Miért van olyan sok vallás?

Egy nemrég készült összeállításból kiderült, hogy tíz fő vallás és körülbelül 10 000 szekta van, ebből mintegy 6000 Afrikában, 1200 az Egyesült Államokban, több száz pedig más országokban.

Az új vallási csoportok kialakulásának több összetevője van. Egyesek azt állítják, hogy a különböző vallások csupán a vallásos igazság eltérő megnyilvánulási formáit képviselik. Ám a tanításaik és szokásaik összehasonlítása a Bibliával nyomban elárulja, hogy a különbségek arra vezethetők vissza, hogy az egyének nem Istenre hallgatnak, hanem emberek követői lettek. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb hasonló tanításuk — amelyek azonban eltérnek a Biblia tanításától — az ókori Babilonból származik. (Lásd még a „Nagy Babilon” címszó alatt a 274—5. oldalt.)

Ki áll a vallásos zűrzavar mögött? A Biblia ’ennek a világrendszernek az isteneként’ azonosítja a Sátánt, az Ördögöt (2Kor 4:4). Figyelmeztet arra, hogy „amiket a nemzetek áldoznak, démonoknak áldozzák, és nem Istennek” (1Kor 10:20).  Mennyire létfontosságú tehát meggyőződni arról, hogy valóban az igaz Istent, az ég és a föld Teremtőjét imádjuk-e, és hogy elfogadható-e számára az imádatunk!

Minden vallás elfogadható Isten előtt?

Bír 10:6, 7: „Izrael fiai újra azt cselekedték, ami rossz Jehova szemében, és szolgálták a Baálokat, az Astóret-képmásokat, Szíria isteneit, Szidón isteneit, Moáb isteneit, Ammon fiainak az isteneit és a filiszteusok isteneit. Elhagyták Jehovát, és nem szolgálták őt. Ekkor Jehova haragra gerjedt Izrael ellen.” (Ha valaki az igaz Istenen, az ég és a föld Teremtőjén kívül más személyt vagy dolgot imád, annak imádata egyértelműen elfogadhatatlan Jehova előtt.)

Márk 7:6, 7: Jézus „ezt mondta nekik [a zsidó farizeusoknak és írástudóknak]: »Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: ,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják.’«” (Függetlenül attól, hogy állítása szerint kit imád egy csoport, imádatuk hiábavaló, ha emberi tanításokhoz ragaszkodnak Isten ihletett Szava helyett.)

Róma 10:2, 3: „tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint; mert — mivel az Isten igazságosságát nem ismerték, hanem a magukét igyekeztek megerősíteni — nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának.” (Lehet, hogy az embereknek megvan Isten írott Szava, de nem ismerik pontosan annak tartalmát, mivel nem megfelelően tanították őket. Talán buzgóságot éreznek Isten iránt, mégsem azt teszik, amit Isten megkíván. Ugye nem tetszik Istennek az imádatuk?)

Igaz az, hogy minden vallásban van valami jó?

A legtöbb vallás valóban tanítja, hogy nem szabad hazudni, lopni és így tovább. De elegendő ez? Örömmel meginnál egy pohár mérgezett vizet, mert valaki azt bizonygatná, hogy a legnagyobb része víz?

2Kor 11:14, 15: „maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. Egyáltalán nem nagy dolog hát, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság  szolgáivá.” (Itt arra kapunk figyelmeztetést, hogy nem minden Sátántól eredő dolog látszik utálatosnak. Az emberek félrevezetésére felhasznált egyik fő módszere a hamis vallások különböző formái, amelyek közül némelyiket igazságosnak tünteti fel.)

2Tim 3:2, 5: „az emberek [olyanok lesznek], akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el.” (Azokkal, akik társaink az imádatban, és vallják ugyan, hogy szeretik Istent, de nem törekszenek őszintén alkalmazni az életükben Isten Szavát, a Biblia tanácsa szerint meg kell szakítanunk a kapcsolatot.)

Helyénvaló-e, hogy valaki elhagyja a szülei vallását?

Ha az, amit a szüleink tanítottak, valóban a Bibliából származik, ragaszkodnunk kell hozzá. Szüleink még akkor is megérdemlik a tiszteletünket, ha megtudjuk, hogy vallásos szokásaik és nézeteik nincsenek összhangban Isten Szavával. De mit tegyünk akkor, ha rájövünk, hogy a szüleink valamilyen szokása káros az egészségünkre, és megrövidítheti az életünket? Utánoznánk őket, és gyermekeinket is erre buzdítanánk? Vagy tisztelettudóan közölnénk szüleinkkel az értesülésünket? A bibliai igazság ismerete hasonló felelősséggel jár. Ha lehet, meg kell osztanunk ismereteinket családunk tagjaival. Döntenünk kell: Valóban szeretjük-e Istent? Igazán szeretnénk-e Isten Fiának engedelmeskedni? Ha igen, lehet, hogy fel kell adnunk szüleink vallását, hogy az igaz imádat felé fordulhassunk. Biztosan nem lenne helyes, ha a szüleink iránti vonzódásunk felülmúlná az Isten és Krisztus iránti szeretetünket. Jézus ezt mondta: „Aki jobban vonzódik apjához vagy anyjához, mint énhozzám, nem méltó hozzám; és aki jobban vonzódik fiához vagy leányához, mint énhozzám, nem méltó hozzám” (Máté 10:37).

Józs 24:14: „Féljétek hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és igazságban, és távolítsátok el az isteneket, melyeket ősatyáitok szolgáltak a Folyó túloldalán és Egyiptomban, és szolgáljátok Jehovát!” (Ez nemde azt jelentette, hogy  ősatyáik vallásáról át kellett térniük egy másikra? Ahhoz, hogy elfogadható módon szolgálhassák Jehovát, el kellett távolítaniuk minden vallásos célra használt képmást, és meg kellett tisztítaniuk szívüket az irántuk érzett vonzalomtól.)

1Pét 1:18, 19: „tudjátok, hogy nem romlandó dolgokon, ezüstön vagy aranyon szabadítottak meg titeket az ősatyáitoktól hagyományként kapott, gyümölcstelen viselkedésformátoktól, hanem értékes véren, mint egy szeplőtlen és szennyfolt nélküli bárányén, igen, Krisztusén.” (A korai keresztények tehát elfordultak ősatyáik hagyományaitól, amelyek sohasem adhattak nekik örök életet. A Krisztus áldozatáért érzett hálájuk arra indította őket, hogy készek legyenek megszabadulni mindentől, ami csak gyümölcstelenné tette életüket, aminek nem volt valódi értelme, mivel nem szereztek általuk Istennek tiszteletet. Nemde nekünk is így kellene tennünk?)

Mit mond a Biblia a vallásköziségről?

Mi volt Jézus véleménye azokról a vallási vezetőkről, akik igazságosnak tüntették fel magukat, de közben tiszteletlenek voltak Istennel szemben? „Jézus ezt mondta nekik: »Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem el, és úgy vagyok itt. Nem is a magam kezdeményezéséből jöttem, hanem Ő küldött el engem . . . Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait óhajtjátok tenni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem . . . Ti azért nem figyeltek, mert nem az Istentől vagytok«” (Ján 8:42–47).

Isten és az ő igazságos irányadó mértékei iránti lojalitásról tanúskodna-e az, ha Isten szolgái olyan személyekkel ápolnának vallásos testvéri közösséget, akik Isten által elítélt szokásokat gyakorolnak vagy megtűrnek ilyeneket? „Ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek . . . Sem paráznák, sem bálványimádók,  sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem férfiakkal háló férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem szidalmazók, sem zsarolók nem fogják örökölni Isten királyságát” (1Kor 5:11; 6:9, 10). „Aki . . . a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát” (Jak 4:4). „Ó, ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a rosszat! Megőrzi ő lojálisai lelkét” (Zsolt 97:10).

2Kor 6:14–17: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál között? Vagy mi része van a hithűnek a nem hívővel? És mi egyezsége van Isten templomának a bálványokkal? . . . »,Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat — ezt mondja Jehova —, és ne érintsétek többé a tisztátalant’«; »,és én befogadlak titeket’«.”

Jel 18:4, 5: „hallottam, hogy egy másik hang ezt mondja az égből: »Menjetek ki belőle, népem, ha nem akartok részestársai lenni a bűneiben, és nem akartok kapni a csapásaiból. Mert bűnei egészen az égig halmozódtak, és megemlékezett Isten az igazságtalanságairól.«” (További részletek végett lásd a „Nagy Babilon” címszó alatti gondolatokat.)

Kell-e valamilyen szervezett valláshoz tartozni?

A legtöbb vallásszervezet rossz gyümölcsöt terem. Nem az a rossz, hogy csoportok szerveződtek, hanem hogy sokuk hamis tanításokon alapuló imádati formákat támogat, és az igazi szellemi útmutatást háttérbe szorítják a szertartások. Az ilyen közösségek arra használják fel hatalmukat, hogy önző céljaikért uralmat gyakoroljanak az emberek élete felett; a szellemi értékeknél jobban érdekli őket a pénzgyűjtés és a díszes imádati helyek, és tagjaik jórészt képmutatók. Aki szereti az igazságosságot, biztosan nem akar ilyen szervezethez tartozni. Az igaz vallás ellenben felüdítő ellentéte mindennek. A bibliai követelmények megvalósításához azonban szervezetre van szükség.

Héb 10:24, 25: „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva  egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.” (E bibliai parancs végrehajtásához szükség van keresztény összejövetelekre, ahová rendszeresen eljárhatunk. Egy ilyen elrendezés egymás szeretetére buzdít, és nem arra, hogy csak magunkkal legyünk elfoglalva.)

1Kor 1:10: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.” (Ilyen egységet soha nem lehetne megvalósítani, ha az egyének nem jönnének össze, nem ugyanabból a szellemi táplálási programból merítenének hasznot, s ha nem tartanák tiszteletben a tanításukról gondoskodó intézményt. Lásd még: János 17:20, 21.)

1Pét 2:17: „a testvérek egész közösségét szeressétek.” (Csak azokra vonatkozik ez, akik egy adott magánotthonban jönnek össze imádatra? Egyáltalán nem. Nemzetközi testvériségről van itt szó, és erre utal az 1Korintusz 16:19 és a Galácia 2:8, 9 is.)

Máté 24:14: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” (Ahhoz, hogy minden nemzetnek lehetősége legyen hallani a jó hírről, a prédikálótevékenységet szervezetten, megfelelő felügyelet mellett kell végezni. Az Isten és a felebarátaik iránti szeretet az egész földön arra ösztönöz sokakat, hogy e munka elvégzése érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket.)

Lásd még a „Szervezet” címszó alatti gondolatokat.

Az a lényeg, hogy szeressük a felebarátainkat?

Ennek a szeretetnek kétségkívül fontos szerepe van (Róma 13:8–10). De kereszténynek lenni többet foglal magában annál, hogy pusztán kedvesek vagyunk a felebarátainkhoz. Jézus szavai szerint igaz tanítványait elsősorban az egymás, azaz a hívőtársaik iránti szeretetről fogják megismerni (Ján 13:35). Ennek fontosságát a Biblia ismételten hangsúlyozza (Gal 6:10; 1Pét 4:8; 1Ján 3:14, 16, 17). Jézus azonban utalt arra, hogy még ennél is fontosabb az Isten iránti szeretet, amelyet a parancsolatainak való engedelmességgel tudunk bebizonyítani  (Máté 22:35–38; 1Ján 5:3). Ez a szeretet abból látszik, ha tanulmányozzuk és alkalmazzuk az életünkben Isten Szavát, valamint összejövünk az imádatra Isten többi szolgájával.

Vajon az az igazán fontos, hogy személyes kapcsolatba kerüljünk Istennel?

Ez biztosan fontos. Nem helyettesíti ezt az istentiszteletek formális látogatása. De óvatosnak kell lennünk. Miért? Az első században voltak olyanok, akik azt gondolták, jó kapcsolatuk van Istennel, Jézus mégis rámutatott, hogy nagyon tévednek (Ján 8:41–44). Pál apostol írt olyanokról, akik nyilvánvalóan buzgók voltak a hitben, és kétségtelenül úgy gondolták, hogy jó kapcsolatban vannak Istennel, mégsem értették meg, mire van igazán szükség ahhoz, hogy elnyerjék Isten helyeslését (Róma 10:2–4).

Lehet-e jó, személyes kapcsolatunk Istennel, ha nem sokat törődünk a parancsaival? E parancsok egyike szerint rendszeresen össze kell gyülekeznünk a hívőtársainkkal (Héb 10:24, 25).

Elég az, ha valaki egymagában olvasgatja a Bibliát?

Való igaz, hogy sokan rengeteget tanulnak abból, hogy egymagukban olvassák a Bibliát. Igen dicséretes, ha ezt azért teszik, hogy megismerjék az igazságot Istenről és a szándékairól (Csel 17:11). De legyünk őszinték, felfogjuk-e teljesen mindennek a jelentőségét segítség nélkül? A Biblia beszámol egy emberről, akiben a kiemelkedő társadalmi helyzete ellenére volt kellő alázat annak beismeréséhez, hogy segítségre szorul a bibliai próféciák megértésében. Ezt a segítséget a keresztény gyülekezet egyik tagjától kapta meg (Csel 8:26–38; vesd össze a Fülöpre vonatkozó többi utalással: Cselekedetek 6:1–6; 8:5–17).

Természetesen nem sok haszna van a Biblia olvasásának, ha valaki nem él a benne leírtak szerint. Ha hisz benne és aszerint cselekszik, csatlakozni fog Isten szolgáihoz a rendszeresen megtartott gyülekezeti összejöveteleiken (Héb 10:24, 25). Csatlakozni fog hozzájuk a ’jó hír’ terjesztésében is (1Kor 9:16; Máté 28:19, 20; Márk 13:10).

 Honnan tudhatja valaki, hogy melyik az igaz vallás?

1. Mire alapulnak a tanításai? Istentől származnak, vagy túlnyomórészt emberektől? (Márk 7:7; 2Tim 3:16). Kérdezzük meg például: Hol tanítja a Biblia azt, hogy Isten Háromság? Hol olvashatunk benne az emberi lélek halhatatlanságáról?

2. Figyeld meg, hogy megismerteti-e Isten nevét. Jézus ezt mondta Istenhez intézett imájában: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (Ján 17:6). Ezt is kijelentette: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10). Arra tanít-e a vallásod, hogy ’Jehovát imádd’? Megismerted-e a név mögött rejlő Személyt — a szándékait, a tevékenységét, a tulajdonságait —, és úgy érzed, bizalommal közeledhetsz hozzá?

3. Megnyilvánul-e a Jézus Krisztusba vetett igaz hit? Ez magában foglalja azt, hogy értékeljük Jézus emberi élete feláldozásának értékét és a jelenlegi, égi Királyként betöltött szerepét (Zsolt 2:6–8; Ján 3:36). Ez az értékelés megmutatkozik a Jézusnak való engedelmességben, ami azt jelenti, hogy szorgalmasan részt veszünk a követőire bízott munkában. Az igaz vallást ilyen cselekedetekkel párosuló hit jellemzi (Jak 2:26).

4. Nagyrészt szertartásos, formális, vagy pedig életút? Isten határozottan elítéli a csupán külsőségekben megnyilvánuló vallásokat (Ézs 1:15–17). Az igaz vallás nem olyan gyenge, hogy csak menjen a ma népszerű irányzatok után, hanem ragaszkodik a Biblia erkölcsi irányadó mértékéhez és a tiszta beszédhez (1Kor 5:9–13; Ef 5:3–5). Tagjai megtermik életükben Isten szellemének gyümölcseit (Gal 5:22, 23). Tehát az igaz imádathoz ragaszkodó emberek felismerhetők, mert nem csupán a gyülekezeti helyeken igyekeznek őszintén alkalmazni a Biblia irányadó mértékeit, hanem a családban, a munkahelyen, az iskolában és a kikapcsolódásban is.

5. Igazi szeretet van-e közöttük? Jézus ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:35). Ez a szeretet nem ismer faji, társadalmi és nemzeti határokat, és igazi testvériségben  egyesíti az embereket. Ez a szeretet olyan erős, hogy feltűnő módon megkülönbözteti őket a többi embertől. Ki szereti annyira a más országokban élő keresztény testvéreit, hogy háború esetén megtagadja a fegyverfogást, nehogy megölje őket? A korai keresztények ezt tették.

6. Valóban elkülönültek ettől a világtól? Jézus azt mondta, hogy igaz követői ’nem része a világnak’ (Ján 15:19). Ahhoz, hogy úgy imádjuk Istent, ahogy neki tetszik, ’szennyfolt nélkül meg kell tartanunk magunkat a világtól’ (Jak 1:27). Elmondható ez olyan vallásokról, amelyekben a papság és más tagok részt vesznek a politikában, vagy akiknek az élete főleg anyagias és testi vágyak köré összpontosul? (1Ján 2:15–17).

7. Tagjai tevékenyen tanúskodnak-e Isten Királyságáról? Jézus megjövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Melyik vallás az, amelyik nem arra buzdítja az embereket, hogy az emberi uralmaktól várják gondjaik megoldását, hanem ténylegesen hirdeti az emberiség egyetlen reménységeként Isten Királyságát? Vajon felkészített-e a vallásod arra, hogy részt vegyél ebben a tevékenységben, és házról házra végezd, ahogy Jézus tanította az apostolainak? (Máté 10:7, 11–13; Csel 5:42; 20:20).

Úgy gondolják Jehova Tanúi, hogy egyedül az ő vallásuk igaz?

Lásd a „Jehova Tanúi” címszó alatt a 198—9. oldalt.

Miért van az, hogy egyesek hisznek, míg mások nem?

Lásd a „Hit” címszó alatti gondolatokat.

„Engem nem érdekelnek a vallások”

Ezt válaszolhatod: „Ez nem lep meg. Sokan gondolkodnak így. Megkérdezhetem, hogy mindig így gondolkodott-e?” Esetleg tedd még hozzá: „Rám különösen az volt nagy hatással, amikor megtudtam, hogy ma az egyházakban tanított főbb  tantételek közül szinte egy sem található meg a Bibliában.” (Esetleg használd fel a „Jehova Tanúi” címszó alatt a 198—9. oldalt, különös hangsúlyt helyezve a Királyságra. Ellentétként hozd fel, hogy mit hisznek Jehova Tanúi, ahogy az a 194—5. oldalon van vázolva.)

Lásd még a 17. oldalt.

„Túl sok képmutatás van a vallásokban”

Ezt válaszolhatod: „Igazat kell adnom Önnek. Sok ember bort iszik, és vizet prédikál. De mi a véleménye a Bibliáról? (Zsolt 19:7–10).”

„Tisztességesen élek, rendesen bánok az embertársaimmal. Ez az én vallásom”

Ezt válaszolhatod: „Mivel azt mondja, hogy tisztességesen él, biztosan szereti is az életet? . . . Mit szólna ahhoz, ha olyan körülmények között élhetne, amilyenről a Jelenések 21:4 ír? . . . Figyelje meg, kérem, mit ír a János 17:3 arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy ott élhessünk.”

Lásd még a 400—1. oldalt.

„Engem nem érdekelnek a vallások. Szerintem az számít, hogy az embernek legyen személyes kapcsolata Istennel”

Ezt válaszolhatod: „Ezt érdekesnek tartom. Mindig így gondolkodott? . . . Régen tagja volt valamilyen vallási csoportnak? . . .” (Ezután esetleg használd fel a 399—401. oldalon lévő anyagot.)

„Bár nem mindennel értek egyet, amit a vallásomban tanítanak, de nem látom szükségét, hogy vallást változtassak. Inkább a saját egyházamban levő hibák kijavítására törekszem”

Ezt válaszolhatod: „Méltányolom, hogy ezt elmondta. Biztos vagyok benne, hogy Ön is úgy gondolja, hogy az az igazán fontos, hogy elnyerjük Isten tetszését.” Esetleg tedd még  hozzá: 1. „Isten fontos dologra hívja fel mindannyiunk figyelmét a Jelenések 18:4, 5-ben, amin el kellene gondolkoznunk . . . A Biblia rámutat, hogy ezen szervezetek támogatásával bűnrészességet vállalunk még akkor is, ha személyesen esetleg semmi helytelenséget nem teszünk.” (Lásd még a „Nagy Babilon” címszó alatti gondolatokat.) 2. (Esetleg használd fel a 402—3. oldalon lévő anyagot.) 3. „Isten olyan embereket keres, akik szeretik az igazságot, és összegyűjti őket, hogy egyesülten imádják őt (Ján 4:23, 24).”

„Minden vallás jó. Önnek megvan a magáé, nekem is az enyém”

Ezt válaszolhatod: „Ön nyilvánvalóan széles látókörű ember. De ugye elismeri, hogy mindannyiunknak szükségünk van az Isten Szavában lévő útmutatásra, és Önnek is ezért van vallása?” Esetleg tedd még hozzá: „A Biblia igen értékes útmutatást ad nekünk a Máté 7:13, 14-ben, ahol Jézus szavait találjuk. [Olvasd fel!] . . . Mi lehet ennek az oka?”

Lásd még a 395—7. oldalon lévő gondolatokat.

„Mindegy, milyen valláshoz tartozunk, ha hiszünk Jézusban”

Ezt válaszolhatod: „A Jézusban való hit kétségkívül igen fontos. Úgy érzem, arra gondol, hogy mindent el kell fogadnunk, amit ő tanított. Bizonyosan Ön is megfigyelte, hogy sokan, akik kereszténynek vallják magukat, igazából nem élnek e név jelentéséhez méltóan.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Figyelje meg, mit mondott Jézus a Máté 7:21–23-ban.” 2. „Csodálatos jövő vár mindazokra, akik Isten akaratának megismerésén fáradoznak, és aszerint is élnek (Zsolt 37:10, 11; Jel 21:4).”

„Miért hiszik azt, hogy csak egy igaz vallás van?

Ezt válaszolhatod: „Biztos, hogy majdnem minden vallásban vannak őszinte emberek. De igazából az számít, amit Isten Szava mond. Hány igaz vallásról beszél? Nézze meg, mit ír az Efézus 4:4, 5.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Ez összhangban  van más bibliaversek kijelentésével (Máté 7:13, 14, 21; Ján 10:16; 17:20, 21).” 2. „Most már csak meg kell találnunk ezt a vallást. Miként tudnánk azonosítani?” (Esetleg használd fel a 402—3. oldalon lévő anyagot.) 3. (Lásd még a „Jehova Tanúi” címszó alatt a 194—5. oldalt.)

„Én csak egymagam olvasom a Bibliát, s imádkozom Istenhez, hogy segítsen megérteni”

Ezt válaszolhatod: „Végigolvasta már a Bibliát?” Esetleg tedd még hozzá: „Miközben olvassa, a Máté 28:19, 20-ban igen érdekes megállapításra lelhet . . . Azért fontos ez, mert ebből megtudjuk, hogy Krisztus embereket használ fel arra, hogy segítsen másoknak megérteni, mit jelent igazi kereszténynek lenni. Ezzel összhangban ajánlják fel Jehova Tanúi azt, hogy az otthonukban felkeresik az embereket hetente úgy egy óra hosszára, ingyen egy bibliai beszélgetésre. Ha lenne néhány perce, szívesen megmutatnám, hogyan folyik egy ilyen beszélgetés.”

Lásd még a 401. oldalon lévő anyagot.

„Véleményem szerint a vallás magánügy”

Ezt válaszolhatod: „Ez általános nézet manapság, és ha valakit valóban nem érdekel a Biblia üzenete, szívesen megyünk máshova. De nem gondolt arra, hogy azért jöttünk Önhöz, mert Jézus megparancsolta a követőinek, hogy ezt tegyék? . . . (Máté 10:40; 24:14; 28:19, 20).”