4. fejezet

Mennyire hihető az „Ószövetség”?

A következő fejezetekben néhány olyan vádat tárgyalunk meg, amelyet az újkori kritikusok a Biblia ellen emelnek. Néhányan azzal vádolják a Bibliát, hogy ellentmond önmagának és „tudománytalan”; ezekre a vádakra később még visszatérünk. De először vizsgáljunk meg egy gyakran emlegetett vádat, azt, hogy a Biblia nem más, mint mítoszok és legendák gyűjteménye. Van-e a Biblia ellenfeleinek szilárd alapjuk az ilyen kritikára? Vizsgáljuk meg először a Héber Iratokat, az úgynevzett Ószövetséget.

1., 2. Hogyan zajlott le Jerikó ostroma, és milyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban?

EGY ősi város ostrom alatt áll. Támadói átözönlöttek a Jordánon, és most a város magas falai előtt táboroznak. De milyen szokatlan a hadi taktikájuk! A támadó sereg hat napon keresztül naponta egyszer csendben körbemenetelte a várost, csak az őket kísérő papok egy csoportja kürtölt. Most, a hetedik napon, a sereg hétszer kerülte meg csendben a várost. A papok hirtelen teljes erőből megfújják kürtjüket. A sereg óriási csatakiáltással megtöri hallgatását, és a magas fal hatalmas porfelhőben összeomlik, védtelenül hagyva a várost (Józsué 6:1–21).

 ² Így írja le Józsué könyve, a Héber Iratok hatodik könyve csaknem 3500 évvel ezelőtt Jerikó elestét. De valóban így történt? A magasabb kritika sok képviselője erre magabiztosan azt válaszolná: nem. * Ők ugyanis azt állítják, hogy Józsué könyve a Biblia előző öt könyvével együtt legendákból áll, amelyeket sok évszázaddal az állítólagos események után írtak. Sok archeológus válasza szintén az lenne: nem. Szerintük abban az időben, amikor az izraeliták Kánaán földjére léptek, Jerikó még nem is létezett.

3. Miért fontos tisztázni, hogy a Biblia igaz történelmet tartalmaz-e vagy sem?

³ Ezek súlyos vádak. Ahogy átolvasod a Bibliát, észre fogod venni, hogy tanításai erősen öszszekapcsolódnak a történelemmel. Isten valós férfiakkal, nőkkel, családokkal és nemzetekkel foglalkozott, és parancsolatait egy történelmi népnek adta. A modern tudósok, akik kétségbe vonják a Biblia történelmi megbízhatóságát, kételkednek üzenetének fontosságában és megbízhatóságában is. Ha a Biblia valóban Isten Szava, akkor történelmi szempontból megbízhatónak kell lennie, és nem tartalmazhat legendákat és mítoszokat. Van-e alapjuk a kritikusoknak kétségbe vonni a Biblia történelmi hitelességét?

A magasabb kritika — mennyire megbízható?

4—6. Mondj el néhány példát a magasabb kritika Wellhausen-féle elméleteiből!

⁴ A Biblia magasabb kritikája komolyan a XVIII.  és XIX. században kezdődött. A XIX. század második felében hozta nyilvánosságra Julius Wellhausen német bibliakritikus azt az elméletet, hogy a Biblia első hat könyve — Józsué könyvével bezárólag — az i. e. V. században íródott, vagyis kb. ezer évvel a leírt események után. Mindazonáltal azt állította, hogy ezek a könyvek tartalmaznak korábban megírt anyagokat is.¹ Ezt az elméletet képviselte az Encyclopœdia Britannica 1911-ben megjelent 11. kiadása, amelyben ez állt: „A Genezis babiloni fogság utáni mű, amelyet babiloni fogság utáni papi forrásból (P), és olyan korábbi, nem papi forrásokból állítottak össze, amelyek nyelvben, stílus és vallási nézőpont tekintetében határozottan különböznek P-től.”

⁵ Wellhausen és követői a Héber Iratok első részében megörökített teljes történelmi beszámolót „nem mint betű szerinti történelmet, hanem mint a múlt népszerű hagyományait” tekintették². A korábbi beszámolókról azt tartották, hogy azok csupán Izrael későbbi történelmének visszatükröződései. Például azt állították, hogy Jákób és Ézsau között valójában soha nem volt ellenségeskedés, hanem az erről szóló történet mindössze az Izrael és Edom között a későbbi időkben meglévő ellenségeskedést tükrözi vissza.

⁶ Ezzel összhangban, ezek a kritikusok úgy vélték, hogy Mózes sohasem kapott parancsot a szövetségláda elkészítésére, és a sátor, amely a pusztában az izraeliták imádatának központja volt, soha nem létezett. Azt is feltételezték, hogy az ároni papság csak néhány évvel azelőtt öltött szilárd alakot, amikor a babiloniak Jeruzsálemet lerombolták, ami szerintük az i. e. VI. század elején történt.³

7., 8. Milyen „bizonyítékai” voltak Wellhausennek az ő elméletére? Alaposak voltak ezek?

 ⁷ Milyen „bizonyítékaik” voltak a kritikusoknak ezekre az elképzelésekre? A magasabb kritika azt állítja, hogy a Biblia korai könyveinek szövege különböző forrásokból eredőkre választható szét. Az alapelvük lényegében abból a feltevésből indul ki, hogy minden olyan vers, amely az (’Elo·him’) héber szót használja Istenre vonatkozóan teljesen önálló írás, egy író műve, míg minden olyan vers, amelyben Istenre a Jehova névvel történik hivatkozás, másik író műve kell legyen — mintha ugyanaz az író nem használhatná mindkét kifejezést.⁴

⁸ Hasonlóképpen, ha valamely esemény egy könyvben többször is feljegyzésre kerül, ezt annak bizonyítékaként értékelik, hogy nemcsak egy írója volt a műnek, pedig az ősi szemita írásokban is találkozunk hasonló ismétlődésekkel. Továbbá azt feltételezik, hogy minden stílusváltozás egy másik írót jelent. Pedig még a modern írók is gyakran írnak különböző stílusban pályafutásuk különböző szakaszaiban, vagy amikor más-más témával foglalkoznak. *

9—11. Mi a magasabb kritika néhány figyelemreméltó gyengesége?

⁹ Létezik-e valamilyen tényleges bizonyíték az említett elméletekre? Egyáltalán nem. Egy kommentátor megjegyezte: „A kritika a legjobb esetben is feltételezés vagy próbálkozás, olyasmi, amit könnyen megváltoztatnak, vagy hamisnak bizonyulhat, és mással kell helyettesíteni. Ez egy intellektuális  gyakorlat, tárgya minden kétség és feltételezés, amely elválaszthatatlan az ilyen gyakorlatoktól.”⁵ Különösen a Bibliával foglalkozó magasabb kritika „végtelenül fontolgató és próbálkozó”.

¹⁰ Gleason L. Archer, Jr. a magasabb kritika érvelésének egy másik hiányosságára mutat rá. A probléma, mint mondja, a következő: „A Wellhausen-iskola abból a puszta feltételezésből indult ki (amit alig próbált bizonyítani), hogy Izrael vallása, mint bármelyik másik, emberi eredetű, és mint ilyen, csupán az evolúció termékeként magyarázható.”⁶ Más szóval, Wellhausen és követői abból a feltételezésből indultak ki, hogy a Biblia csupán ember szava, és erre alapozták érvelésüket.

¹¹ A The Jewish Encyclopedia már 1909-ben rámutatott Wellhausen elméletének két további gyengeségére: „Azok az érvek, amelyek számára Wellhausen a kortárs bibliakritikusoknak majdnem az egész testületét megnyerte, két feltételezésen alapulnak: először, hogy egy vallás fejlődése során a szertartás egyre inkább tökéletesedik; másodszor, hogy az idősebb források szükségképpen foglalkoznak a szertartás korábbi fejlődési szakaszaival. Az első feltételezésnek ellentmond a primitív kultúrák  létezése, és a második sem talál alátámasztást az olyan szertartási szabályzatok meglétében, mint amilyenek az indiaiak is.”

12. Hogy áll a modern magasabb kritika az archeológia fényében?

¹² Van-e arra lehetőség, hogy a magasabb kritika elméleteit felülvizsgáljuk, hogy helyeslik-e, vagy nem? A The Jewish Encyclopedia a továbbiakban ezt írja: „Wellhausen nézetei szinte kizárólag a szó szoros értelmében vett elemzésen alapulnak, és így szükség van még az archeológia nézőpontjából elvégzett vizsgálatra.” Az évek során megerősítette-e az archeológia Wellhausen elméleteit? A The Encyclopœdia Britannica így válaszol: „Az archeológiai kritika afelé hajlik, hogy a legrégibb időszakok [a bibliai történetek] jellegzetes történelmi részleteinek megbízhatóságát bizonyítsa, és fenntartással fogadja azt az elméletet, hogy a Mózes öt könyvének beszámolói [a Biblia első könyveiben lévő történelmi feljegyzések] csupán egy sokkal későbbi időszak visszatükröződései.”

13., 14. Bizonytalan alapjai ellenére, miért fogadják el még mindig széles körben a Wellhausen-féle magasabb kritikát?

¹³ Gyengeségei ellenére, miért olyan népszerű ma a magasabb kritika az értelmiség körében? Mert azt mondja nekik, amit hallani akarnak. Egy XIX. századi tudós kifejtette: „Én személy szerint jobban örültem Wellhausen könyvének, mint bármelyik másiknak; mert általa, úgy tűnik, az Ószövetség történetének sürgető problémája számomra oly módon oldódott meg végre, ami összhangban van az emberi evolúció elvével, amit nekem feltétlenül alkalmaznom kell minden vallás történetére.”⁷ A magasabb kritika nyilvánvalóan megfelel azoknak  az előzetes véleményeknek, amelyeket ő mint evolucionista kialakított. És valóban, a két elmélet hasonló célt szolgál. Ugyanúgy, ahogy az evolúció szerint a Teremtőbe vetett hit szükségtelen, Wellhausen magasabb kritikája szerint szükségtelen hinni abban, hogy a Bibliát Isten ihlette.

¹⁴ Racionalista XX. századunk értelmisége számára az a feltételezés, hogy a Biblia nem Isten Szava, hanem emberé, elfogadhatónak tűnik. * Sokkal könnyebb elhinniük, hogy a próféciákat beteljesedésük után jegyezték fel, mint hitelesnek elfogadni azokat. A Biblia csodákról szóló beszámolóit inkább mítoszokként, legendákként vagy népmondákként magyarázzák, mint hogy mérlegelnék annak a lehetőségét, hogy azok valóban megtörténtek. De az ilyen álláspont elfogultságról tanúskodik, és nem nyújt szilárd alapot arra, hogy a Bibliát ne fogadjuk el igaznak. A magasabb kritika komoly hiányosságokat mutat, és a Biblia elleni támadása semmiképpen sem bizonyította be, hogy a Biblia nem Isten Szava.

Alátámasztja-e az archeológia a Bibliát?

15., 16. A Bibliában említett melyik ősi uralkodó létezését erősítette meg az archeológia?

¹⁵ Az archeológia sokkal szilárdabb alapokkal rendelkező kutatási terület, mint a magasabb kritika. Az archeológusok az elmúlt kultúrák maradványait feltárva sokféle módon hozzájárultak az ősi idők dolgainak jobb megértéséhez. Ezért nem meglepő,  hogy a régészeti leletek ismételten megegyeznek a Biblia kijelentéseivel. A kritikusokkal szemben az archeológia gyakran még meg is védte a Bibliát.

¹⁶ Például Dániel könyve szerint Belsazár volt az utolsó uralkodó Babilonban, mielőtt azt a perzsák elfoglalták volna (Dániel 5:1–30). Mivel a Biblián kívül Belsazár látszólag sehol nem volt megemlítve, azt állították, hogy a Biblia téved, és ez a férfi soha nem létezett. De a XIX. században Dél-Irak területén néhány omladékban több kisméretű ékírásos hengerre bukkantak. Egyikük egy imát tartalmazott Nabonidus, babiloni király legidősebb fiának egészségéért. És mi volt ennek a fiúnak a neve? Belsazár.

17. Hogyan tudjuk megmagyarázni azt a tényt, hogy a Biblia Belsazárt királyként említi, a legtöbb felirat pedig trónörökösként?

¹⁷ Tehát létezett egy Belsazár! De vajon király  volt, amikor Babilon elesett? A legtöbb dokumentum, amit később találtak, úgy hivatkozik rá mint a király fiára, a trónörökösre. De egy ékírásos szöveg, a „Nabonidus verses beszámolója” fényt derít Belsazár valódi helyzetére. Ebben ez áll: „Ő [Nabonidus] rábízta a ’tábort’ az ő legidősebbjére [fiára], az ő elsőszülöttjére, az országok csapatait [az] ő [parancsnoksága] alá helyezte. Szabad kezet adott neki (mindenben), rábízta a királyságot.”⁸ Tehát Belsazárra volt bízva a királyság. Bizonyára minden tekintetben királlyá tette! * Ez a kapcsolat Belsazár és apja, Nabonidus között megmagyarázza, miért ajánlotta Belsazár az utolsó babiloni ünnepi lakoma alkalmával Dánielnek, hogy harmadik uralkodóvá teszi a királyságban (Dániel 5:16). Mivel Nabonidus foglalta el az elsőszámú uralkodói helyet, Belsazár csak a második uralkodó volt Babilonban.

 További bizonyítékok

18. Milyen felvilágosítással szolgál az archeológia annak bizonyítékaként, hogy Dávid uralkodásából béke és jólét származott?

¹⁸ Valóban sok archeológiai lelet bizonyítja a Biblia történelmi pontosságát. Például a Biblia beszámol arról, hogy Izrael nagy jólétnek örvendett, miután Salamon király átvette a királyságot apjától, Dávidtól. Ezt olvassuk: „Júda és Izrael olyan számos volt, mint a tenger partján a homokszemek sokasága: ettek, ittak és vigadoztak” (1Királyok 4:20). Ennek alátámasztásául a következőt olvassuk: „Az archeológia tanúbizonysága azt mutatja, hogy az i. e. X. században és utána Júdában erőteljesen megnövekedett a lakosság száma, amint a Dávid teremtette béke és jólét sok új város építését tette lehetővé.”¹⁰

19. Milyen további felvilágosítást ad az archeológia az Izrael és Moáb közötti háborúval kapcsolatban?

¹⁹ Később Izrael és Júda két állammá lett. Izrael meghódította a szomszédos Moáb földjét. Mesa királysága alatt Moáb fellázadt Izrael ellen, az pedig szövetséget kötött Júdával és a  szomszédos Edommal a Moáb elleni háborúra (2Királyok 3:4–27). Figyelemreméltó, hogy 1868-ban Jordániában találtak egy sírkövet (egy vésett kőtáblát), amelyen moábita nyelven Mesa saját beszámolója található erről az összeütközésről.

20. Mit mond az archeológia Izrael asszírok által való elpusztításáról?

²⁰ I. e. 740-ben Isten megengedte, hogy Izrael lázadó északi királyságát Asszíria elpusztítsa (2Királyok 17:6–18). Ennek az eseménynek a bibliai beszámolójára vonatkozóan az archeológus Kathleen Kenyon megjegyzi: „Az ember arra gyanakodhatna, hogy itt túlzó ábrázolásról van szó.” De vajon valóban az? Így folytatja: „Az izraeli királyság bukásának archeológiai bizonyítéka majdhogynem hatásosabb, mint a bibliai beszámoló . . . A két izraelita város, Szamária és Hásor teljes megsemmisítése és Megiddó azt követő elpusztítása az archeológia  tényleges bizonyítékai arra nézve, hogy [a bibliaíró] nem túlzott.”¹¹

21. Milyen részletekről ad felvilágosítást az archeológia Júdának a babiloniak által való leigázásával kapcsolatban?

²¹ A későbbi időkben, amint arról a Biblia beszámol nekünk, Jeruzsálemet Joákin király uralkodása idején a babiloniak megostromolták és bevették. Ezt az eseményt feljegyezték a Babiloni krónikában, egy ékírásos táblán, melyet az archeológusok megtaláltak. Ez így olvasható: „Akkád [Babilon] királya . . . megostromolta Júda (iahudu) városát és Adár hónap második napján bevette a várost.”¹² Joákint Babilonba vitték és bebörtönözték. De később, a Biblia szerint szabadon engedték, és ételt juttattak neki (2Királyok 24:8–15; 25:27–30). Ezt támasztja alá az a Babilonban talált közigazgatási dokumentum, amely felsorolja a „Yaukinnak, Júda királyának”¹³ adott fejadagokat.

22., 23. Általában milyen a kapcsolat az archeológiai és a bibliai beszámolók között?

²² Az archeológia és a Biblia történelmi beszámolói közti kapcsolatról David Noel Freedman professzor ezt írta: „Az archeológia általában mégis egyre inkább alátámasztja a bibliai beszámolók történelmi hitelességét. A patriarcháktól az Ú[j]sz[övetség] idejéig végighúzódó kronológiai vázlat megegyezik az archeológiai adatokkal . . . A jövő felfedezései valószínűleg igazolják majd azt a jelenlegi visszafogott álláspontot, hogy a bibliai hagyomány a történelemben gyökerezik, és hűen visszaadja azt, noha az kritikai vagy tudományos értelemben nem történelem.”

²³ A magasabb kritika azon erőfeszítéséről, hogy aláássa a Biblia hitelét, ezt mondta: „A modern tudósok próbálkozásai a bibliai történelem rekonstruálására  — például Wellhausennek az a nézete, hogy a patriarchális korszak a megosztott monarchia visszatükröződése; vagy Mózes és a kivonulás történelmiségének elvetése, valamint Izrael történelmének ebből eredő újraszerkesztése Noth és követői által — nem állták ki úgy az archeológiai adatok próbáját, mint a bibliai beszámolók.”¹⁴

Jerikó bukása

24. Milyen felvilágosítást ad nekünk a Biblia Jerikó elestéről?

²⁴ Azt jelenti ez, hogy az archeológia minden esetben összhangban van a Bibliával? Nem, számos eltérés van. Az egyik, Jerikónak a fejezet elején leírt drámai elfoglalása. A Biblia szerint Jerikó volt az első város, amelyet Józsué meghódított, amikor az izraelitákat bevezette Kánaán földjére. A bibliai kronológia azt mutatja, hogy a város az i. e. XV. század első felében esett el. Elfoglalása után Jerikót porig égették, és attól kezdve évszázadokig lakatlan maradt (Józsué 6:1–26; 1Királyok 16:34).

25., 26. Milyen két különböző következtetésre jutottak az archeológusok Jerikó feltárásának eredményeként?

²⁵ A II. világháború előtt John Garstang professzor ásatásokat vezetett azon a helyen, ahol Jerikót sejtették. Felfedezései szerint ez egy nagyon régi város volt, amit többször leromboltak és újjáépítettek. Garstang megállapította, hogy az egyik pusztulás alkalmával a falak mintha földrengés következtében omlottak volna le, és a város teljesen leégett. Garstang úgy vélte, hogy ez kb. i. e. 1400-ban történt; ez a dátum nincs túl messze attól az időponttól, amelyet a Biblia megjelöl mint Jerikó Józsué általi lerombolásának időponját.¹⁵

²⁶ A háború után egy másik archeológus, Kathleen  Kenyon további ásatásokat végzett Jerikónál. Ő arra a következtetésre jutott, hogy azok az összeomlott falak, melyeket Garstang tárt fel, több száz évvel korábbiak, mint azt elődje gondolta. Megállapította, hogy az i. e. XVI. században következett be Jerikónak egy nagyobb mértékű lerombolása, de a XV. században — amikor a Biblia szerint Józsué elfoglalta az országot — Jerikó helyén nem állt város. Ezenfelül, beszámol egy másik pusztulásnak a lehetséges jeleiről, amely i. e. 1325-ben történhetett meg azon a helyen, és úgy véli, hogy „ha Jerikó pusztulása kapcsolatba hozható Józsué hadjáratával, ezt az [utóbbi] dátumot javasolja az archeológia.”¹⁶

27. Miért nem kell túlságosan nyugtalankodnunk az archeológia és a Biblia közötti különbségek miatt?

²⁷ Azt jelenti ez, hogy a Biblia téved? Nem egészen. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az az ablak,  amelyen át az archeológia látni engedi a múltat, nem mindig tiszta. Néha határozottan homályos. Egy kommentátor megjegyezte: „Az archeológiai bizonyíték sajnálatos módon töredékes és ezáltal korlátozott.”¹⁷ Ez elsősorban Izrael történetének korábbi időszakára igaz, amelyből nem áll rendelkezésünkre világos archeológiai leletanyag. Ami pedig Jerikót illeti, a területen bekövetkezett hatalmas erózió következtében ez a leletanyag még kevésbé világos.

Az archeológia korlátai

28., 29. Milyen korlátai vannak az archeológiának, amiket a tudósok is elismernek?

²⁸ Maguk az archeológusok is elismerik tudományuk korlátait. Yohanan Aharoni például kijelentette: „Amikor történelmi vagy történelem-földrajzi magyarázatokra kerül sor, az archeológusnak ki kell lépnie az egzakt tudomány birodalmából és meg kell bíznia véleményekben és feltevésekben, hogy átfogó történelmi képet kapjon.”¹⁸ A különböző leletek keletkezésével kapcsolatban hozzátette: „Mindig szem előtt kell tehát tartanunk, hogy nem minden dátum teljesen megbízható, egyik-másik gyanús”, mégis véleménye szerint a mai archeológusok sokkal biztosabbak lehetnek dátumaikat illetően, mint kollegáik a múltban.¹⁹

²⁹ A The World of the Old Testament felteszi a kérdést: „Mennyire objektív és valóban tudományos az archeológia módszere?” Majd így válaszol: „Az archeológusok sokkal objektívebbek, amikor feltárják a tényeket, mint amikor magyarázzák őket. De emberi elfogultságuk befolyásolja feltárási módszereiket is. Elkerülhetetlen, hogy miközben a földrétegekben  ’ásnak’, ne tegyenek kárt a leletekben, így soha nem tudják ’kísérletüket’ megismételve ellenőrizni azt. Ez az archeológiát egyedivé teszi a tudományok között. Ráadásul egy archeológiai jelentés összeállítása ezáltal rendkívül megerőltető, csapdákkal teli feladattá válik.”²⁰

30. Hogyan tekintsék a Biblia tanulmányozói az archeológiát?

³⁰ Így az archeológia nagyon segítőkész lehet, de mint minden emberi törekvés, nem hibátlan. Bármilyen érdekesek legyenek is az archeológiai elméletek, soha nem szabad úgy tekinteni őket, mint megtámadhatlan igazságot. Ha az archeológusok az általuk talált leletet a Bibliának ellentmondóan magyarázzák, nem szabad automatikusan azt feltételezni, hogy a Biblia téved és az archeológusoknak van igaza. Magyarázatukat, mint ismeretes, megváltoztathatják.

31. Milyen új vélemény hangzott el nemrég Jerikó elestével kapcsolatban?

³¹ Érdekes megjegyezni, hogy 1981-ben John J. Bimson professzor újra foglalkozott Jerikó pusztulásával. Behatóan tanulmányozta a város teljes felégetését, ami — Kathleen Kenyon szerint — az i. e. XVI. század közepén történt. Szerinte ez a pusztulás megfelel annak a bibliai beszámolónak, amely a város Józsué általi elpusztításáról szól. De a Kánaánról alkotott archeológiai kép is teljesen megfelel a Biblia leírásának az izraeliták területfoglalásának idejéről. Ezért felveti, hogy az addigi archeológiai keltezés téves, és azt mondja, hogy ez a pusztulás valójában az i. e. XV. században történt, azaz Józsué életében.²¹

 A Biblia hiteles történelem

32. Milyen tendencia figyelhető meg néhány tudós esetében?

³² Amint ez a példa mutatja, az archeológusok gyakran ellentmondanak egymásnak. Így az sem meglepő, hogy néhányan a Bibliával ellentétes véleményen vannak, néhányan pedig egyetértenek vele. Mindamellett néhány tudós kezd a Biblia pontosságának általában tisztelettel adózni, még ha nem is minden részletében. William Foxwell Albright, egy elméleti iskola képviselője ezt írta: „Általában újra méltatják Izrael vallástörténetének pontosságát, egészében éppúgy, mint részleteit illetően . . . Összegezve elmondható, hogy a Bibliát elejétől a végéig ismét úgy kezelhetjük, mint a vallási történelem hiteles dokumentumát.”²²

33., 34. Hogyan ad bizonyítékot maga a Héber Iratok arra, hogy történelmileg hiteles?

³³ Igen, a Biblia magán viseli a történelmi pontosság bélyegét. Az események meghatározott időkhöz és dátumokhoz kötöttek; nem úgy, mint a legtöbb ősi mítosz és legenda. A Bibliában feljegyzett számos esemény valódiságát abból az időből keltezett feliratok támasztják alá. Ha különbség van a Biblia és néhány ősi felirat állításai között, az gyakran annak tulajdonítható, hogy az ősi uralkodók idegenkedtek megörökíteni saját vereségeiket, saját sikereiket pedig eltúlozták.

 ³⁴ Valójában ezek közül az ősi feliratok közül sok nem annyira történelem, mint inkább hivatalos propaganda. Ezzel szemben a Biblia írói kivételes őszinteségről tesznek tanúbizonyságot. Az ősi idők olyan fontos alakjait, mint Mózes és Áron, minden gyengeségükkel és erősségükkel együtt mutatják be. Még a nagy király, Dávid gyarlóságát is becsületesen feltárja. Ismételten felfedte az egész nemzet hiányosságait. Ez az elfogulatlanság a Héber Iratokat mint szavahihetőt és megbízhatót ajánlja, hangsúlyt ad Jézus szavainak, aki mikor Istenhez imádkozott, ezt mondta: „A te szavad igazság” (János 17:17).

35. Mit nem sikerült a racionalista gondolkodóknak bebizonyítani, és miben látják a Biblia tanulmányozói a Biblia ihletettségét?

³⁵ Albright a továbbiakban kijelentette: „Mindenesetre a Biblia tartalmában az összes korábbi vallási irodalmat felülmúlja; és épp oly hatásosan felülmúlja az összes későbbi irodalmat is üzenetének közvetlen egyszerűségével és elfogulatlanságával [minden részletre kiterjedően], ahogy a föld bármely területén bármikor élő emberekhez fordul.”²³ Nem a tudósok bizonyítéka, hanem ez a ’mindent felülmúló üzenet’ igazolja a Biblia ihletettségét, amint ezt a későbbi fejezetekben még látni fogjuk. Mégis itt kell leszögeznünk: a modern racionalista gondolkodók kudarcot vallottak annak bizonyításában, hogy a Héber Iratok történelmileg nem hitelesek, ezek az írások maguk szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot saját pontosságukra. Elmondható-e ugyanez a Keresztény Görög Iratokról, az „Újszövetségről” is? Ezt fogjuk megvizsgálni a következő fejezetben.

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet az 53. oldalon]

A világi történelemmel ellentétben a Biblia őszintén feljegyzi még az olyan tiszteletben tartott személyek emberi gyengeségeit is, mint Mózes és Dávid

[Kiemelt rész a 44. oldalon]

Az archeológia értéke

„Az archeológia bemutatja az ősi eszközöket és edényeket, falakat és épületeket, fegyvereket és dísztárgyakat. A legtöbbjük kronológiailag besorolható, és biztonságosan azonosítható a bibliai elnevezésekkel és összefüggésekkel. Ebben az értelemben a Biblia írott formában pontosan megőrzi az ősi kulturális környezetet. A bibliai történetek részletei nem egy szerző gazdag képzelőerejének termékei, hanem annak a világnak hiteles visszatükröződései, amelyben a feljegyzett események — a földitől a természetfelettiig — megtörténtek” (The Archaeological Encyclopedia of the Holy Land).

[Kiemelt rész az 50. oldalon]

Mire képes és mire nem képes az archeológia

„A Bibliát határozott formában bizonyítani vagy cáfolni nem az archeológia dolga; más, jelentős feladatai vannak. Megpróbálja bizonyos mértékben kiegészíteni a Biblia alapján feltételezett anyagi világot. Annak ismerete, hogy melyik anyagból épült a ház, hogy hogyan nézett ki egy ’magas hely’, jelentősen növeli szövegértésünket. Továbbá kiegészíti a történelmi feljegyzést. A Moábita-kő például a 2Királyok 3:4-ben feljegyzett történet másik oldalát mutatja be . . . Harmadszor elénk tárja az ősi Izraellel szomszédos népek életét és gondolkodásmódját — amely önmagában is érdekes, és amely megvilágítja azt az eszmei világot, amelyben az ősi Izrael gondolkodása fejlődött” (Ebla — A Revelation in Archeology).

[Kép a 41. oldalon]

Milton különböző stílusokban írt, nem csupán egyben. A magasabb kritika úgy véli, hogy az ő életműve különböző írók alkotása?

[Kép a 45. oldalon]

A „Nabonidus verses beszámolója” leírja, hogy Nabonidus a királyságot elsőszülöttjére bízta

[Kép a 46. oldalon]

A Moábita-kő felirata Mesa király leírását tartalmazza a Moáb és Izrael közötti összeütközésről

[Kép a 47. oldalon]

A hivatalos babiloni feljegyzések alátámasztják a Biblia beszámolóját Jeruzsálem elestéről