Bűn-e a szexuális kapcsolat a Biblia szerint?

1Móz 1:28: „Isten ezután megáldotta őket [Ádámot és Évát], és ezt mondta nekik Isten: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet.«” (Ennek az isteni parancsnak csakis szexuális kapcsolattal lehetett eleget tenni, nem igaz? Ez nem volt bűn, hanem összhangban volt Isten szándékával, amely szerint be kellett népesíteniük a földet. Egyesek szerint a tiltott gyümölcs az Édenben jelképesen arra utalt, hogy Isten korlátozta, sőt megtiltotta az Ádám és Éva közötti szexuális kapcsolatot. Ez a nézet azonban nem egyeztethető össze Isten előbb idézett parancsával. Azzal a ténnyel is ellentétben áll, hogy bár Ádám és Éva az Édenben ettek a tiltott gyümölcsből, szexuális  kapcsolatukról első ízben csak a kiűzésük után esik szó [1Móz 2:17; 3:17, 23; 4:1].)

1Móz 9:1: „Isten ezután megáldotta Noét és fiait, és ezt mondta nekik: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a földet.«” (Ez a további áldás és a sokasodásra vonatkozó isteni parancs megismétlése Noé napjainak világméretű Özönvize után hangzott el. Isten álláspontja a törvényes szexuális kapcsolatról nem változott meg.)

1Kor 7:2–5: „a paráznaság elterjedtsége miatt mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. A férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt, de hasonlóképpen a feleség is a férjének . . . Ne fosszátok meg egymást attól, csak kölcsönös megegyezésből egy meghatározott időre . . . , hogy ne kísértsen benneteket folyton Sátán az önfegyelmetek hiánya miatt.” (Ami tehát helytelen, az a paráznaság, és nem a férj és feleség közötti helyénvaló szexuális kapcsolat.)

Helytelen-e a házasságkötés előtti szexuális kapcsolat?

1Tessz 4:3–8: „azt akarja az Isten, hogy . . . tartózkodjatok a paráznaságtól; hogy mindegyikőtök tudja, hogyan legyen urává a maga edényének megszenteltségben és tisztességben, nem mohó nemi vágyakozásban, mint amilyen azokban a nemzetekben is van, amelyek nem ismerik az Istent; hogy senki ne menjen el odáig, hogy ártson, és senki ne sértse meg testvére jogait ebben a dologban, mert Jehova olyasvalaki, aki büntetést mér ki mindezekért, mint ahogy megmondtuk nektek korábban, és alaposan tanúskodtunk is nektek. Mert az Isten nem tisztátalanságra hívott el minket, hanem megszenteltségben. Így aztán, aki nemtörődömséget mutat, az nem embert vesz semmibe, hanem az Istent, aki belétek helyezi szent szellemét.” (A „paráznaság” szóval fordított görög por·neiʹa a nem összeházasodott személyek, valamint a házas személyek házasságon kívüli szexuális kapcsolatára vonatkozik.)

Ef 5:5: „egyetlen paráznának vagy tisztátalannak vagy kapzsinak — azaz bálványimádónak — sincs semmi öröksége  a Krisztus és az Isten királyságában.” (Ez nem jelenti azt, hogy aki a múltban parázna életmódot folytatott, nem élvezheti Isten Királyságának áldásait, de ahhoz, hogy elnyerhesse Isten helyeslését, fel kell hagynia ezzel az életmóddal. Lásd: 1Korintusz 6:9–11.)

Helyesli-e a Biblia egy férfi és egy nő együttélését törvényes házasság nélkül?

Lásd a „Házasság” címszó alatt a 164—6. oldalt.

Mit mond a Biblia a homoszexualitásról?

Róma 1:24–27: „Az Isten azért szívük kívánságainak megfelelően átadta őket a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák saját testüket . . . Ezért adta át őket az Isten gyalázatos nemi vágyakozásoknak; mert asszonyaik is felcserélték a testükkel való természetes élést természetellenessel, s hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes élést, és gerjedelmükben egymás iránt gyúltak heves lángra, férfiak férfiakkal, s ocsmányságot cselekedtek, és a tévelygésükért járó teljes fizetséget megkapták önmagukban.”

1Tim 1:9–11: „törvényt nem az igazságos emberért tesznek közzé, hanem a törvénytelenekért és nyakasokért, istentelenekért és bűnösökért . . . , paráznákért, férfiakkal háló férfiakért . . . és bármi egyébért, ami ellentétben áll az egészséges tanítással, amely a boldog Isten rám bízott, dicsőséges jó híre szerint való.” (Vesd össze: 3Mózes 20:13.)

Júd 7: „Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok, miután . . . a test után mentek, hogy természetellenesen éljenek vele, figyelmeztető példaként vannak elénk állítva, örök tűznek bírói büntetését szenvedve el.” (A Szodoma névből ered a „szodómia” kifejezés, mely alatt általában az angol nyelvterületen homoszexualitás értendő. Vesd össze: 1Mózes 19:4, 5, 24, 25.)

Mi a véleményük az igaz keresztényeknek azokról, akik korábban homoszexuális életmódot folytattak?

1Kor 6:9–11: „Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak,  sem férfiakkal háló férfiak . . . nem fogják örökölni Isten királyságát. Pedig ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében, és a mi Istenünk szellemével.” (Aki felhagy korábbi tisztátalan életmódjával, és Jehova igazságos irányadó mértékei szerint él, valamint hisz abban a gondoskodásban, hogy Krisztus által elnyerheti a bűnök bocsánatát, az a múltjára való tekintet nélkül tisztán állhat Isten előtt. A változás után örömmel fogadják őt a keresztény gyülekezetben.)

Az igaz keresztények tudják, hogy még a mélyen gyökerező helytelen vágyak sem leküzdhetetlenek — köztük azok sem, amelyeknek genetikai alapjuk lehet, vagy amelyeknek fizikai, illetve környezeti hatások állnak a hátterükben — az olyan ember számára, aki valóban el szeretné nyerni Jehova tetszését. Egyes emberek természetüknél fogva nagyon lobbanékonyak. Régebben talán szabad utat engedtek indulataiknak, de az Isten akaratának ismerete és az a vágy, hogy elnyerjék a tetszését, valamint Isten szellemének segítsége képessé teszi őket arra, hogy önuralmat gyakoroljanak. Lehet, hogy valaki alkoholista, de helyes indítékkal le tud mondani az ivásról, és nem lesz többé részeges. Ugyanígy egyesek erős vonzódást érezhetnek az azonos nemű személyek iránt, de megfogadva Isten Szavának tanácsát tartózkodni tudnak a homoszexuális szokásoktól, és tiszták tudnak maradni. (Lásd: Efézus 4:17–24.) Jehova nem engedi azt gondolnunk, hogy a helytelen viselkedés tulajdonképpen semmit sem jelent; kedvesen, de határozottan figyelmeztet a következményekre, és bőséges segítséget nyújt azoknak, akik szeretnék ’levetkőzni a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt, és magukra ölteni az új egyéniséget’ (Kol 3:9, 10).

Talán túl régimódi és szükségtelenül korlátozó a Biblia nézete a szexualitásról?

1Tessz 4:3–8: „Mert azt akarja az Isten, hogy . . . tartózkodjatok a paráznaságtól . . . Így aztán, aki nemtörődömséget mutat, az nem embert vesz semmibe, hanem az Istent, aki  belétek helyezi szent szellemét.” (A szexualitásra vonatkozó bibliai nézetet nem egyszerűen sok évvel ezelőtt élt emberek alakították ki. Az emberiség Teremtőjétől származik. Ő világosan kijelenti, milyen feltételek mellett nyerhetik el az emberek a helyeslését; útmutatással is ellátja őket, amelynek megtartása megszilárdítja a családokat, és elősegíti az egészséges, boldog kapcsolatok kialakulását a családon kívül. Aki ragaszkodik ezekhez a tanácsokhoz, az mély lelki sebektől és az erkölcstelen élettel járó undorító betegségektől óvja meg magát. A Biblia tanácsa még ma is rendkívül időszerű, és megfelel azok igényeinek, akik szeretnének tiszta lelkiismerettel állni Isten előtt, és szeretnék elkerülni a szükségtelen csalódást.)

„Mi a véleménye a homoszexualitásról?”

Ezt válaszolhatod: „Álláspontom megegyezik a Bibliáéval. Úgy gondolom, hogy amit az mond, sokkal fontosabb bármilyen emberi véleménynél, mert az ember Teremtőjének nézetét közli velünk (1Kor 6:9–11). Nyilván észrevette, hogy egyesek, akik keresztényekké lettek, korábban homoszexuálisak voltak. Az Isten iránti szeretetük miatt, és Isten szellemének a segítségével azonban megváltoztak.”

Vagy ezt is mondhatod: „Erre azt válaszolhatom, hogy sokan azok közül, akik úgy gondolják, hogy nem kell megbélyegezni a homoszexuális életmódot, nem tekintik Isten Szavának a Bibliát. Megkérdezhetném, mi az Ön véleménye a Bibliáról?” Ha azt mondja, hogy hisz a Bibliában, esetleg tedd még hozzá: „A homoszexualitás nem új keletű. A Biblia igen érthető nyelven kifejezi Jehova Isten változatlan álláspontját.” (Használd fel, ha lehet, a 360. oldalon lévő anyagot.) Ha az illető kételkedne Isten létezésében vagy a Bibliában, ezt is mondhatod: „Ha nem lenne Isten, természetesen nem tartoznánk felelősséggel neki, és tetszésünk szerint élhetnénk. Az igazi kérdés tehát az: Van-e Isten, és neki köszönhetjük-e az életünket [vagy esetleg: vajon Isten ihlette a Bibliát]?” (Használd fel a 48—58. vagy a 180—7. oldalon lévő anyagot.)