Azt tanítja a Biblia, hogy valaki csak akkor lehet szent, ha már elnyerte az égi dicsőséget?

A Biblia kétségtelenül hivatkozik olyan szentekre, akik az égben vannak. Jehováról mint ’a Szentről’ (görögül: haʹgi·on) beszél (1Pét 1:15, 16; lásd még: 3Mózes 11:45). Jézus Krisztust földi életében ’az Isten Szentjének’ (haʹgi·osz), az égben pedig ’Szentnek’ (haʹgi·osz) nevezi (Márk 1:24, Kat.; Jel 3:7, Kat.). Az angyalok is ’szentek’ (Csel 10:22, Kat.). Ugyanezt az eredeti görög nyelvben lévő alapfogalmat nagyszámú földi személyre is alkalmazzák.

Csel 9:32, 36–41, Káldi: „amikor Péter valamennyiöket felkereste, eljutott a szentekhez [ha·giʹusz], kik Liddában laktak.  Joppéban pedig egy nőtanítvány vala, a neve Tabita [aki meghalt]. [Péter] a holttesthez fordulva szóla: Tabita, kelj föl! Erre az felnyitá szemét s meglátva Pétert, felült. Ő meg kezét nyujtá neki és felsegíté. Azután odaszólítá a szenteket és az özvegyeket s bemutatá őt nekik élve.” (Világos, hogy ezek a szentek még nem voltak az égben, s hogy nemcsak a Péterhez hasonló, kiemelkedő személyeket tekintették szenteknek.)

2Kor 1:1; 13:12, Kat.: „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek [ha·giʹoisz].” „Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.” (Ezeket a korai keresztényeket, akiket Krisztus vére megtisztított, és akiket elkülönítettek Isten szolgálatára mint Krisztus jövendőbeli társörököseit, mind szentnek nevezték. Szent voltuk elismerését nyilván nem halasztották el a haláluk utáni időre.)

Írás szerinti-e „szentekhez” imádkozni, hogy járjanak közben Istennél?

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy . . .” Az imákat tehát az Atyához kell intézni. Jézus ezt is mondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet . . . Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek” (Máté 6:9, Kat.; Ján 14:6, 14, Kat.). Jézus tehát elvetette azt az elképzelést, hogy bárki is átvehetné tőle a közbenjárói szerepet. Pál apostol még ezt is mondta Krisztusról: „meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk.” „Mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé” (Róma 8:34, Kat.; Héb 7:25, Kat.). Ha igazán azt akarjuk, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, nem lenne bölcs úgy közeledni hozzá, ahogy azt Szavában előírja? (Lásd még a „Mária” címszó alatt a 261. oldalt.)

Ef 6:18, 19, Kat.: „Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.” (Kiemelés tőlünk.) (Ez a bibliavers arra buzdít, hogy a szentekért, és ne a szentekhez vagy általuk  imádkozzunk. A New Catholic Encyclopedia [1967, XI. köt., 670. o.] elismeri: „Az Úsz.-ben [Újszövetségben] rendszerint minden egyéni és közös, liturgikus imát Krisztus által intéztek Istenhez, az Atyához.”)

Róma 15:30, Kat.: „Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez.” (Pál apostol, aki maga is szent volt, arra kérte az ugyancsak szent keresztény hittársait, hogy imádkozzanak érte. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Pál nem szent társaihoz intézte imáit, továbbá azok imái nem pótolták Pálnak az Atyával ima útján ápolt bensőséges kapcsolatát. Vesd össze: Efézus 3:11, 12, 14.)

Minek tekintsük a „szentek” ereklyéinek és képmásainak tiszteletét?

A New Catholic Encyclopedia elismeri: „Tehát az Ószövetségben hiába kutatunk az ereklyetisztelet bizonyítékai után; az Újszövetség is kevés figyelmet fordít az ereklyékre . . . Úgy tűnik, hogy [az „egyházatya”] Órigenész a szokást élettelen dolog pogány tiszteletének tekintette” ([1967] XII. köt., 234—5. o.).

Figyelmet érdemel, hogy Mózest Isten temette el, és az emberek soha nem találták meg a sírját (5Móz 34:5, 6). De a Júdás 9-ből megtudjuk, hogy Mihály arkangyalnak vitája volt az Ördöggel Mózes teste miatt. Miért? Félreérthetetlen volt Isten szándéka, hogy úgy rendelkezett arról, hogy senki se találjon rá. Az Ellenség vajon embereket akart a tetemhez vezetni, hogy közszemlére tegyék, s talán tisztelettel adózzanak neki?

A „szentek” képmásainak tisztelete végett lásd a „Képmások” címszó alatti gondolatokat.

Miért ábrázolják a katolikus „szenteket” dicsfénnyel?

A New Catholic Encyclopedia elismeri: „Minden szent megfigyelhető legismertebb közös jellegzetessége a nimbusz (felhő), a szentek feje körül látható, fényes, meghatározható alakzat. Eredete a keresztény kor előtti időkre nyúlik vissza, s megtalálható  a pogány ihletésű hellenisztikus művészetben; a mozaikképek és a pénzérmék tanúsága szerint dicsfénnyel ábrázolták a félisteneket és olyan istenségeket, mint Neptunus, Jupiter, Bakkhosz és különösen Apollón (a napisten)” ([1967] XII. köt., 963. o.).

A Britannica Hungarica ezt írja: „A hellenisztikus és a római művészetben Héliosz napisten és a római császárok gyakran jelennek meg sugárkoronával. Pogány eredete miatt ezt a formát kerülte az ókeresztény művészet, de a keresztény császárok hivatalos ábrázolásain egyszerű, kör alakú nimbuszt használtak. A IV. század közepétől Krisztust szintén ezzel a császári jellegzetességgel mutatták be . . . csak a VI. században vált megszokottá a glória Szűz Mária és a többi szent képein” (VII. köt., 624. o.).

Helyes-e a keresztényiséget pogány jelképekkel összekeverni?

„Milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal [Sátánnal]? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok . . . Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön — mondja az Úr —, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:14–18, KNB).

Lehet-e egy vallási csoport minden tagja szent, s ilyenformán bűntelen?

Az való igaz, hogy az első századi keresztény gyülekezet minden tagja szent volt (1Kor 14:33, 34, Kat., ÚRB; 2Kor 1:1, Kat., ÚRB; 13:13 [13:12, Kat., ÚRB]). Róluk azt olvassuk, hogy ’elnyerték bűneik bocsánatát’, és Isten ’megszentelte’ őket (Csel 26:18, Kat.; 1Kor 1:2, Kat.). Ők azonban nem állították, hogy minden bűntől mentesek. A bűnös Ádám leszármazottaiként születtek meg. Ezen örökség miatt gyakran küzdeniük kellett, hogy helyesen cselekedjenek, miként azt Pál apostol alázatosan elismerte (Róma 7:21–25). János apostol pedig érthetően kijelentette: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen  bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1Ján 1:8, ÚRB). Szentnek lenni abban az értelemben, ahogy azt Krisztus igaz követőire alkalmazzák, nem jelenti tehát azt, hogy testükben minden bűntől mentesek.

Ami azt illeti, hogy szent-e minden olyan ma élő igaz keresztény, akinek égi életre van kilátása, lásd a 70—4. oldalt.

„Hisz Ön a szentekben?”

Ezt válaszolhatod: „Milyen szentekre gondol?” Ha az illető Máriára és/vagy az apostolokra gondol, talán tedd hozzá: 1. „Igen, hivatkozik rájuk a Biblia, és ami abban le van írva, azt elhiszem. Engem azonban különösen az érdekel, hogy mit tesznek ők ma, és hogyan érint ez bennünket. Önt is érdekli ez? . . . A Bibliában találtam valami egészen érdekeset róluk, amit szívesen megmutatnék Önnek is (Jel 5:9, 10).” (Megjegyzendő, hogy ha a szöveg megfogalmazásával kapcsolatban merül fel kérdés, a KNB úgy írja: „uralkodni fognak a föld felett.” A Kár. viszont azt írja: „uralkodunk a földön”, a Kat., az ÚRB és a B.—D. pedig: „uralkodni fognak a földön.” A görög nyelvtan magyarázata végett lásd az „Ég” címszó alatt a 74. oldalt.) 2. „Milyen lesz az élet egy ilyen kormányzat alatt? (Jel 21:2–4).”

Vagy ezt is mondhatod (ha korábban katolikus voltál): „Évekkel ezelőtt én is megtartottam a szentek tiszteletére beiktatott ünnepnapokat, és rendszeresen imádkoztam is hozzájuk. Aztán olvastam valamit a Bibliában, ami miatt elgondolkodtam azon, hogy mit teszek. Hadd mutassam meg ezt Önnek.” (Lásd a 343—4. oldalt.)