Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

101. TÖRTÉNET

Jézust megölik

Jézust megölik

NÉZD, milyen borzalmas, ami itt történik! Megölik Jézust. Kezénél és lábánál egy oszlopra szegezték. De miért tették ezt vele?

Azért, mert egyesek gyűlölik őt. Mit gondolsz, kik? Egyikük a gonosz angyal, Sátán, az Ördög. Ő vette rá egykor Ádámot és Évát, hogy ne fogadjanak szót Jehovának. Most pedig Jézus ellenségeit vette rá, hogy elkövessék ezt a rettenetes bűnt.

Jézussal sok aljasságot műveltek az ellenségei, még mielőtt oszlopra szegezték. Emlékszel még, hogy rátörtek a Gecsemáné-kertben, és elhurcolták? De kik voltak az ellenségei? Úgy van, a vallási vezetők. Kísérjük most figyelemmel a további eseményeket.

Mikor a vallási vezetők elfogják Jézust, az apostolai elfutnak. Félelmükben magára hagyják Jézust az ellenségeivel. De Péter és János nem megy nagyon messzire. Követik Jézust, mert látni akarják, hogy mi történik vele.

A papok az idős Annás, a korábbi főpap elé viszik Jézust. De nem maradnak ott sokáig, hanem a jelenlegi főpap, Kajafás házához kísérik Jézust, ahol sok vallási vezető gyűlt össze. A tömeg mindenhová követi őket. Kajafás házában tárgyalást tartanak. Embereket állítanak elő, akik hazugságokat mondanak Jézusról.

– Jézusnak meg kell halnia! – szól a vallási vezetők egybehangzó ítélete, majd az arcába köpnek, és ököllel verik.

Ezalatt Péter kint áll az udvaron. Hideg éjszaka van, ezért az emberek tüzet gyújtanak. Amíg a tűz körül melegszenek, egy szolgálólány észreveszi Pétert, és így szól:

– Ez az ember is Jézussal volt.

– Nem voltam! – feleli Péter.

Háromszor mondják Péternek, hogy Jézussal volt. Ő azonban mindannyiszor tagadja. A harmadik alkalomkor Jézus hátrafordul és ránéz. Péter szívből sajnálja, hogy hazudott. Elmegy, és keservesen sírni kezd.

Pénteken, napkeltekor a papok elviszik Jézust a szanhedrin tágas termébe, ahol az összejöveteleiket szokták tartani. Megállapodnak, hogy mit fognak tenni Jézussal. Elviszik Poncius Pilátushoz, Júdea tartományi kormányzójához.

– Ez az ember gonosztevő – mondják a papok Pilátusnak. – Meg kell halnia!

Pilátus kérdéseket tesz fel Jézusnak, majd így szól:

– Úgy ítélem, hogy semmi rosszat sem tett.

Azzal elküldi őt Heródes Antipászhoz, aki Galilea uralkodója, és most éppen Jeruzsálemben tartózkodik. Ő sem találja vétkesnek Jézust, így hát visszaküldi Pilátushoz.

Pilátus szabadon akarja engedni Jézust. De Jézus ellenségei inkább egy másik rab szabadon bocsátását követelik, mégpedig Barabásét, a rablóét. Dél felé jár az idő, amikor Pilátus a nép elé állítja Jézust, és így szól:

– Íme, a királyotok!

A papi elöljárók azonban ezt kiabálják:

– El vele! Halál rá! Halál rá!

Pilátus végül Barabást engedi szabadon, Jézust pedig elhurcolják, hogy kivégezzék. Pénteken, kora délután Jézust oszlopra szegezik. Bár a képen nem látszik, Jézus jobb és bal oldalán egy-egy bűnözőt végeznek ki oszlopra szegezve. Röviddel Jézus halála előtt az egyikük így szól hozzá:

– Emlékezz meg rólam, amikor a Királyságodba jutsz!

– Megígérem neked, hogy velem leszel a Paradicsomban – feleli neki Jézus.

Hát nem csodálatos ez az ígéret? Tudod, milyen Paradicsomról beszél Jézus? Hol volt az a Paradicsom, amelyet Isten kezdetben alkotott? Igen, a földön. És amikor Jézus Királyként fog uralkodni az égben, életre kelti majd ezt az embert, hogy élvezze az új földi Paradicsomot. Ugye, örülünk ennek?