Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

57. TÖRTÉNET

Isten Dávidot választja

Isten Dávidot választja

LÁTOD, mi történik itt? Ez a fiú megmentette a báránykát a medvétől. A medve elvitte a bárányt, hogy megegye, de a fiú utánuk szaladt, és kiszabadította a bárányt a medve szájából. Amikor a medve támadásba lendült, a fiú megragadta és agyonütötte! Egy másik alkalommal pedig egy oroszlántól mentett meg egy juhot. Bátor fiú, nem igaz? Tudod, ki ő?

Az ifjú Dávid. Betlehem városában lakik. Nagyapja Obed volt, Ruth és Boáz fia. Emlékszel rájuk? Dávid az édesapjának, Isainak a juhait őrzi. Dávid tíz évvel azután született, hogy Jehova királlyá tette Sault.

Egy nap Jehova így szól Sámuelhez:

– Vegyél magadhoz különleges olajat, és menj el Isai házába, Betlehembe. Isai egyik fiát választottam, hogy király legyen.

Amikor Sámuel megpillantja Isai legidősebb fiát, Eliábot, ezt mondja magában:

– Biztosan őt választotta Jehova.

De Jehova így szól hozzá:

– Ne azt nézd, hogy milyen magas, és milyen jó megjelenésű. Nem őt választottam királynak.

Ekkor Isai odahívja Abinádáb nevű fiát, és Sámuel elé állítja. De Sámuel ezt mondja:

– Ez sem az, akit Jehova választott.

Isai most Sammah nevű fiát vezeti Sámuel elé.

– Ez sem az, akit Jehova választott – mondja Sámuel róla is.

Isai egymás után hét fiát hozza Sámuel elé, de Jehova egyiket sem választja közülük.

– Ez az összes fiú? – kérdi Sámuel.

– Van még egy, a legfiatalabb – mondja Isai –, de ő kint van, a juhokat őrzi.

Elmennek Dávidért, és amikor megérkezik, Sámuel látja, hogy jó megjelenésű fiú.

– Ez az – mondja Jehova. – Öntsd fejére az olajat.

Sámuel engedelmeskedik. Eljön majd az idő, amikor Dávid Izrael királya lesz.