Tisztítótűz
Meghatározás: A római katolikus „egyház tanítása szerint túlvilági hely vagy állapot . . . , ahol azoknak a lelke van, akik a kegyelem állapotában haltak meg ugyan, de még nem szabadultak meg teljesen minden tökéletlenségüktől, vagy vezekléssel tartoznak a még meg nem bocsátott bocsánatos bűneikért, vagy a megbocsátott bocsánatos és halálos bűnökért kell meghatározott ideig vezekelniük, és ezáltal megtisztulniuk, mielőtt a mennyországba jutnak” (New Catholic Encyclopedia. 1967, XI. köt., 1034. o.). Nem bibliai tanítás.
Min alapszik a tisztítótűz tanítása?
A New Catholic Encyclopedia (1967, XI. köt., 1034. o.), miután leírja a katolikus szerzőknek a 2Makkabeus 12:39–45, a Máté 12:32 és az 1Korintusz 3:10–15 versekkel kapcsolatos álláspontját, beismeri, hogy „végső elemzésben a tisztítótűz katolikus dogmája hagyományon alapszik, és nem a Szentíráson”.
„Az egyház a hagyományhoz ragaszkodik a menny és a pokol közti átmeneti hely bizonyításánál” (U.S. Catholic. 1981. március, 7. o.).
Milyennek tartják a katolikus egyháztanítók a tisztítótüzet?
„Sokan azt gondolják, hogy a tisztítótűz minden szenvedése annak tudomásulvétele, hogy az üdvözítő látomást egy időre késleltetik; általánosabb azonban az a nézet, hogy emellett tényleges büntetés is van . . . A római katolikus egyház egészében azt a nézetet képviseli, hogy e szenvedést igazi tűz okozza. De nem ez a tisztítótűzbe vetett hit lényege. Az még csak nem is biztos . . . Még ha a keleti egyházak teológusaihoz hasonlóan az ember elutasítja is a tűz okozta kínszenvedést, vigyáznia kell, nehogy elutasítsa a tisztítótűz tényleges fájdalmát. Hiszen van valódi szenvedés, szomorúság, bánat, lelkiismeret-furdalás és más, szellemi természetű lehangoltság, amely képes igazi fájdalmat okozni a léleknek . . . Mindamellett gondolnia kell arra is, hogy ezek a lelkek ennyi szenvedés ellenére nagy örömet is éreznek a megmentés bizonyossága fölött” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XI. köt., 1036—7. o.).
„Ami a tisztítótűzben történik, arra csupán találgatások utalnak” (U.S. Catholic. 1981. március, 9. o.).
Túléli-e a lélek a test halálát?
Ez 18:4, KNB: „amely lélek [héberül: neʹfes; „aki”, Kat.; „lélek”, Káldi, Szep.] vétkezik, az hal meg.”
Jak 5:20, Kat.: „aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.” (Kiemelés tőlünk.) (Figyeld meg, hogy itt a lélek haláláról van szó.)
További részletek végett lásd a „Halál” és a „Lélek” címszavaknál.
További büntetés jár még a halál után?
Róma 6:7, B.—D.: „Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől.” (KNB: „aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.”)
Tudnak-e örülni az elhunytak a megmentés kilátásába vetett bizalmukból fakadóan?
Préd 9:5, Kat.: „Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit.”
Ézs 38:18, Kat.: „az alvilág nem dicsőít téged [az Urat], és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben.” (Hogyan érezhetnének eszerint „nagy örömet . . . a megmentés bizonyossága fölött”?)
Hogyan tisztulhatunk meg bűneinktől a Biblia szerint?
1Ján 1:7, 9, Kat.: „ha világosságban járunk, ahogy ő [Isten] is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel [Isten] jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”
Jel 1:5, Káldi: Jézus Krisztus „szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől a saját vére által”.
