ÚJRA eltelt két nap. Csütörtök este van. Jézus és tizenkét apostola ebbe a tágas, emeleti szobába jött, hogy elfogyassza a pászkavacsorát. A férfi, aki éppen távozik, Iskariót Júdás. Elmegy, hogy értesítse a papokat, hogyan foghatják el Jézust. Előző nap már járt náluk, és megkérdezte tőlük:

– Mit adtok, ha segítek nektek elfogni Jézust?

– Harminc ezüstöt – hangzott a felelet.

Júdás most fog találkozni velük, hogy elvezesse őket Jézushoz. Hát nem szörnyű, amit tesz?

A pászkavacsorának vége. Jézus most egy másik különleges vacsorát vezet be. Tanítványainak kenyeret ad, ezt mondva:

– Egyétek, mert ez jelenti a testemet, melyet értetek kell adnom.

Azután egy pohár bort ad át nekik, és így szól:

– Igyátok, mert ez jelenti a véremet, melyet ki kell ontanom értetek.

A Biblia az Úr Vacsorájának nevezi ezt az eseményt.

Az izraelitákat a pászkavacsora elfogyasztása arra az időre emlékezteti, amikor Isten angyala Egyiptomban az ő házaikat elkerülte, az egyiptomiak házában viszont megölte az elsőszülötteket. De Jézus azt akarja, hogy a követői őrá emlékezzenek, és arra, hogy értük adta az életét. Ezért mondja, hogy évente ünnepeljék meg ezt a különleges vacsorát.

Miután elfogyasztották az Úr Vacsoráját, Jézus arra buzdítja apostolait, hogy legyenek bátrak és erős hitűek. Végül Istent dicsérik énekkel, majd elmennek onnan. Későre jár, éjfél is elmúlt talán. Nézzük, hová mennek!