Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Biztos remény a halottak számára

Biztos remény a halottak számára

EGY 25 éves asszony ezt írta: „Nevelőanyám 1981-ben halt meg rákban. Halála nagyon lesújtott engem és örökbe fogadott testvéremet. Én tizenhét éves voltam, a testvérem pedig tizenegy. Nagyon hiányzott nekem az anyám. Mivel úgy tanítottak, hogy ő az égben van, ezért véget akartam vetni az életemnek, hogy vele lehessek. Ő volt a legjobb barátom.”

Annyira igazságtalannak tűnik, hogy a halálnak hatalmában áll elragadni valakit, akit szeretsz. És amikor ez bekövetkezik, talán még nehezebb elviselni azt a gondolatot, hogy soha többé nem beszélhetsz vele, nem nevethettek együtt, nem érintheted meg a szeretett személyt. Nem feltétlenül fog megszűnni a fájdalom, ha azt mondják, hogy szeretted az égben van.

A Biblia azonban teljesen másfajta reménységet nyújt. Amint már korábban is említettük, az Írások arra mutatnak rá, hogy hamarosan újra találkozhatsz meghalt szeretteddel, nem az ismeretlen égben, hanem itt a földön, békés, igazságos körülmények között. Az embereknek akkor kilátásuk lesz arra, hogy tökéletes egészségnek örvendhessenek, és sohasem kell többé meghalniuk. „Biztosan vágyálom” – mondhatnád.

Mi kell ahhoz, hogy meggyőzzenek arról, hogy ez biztos remény? Ahhoz, hogy higgyél egy ígéretben, biztosnak kell lenned, hogy aki az ígéretet tette, kész megtenni és képes is teljesíteni azt. De hát ki ígéri meg, hogy a halottak újra élni fognak?

Jézus Krisztus i. sz. 31 tavaszán nyíltan megígérte: „a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő [Jézus] szavát, és kijőnek” (János 5:21, 28, 29). Igen, Jézus Krisztus megígérte, a halottak milliói újra élni fognak ezen a földön és kilátásuk lesz arra, hogy örökké megmaradjanak rajta békés, paradicsomi körülmények között (Lukács 23:43; János 3:16; 17:3; vö. Zsoltárok 37:29 és Máté 5:5). Mivel Jézus tette ezt az ígéretet, biztonsággal feltételezhetjük, hogy kész is megtenni azt. De vajon képes-e rá?

Nem egészen két évvel azután, hogy ezt az ígéretet tette, Jézus erőteljes módon bebizonyította, hogy kész megtenni és képes is véghezvinni az emberek feltámasztását.

„Lázár, jőjj ki!”

Megindító jelenet volt. Lázár súlyosan megbetegedett. Két nőtestvére, Mária és Márta értesítette Jézust, aki a Jordán folyón túl tartózkodott: „Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg” (János 11:3). Tudták, hogy Jézus szereti Lázárt. Nem szerette volna Jézus meglátogatni beteg barátját? Érdekes módon Jézus, ahelyett hogy azonnal Betániába menne, a következő két napon még ott maradt, ahol volt (János 11:5, 6).

Nem sokkal az üzenet elküldése után Lázár meghalt. Jézus tudta, mikor halt meg Lázár, és szándékában állt tenni is valamit az ügyben. Amikor Jézus végül Betániába érkezett, kedves barátja már négy napja halott volt (János 11:17, 39). Visszahozhat-e Jézus az életbe olyan valakit, aki már oly régóta halott?

Amikor Márta, a tettre kész asszony meghallotta, hogy Jézus hozzájuk jön, elébe szaladt fogadására. (Vö. Lukács 10:38–42.) Megindulva Márta fájdalmán, Jézus így nyugtatta meg őt: „Fel fog támadni a testvéred.” S amikor Márta kifejezte a jövőbeni feltámadásba vetett hitét, Jézus világosan értésére adta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. . ., aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is” (János 11:20–25, Csia-fordítás).

Amikor Jézus a sírhoz érkezett, utasítást adott, hogy távolítsák el a sír bejáratát elzáró követ. És miután hangos szóval imádkozott, megparancsolta: „Lázár, jőjj ki!” (János 11:38–43).

Minden szem a sírra szegeződött. Majd a sötétségből egy alak közeledett. Keze-lába be volt göngyölve gyolccsal, arca pedig egy kendővel volt leborítva. „Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni” – hangzott Jézus utasítása. A gyolcs utolsó darabjai is lehullottak a földre. Igen, ez tényleg Lázár, aki már négy napja halott volt! (János 11:44).

Valóban megtörtént?

A Lázár feltámasztásáról szóló beszámoló történelmi tényként van feljegyezve a János evangéliumában. A részletek túlságosan is elevenek ahhoz, hogy pusztán allegóriának tekintsük az esetet. Kétségbe vonni ennek történetiségét annyi, mint kétségbe vonni a Bibliában leírt összes csodatettet, magának Jézusnak a feltámasztását is beleértve. Jézus feltámadásának a tagadása pedig a keresztény hit egészének a tagadásával egyenlő (1Korinthus 15:13–15).

Tulajdonképpen, ha elfogadod Isten létezését, nem okozhat nehézséget a feltámadásban való hit sem. Szemléltetésül: valaki például videoszalagra veszi fel a végrendeletét vagy végakaratát, és miután meghal, a rokonai és barátai láthatják, illetve hallhatják őt, amikor kijelenti, hogyan bánjanak a hagyatékával. Száz évvel ezelőtt ilyesmi elképzelhetetlen volt. Némelyek számára, akik a világ távol eső részén élnek, a videofelvételnek ez a technikája annyira érthetetlen, hogy csodának tekintik. Ha a Teremtő által megszabott tudományos alapelveket az ember képes felhasználni arra, hogy egy ilyen látható és hallható jelenetet rekonstruáljon, vajon nem képes a Teremtő ennél sokkal többre is? Nem ésszerű hát, hogy Aki az életet teremtette, az képes újrateremteni?

Lázár életre keltésének a csodája arra szolgált, hogy növelje a Jézusba és a feltámadásba vetett hitet (János 11:41, 42; 12:9–11, 17–19). Megható módon ez azt is feltárja, Jehova és Fia mennyire kész és milyen nagyon vágyik végrehajtani a feltámasztást.

’Isten sóvárogni fog’

Isten Fiának egy igen gyengéd jellemvonását mutatja meg az a mód, ahogyan Jézus Lázár halálára reagált. Az ennél az alkalomnál megnyilvánuló mély érzelmei arról tanúskodnak, hogy őszintén óhajtja a halottak feltámadását. Ezt olvassuk: „Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula [sóhajtott, NW] lelkében és igen megrendüle. És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! Könnyekre fakadt Jézus. Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!” (János 11:32–36).

Három kifejezés mutatja itt, milyen szívbeli szánalmat érzett Jézus: a „sóhajtott”, a „megrendüle” és a „könnyekre fakadt” kifejezések. Ennek a megrendítő jelenetnek a leírásához használt eredeti nyelvű kifejezések azt jelzik, hogy Jézust olyan mélyen megindította barátjának, Lázárnak a halála és Lázár nőtestvérének sírása, hogy szeme megtelt könnyel. *

Ami rendkívül figyelemre méltó, az az, hogy Jézus előzőleg két másik személyt is visszahozott az életbe. És teljes mértékben a szándékában állt ugyanazt megtenni Lázárral (János 11:11, 23, 25). Mégis „könnyekre fakadt”. Az emberek életre keltése tehát Jézus számára nem csupán egy fajta eljárás. Gyengéd és mély érzései, ahogyan ez alkalommal megnyilvánultak, világosan megmutatják, mennyire őszintén vágyott rá, hogy megszüntesse a halál okozta pusztításokat.

Jézus gyengéd érzései Lázár feltámasztásakor visszatükrözték, mennyire őszintén vágyik rá, hogy megszüntesse a halál okozta pusztításokat

Mivel Jehova Isten lényének pontos képmása Jézus, joggal számíthatunk arra, hogy égi Atyánk sem tesz ennél kevesebbet (Zsidók 1:3Úf). Jób, a hűséges férfi így szólt Jehova azon készségéről, hogy végrehajtja az emberek feltámasztását: „Ha egy életerős férfi meghal, vajon élhet-e újra? . . . Szólítani fogsz és én válaszolok neked. Sóvárogni fogsz kezed munkája után” (Jób 14:14, 15NW). A „sóvárogni fogsz” kifejezéssel fordított eredeti nyelvű szó Isten őszinte vágyakozását vagy kívánságát fejezi ki (1Mózes 31:30; Zsoltárok 84:3). Nyilvánvaló, hogy Jehova élénk várakozással tekint előre a feltámadásra.

Valóban hihetünk a feltámadás ígéretében? Igen, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Jehova és a Fia egyformán kész megtenni, és képes is arra, hogy teljesítse ezt az ígéretét. Vajon mit jelent ez neked? Nos, kilátásod lehet arra, hogy újra együtt lehetsz elhunyt szeretteiddel, éspedig itt a földön, azonban egészen más körülmények között.

Jehova Isten, aki egy csodálatos kertben indította útjára az emberiséget, megígérte, hogy helyreállítja földünkön a Paradicsomot égi Királyságának az uralma alatt, mely a már megdicsőült Jézus Krisztus kezében van (1Mózes 2:7–9; Máté 6:10; Lukács 23:42, 43). Ebben a helyreállított Paradicsomban az lesz az emberi család kilátása, hogy vég nélküli életnek örvendhet, betegségek és bajok nélkül (Jelenések 21:1–4; vö. Jób 33:25; Ésaiás 35:5–7). Nem lesz többé gyűlölet, faji előítélet, etnikai viszálykodás és gazdasági nyomás sem. Egy ilyen megtisztított földre fogja feltámasztani Jehova Isten a halottakat Jézus Krisztus által.

Minden nemzetnek örömet hoz majd a Krisztus Jézus váltságáldozatán alapuló feltámadás

Ebben reménykedik az a keresztény nő is, akiről ennek a résznek az elején tettünk említést. Évekkel anyja halála után Jehova Tanúi segítettek neki abban, hogy gondosan tanulmányozhassa a Bibliát. Így emlékezik vissza rá: „Miután a feltámadás reménységéről tanultam, sírni kezdtem. Csodálatos volt megtudni, hogy újra látni fogom anyámat.”

Ha az Ön szíve is így sóvárog, hogy újra láthassa szeretteit, Jehova Tanúi örömmel segítenek abban, hogy megismerje, miként tudja elsajátítani ezt a biztos reményt. Miért ne venné fel velük a kapcsolatot az Önhöz legközelebb lévő Királyság-teremben, vagy miért ne írna a 32. oldalon található legközelebbi címre.

^ 20. bek. A „sóhajtott” kifejezéssel fordított görög szó abból az igéből (em·bri·maʹo·mai) származik, amely azt jelenti, hogy fájdalmasan vagy mélységesen megindítva lenni. Az egyik bibliatudós megjegyzi: „Itt csak azt jelentheti, hogy Jézust olyan mélységes elérzékenyülés ragadta magával, hogy akaratlanul is mély sóhajtás tört elő a szívéből.” A „megrendült” szóval fordított görög kifejezés olyan szóból (ta·rasʹso) ered, amelynek a jelentése felkavarásra utal. Egy lexikonszerkesztő szerint ez a szó azt jelenti: ’belső nyugtalanságot előidézni. . . nagy fájdalmat vagy szomorúságot okozni’. A „könnyekre fakadt” kifejezés pedig olyan görög igéből (da·kryʹo) ered, amely azt jelenti: ’könnyeket hullatni, csendben sírni’.