Az indonéziai „erdei ember”

A HATALMAS teremtmény mereven bámult minket, miközben egy vékonyka ágba kapaszkodott, melyről azt hittük, hogy el sem fogja bírni. Lélegzet-visszafojtva mi is figyeltük őt. Közömbösnek tűnt, minket viszont teljesen elbűvölt. Ott álltunk szemtől szemben egy orangutánnal! Bolygónk fán élő állatai közül ez a legnagyobb testű élőlény.

Az orangutánok, a gorillákhoz és a csimpánzokhoz hasonlóan, az emberszabású majmok közé tartoznak. Ezek a szelíd, magányos teremtmények Délkelet-Ázsia két hatalmas szigetén, Borneón és Szumátrán a sűrű dzsungelben élnek. Nevük két indonéz szóból, az orang és a hutan szavakból tevődik össze, melyeknek együttes jelentése: ’erdei ember’.

Szeretnéd jobban megismerni ezeket a lenyűgöző, nagy testű, vöröses színű majmokat? Akkor látogass el velünk a természetes élőhelyükre, Borneó mélyére.

Találkozás az orangutánnal

Hogy orangutánokat láthassunk, elutaztunk a Tanjung Puting Nemzeti Parkba, mely rengeteg állatnak ad otthont. A park fő látványossága az ott élő több ezer orangután.

Túránk Kumai kis kikötőjében vette kezdetét. Beültünk egy motoros facsónakba, a klotokba, és a keskenyedő, kanyargós folyón egyre beljebb kerültünk a dzsungel sűrűjébe. A folyó partját mangrovepálmák szegélyezték, és a nyugodt, feketés színű vízben veszedelmes krokodilok leselkedtek. Mindenhonnan furcsa zajok visszhangoztak, ami csak fokozta az izgatottságunkat.

Mihelyt kiszálltunk a csónakból, befújtuk magunkat rovarriasztóval, és nekivágtunk az erdőnek. Alig telt el néhány perc, máris megpillantottuk az első orangutánt, a bevezetőben említett  hatalmas hímet. Bozontos, vöröses bundája úgy csillogott a délutáni napfényben, mint a fényes réz. A bundája alatt csak úgy dagadtak az izmai. Igazán félelmetes látvány volt!

A vadon élő kifejlett hímek, melyek úgy 1,7 méter magasak és 90 kilogrammosak, kétszer olyan nehezek, mint a nőstények. A felnőtt hímeknek nagy pofalemezei vannak, és emiatt kerek, lapos az arcuk. Lógó torokzsákjuk segítségével morogni és kiáltani tudnak. Sőt olykor egész hosszan egy üvöltés- és sóhajsorozatot hallatnak, mely akár 5 percig is tarthat, és még 2 kilométerről is hallható. Nem csoda, hogy ezt „hosszú kiáltásnak” nevezik! A hímek általában azért üvöltenek, hogy magukhoz vonzzák a társat kereső nőstényeket, és hogy elriasszák a rivális hímeket.

A lombkorona lakói

Az ösvényen haladva több orangutánt is láttunk, amint egyik fáról a másikra lendülnek. A kezük és a lábfejük erős, hajlékony, és úgy néz ki, mint egy kampó. A hüvelykujjuk kivételével az ujjaik meglehetősen hosszúak, a lábujjaik pedig nagyok. Könnyedén megragadják az ágakat, és kecses, de határozott mozdulattal továbblendülnek. Ennek ellenére sohasem tűnik úgy, hogy sietős lenne a dolguk.

Az orangutánok az álcázás mesterei, hiszen árnyékként olvadnak bele a lombkoronába. A földön annyira lomhán mozognak, hogy az ember könnyűszerrel lehagyhatja őket.

Ezek az állatok szinte az egész életüket a fákon töltik, ami egyetlen más emberszabású majomról sem mondható el. Napnyugtakor általában keresnek egy erős ágvillát, majd kisebb faágakat és gallyakat gyűjtenek, hogy kényelmes fekhelyet építsenek rá. És ezt úgy 20 méter magasan teszik! Az eső ellen olykor „tetőt” építenek, amit a csimpánzok és a gorillák sohasem csinálnak. Az egész munka röpke 5 percig tart.

A fák a kedvenc csemegéjükkel, gyümölccsel is ellátják az orangutánokat. Mivel kiváló a memóriájuk, pontosan tudják, hogy mikor és hol juthatnak érett gyümölcsökhöz. Az étrendjükben szerepelnek még levelek, fakérgek, hajtások, rovarok és méz. Sokszor egy bottal kaparintják meg a fák odvában lévő mézet és rovarokat. Összesen több mint 400-féle táplálékot fogyasztanak!

Ahogy az ösvényen továbbhaladtunk, egy másik látványosságot pillantottunk meg: egy  banánhalmon több orangután lakmározott. Ezek az állatok fogságban nőttek fel, és később szabadon engedték őket. Mivel a vadon élő orangutánoktól eltérően ők nem ismerik a túlélés minden fortélyát, az emberektől is kapnak élelmet, hogy kiegészítsék, amit találnak.

Családi életük

Láttuk, amint az édes csöppségek az anyjukba csimpaszkodnak, a pajkos kölykök pedig a földön és a fákon mókáznak. A nőstény orangutánok akár 45 évig is élhetnek. Miután 15 vagy 16 évesen ivaréretté válnak, 7-8 évente világra hoznak egy orangutánbébit. Egy átlagos nőstény orangutánnak legfeljebb 3 kicsinye születik az élete során, ezért az orangután a bolygónk egyik leglassabban szaporodó emlőse.

Az anya és az újszülött közötti kötelék rendkívül szoros. A nőstény orangutánok 8 éven át vagy még tovább gondozzák és oktatják a kölykeiket. Az első évben a kicsinyek szinte el sem engedik az anyjukat. És még később is a közelükben maradnak, egészen addig, amíg megszületik a következő orangután. Ám a fiatal nőstények még ezután is az anyjukkal tartanak, és megfigyelik, hogy hogyan viseli gondját az újszülöttnek.

A fiatal hímet viszont nem sokkal az új kis testvér megszületése után az anya eltaszítja magától. A hím ezután egyedül barangol az erdőben, és egy 15 négyzetkilométeres vagy még ennél is nagyobb területet jár be. Igyekszik kerülni a többi hím társaságát, és a nőstényekhez is csak párosodási szándékkal közeledik.

A nőstények élettere általában sokkal kisebb. Alkalmanként más nőstényekkel együtt ugyanarról a fáról táplálkoznak, de még ekkor sem igazán barátkoznak egymással. Magányos életmódjuk miatt az orangutánok egyedülállóak a majmok között. Ám még egy helyre el kellett látogatnunk, hogy jobban megismerjük az „erdei embert”.

 A kihalás szélén

A nemzeti park területén található a Camp Leakey elnevezésű központ, melynek célja az orangutánok rehabilitációja, kutatása és védelme. A központ Louis Leakey antropológusról kapta a nevét. Itt lépten-nyomon láthat az ember orangutánokat. Némelyikük egészen közel jött hozzánk, sőt pózolt, és tornamutatványokkal szórakoztatott minket. Egy felnőtt nőstény még a barátom kabátjába is belekapaszkodott. Nagyon izgalmas volt ilyen közel kerülni ezekhez a csodálatos állatokhoz!

Camp Leakey azonban felhívja a figyelmünket egy kijózanító tényre: az orangutánokat a kipusztulás fenyegeti. Néhány környezetvédő szerint aligha van esély arra, hogy ezek az állatok fennmaradjanak a vadonban. Úgy vélik, hogy legfeljebb tíz éven belül eltűnnek a természetes élőhelyükről. Most nézzünk meg három komoly veszélyforrást.

Erdőirtás. Az elmúlt 20 évben az orangutánok élőhelyének mintegy 80 százaléka eltűnt. Indonéziában naponta átlagosan 50 négyzetkilométernyi erdőt vágnak ki, vagyis percenként öt futballpálya nagyságú területet tarolnak le.

Orvvadászat. Amint az ember kezdte kizsákmányolni az erdőt, az orangutánok a vadászok könnyű prédái lettek. Egy orangutánkoponyáért akár 70 dollárt is kérhetnek az illegális szuvenírpiacon. Egyesek csak a termést pusztító állatokat látják az orangutánokban. Mások élelem miatt ölik le őket.

Állatkereskedelem. A feketepiacon egy aranyos orangutánbébi ára néhány száz dollártól egészen több tízezer dollárig terjedhet. Becslések szerint évente körülbelül ezer orangutánbébit adnak el.

A kormány és a magánszemélyek által létrehozott szervezetek küzdelmet folytatnak, hogy megmentsék az orangutánokat a kihalástól. Például rehabilitációs központokat alapítanak, oktatási programokkal felhívják a figyelmet a problémára, nemzeti parkokat és rezervátumokat létesítenek, és megpróbálják visszaszorítani az illegális fakitermelést.

A Biblia feltárja, hogy Isten hamarosan ’pusztulást hoz azokra, akik pusztítják a földet’, és a bolygónkat paradicsommá fogja alakítani (Jelenések 11:18; Ézsaiás 11:4–9; Máté 6:10). Akkor majd teljesednek a zsoltáríró szavai: „Az erdő fái is mind kiáltsanak örömükben” (Zsoltárok 96:12). Az állatok, így az orangutánok, vagyis az indonéziai „erdei emberek” is nyugodtan élhetnek majd. Senki sem fogja veszélyeztetni a fennmaradásukat.

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MALAJZIA

Borneó

INDONÉZIA

Szumátra

AUSZTRÁLIA

[Kép a 16. oldalon]

A kifejlett hímeknek jellegzetes pofalemezeik vannak

[Forrásjelzés]

© imagebroker/​Alamy

[Képek a 17. oldalon]

Az orangutánok könnyedén lendülnek egyik fáról a másikra, a földön viszont igencsak lomhák

[Forrásjelzések]

Fent: © moodboard/​Alamy; lent: Orangutan in the Camp Leakey of Tanjung Puting National Park, managed by BTNTP, UPT Ditjen PHKA Dephut

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Orangutan in the Camp Leakey of Tanjung Puting National Park, managed by BTNTP, UPT Ditjen PHKA Dephut

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Orangutan in the Camp Leakey of Tanjung Puting National Park, managed by BTNTP, UPT Ditjen PHKA Dephut