Miért engedi meg Isten a szenvedést?

Ki okolható érte valójában?

Sok szenvedésért maguk az emberek okolhatók. Háborúznak, bűncselekményeket követnek el, szennyezik a környezetet, gyakran inkább a kapzsiság, mintsem mások érdekeinek figyelembevétele befolyásolja őket üzleti ügyeikben, és néha olyan szokások rabjai, amelyekről maguk is tudják, hogy károsak az egészségükre. Ily módon másoknak is, és önmaguknak is kárt okoznak. Elvárható vajon, hogy ne legyenek hatással az emberekre a viselkedésük következményei? (Péld 1:30–33; Gal 6:7). Ésszerű-e Istent okolni azokért, amiket az emberek tesznek?

Sátánt és a démonait is felelősség terheli. A Biblia leleplezi, hogy sok szenvedés a gonosz szellemek befolyására vezethető vissza. Az a szenvedés, amelyért oly sokan Istent okolják, egyáltalán nem tőle származik (Csel 10:38; Jel 12:12; lásd még a „Sátán, az Ördög” címszó alatt a 322—3. oldalt).

Honnan ered a szenvedés? Az okok vizsgálata ősszüleinkre, Ádámra és Évára irányítja a figyelmet. Jehova Isten tökéletesnek teremtette, és paradicsomi környezetbe helyezte őket. Ha engedelmeskedtek volna Istennek, sohasem betegedtek és haltak volna meg. Örökké örülhettek volna tökéletes emberi életüknek. A szenvedés nem volt benne Jehova emberiségre vonatkozó szándékában. Jehova azonban világosan kijelentette Ádámnak, hogy csak akkor élvezhetik tartósan mindazt, amit tőle kaptak, ha engedelmeskednek neki. Ahhoz, hogy életben maradjanak, kétségkívül lélegezniük, enniük, inniuk és aludniuk kellett. Ezenkívül eleget kellett tenniük Isten erkölcsi követelményeinek, hogy teljes mértékben élvezhessék az életet, és örökre megáldassanak ezzel az élettel. Ők azonban úgy döntöttek, hogy a saját fejük után mennek, saját  irányadó mértékeket állítanak fel arra, hogy mi a jó, és mi a rossz, így elfordultak Istentől, az Életadótól (1Móz 2:16, 17; 3:1–6). A bűn halálhoz vezetett. Ádám és Éva ebben a bűnös állapotban hozott létre gyermekeket, és nem adhatták át nekik azt, ami már nem volt az övék. Minden ember bűnben született, hajlamos a helytelenségre, betegséghez vezető gyengeségei vannak, és a bűn örökségeként végül is meghal. Mivel a földön ma minden ember bűnben született, így vagy úgy mindannyian tapasztalunk szenvedést (1Móz 8:21; Róma 5:12).

A Prédikátor 9:11 azt mondja, hogy ’bajokkal teljes idő és előre nem látható események’ is befolyásolják életünket. Tehát úgy is eshet bajunk, hogy nem közvetlenül az Ördög okozza, vagy nem mások tesznek velünk valamit, hanem véletlen folytán, mert rossz helyen vagyunk rossz időpontban.

Miért nem tesz Isten valamit azért, hogy könnyítsen az emberiség helyzetén? Miért kell mindannyiunknak azért szenvednünk, amit Ádám követett el?

Isten a Bibliában megmutatja nekünk, hogyan kerülhetünk el sok szenvedést. A legeslegjobb tanácsokkal lát el bennünket, hogy hogyan éljük az életünket. Ha követjük azokat, az életünk értelmet nyer, családunk boldog lesz, szoros kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik igazán szeretik egymást, és védve leszünk olyan szokásoktól, melyek sok szükségtelen testi szenvedést okozhatnak. Becsületességre vall-e Istent okolni olyan bajokért, amelyeket mi okozunk magunknak és másoknak azzal, hogy elutasítjuk ezt a segítséget? (Zsolt 119:97–105; 2Tim 3:16, 17).

Jehova lépéseket tett, hogy megszűnjön a szenvedés. Tökéletesnek teremtette meg az első emberpárt, és szeretettel mindent megtett azért, hogy kellemessé tegye az életüket. Vajon amikor ők szándékosan hátat fordítottak Istennek, köteles volt Isten közbelépni, hogy megoltalmazza gyermekeiket a szülői döntés következményeitől? (5Móz 32:4, 5; Jób 14:4). Miként az mindannyiunk előtt ismeretes, a házaspároknak örömet szerezhet a gyermekáldás, de egyben felelősséggel is jár. A szülők gondolkodásmódja és tettei hatással vannak a gyermekekre. Mindamellett Jehova a csodálatos ki nem érdemelt kedvességének kinyilvánításaként elküldte saját, gyöngéden  szeretett Fiát a földre, hogy váltságul adja az életét, és ezáltal enyhülést hozzon Ádám leszármazottai közül azoknak, akik nagyra értékelik és hittel fogadják e gondoskodását (Ján 3:16). Ennek eredményeként minden ma élő ember előtt nyitva áll a lehetőség, hogy visszanyerje azt, amit Ádám elveszített: a tökéletes, szenvedéstől mentes emberi életet a paradicsomi földön. Mily bőkezű gondoskodás!

Lásd még a „Váltság” címszó alatt a 407—9. oldalt.

De miért engedte meg a szeretet Istene oly sokáig a szenvedést?

Származik-e bármi hasznunk is abból, hogy ő a mai napig megengedte a szenvedést? „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Pét 3:9). Ha Isten a bűn elkövetése után haladéktalanul végrehajtotta volna Ádámon és Éván az ítéletet, ma egyikünk sem élne. Ennek biztosan nem örülnénk. Továbbá ha valamivel később semmisíti meg Isten az összes bűnöst, akkor sem születtünk volna meg. Az, hogy Isten a mai napig engedte létezni ezt a bűnös világot, lehetővé tette számunkra, hogy éljünk, megismerjük az ő útjait, megtegyük a szükséges változtatásokat az életünkben, és javunkra fordítsuk az örök élet elnyerésére vonatkozó szeretetteljes gondoskodását. Hogy Jehova biztosítja számunkra ezt a lehetőséget, az az ő nagy szeretetének bizonyítéka. A Bibliából megtudjuk, hogy Isten kitűzött egy időpontot, amikor elpusztítja ezt a gonosz rendszert, s erre hamarosan sor kerül (Hab 2:3; Sof 1:14).

Isten képes helyrehozni, és helyre is hoz minden kárt, amely szolgáit érheti ebben a világrendszerben. Nem Isten okozza a szenvedést. De Jézus Krisztus révén ő feltámasztja a halottakat, minden betegségből kigyógyítja az engedelmes embereket, gyökerestül eltávolítja a bűn nyomait, és még a korábbi bánatunkat is kitörli az elménkből (Ézs 65:17; Ján 5:28, 29; Jel 21:4).

Az eddig eltelt időre szükség volt az Édenben felvetett vitakérdések rendezéséhez. További részletek végett lásd a 118—20. és a 322—3. oldalt.

 Személy szerint mindannyian sóvárogva várjuk az enyhülést. De ha Isten cselekedni kezd, annak az összes olyan emberért kell történnie, aki szereti az igazságosságot, nem csak néhány személyért. Isten nem részrehajló (Csel 10:34).

Szemléltetés: Nemde beleegyeznek a szerető szülők gyermekük fájdalmas műtétjébe, mivel annak hasznos kimenetele lesz? Ehhez hasonlóan ugye igaz, hogy a fájdalmas betegségek „gyors orvoslása” sokszor csak felszínes? Gyakran több időre van szükség ahhoz, hogy kiküszöböljék az okot.

Miért nem bocsátott meg Isten Ádámnak, hogy így hárítsa el az emberiség borzalmas szenvedését?

Valóban elhárult volna ezáltal a szenvedés, vagy éppen így lett volna Isten felelős a szenvedésért? Mi történik akkor, ha egy apa egyszerűen elnéző, s nem fegyelmezi szigorúan a gyermekeit, amikor szándékosan helytelenül viselkednek? A gyermekek az egyik helytelenséget a másik után fogják elkövetni, és a felelősség jórészt az apára hárul.

Ehhez hasonlóan, ha Jehova megbocsátja Ádám szándékos bűnét, valójában bűnrészessé válik a helytelenségben. Ez semmit sem javított volna a földi állapotokon. (Vesd össze: Prédikátor 8:11.) Ezenfelül Isten angyalfiaiból tiszteletlenséget váltott volna ki, s egyben azt jelentette volna, hogy nincs igazi alap a reményre, hogy valamikor is megjavul a helyzet. Ilyen állapot azonban sohasem alakulhatott ki, mert az igazságosság Jehova uralmának egyik megváltoztathatatlan alapja (Zsolt 89:14).

Miért engedi meg Isten, hogy súlyos testi és szellemi fogyatékossággal szülessenek gyermekek?

Nem Isten az oka az ilyen fogyatékosságoknak. Ő tökéletesnek teremtette meg az első emberpárt, azzal a képességgel, hogy magukhoz hasonló tökéletes gyermekeket hozzanak világra (1Móz 1:27, 28).

Ádámtól bűnt örököltünk. Ez az örökség testi és szellemi fogyatékosságok lehetőségét is magában foglalja (Róma 5:12;  további részletek végett lásd a 347—8. oldalt). A bűn ezen öröksége az anyaméhben történt fogantatásunk óta bennünk van. Emiatt írta Dávid király: „bűnben fogant engem anyám” (Zsolt 51:5). Ha Ádám nem vétkezett volna, csak kívánatos jellemvonások öröklődnének. (A János 9:1, 2 magyarázatát lásd a 310—1. oldalon.)

A szülők árthatnak a még meg nem született magzataiknak, például a terhesség alatti kábítószer-fogyasztással vagy dohányzással. Természetesen nem igaz, hogy minden esetben az anyát vagy az apát terheli felelősség gyermekük születési rendellenességéért vagy rossz egészségi állapotáért.

Jehova szeretetteljesen a gyermekekre is kiterjeszti Krisztus váltságáldozatának előnyeit. Az Istennek hűségesen szolgáló szülőkre való tekintettel szentnek tekinti kiskorú gyermekeiket (1Kor 7:14). Ez az istenfélő szülőket arra indítja, hogy a leszármazottaik iránti szerető törődésből gondosan ügyeljenek Isten előtti saját állapotukra. Azokra a fiatalokra, akik már elég idősek ahhoz, hogy hitet gyakoroljanak és engedelmeskedjenek Isten parancsainak, Jehova kiterjeszti azt a kiváltságot, hogy elismert szolgái lehessenek (Zsolt 119:9; 148:12, 13; Csel 16:1–3). Figyelemre méltó, hogy Jézus, aki Atyjának tökéletes visszatükröződése volt, különös figyelmet fordított a fiatalok jólétére, sőt egyet fel is támasztott a halottak közül. Messiás-Királyként is biztosan ugyanígy fog eljárni (Máté 19:13–15; Luk 8:41, 42, 49–56).

Miért engedi meg Isten az anyagiakban és emberéletben oly sok kárt okozó természeti katasztrófákat?

Nem Isten az oka a földrengéseknek, hurrikánoknak, áradásoknak, szárazságoknak vagy vulkánkitöréseknek, amelyekről manapság oly gyakran hallunk a hírekben. Nem használ fel ilyen katasztrófákat bizonyos népek megbüntetésére sem. Többnyire a föld megteremtése óta működő természeti erők okozzák azokat. A Biblia nagy földrengéseket és élelmiszerhiányokat jövendölt meg napjainkra, ez azonban nem jelenti azt, hogy akár Isten, akár Jézus felelős lenne értük, ahogyan a meteorológus sem felelős az időjárás általa előre jelzett  alakulásáért. Mivel ezek a természeti katasztrófák a világrendszer befejezésére megjövendölt összetett jel többi részletével együtt jelentkeznek, ezért azt bizonyítják, hogy Isten Királyságának áldásai közel vannak (Luk 21:11, 31).

Gyakran az embereket terheli súlyos felelősség a keletkezett károkért. Miért? Mert sokan még határozott figyelmeztetés esetén sem hajlandók elhagyni a veszélyes zónát, vagy elmulasztják megtenni a szükséges óvintézkedéseket (Péld 22:3; vesd össze: Máté 24:37–39).

Isten képes ellenőrzés alatt tartani a természet erőit. Ő megadta a hatalmat Jézus Krisztusnak, hogy lecsendesítsen egy vihart a Galileai-tengeren. Ez példaként szolgált arra, hogy mit fog tenni messiási Királysága idején az emberekért (Márk 4:37–41). Amikor Ádám hátat fordított Istennek, elvetette, hogy saját és utódai érdekében ilyen isteni beavatkozás történjen. Akik életet kapnak Krisztus messiási uralma idején, azok tapasztalni fogják ezt a fajta szerető törődést is, amely csak egy Istentől felhatalmazott kormányzattól várható (Ézs 11:9).

A csapással sújtott embereket Isten bünteti meg a gonoszságukért?

Aki megsérti az életre vonatkozó isteni irányadó mértékeket, az tapasztalni fogja a kellemetlen utóhatásokat (Gal 6:7). A keserű következmény gyakran azonnal érezhető. Más esetben az ilyeneknek látszólag sokáig jól megy a dolguk. Ezzel ellentétben Jézus Krisztust, aki soha nem tett helytelenséget, kegyetlenül bántalmazták, és megölték. A jelenlegi világrendszerben éppoly kevéssé Isten áldásának bizonyítéka az, hogy valakinek jól megy sora, mint ahogy a nehézségeket sem lehet Isten nemtetszése bizonyítékának tekinteni.

Mikor Jób elvesztette javait, és utálatos betegség támadta meg, az nem Isten nemtetszése miatt történt. A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Sátán volt ezért a felelős (Jób 2:3, 7, 8). Ám a Jóbot meglátogató társak úgy érveltek, hogy Jób nyomorult állapota biztosan annak a bizonyítéka, hogy valami gonoszságot követett el (Jób 4:7–9; 15:6, 20–24). Jehova a következő szavakkal igazította helyre őket: „Fellángolt haragom  [ellenetek], mert nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób” (Jób 42:7).

Lehet, hogy a gonoszok egy ideig boldogulnak. Asáf ezt írta: „Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, látva a gonoszok békéjét. Nincs részük a halandók bajában, nem éri őket csapás, mint más embereket. Csúfolkodnak és rosszat beszélnek, csalásról szólnak fennhéjázva. Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok; gyarapítják vagyonukat” (Zsolt 73:3, 5, 8, 12).

El fog jönni a nap, amikor számot kell adnunk Isten előtt a tetteinkről. Akkor majd megbünteti a gonoszokat, örökre elpusztítva őket. A Példabeszédek 2:21, 22 ezt írja: „a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hűtlenek kiszaggattatnak abból.” Akkor a becsületesek, akik közül sokaknak addig csapásokat kellett elszenvedniük, tökéletes egészségnek örvendhetnek majd, és gazdagon részesülnek a föld bőséges terméséből.

„Miért engedi meg Isten ezt a sok szenvedést?”

Ezt válaszolhatod: „Ez olyan kérdés, amely nagyon is foglalkoztat mindnyájunkat. Megkérdezhetem, miért hozta szóba?” Esetleg tedd még hozzá: 1. (Használd fel a 347—50. oldalon lévő anyagot.) 2. (Idézz olyan írásszövegeket, amelyek enyhülést ígérnek arra a helyzetre, amely személy szerint neki szenvedést okoz.)

Vagy ezt is mondhatod (ha valaki a világban levő igazságtalanság miatt aggódik): „A Biblia rámutat a mai állapotok okaira (Préd 4:1; 8:9). Tudta-e, hogy arról is felvilágosít, mit fog tenni Isten, hogy enyhülést hozzon számunkra? (Zsolt 72:12, 14; Dán 2:44).”

Egy másik lehetőség: „Ön nyilvánvalóan hisz Istenben. Hiszi azt, hogy Isten szeretet? . . . Hiszi azt, hogy ő bölcs és mindenható? . . . Akkor biztosan nyomós okai vannak arra, hogy megengedje a szenvedést. A Biblia rámutat ezekre az okokra.” (Lásd a 347—50. oldalt.)