A mozaikcsaládok sajátos nehézségei

● Dr. Patricia Papernow, egy mozaikcsaládokkal foglalkozó szakértő szerint ha valaki a hagyományos családoknak adott tanácsokkal igyekezne megoldani a mozaikcsaládok nehézségeit, az olyan lenne, „mintha New York utcáin egy Boston-térképpel próbálna eligazodni”.

A mozaikcsaládok gondjai nemcsak sajátosak, de összetettebbek is, mint azok, amelyekkel a klasszikus felállású családoknak kell megküzdeniük. William Merkel pszichológus azt írja, hogy a mozaikcsalád „a legbonyolultabb, legtermészetellenesebb és legtöbb problémával járó kapcsolatrendszer az emberi társadalomban”.

De ha ez valóban így van, lehet egyáltalán működőképes egy mozaikcsalád? A mozaikcsaládban az egyes családtagok egy patchwork takaró darabjaihoz hasonlíthatók. Amikor a takaró varrása elkezdődik, az egyes darabok még csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, de mire a takaró elkészül, olyan erős lesz, mint egy egybefüggő anyag. Persze csak akkor, ha gondosan van megvarrva.

Vizsgáljunk meg néhány olyan nehézséget, mely felmerülhet a mozaikcsaládokban, és azt is, hogy mi segített sokaknak az összecsiszolódásban. Aztán pedig megismerhetünk négy sikeres mozaikcsaládot.

 MEGHIÚSULT REMÉNYEK

„Arra számítottam, hogy ha rengeteg szeretettel és törődéssel veszem körül a nevelt gyermekeimet, elfogadnak majd. Már nyolc éve várok erre” (Gloria *).

AMIKOR két elvált ember összeházasodik, gyakran irreálisak az elvárásaik. Azt remélik, hogy nem fogják elkövetni ugyanazokat a hibákat, mint az előző házasságukban, és végre szeretetben, biztonságban élhetnek, ami hiányzott az előző kapcsolatukból. Néhány elvárás nem több egy ábrándképnél, és ha nem valósul meg, az sok feszültséget okoz. Ahogyan a Biblia írja: „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet” (Példabeszédek 13:12). Mit tehetsz, ha a meghiúsult remények miatt lehangolt vagy?

MIT TEHETSZ?

Ne fojtsd magadba az érzéseidet azt remélve, hogy a csalódottságod idővel magától elmúlik. Inkább elemezd, hogy mi bánt, melyik elvárásod nem valósult meg. Ezután gondold végig, hogy miért lenne olyan fontos neked. Végül pedig próbáld reálisabban látni a helyzetet. Íme néhány példa:

1. Első perctől szeretni fogom a nevelt gyerekeimet, és ők is szeretni fognak.

Miért? Mindig is szerető, összetartó családra vágytam.

Reálisabb szemmel: Idővel jobban megszeretjük majd egymást. Most az a fontos, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és tiszteljük egymást.

2. Az új családban mindenki azonnal jól fogja érezni magát.

Miért? Készen állunk rá, hogy új életet kezdjünk.

Reálisabb szemmel: A mozaikcsaládok tagjainak 4-7 évre van szükségük, hogy összeszokjanak. A gondjaink teljesen hétköznapiak.

3. Nem fogunk a pénz miatt veszekedni.

Miért? A szeretet majd segít, hogy ne vitatkozzunk apróságokon.

Reálisabb szemmel: Az előző házasságunkhoz kötődő pénzügyeink rendkívül összetettek. Elképzelhető, hogy még nem tudjuk összevonni az anyagi erőforrásainkat.

 HOGYAN ÉRTHETIK MEG EGYMÁST A CSALÁDTAGOK?

„Gyorsan alkalmazkodtunk. Az új családban mindenki rögtön jól érezte magát” (Jositó).

„Úgy tíz évbe telt, mire én is elhatároztam, hogy mindent megteszek a családunk sikeréért” (Tacuki, Jositó nevelt fia).

AHOGYAN azt Jositó és Tacuki példája mutatja, olykor előfordul, hogy a mozaikcsalád tagjai másképp látják a helyzetet. Miért van ennek jelentősége? Amikor felmerül egy gond, te talán gyorsan rendezni szeretnéd. De ahhoz, hogy hatékony lehess, előbb meg kell értened a többi családtag érzéseit.

Gondold át, hogyan szoktál beszélni velük, hiszen a szavakkal rombolni és építeni is lehet. Ahogyan azt a Biblia megfogalmazza, „élet és halál van a nyelv hatalmában” (Példabeszédek 18:21). Hogyan használhatod úgy a nyelvedet, hogy jobban megértsd a családtagjaidat?

MIT TEHETSZ?

• Ne ítélkezz, inkább légy nyitott és megértő. Például:

Ha a kisfiad azt mondja, hogy hiányzik neki az apukája, mondd el, hogy megérted. Ne így reagálj: „De tudod, hogy a nevelőapukád szeret, és sokkal jobb hozzád, mint apukád.” Inkább vigasztald: „Biztosan nem könnyű most neked. Mi miatt hiányzik leginkább apu?”

Ne vádold a házastársadat ilyesmivel: „A fiad tudná, mi a jó modor, ha megtanítottad volna neki.” Inkább beszélj az érzéseidről. Például így: „Légy szíves, szólj Daninak, hogy köszönjön, amikor hazajön. Ez nagyon jólesne nekem.”

• Legyetek együtt az étkezéseknél, vagy amikor kikapcsolódtok, és amikor a keresztényi tevékenységeket végzitek. Így jobban megismerhetitek egymást.

• Rendszeresen üljön össze a család. Mindenki beszéljen szabadon, ne szakítsátok félbe egymást. A beszélgetés elején mondjatok valami pozitívat az új családról, és csak utána beszéljetek az aggodalmaitokról. Tartsátok tiszteletben egymás véleményét, még akkor is, ha nem értetek egyet. Mindenki bátran mondja el, ha van valamilyen javaslata.

 HOGYAN LEHET MINDENKI EGYFORMÁN A CSALÁD RÉSZE?

„Gyakran előfordul, hogy a feleségem a két lányával beszélget, aztán rám zúdítják a panaszaikat. Ilyenkor idegennek, betolakodónak érzem magam” (Walt).

HA ATTÓL félsz, hogy nem tudsz beilleszkedni a családba, az talán olyan gondokat okoz, melyeknek látszólag semmi közük ehhez. Például:

• Lehet, hogy a gyerekek jól kijönnek egy leendő pótszülővel a házasságkötés előtt, később mégis gondjaik akadnak egymással.

• Egy pótszülő féltékeny egy hatéves gyermekre.

• Apró-cseprő ügyekből nagy viták kerekednek.

Ezek a nehézségek a vér szerinti szülőket is érintik, hiszen ha látják, hogy az új család kezd darabokra hullani, nyomás nehezedik rájuk. Carmen ezt így fogalmazta meg: „Két tűz között vagyok. Az egyik oldalon ott a férjem, a másikon a két gyermekem.”

Az aranyszabály, melyet Jézus mondott, segít leküzdenünk ezt a nehézséget: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Hogyan lehet elérni, hogy egy mozaikcsaládban mindenki családtagnak érezze magát, és senki se legyen kirekesztve?

MIT TEHETSZ?

• A házasságod legyen a legfontosabb (1Mózes 2:24). Tölts időt az új házastársaddal, és a gyermekeid előtt is tedd nyilvánvalóvá, hogy milyen szerepet tölt be a családban. Például az apa valami ilyesmit mondhatna a gyermekeinek, még mielőtt megnősül: „Szeretem Annát, és feleségül fogom venni. Bízom bennetek, hogy kedvesek lesztek hozzá.”

• Külön-külön is tölts időt a gyermekeiddel. Ebből érezni fogják, hogy fontosak neked, és hogy szereted őket.

• Tölts időt egyenként mindegyik nevelt gyermekeddel is úgy, hogy nincs ott a vér szerinti szülő, hogy ő legyen a döntőbíró köztetek. Így egyre jobb lehet a kapcsolatotok.

• Engedd, hogy a gyermekek az új család részévé váljanak anélkül, hogy lemondanának a régi családjukról. Rendszerint jó, ha nem várod el a nevelt gyermekeidtől, hogy anyának vagy apának szólítsanak. Az idősebb gyermekekkel előfordulhat, hogy eleinte nem szívesen használják a „család” vagy a „mi” szavakat.

• Minden gyerek kapjon valamilyen házimunkát. Továbbá legyen helyük az étkezőasztalnál, és a lakásban is legyen egy saját kis zuguk. Ez azokra a gyerekeitekre is vonatkozik, akik nem veletek élnek.

• Gondoljátok át, hogy nem kellene-e új helyre költöznötök, vagy a jelenlegi otthonotokat úgy átalakítanotok, hogy az új családtagok se érezzék magukat kívülállónak.

 A GYERMEKEK FEGYELMEZÉSE

„Amikor megpróbálom fegyelmezni Carmen gyermekeit, ő folyton a pártjukat fogja” (Pablo).

„Megszakad a szívem, amikor Pablo szigorúan bánik a gyermekeimmel” (Carmen).

MIÉRT okoz konfliktust a gyermeknevelés egy mozaikcsaládban? Ha valaki egyedül neveli a gyermekeit, talán kevésbé szigorúan fegyelmez. Amikor a pótszülő csatlakozik a családhoz, az érzelmi kötődés nem alakul ki azonnal a gyermekekkel. Mihez vezet ez? A pótszülő talán úgy gondolja, hogy a vér szerinti szülő túl engedékeny, a vér szerinti szülő viszont úgy érzi, hogy a pótszülő túl szigorú.

A Biblia kiegyensúlyozott tanácsot ad a gyermekneveléshez: „ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova [Isten] fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket” (Efézus 6:4). A legfontosabb az, hogy a szülők fejlesszék a gyermekek gondolkodóképességét, nem pedig az, hogy pusztán korlátok közé szorítsák a viselkedésüket. Ugyanakkor arra kapnak buzdítást, hogy kedvesen, szeretettel bánjanak a gyermekekkel, hogy a fegyelmezés ne ingerelje fel őket.

MIT TEHETTEK?

• Tisztázzátok a háziszabályokat. Az elsők között legyenek azok, melyekhez a gyerekeknek eddig is tartaniuk kellett magukat. A következő jelenet megmutatja, hogy miért hasznosak az ilyen szabályok:

Pótszülő: Zita, tudod, hogy amíg nincs kész a házi feladatod, nem SMS-ezhetsz.

Zita: Te nem vagy az anyám!

Pótszülő: Ez igaz, de ma este én vigyázok rátok, és a szabály az, hogy nincs SMS-ezés, amíg nincs kész a lecke.

• Ügyeljetek rá, hogy ne legyen túl sok szabály, és a meglévők se változzanak túl gyakran. Ami egy pótszülőnek egyszerű kérésnek tűnhet, azt egy gyereknek, aki úgy érzi, hogy az egész élete a feje tetejére állt, nem biztos, hogy könnyű teljesítenie. Természetesen néhány új szabály felállítása elkerülhetetlen. Például hogy minden családtag tartsa tiszteletben a többiek magánéletét, vagy hogy milyen ruházat elfogadható otthon, különösen, ha nagyobb gyerekek is vannak.

• A nézeteltéréseket négyszemközt beszéljétek meg, ne a gyerekek előtt. Arra összpontosítsatok, hogy hogyan viselkedik a gyermek, és ne arra, hogy korábban feltehetően milyen hibákat követtek el a nevelésében.

[Lábjegyzet]

[Kép a 3. oldalon]

Úgy tűnhet, hogy a sikeres mozaikcsalád csupán álom

[Kép a 4. oldalon]

Figyelmesen hallgassátok meg egymást. Ez segít, hogy jobban megértsétek egymás érzéseit és aggodalmait

[Kép a 6. oldalon]

A szülők négyszemközt beszéljék meg a nézeteltéréseket