A Biblia nézőpontja

Vajon az önsanyargatás segít közelebb kerülni Istenhez?

A LEGTÖBB embernek nem szimpatikus az önsanyargatás gondolata. Ám vannak olyan hívő emberek, akiket dicsőítenek az istenfélelmük miatt, mivel fájdalmat okoznak maguknak, például ostorozzák magukat, rendkívül szigorú böjtöt tartanak, vagy durva szőringet viselnek, amely irritálja a bőrüket. Ezek a szokások nem pusztán a sötét középkorból ránk maradt emlékek. Nemrég napvilágot látott hírekből kiderül, hogy ismert vallási vezetők még napjainkban is gyakorolják az önostorozást.

De mi indít némelyeket arra, hogy ilyen módon imádják Istent? Egy magát kereszténynek valló felekezet szóvivője így fogalmazott: „az önként vállalt kellemetlenség egy lehetőség arra, hogy az ember közel kerüljön Jézus Krisztushoz, és osztozzon vele azokban a szenvedésekben, melyeket önként vállalt, hogy eltörölje a bűneinket.” De függetlenül attól, hogy mit állítanak a vallási vezetők, lássuk, mit mond a Biblia erről a témáról.

Óvjuk a testünket!

A Biblia senkit sem buzdít arra, hogy önmagának fájdalmat okozva imádja Istent, sőt nem is helyesli ezt. Valójában újra és újra arra szólítja fel az istenfélő embereket, hogy vigyázzanak a testükre. Nézzük meg, hogyan ír a Biblia a férj és a feleség közötti vonzalomról. Utalva arra, hogy egy férfi általában hogyan bánik a testével, azt mondja, hogy a férjeknek „úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket . . . soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti, mint ahogy a Krisztus is a gyülekezetet” (Efézus 5:28, 29).

Vajon lenne értelme annak a parancsnak, hogy a férj úgy szeresse a feleségét, mint a saját testét, ha Isten imádóinak bántalmazniuk kellene a testüket az imádat részeként? Egyértelmű hát, hogy azoktól, akik szeretik a szentírási alapelveket, elvárják, hogy ’dédelgessék’, vagyis óvják, sőt bizonyos mértékben szeressék a saját testüket, és ugyanilyen egészséges mértékű szeretetet tanúsítsanak a házastársuk iránt is.

Ezzel összhangban a Biblia több alapelvet is tartalmaz, melyek segítenek az olvasóinak, hogy hogyan óvhatják a testüket. Például beszél a mérsékelt testmozgás előnyeiről (1Timóteusz 4:8). Ír arról is, hogy bizonyos ételeknek, italoknak milyen gyógyhatásuk van, és arról is, hogy a nem megfelelő táplálkozásnak milyen káros következményei vannak (Példabeszédek 23:20, 21; 1Timóteusz  5:23). A Szentírás mindenkit arra buzdít, hogy vigyázzon az egészségére, mert így tevékeny maradhat, amennyire csak lehetséges (Prédikátor 9:4). Ha a bibliaolvasók arra kapnak buzdítást, hogy ilyen módszerekkel óvják az egészségüket, lehetséges volna, hogy ugyanakkor azt is elvárják tőlük, hogy kárt tegyenek a testükben? (2Korintusz 7:1).

Át kell-e élniük a keresztényeknek Jézus szenvedéseit?

Ennek ellenére néhány felekezet tévesen túl nagy hangsúlyt helyez Jézusnak és a korai követőinek a szenvedéseire, arra buzdítva ezzel a tagjait, hogy okozzanak fájdalmat maguknak. Bár a Biblia ír arról, hogy Isten szolgái szenvedtek, ők sohasem maguknak okozták a szenvedést. Amikor a bibliaírók Krisztus szenvedéséről beszéltek, azzal a keresztényeket nem saját maguk bántalmazására akarták buzdítani, hanem segíteni szerettek volna nekik, hogy el tudják viselni az üldözést. Tehát akik kínozzák a testüket, nem Jézus Krisztust követik.

Szemléltetésül: Tegyük fel, hogy egy nagyra becsült barátodat a szemed láttára szidalmazza és ütlegeli egy feldühödött csőcselék. Látod, hogy ő higgadt, békés marad a támadás alatt, nem üt vissza, nem viszonozza a sértéseket. Ha szeretnéd utánozni, vajon elkezdenéd ütlegelni, bántalmazni magad? Természetesen nem! Ha ezt tennéd, a csőcseléket utánoznád. Inkább azzal utánoznád a barátodat, hogy ha téged is hasonló támadás érne, egyszerűen nem viszonoznád a bántalmazást.

Világos tehát, hogy Krisztus követői számára nem követelmény, hogy fájdalmat okozzanak maguknak, vagyis hogy utánozzák azt a feldühödött tömeget, amely megkínozta és halálra adta Jézust (János 5:18; 7:1, 25; 8:40; 11:53). Inkább arról van szó, hogy ha üldözést kell elszenvedniük, ugyanolyan higgadtan, békésen kell viselkedniük, mint ahogyan Jézus tette (János 15:20).

A Szentírás elferdítése

A keresztény kort megelőzően a Szentírás útmutatást adott a zsidóknak a mindennapi életükre és az imádatukra vonatkozóan. Isten már őket is óva intette attól, hogy kárt tegyenek a testükben. Például a Törvény egyértelműen megtiltotta a zsidóknak, hogy bevagdalják magukat, noha ez nyilvánvalóan szokás volt az ókori nem zsidó nemzeteknél (3Mózes 19:28; 5Mózes 14:1). Ha Isten nem akarta, hogy bevagdossák a testüket, az sem tetszhet neki, ha valaki ostorcsapásokkal felsérti a bőrét. A Biblia útmutatása egyértelmű: Isten előtt nem elfogadható, ha valaki szándékosan, bármilyen módon kárt tesz a testében.

Éppen úgy, ahogyan egy művész arra vágyik, hogy tiszteljék az alkotását, Jehova Isten, a Teremtőnk is azt szeretné, hogy a művét, az emberi testet tisztelet övezze (Zsoltárok 139:14–16). Az önsanyargatás tehát nemhogy nem erősíti az ember Istennel ápolt kapcsolatát, hanem tönkre is teszi. Ezzel a szokással az emberek elferdítik az evangéliumok tanítását.

Pál apostol ihletés alatt az ilyen elnyomó, emberek alkotta szabályokról a következőket írta: „Ugyanezek a dolgok a bölcsesség látszatát keltik ugyan egy önkényesen megszabott imádati formában és alázatoskodásban, a test sanyargatásában, de semmit nem érnek a test kielégítése elleni harcban” (Kolosszé 2:20–23). Az önsanyargatás tényleg semmit nem ér, hiszen nem segít közelebb kerülni Istenhez. Isten igaz imádattal kapcsolatos elvárásai felüdítőek, kellemesek és könnyűek (Máté 11:28–30).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● Hogyan tekinti Isten az emberi testet? (Zsoltárok 139:13–16)

● Ha kínzod a tested, az segít leküzdened a helytelen vágyakat? (Kolosszé 2:20–23)

● Vajon az igaz imádat megterhelő? (Máté 11:28–30)

[Oldalidézet a 11. oldalon]

A Biblia útmutatása egyértelmű: Isten előtt nem elfogadható, ha valaki szándékosan, bármilyen módon kárt tesz a testében

[Kép a 10. oldalon]

Egy zarándok önmagának fájdalmat okozva felmászik egy templomhoz

[Forrásjelzés]

© 2010 photolibrary.com