EGY olasz felfedező 1621-ben az ókori perzsa város, Perszepolisz romjainál egy ismeretlen írással készült szövegre bukkant. Az 1800-as években az Irak területén ásatásokat végző régészek hasonló írásokat találtak agyagtáblákon és paloták falán. Ezek a szövegek olyan mezopotámiai nyelveken íródtak, melyeket II. Szargon (Sarrukín), Hammurápi és II. Nabukodonozor (Nabú-kudurri-uszur) idején beszéltek. Az írás ék alakú vonásokból állt, ezért elnevezték ékírásnak.

Ezek az írások olyan információt tartalmaztak, mely sokat segíthetett volna az ókori Mezopotámia nagy civilizációinak a megismerésében. Így hát az írásos emlékek megfejtésén dolgozó tudósok arra jutottak, hogy szükségük lenne egy átfogó szótárra akkád nyelven, melynek az asszír és a babiloni nyelv a dialektusa.

Ezt a nem kis feladatot a Chicagói Egyetem Keleti Intézete vállalta magára. A munka 1921-ben kezdődött, és végül 90 év múltán, 2011-ben elkészült a 26 kötetes, 9700 oldalas asszír szótár. A műben olyan nyelvek és dialektusok kaptak  helyet, melyeket Irakban, Iránban, Szíriában és Törökországban beszéltek i. e. 2500-tól i. sz. 100-ig.

Miért lett ilyen terjedelmes a szótár? Miért tartott ennyi ideig az elkészítése? És kik találják hasznosnak?

„Ez a szótár nem pusztán szavak listája – jegyzi meg Gil Stein, a Keleti Intézet igazgatója. – Részletezi minden egyes szó eredetét, és azt is, hogyan használták annak idején. Ez az egyedülálló mű tulajdonképpen a mezopotámiai történelem, társadalom, irodalom, jogrendszer és vallás kulturális enciklopédiája. Nélkülözhetetlen segédlet bármely tudós számára, aki a mezopotámiai civilizáció írásos emlékeit akarja kutatni.”

A szerkesztők már a munka kezdeti szakaszában felismerték, hogy „ha szeretnék hitelesen visszaadni egy szó jelentését, minden előfordulási helyét össze kell gyűjteni, és nem csupán egy szólistát kell készíteni, hanem a szavakat akkora szövegkörnyezettel együtt kell idézni, amekkora szükséges ahhoz, hogy meg lehessen határozni az adott szó jelentését egy bizonyos szövegkörnyezetben”. Így a szótár tulajdonképpen egy szöveggyűjteményt alkot. Megtalálhatók benne az eredeti ékírással készült szövegekből azok a részletek, melyek az adott címszót tartalmazzák, valamint az idézetek fordításai is.

Az elmúlt két évszázadban több millió ékírásos szöveg került napvilágra a legkülönbözőbb témakörökben. A babiloni-asszír, vagyis az akkád volt az ókori Közel-Keleten a nemzetközi diplomácia nyelve. És mivel az emberek azon a vidéken irodalmi műveket írtak, kereskedtek, matematikával, csillagászattal és varázslással foglalkoztak, törvényeket hoztak, szakmákat alakítottak ki, és gyakorolták a vallásukat, az írásaik az ismeret gazdag tárházát kínálják ezekben és más témákban is.

A fennmaradt írásos emlékekből nem egy furcsa, tőlünk idegen civilizáció képe rajzolódik ki. „Sok minden, amit látunk belőlük, teljesen ismerős számunkra: emberek, akik a félelmeikről, az indulataikról, a mások iránti szeretetükről írtak, vagy arról, hogy szeretetre vágynak – mondja Matthew Stolper, a Chicagói Egyetem asszirológia professzora, aki összesen 30 évet dolgozott a szótáron. – A királyok leírták magukról, hogy milyen nagyszerűek, mások meg arról írtak, hogy mégsem annyira nagyszerűek.” A mai Irak területéről, Nuzuból származó szövegek 3500 évvel ezelőtti jogi vitákat tárnak fel, például egy özvegy örökségéről, egy elárasztott földterületről és egy kölcsönadott szamárról.

Asszirológusok a világ minden tájáról hozzájárultak a mű elkészítéséhez. Az intézet dolgozói évtizedeken át közel 2 millió indexkártyát kartotékoztak, melyekre a szavakat és azok használatát jegyezték fel. Az első kötet 1956-ban készült el. Azóta 25 további jelent meg. A sorozat 2000 dollárba kerül, viszont az interneten a teljes anyag díjmentesen hozzáférhető.

90 hosszú év kellett, hogy ez a terjedelmes szótár elkészüljön. Persze az alkotói tisztában vannak vele, hogy a mű nem teljes. Egy cikkben ez áll: „Bizonyos szavakról a mai napig nem tudják, hogy mit jelentenek, és mivel folyamatosan kerülnek elő újabb leletek . . . , ez a munka soha nem ér véget.”