételekkel, hogy megtalálják az ideális környezetet az orchideamagok kicsírázásához. Az egyesült államokbeli Cornell Egyetem egyik tudósa, dr. Lewis Knudson 1922-ben felfedezte, hogy amikor egy vízből, cukorból és agaragarból (tengeri algából kivont zselés anyagból) készült elegybe helyezték a magokat, azok kicsíráztak, és virágot hoztak. A rajongók nemsokára tömegesen kezdték termeszteni az új hibrid orchideákat. Ez az orchidealáz ma is tart, és minden évben újabb és újabb hibridek jelennek meg.

De az orchideák már jóval azelőtt megtalálhatóak voltak a természetben, hogy az ember elkezdte termeszteni őket. Hogyan alakulnak ki hibridek természetes környezetben?

Orchideák a természetben

Amikor két vagy több közeli rokonságban álló faj ugyanazon a területen virágzik, van rá esély, hogy természetes hibrid fejlődjön ki. A természetben rovarok és más állatok végzik a beporzást. Amint nektár után kutatva meglátogatnak egy orchideát, a növényről a virágpor ráragad a testükre, és amikor a következő virághoz érnek, beporozzák azt. Így a beporzott orchidea megtermékenyülhet, és kifejlődhet a toktermés.

Idővel a toktermés beérik, szétnyílik, és több ezer, sőt akár több millió magot enged szabadon. Néhány a földre esik, míg sokat a szél visz magával. A magoknak roppant nehéz életben maradniuk, és csak nagyon kevésből lesz kifejlett növény. Amikor az egyik fajtól származó virágpor megtermékenyít egy másik fajhoz tartozó orchideát, az eredmény egy természetes hibrid lesz. De hogyan lehet mesterségesen létrehozni hibrid orchideát?

Hibridek létrehozása

Két orchidea tulajdonságainak az egyesítéséből születik a hibrid orchidea. Ezért a termesztő először végiggondolja, milyen virágot szeretne termeszteni: lehet, hogy egy bizonyos színűt, esetleg csíkosat vagy pöttyöset. Talán azt is eldönti, hogy ezeket a tulajdonságokat milyen méretű  virágokban szeretné ötvözni. Számít az illat is. A termesztő mindezeket szem előtt tartva kiválaszt két orchideát, remélve, hogy kisarjad majd a hibrid növény a kívánt tulajdonságokkal felruházva. Például lehet, hogy az orchideatermesztő egyik növényként egy vénuszpapucsfajt, a Paphiopedilum armeniacumot választja ki. Ezt az orchideát Kínában fedezték fel 1979-ben. A tőle származó hibrideknek gyakran gazdag aranysárga színt kölcsönöz, és ezek közül némelyik elképesztően gyönyörű.

Miután a termesztő beszerezte a két növényt, eltávolítja az összes virágport az anyanövényről, vagyis arról a virágról, amelyik majd a másik növénytől kapja a virágport. Az az orchidea, amelyik a virágport adja, pollenadóként ismert. A termesztő egy fogpiszkálóval vagy valamilyen hasonló eszközzel eltávolítja a virágport a pollenadóról, és az anyanövény virágjában levő bibeoszlop aljára keni. Elnevezi a beporzott növényt az anyanövény és a pollenadó neve alapján, és feljegyzi a beporzás dátumát.

A türelem létfontosságú

Ha sikeres a megtermékenyülés, az anyanövény virágjában bámulatos dolog történik. Fonalszerű tömlők hajtanak ki, melyek a bibeoszlopon keresztül a magház felé haladnak. A magház megduzzad, és tokterméssé alakul. Belül több százezer apró mag fejlődik ki, melyek mindegyike egy-egy pollentömlőhöz kapcsolódik. Hónapokba vagy akár több mint egy évbe is telhet, mire a toktermés beérik. Amikor ez megtörténik, a termesztő kiszedi belőle a magokat. Sterilizált kis üvegekbe agaragarból és tápanyagokból álló oldatot tölt, és belehelyezi a magokat. Ha a magok kicsíráznak, nemsokára apró orchideák jelennek meg, és a látványuk együttesen olyan, mint a zöld fűszőnyegé.

Néhány hónap elteltével a termesztő kiszedi a palántákat a kis üvegből, és egy közös cserépbe ülteti őket, szorosan egymás mellé. Figyelemmel kíséri a palántákat, és rendszeresen öntözi őket, nehogy kiszáradjanak. Idővel a termesztő külön cserepekbe ülteti át az orchideákat. Ettől kezdve a türelem létfontosságú, mivel néhány év vagy akár több mint egy évtized is eltelhet, mire az orchidea virágot hoz.

Képzeld el azt a megelégedést, amit a termesztő érez, amikor látja, hogy munkájának köszönhetően egy orchidea kivirágzik. Ha új hibridet hozott létre, a termesztő maga választhatja ki, hogy milyen néven legyen bejegyezve a virág. Innentől kezdve a bejegyzett név alapján fognak utalni minden olyan hibridre, amely ehhez a nemzetséghez és fajhoz tartozik.

Néha a termesztőnek olyan ideális keverékkel sikerül előrukkolnia, amely szenzációt kelt az orchideák kedvelői körében. Díjakat nyerhet, és gyönyörű növényeinek értéke a magasba szökhet. De függetlenül attól, hogy hogyan jár anyagilag, az, amikor olyan orchideának a virágját láthatja, mely az ő érdeme, maga a gyönyörűség.

Most már látod, hogy az elragadó orchideák, melyeket csodálsz, milyen sok időt és türelmet igényelnek. Ám az ember munkája, melyet a hibrid orchideák termesztésére fordít, egyszerű ahhoz képest, amit minden élő nagy Teremtője, Jehova visz véghez. Összetett genetikai kódot épített minden egyes növénybe, így bámulatos virágok nyílhatnak körülöttünk. Mi csak a haszonélvezői vagyunk a szépérzékének, melyet a káprázatosan sokféle hibrid orchideák tanúsítanak. Igazak a zsoltáríró Dávid szavai: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid” (Zsoltárok 104:24).

[Kép a 17. oldalon]

Beallara hibrid

[Kép a 17. oldalon]

Doritaenopsis hibrid

[Kép a 18. oldalon]

Brassidium hibrid