Miből következtethetünk arra, hogy az utolsó napokban élünk?

A Biblia leírja e jelentős időszakra jellemző eseményeket és állapotokat. Az összetett „jel” sok bizonyítékból áll; beteljesedése tehát megköveteli, hogy a jel minden jellegzetessége egy történelmi időszakon belül világosan megfigyelhető legyen. A jel különböző jellemzői a Máté 24., 25., a Márk 13. és a Lukács  21. fejezetében találhatók meg; további részleteket tartalmaz a 2Timóteusz 3:1–5, a 2Péter 3:3, 4 és a Jelenések 6:1–8. Példák által most megvizsgáljuk a jel néhány kiemelkedő részletét.

„Nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen” (Máté 24:7)

A háború évezredek óta pusztítja az életet a földön. Az emberek nemzetközi háborúkat és nemzeteken belüli háborúkat vívtak és vívnak ma is. De 1914-ben tört ki az első világháború. Ez már nem csupán két hadsereg ütközete volt a harcmezőn. Első ízben történt meg, hogy az összes nagyhatalom részt vett a háborúban. Egész nemzeteket — beleértve a polgári lakosságot is — mozgósítottak a háborús erőfeszítések érdekében. Becslések szerint a háború végén a világ népességének 93 százalékát érintette a háború. (Az 1914-es év történelmi jelentőségével kapcsolatban lásd a 384—5. oldalt.)

Miként a Jelenések 6:4 megjövendölte, ’elvették a békét a földről’. Ezért vannak 1914 óta a földön állandóan zavargások. A II. világháború 1939-től 1945-ig tartott. A nyugalomba vonult Gene La Rocque tengernagy szerint 1945 és 1982 között további 270 háború folyt. A XX. században több mint 100 millió embert mészároltak le a csatatereken. Az 1982-ben kiadott World Military and Social Expenditures lapjairól az is kiderül, hogy abban az évben közvetve vagy közvetlenül 100 millió ember vett részt katonai tevékenységekben.

Kell ennél több, hogy beteljesedjen a próféciának ez a része? Atomfegyverek tízezrei állnak közvetlen bevetésre készen. Neves tudósok arra figyelmeztettek, hogy a civilizáció, de valószínűleg az egész emberiség pusztulását vonná maga után már akkor is, ha a nemzetek csupán a töredékét használnák fel atomfegyvereiknek. A Biblia próféciái alapján azonban nem ilyen kimenetelre kell számítanunk.

„Lesznek élelmiszerhiányok . . . egyik hely után a másikon” (Máté 24:7)

Számtalan éhínség volt már az emberiség történelmében. Milyen méretekben érintette ez a XX. századot? A világháború kiterjedt éhínséget okozott Európában és Ázsiában. Afrikát szárazság sújtotta, ami széles körű élelmiszerhiányhoz vezetett. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet becslése alapján  1980 végén 450 millió ember állt az éhhalál szélén, és közel egymilliárd embernek nem volt elegendő mennyiségű tápláléka. Évente mintegy 40 millióan — sőt egyes években 50 millióan — halnak meg élelmiszerhiány következtében.

Van-e valami különös ezekben az élelmiszerhiányokban? A Jelenések 6:6 utal arra, hogy a legfontosabb élelmiszerekből, mint amilyen a búza vagy az árpa, egy kis mennyiségért egész napi bért (egy dénárt; lásd: Máté 20:2) kell fizetni, valamint óva int attól, hogy túl gyorsan élje fel az ember az olívaolajat és a bort. Ezek mind létszükségleti cikkek voltak a Közel-Keleten abban az időben, tehát ez azt jövendölte meg, hogy súlyos élelmiszerhiány lesz. Ez a körülmény azonban már nem helyi, hanem világméretű. A The New York Times 1981-ben ezt közölte: „Az életszínvonal emelkedése és az élelmiszerek iránti kereslet világméretekben tapasztalható megnövekedése nyomást gyakorol az élelmiszerárakra, ami megnehezíti a szegényebb országok élelmiszer-szükségleteinek import útján való fedezését.” Sok országban az élelmiszertermelés a modern tudomány adta lehetőségek ellenére képtelen lépést tartani az össznépesség számának emelkedésével. A mai táplálkozás-szakértőknek semmiféle elképzelésük sincs a gond valódi megoldásáról.

„Lesznek nagy földrengések” (Luk 21:11)

Való igaz, hogy az elmúlt évszázadok során is voltak nagy földrengések; emellett a szakemberek az érzékeny műszerekkel most már egymilliónál is több földlökést észlelnek évente. A nagy földrengéseket azonban különleges műszerek nélkül is észrevesszük.

Valóban feltűnően sok nagy földrengés volt 1914 óta? A boulderi (Colorado) Nemzeti Geofizikai Adatközpont adataira, továbbá számtalan mérvadó forrásmű adataira támaszkodva 1984-ben összeállítottak egy táblázatot, amely csak azokat a földrengéseket tartalmazza, amelyek erőssége a Richter-skála szerint 7,5 vagy annál nagyobb volt, vagy legalább 5 millió dollár értékű kárt okoztak, illetve amelyek legkevesebb 100 halálos áldozatot követeltek. Kiszámították, hogy az 1914-et megelőző 2000 év folyamán 856 ilyen földrengés volt. Ugyanebből a táblázatból az is kiderül, hogy az 1914 óta eltelt csupán 69 év  alatt az ilyen földrengések száma 605 volt. Ez azt jelenti, hogy az éves átlag 1914 óta az elmúlt 2000 évinek mintegy a hússzorosára nőtt.

„Egyik hely után a másikon járványos betegségek” (Luk 21:11)

Az első világháború vége felé a spanyolnátha söpört végig a földgolyón, és több mint 20 millió ember életét oltotta ki, valamint példátlan ütemben szedte áldozatait a történelemben más betegségekhez képest. Az orvostudományban elért fejlődés ellenére évente nagyszámú áldozatot követel a rák, a szívbetegség, a sokféle nemi úton terjedő betegség, a szklerózis multiplex, a malária, a folyami vakság és a Chagas-féle betegség.

’Növekvő törvénytelenség’, mely együtt jár azzal, hogy „a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet” (Máté 24:11, 12)

Egy neves bűnügyi szakember elmondta: „Világméretekben nézve a bűnözést, szembeszökő, hogy mindenhol folyamatos növekedés tapasztalható. A kivételek, ha vannak, feltűnő egyedi esetek, és hamarosan elsöpri őket a [bűnözés] növekvő áradata” (The Growth of Crime. New York, 1977, Sir Leon Radzinowicz és Joan King, 4—5. o.). A növekedés valóságos, és nem csupán pontosabb adatközlésről van szó. Igaz, az elmúlt nemzedékek idejében is voltak bűnözők, de a bűnözés soha nem volt olyan széles körű, mint napjainkban. Az előrehaladott korú emberek ezt saját tapasztalatukból is tudják.

A törvénytelenség, amelyről a próféciában szó van, Isten ismert törvényeinek a mellőzését is magában foglalja, vagyis azt, hogy az emberek Isten helyett magukat helyezik az élet középpontjába. Ennek a magatartásnak a következménye a válások számának gyors megnövekedése, az, hogy a házasságon kívüli nemi kapcsolat és a homoszexualitás általánosan elfogadott, és hogy évente több tízmillióra tehető az abortuszok száma. Ez a törvénytelenség (a Máté 24:11, 12 szerint) a hamis próféták befolyásával párosul, akik a saját tanításuk kedvéért háttérbe szorítják Isten Szavát. Az is hozzájárul ahhoz, hogy a világ szeretet nélkülivé vált, hogy a Bibliához való ragaszkodás helyett a saját filozófiáikkal törődnek (1Ján 4:8). Olvasd el a 2Timóteusz 3:1–5-ben lévő leírást.

 „Lesznek félelmetes látványok” (Luk 21:11)

„Tény, hogy ma az életünkön uralkodó egyetlen és legerősebb érzelem a félelem” — írja a U.S. News & World Report (1965. október 11., 144. o.). A Hörzu című német folyóirat megállapítja: „Még soha nem élt az emberiség olyan félelemben, mint napjainkban” (25. szám, 1980. június 20., 22. o.).

A világméretekben jelentkező félelem több okra vezethető vissza: erőszakos bűnözés, munkanélküliség, sok nemzet kilátástalan eladósodása következtében fellépő gazdasági bizonytalanság, világméretű környezetszennyezés, erős és szereteten alapuló családi kapcsolatok hiánya, valamint az emberiség elpusztításával fenyegető nukleáris megsemmisítés nyomasztó érzése.

Krisztus igaz követői ’gyűlölet célpontjai lesznek minden nemzet előtt az ő neve miatt’ (Máté 24:9)

Nem azért üldözik őket, mert beavatkoznak a világ politikájába, hanem ’Jézus Krisztus neve miatt’, mivel a követői lévén ragaszkodnak hozzá mint Jehova messiási Királyához; mivel inkább Krisztusnak engedelmeskednek, semmint földi uralkodóknak; mivel lojálisan támogatják az ő Királyságát, és nem avatkoznak bele az emberi kormányzatok ügyeibe. A modern kori történelem tanúsága szerint a föld minden részén ezt tapasztalják Jehova Tanúi.

„A királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul” (Máté 24:14)

A prédikálandó üzenet az, hogy Isten Királysága Jézus Krisztus vezetésével megkezdte az uralkodást az égben; hogy ez hamarosan véget vet az egész gonosz világrendszernek; s hogy uralma alatt az emberiség eljut a tökéletességre, valamint a föld paradicsommá válik. Ezt a jó hírt ma több mint 200 országban és szigeten prédikálják, a föld legtávolabbi részéig. Jehova Tanúi évente több százmillió órát fordítanak erre a tevékenységre, és végeznek ismételten házról házra látogatásokat, hogy lehetőleg mindenki hallhasson ezekről a dolgokról.

Mire mutatnak az utolsó napok mindezen eseményei?

Luk 21:31, 32: „amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok meg, hogy közel az Isten királysága [vagyis az az idő,  amikor a királyság megsemmisíti a jelenlegi gonosz világot, és teljes mértékben maga veszi át a földi ügyek intézését]. Bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg minden meg nem történik.” (Ez a jel már 1914 óta valóság, így a hátralevő idő nyilvánvalóan igen rövid. A világ állapotából minden arra utal, hogy ez így van.)

Miért mondják Jehova Tanúi, hogy az utolsó napok 1914-ben kezdődtek el?

Bibliai prófécia jelöli meg az 1914-es évet. A kronológiával kapcsolatos részletek végett lásd a „Dátumok” címszó alatt a 64—7. oldalt. Az évszám helyességét az a tény igazolja, hogy az ezt az időszakot jelző, megjövendölt állapotok a világban 1914 óta tapasztalhatók, pontosan úgy, ahogy meg lett jövendölve. Az előzőekben vázolt tények szemléltetik ezt.

Mi a véleményük a történészeknek 1914-ről?

„A jelen helyzetből visszatekintve ma világosan látható, hogy az I. világháború kitörése vezette be huszadik századunkba — hogy a brit történész, Arnold Toynbee kifejező szavaival éljünk — a »bajok korát«, amelyből civilizációnk még egyáltalán nem tudott kievickélni. Közvetlenül vagy közvetve az elmúlt fél évszázad minden nagyobb megrázkódtatása 1914-re vezethető vissza” (The Fall of the Dynasties: The Collapse of the Old Order. [New York, 1963] Edmond Taylor, 16. o.).

„A II. világháború nemzedéke, az én nemzedékem, ezt a viszálykodást mindig is a jelenkori változások nagy vízválasztójának fogja gondolni . . . Engedtessék meg nekünk annyi hiúság, hogy úgy érezzük, személyesen találkoztunk a történelemmel. Mégis tudatában kell lennünk annak, hogy társadalmi téren az I. világháború sokkal döntőbb változásokat eredményezett. Akkor — néha alig néhány hét alatt — hullottak szét az évszázadok során felépült politikai és társadalmi rendszerek. Mások pedig visszavonhatatlanul megváltoztak. Az I. világháborúban vesztek el a régmúlt meggyőződései . . . A II. világháborúban tovább folytatódott, megnövekedett és megerősödött ez a változási folyamat. Társadalmi téren a II. világháború az I. világháború utolsó csatája volt” (The Age of Uncertainty. [Boston, 1977] John K. Galbraith, 133. o.).

 „Bár fél évszázad elmúlt, de a testi és lelki sebek nem tudtak behegedni, amelyeket a nagy háború [az I. világháború, mely 1914-ben kezdődött] tragédiája hátrahagyott a nemzetekben . . . Olyan nagyfokú volt ez a testi és erkölcsi szenvedés, hogy azóta már semmi sem a régi. A társadalom a maga összességében: az államrendszerek, országhatárok, törvények, hadseregek, államközi kapcsolatok, sőt még az ideológiák, a családi élet, vagyon, állás, személyes kapcsolatok — mind-mind alapvetően más lett . . . Az emberiség végül elvesztette egyensúlyát, és azt mind a mai napig nem nyerte vissza” (Charles de Gaulle tábornok 1968-as beszéde [Le Monde. 1968. november 12., 9. o.]).

Életben lesz-e egyáltalán valaki a jelenlegi világrendszer vége után?

Biztosan. A jelenlegi világrendszernek nem egy atomháború válogatás nélküli öldöklése fog véget vetni, hanem egy nagy nyomorúság, amely magában foglalja ’a mindenható Isten nagy napjának háborúját’ is (Jel 16:14, 16). Ez a háború sem a földet, sem az egész emberiséget nem semmisíti meg.

Máté 24:21, 22: „akkor nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé. Bizony, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, nem részesülne megmentésben egyetlen test sem; de a választottak miatt megrövidíttetnek azok a napok.” (Tehát néhány „test”, azaz néhány ember túl fogja élni.)

Péld 2:21, 22: „a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hűtlenek kiszaggattatnak abból.”

Zsolt 37:29, 34: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak. Reménykedjél Jehovában, őrizd meg útját, és felmagasztal téged, hogy örököld a földet. Meglátod, amint a gonoszok kivágatnak.”

Miért enged Isten oly sok időt eltelni, mielőtt a gonoszokat megsemmisíti?

2Pét 3:9: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok,  mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson.”

Márk 13:10: „a jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell.”

Máté 25:31, 32, 46: „Amikor az Emberfia [Jézus Krisztus] megérkezik dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor leül az ő dicsőséges trónjára. És eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. És ezek [akik nem ismerik el, hogy Krisztus szellemi testvérei magának a Királynak a képviselői] elmennek az örök levágatásra, az igazságosak pedig az örök életre.”

Lásd még a 118—20. és a 322—3. oldalt.

„Ma sem rosszabb a helyzet; mindig is voltak háborúk, éhínségek, földrengések és bűntények”

Ezt válaszolhatod: „Megértem, hogy így érzi. Olyan világba születtünk, ahol naponta lehet ilyen híreket hallani. A történészek azonban azt állítják, hogy a XX. században valami drámaian megváltozott.” (Olvass fel a 384—5. oldalon lévő idézetekből.)

Vagy ezt is mondhatod: „Nem csak az a tény lényeges, hogy voltak háborúk, éhínségek, földrengések és bűntények. Észrevette, hogy a Jézustól kapott jel összetett?” Esetleg tedd még hozzá: „Ő nem azt mondta, hogy egyetlen esemény bekövetkezése önmagában bizonyítja majd azt, hogy az utolsó napokban élünk, hanem ha az egész jel megfigyelhetővé válik, annak lesz jelentősége; különösen akkor, ha az világméretekben tapasztalható majd, és a bibliai kronológia által meghatározott évben kezdődik el.” (Lásd a 64—7. oldalt; lásd még: 379—84. oldal.)

„Honnan tudja, hogy a prófécia nem illik-e majd rá sokkal jobban egy eljövendő nemzedékre?”

Ezt válaszolhatod: „Ez érdekes kérdés, és a válasz aláhúzza azt a tényt, hogy valóban az utolsó napokban élünk. Miért? Mivel a Jézustól kapott jelnek velejárója a nemzetek és királyságok  közti háború. De mi történne ma, ha a jel beteljesedése megkövetelné, hogy várjunk, amíg a szuperhatalmak között egy újabb, totális háború tör ki? Egy ilyen háborúnak aligha lennének túlélői. Láthatja tehát, hogy Istennek az az elhatározása, hogy lesznek túlélők, arra utal, hogy ennek a régi világrendszernek a végéig most már csak igen rövid idő van hátra.”

Vagy ezt is mondhatod: „A világ eseményei és e prófécia összehasonlítása olyan, mint az ujjlenyomat alapján végzett azonosítás. Csakis egy emberé lehet egy adott ujjlenyomat. Ehhez hasonlóan az 1914-ben elkezdődött eseménysorozat sem ismétlődik meg egy későbbi nemzedék idejében.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „A jel minden részlete egyértelműen megfigyelhető.” 2. „Biztosan nem akarunk a Noé korabeli emberekhez hasonlítani (Máté 24:37–39).”

„Nem látjuk meg azt a mi időnkben”

Ezt válaszolhatod: „De abban ugye hisz, hogy egyszer közbelép majd Isten?” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Az egyedüli mód, hogy bárki is megtudja, mikor kerül erre sor, ha Istentől kapunk felvilágosítást. Mármost Jézus világosan kijelentette, hogy azt a napot vagy órát senki sem ismeri, de részletekbe menően jellemezte az akkor élő nemzedék életében bekövetkező eseményeket.” 2. „Ez a leírás olyan részleteket közöl, amilyeneket Ön is ismer.” (Ha van rá mód, beszéld meg a jel részleteit az előző oldalakon felsorakoztatott tényeket használva.)

„Én nem aggódom ilyesmik miatt, egyszerre csak egy nappal foglalkozom”

Ezt válaszolhatod: „Igaza van, nem jó, ha túlságosan aggódunk a jövő miatt. De azért mindannyian megpróbálunk úgy élni, hogy vigyázunk saját magunkra és a szeretteinkre. Célszerű reális terveket készíteni. A Biblia azt mondja, hogy csodálatos dolgok várnak ránk, és bölcsen tesszük, ha úgy tervezünk, hogy javunkra fordítsuk ezeket (Péld 1:33; 2Pét 3:13).”

„Én nem időzőm el ezeken a rossz állapotokon; szeretek inkább derűlátó lenni a jövőt illetően”

Ezt válaszolhatod: „Érdekes módon Jézus is azt mondta,  hogy napjainkban a követőinek jó okuk van derűlátónak lenni (Luk 21:31).” Esetleg tedd még hozzá: „De figyelje meg, hogy nem azt mondta nekik, hogy egyszerűen hunyjanak szemet a világ eseményei felett, és legyenek boldogok. Azt mondta, hogy derűlátásuknak legyen szilárd alapja; értsék meg a világ eseményeinek jelentőségét, és ismerjék meg azok kimenetelét.”