1., 2. Kire kell a szülőknek tekinteniük segítségért gyermekeik felnevelésében?

’AZ Úrnak öröksége a fiak!’ – kiáltott fel egy hálás szülő mintegy 3000 évvel ezelőtt (Zsoltárok 127:3). A szülői örömök valóban Istentől jövő, értékes jutalomnak számítanak, amely a legtöbb házaspár számára elérhető. Azok azonban, akiknek gyermekeik vannak, hamar rájönnek, hogy szülőnek lenni nem csupán öröm, hanem felelősség is.

² A gyermeknevelés – különösen napjainkban – óriási feladat. Sokan mégis sikeresek ebben, a zsoltáríró pedig ihletés alatt a következő szavakkal mutatja meg a siker kulcsát: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői” (Zsoltárok 127:1). Minél szorosabban követed Jehova útmutatásait, annál jobb szülő válik belőled. A Biblia ezt mondja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5). Kész vagy Jehova tanácsára hallgatni, amint belefogsz húszéves gyermeknevelési programodba?

3. Milyen felelősségük van az apáknak a gyermeknevelésben?

³ Világszerte sok otthonban a férfiak főként a nők feladatának tekintik a gyermeknevelést. Igaz, Isten Szava úgy mutat az apa szerepére, mint aki a fő kenyérkereső. De arról is beszél, hogy felelősségei vannak otthon. A Biblia ezt mondja: „Lásd el a munkádat odakint,  és végezd el azt magadnak a szántóföldön. Azután háznépedet is építened kell” (Példabeszédek 24:27, NW). Isten szemében az apák és az anyák partnerek a gyermeknevelésben (Példabeszédek 1:8, 9).

4. Miért nem szabad különbnek tekinteni a fiúkat a lányoknál?

⁴ Hogyan tekinted gyermekeidet? A jelentések szerint Ázsiában „nem fogadják nagy örömmel a lánygyermekek születését”. Arról számolnak be, hogy Latin-Amerikában is létezik előítélet a lányokkal szemben, még a „felvilágosultabb családokban” is. Az igazság azonban az, hogy a lányok nem másodrangú gyermekek. Jákób, aki jó hírnevű apa volt az ókori időkben, úgy beszélt minden gyermekéről – beleértve az addig megszületett valamennyi lányát is –, mint olyan ’gyermekekről, akikkel Isten megajándékozta’ (1Mózes 33:1–5; 37:35). Jézus hasonlóképpen megáldotta az összes „kis gyermeket” (fiúkat és lányokat), akit elé vittek (Máté 19:13–15). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova nézőpontját tükrözte vissza (5Mózes 16:14).

5. Mit kell figyelembe vennie a házaspárnak, amikor arról dönt, mekkora legyen a család?

⁵ Felétek megkövetelik a szokások, hogy egy asszony annyi gyermeket szüljön, amennyit csak lehet? Igazság szerint a házaspár személyes döntése, hogy hány gyermeket szeretne. Mi van akkor, ha a szülőknek nem áll lehetőségükben sok gyermeket etetni, ruházni és oktatni? A házaspárnak kétségtelenül figyelembe kell vennie ezt, amikor eldönti, hogy mekkora legyen a család. Egyes házaspárok, akik nem képesek eltartani összes gyermeküket, rokonokat bíznak meg némely gyermek felnevelésével. Vajon kívánatos ez a szokás? Nem igazán. Ezenkívül ez nem menti fel a szülőt gyermekei iránti kötelezettségétől. A Biblia ezt mondja: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta” (1Timótheus 5:8).  A felelősségteljes házaspár megpróbálja úgy megtervezni „házanépe” méretét, hogy ’gondot tudjon viselni az övéiről’. Folyamodhatnak születésszabályozáshoz ebből a célból? Ez is személyes döntés, és ha a házaspár e mellett dönt, akkor a fogamzásgátló megválasztása szintén magánügy. „Kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5). Amikor azonban a születésszabályozás magában foglalja az abortálás bármilyen formáját, az ellentétben áll a bibliai alapelvekkel. Jehova Isten „az életnek forrása” (Zsoltárok 36:10). Ezért az élet kioltása, miután már megfogant, nagyfokú tiszteletlenséget mutatna Jehova iránt, és egyenértékű a gyilkossággal (2Mózes 21:22, 23; Zsoltárok 139:16; Jeremiás 1:5).

6. Mikor kell elkezdeni a gyermeknevelést?

⁶ A Példabeszédek 22:6 így szól: „Tanítsd [neveld, Úf] a gyermeket az ő útjának módja szerint.” A gyermeknevelés egy másik fontos szülői kötelesség. De mikor kezdődjön a nevelés? Nagyon korán. Pál apostol megjegyezte, hogy Timótheust „gyermekségétől fogva” nevelték (2Timótheus 3:15). Az itt alkalmazott görög szó kisbabára vagy akár még a születendő gyermekre is utalhat (Lukács 1:41, 44; Cselekedetek 7:18–20). Ennélfogva Timótheus egészen fiatal korától kezdve kapott nevelést – és ez így van rendjén. A csecsemőkor a megfelelő idő a gyermeknevelés elkezdésére. Még egy kisbabában is van tudásszomj.

7. a) Miért fontos, hogy mindkét szülő szoros kapcsolatot fejlesszen ki a kisbabával? b) Milyen kapcsolatban volt Jehova egyetlen-nemzett Fiával?

⁷ „Amikor először megláttam a csöppségemet – mondja egy édesanya –, rögtön beleszerettem.” A legtöbb anya így van ezzel. Ez a csodálatos kapcsolat anya és gyermek között tovább fejlődik, amint időt töltenek  együtt a születés után. A szoptatás még jobban növeli ezt a bensőséges kapcsolatot. (Vö. 1Thessalonika 2:7.) Döntő fontosságú a kisbaba érzelmi szükségleteinek kielégítéséhez, hogy az anya dédelgesse babáját, és beszéljen hozzá. (Vö. Ésaiás 66:12.) De mit mondhatunk az apáról? Neki is szorosra kell fűznie a kapcsolatot új csemetéjével. Jehova maga is példa erre. A Példabeszédek könyvéből megismerhetjük Jehova kapcsolatát egyetlen-nemzett Fiával, aki a beszámoló szerint a következőket mondja: „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem . . . ; gyönyörűsége valék mindennap” (Példabeszédek 8:22, 30; János 1:14). A jó apa ehhez hasonlóan bensőséges, szerető kapcsolatot ápol gyermekével már születésétől fogva. „Sok-sok gyengédséget mutassatok – mondja egy szülő. – Még egy gyermek sem halt bele az ölelésekbe és a csókokba.”

8. Milyen elmebeli ösztönzést kell a szülőknek nyújtaniuk a kisbabáknak, amilyen korán csak lehet?

⁸ A kisbabáknak azonban többre van szükségük. Agyuk a születés pillanatától fogva kész információt befogadni és raktározni, az ismeret elsődleges forrása pedig a szülők. Vegyük például a nyelvet. A kutatók „általánosan szoros összefüggésbe hozzák a gyermek és szülei között fennálló korai kapcsolat természetével” azt, hogy a gyermek mennyire jól tanul meg beszélni és olvasni. Beszélj gyermekedhez, és olvass neki csecsemőkorától fogva. Hamarosan utánozni szeretne majd téged, és nem sokkal később megtanítod majd olvasni. Valószínűleg még azelőtt tanul meg olvasni, hogy iskolába megy. Ez különösen hasznos lesz, ha olyan országban élsz, ahol kevés a tanár, és zsúfoltak a tantermek.

9. Mi a legfontosabb cél, amit a szülőknek nem szabad elfelejteniük?

⁹ A keresztény szülők leginkább gyermekük szellemi szükségleteinek kielégítésére fordítanak gondot. (Lásd  5Mózes 8:3.) Milyen céllal? Hogy segítsenek gyermeküknek Krisztuséhoz hasonló egyéniséget kifejleszteni, azaz felöltözni az „új embert” (Efézus 4:24). Ezért figyelembe kell venniük a megfelelő építési anyagokat és a megfelelő építési eljárásokat.

10. Milyen tulajdonságokat kell a gyermekeknek kifejleszteniük?

¹⁰ Egy épület minősége nagyrészt attól függ, hogy milyen anyagokat használtak fel az építés során. Pál apostol azt mondta, hogy a keresztényi egyéniség felépítéséhez használható legjobb építési anyagnak ’az arany, az ezüst és a drágakő’ számít (1Korinthus 3:10–12). Ezek olyan tulajdonságokat jelentenek, mint amilyen a hit, a bölcsesség, a megkülönböztető képesség, a lojalitás, a tisztelet és a szerető nagyraértékelés Jehova és törvényei iránt (Zsoltárok 19:8–12; Példabeszédek 2:1–6; 3:13, 14). Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek kifejleszteni ezeket a tulajdonságokat már kisgyermekkortól? Egy réges-rég körvonalazott eljárásmódot követve.

11. Hogyan segítettek az izraelita szülők gyermekeiknek Istennek tetsző egyéniséget kifejleszteni?

¹¹ Röviddel azelőtt, hogy Izráel nemzete bevonult az Ígéret földjére, Jehova ezt mondta az izraelita szülőknek: „ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7). Igen, a szülőknek példaképeknek, társaknak, gondolatközlőknek és tanítóknak kell lenniük.

12. Miért létfontosságú, hogy a szülők jó példát mutassanak?

¹² Mutass példát. Először ezt mondta Jehova: „ez ígék . . . legyenek a te szivedben.” Ezután fűzte hozzá:  „gyakoroljad ezekben a te fiaidat.” Ezért az Istennek tetsző tulajdonságoknak először a szülők szívében kell lenniük. A szülőknek szeretniük kell az igazságot, és a szerint kell élniük. Csak akkor érhetik el a gyermek szívét (Példabeszédek 20:7). Miért? Mert a gyermekekre nagyobb hatással van az, amit látnak, mint az, amit hallanak (Lukács 6:40; 1Korinthus 11:1).

13. Hogyan utánozhatják a keresztény szülők Jézus példáját abban, ahogy figyelmet fordítanak gyermekeikre?

¹³ Legyél társ. Jehova ezt mondta a szülőknek Izráelben: ’Beszélgess gyermekeiddel, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz.’ Ez megköveteli a szülőktől, hogy időt töltsenek a gyermekekkel, függetlenül attól, hogy mennyire elfoglaltak. Jézus nyilvánvalóan úgy érezte, hogy a gyermekek megérdemlik azt az időt, melyet rájuk áldozott. Szolgálatának végső napjaiban „gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket”. Hogyan reagált erre Jézus? „Ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket” (Márk 10:13, 16). Képzeld el, rohamosan közeledtek Jézus utolsó órái. Ő mégis időt és figyelmet fordított ezekre a gyermekekre. Milyen kiváló tanulság!

14. Miért hasznos a szülőknek időt tölteniük a gyermekükkel?

¹⁴ Legyél gondolatközlő. Ha időt töltesz gyermekeddel, az segít majd abban, hogy kommunikálj vele. Minél többet kommunikálsz vele, annál jobban látod majd, hogyan fejlődik egyénisége. Emlékezz azonban arra, hogy kommunikálni többet jelent, mint csupán beszélni. „Ki kellett fejlesztenem a figyelés művészetét – mondja egy brazíliai anya –, hogy a szívemmel figyeljek.” Türelme gyümölcsöt termett, amikor fia kezdte vele megosztani érzéseit.

15. Mit kell elménkben tartani, amikor a kikapcsolódásról van szó?

¹⁵ A gyermekeknek szükségük van ’időre a nevetéshez,  és időre a szökdeléshez’, azaz időre a kikapcsolódáshoz (Prédikátor 3:1, 4; Zakariás 8:5). A kikapcsolódás nagyon eredményes, amikor a szülők és a gyermekek együtt élvezik azt. Szomorú tény, hogy sok otthonban a tévénézés jelenti a kikapcsolódást. Míg egyes tévéprogramok talán szórakoztatóak, addig sok műsor lerombol értékes tulajdonságokat, a tévénézés pedig hozzájárul a kommunikáció elfojtásához a családban. Miért ne csinálnál ezért gyermekeiddel valami kreatív dolgot? Éneklés, játékok, barátokkal ápolt kapcsolat, látogatások élvezetes helyekre. Az ilyen tevékenységek előmozdítják a kommunikációt.

16. Mit kell a szülőknek megtanítaniuk gyermekeiknek Jehováról, és hogyan tegyék ezt?

 ¹⁶ Legyél tanító. „Gyakoroljad ezekben [az igékben] a te fiaidat” – mondta Jehova. A szövegkörnyezet elmondja, hogy mit és hogyan taníts. Először is „szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5Mózes 6:5). Majd ’ezekben az igékben gyakoroljad’ gyermekeidet. Olyan oktatásban részesítsd őket, melynek célja a teljes lelkű szeretet kifejlesztése Jehova és törvényei iránt. (Vö. Zsidók 8:10.) A „gyakoroljad” szó ’ismétlés általi tanulást’ jelent. Így Jehova gyakorlatilag azt mondja, hogy elsősorban úgy segíthetsz gyermekeidnek Istennek tetsző egyéniséget kifejleszteni, ha állandó jelleggel beszélsz nekik Istenről. Ebbe beletartozik az, hogy rendszeres bibliatanulmányozást folytatsz velük.

17. Mit szükséges esetleg kifejleszteniük a szülőknek a gyermekükben? Miért?

¹⁷ A legtöbb szülő tudja, hogy információt juttatni a gyermek szívébe nem könnyű. Péter apostol így sürgette keresztény társait: „mint újszülött kisgyermekek, fejlesszetek ki vágyat a szó hamisítatlan teje után” (1Péter 2:2, NW). A „fejlesszetek ki vágyat” kifejezés azt sejteti, hogy sokan nem éhezik természetüktől fogva a szellemi táplálékot. A szülőknek talán módot kell találniuk arra, hogy kifejlesszék ezt a vágyakozást a gyermekükben.

18. Többek között Jézus mely tanítási módszereinek utánzására kapnak a szülők buzdítást?

¹⁸ Jézus szemléltetések alkalmazásával érte el a szíveket (Márk 13:34; Lukács 10:29–37). Ez a tanítási módszer különösen hatásos gyermekeknél. Tanítsd meg a bibliai alapelveket színes, érdekes történeteket felhasználva, talán olyanokat, amelyek Az én könyvem bibliai történetekről * című kiadványban találhatók.  Vond be a gyermekeket. Engedd, hogy használják kreativitásukat, azáltal hogy lerajzolják és eljátsszák a bibliai eseményeket. Jézus kérdéseket is használt (Máté 17:24–27). Utánozd módszerét a családi tanulmányozásod során. Ahelyett hogy egyszerűen csak beszélnél Isten egyik törvényéről, inkább tegyél fel ezekhez hasonló kérdéseket: Miért adta Jehova nekünk ezt a törvényt? Mi történik, ha betartjuk? Mi történik, ha nem tartjuk be? Az ilyen kérdések segítenek a gyermeknek átgondolni és megérteni, hogy Isten törvényei gyakorlatiasak és jók (5Mózes 10:13).

19. Ha a szülők követik a bibliai alapelveket gyermekeikkel való bánásmódjukban, akkor milyen nagyszerű áldásoknak örvendenek majd a gyermekek?

¹⁹ Azáltal hogy példakép, társ, gondolatközlő és tanító vagy, segíthetsz gyermekednek, hogy már egész kisgyermek korától szoros, személyes kapcsolatot fejlesszen ki Jehova Istennel. Ez a kapcsolat arra ösztönzi majd gyermekedet, hogy boldog legyen mint keresztény. Arra fog törekedni, hogy hitének megfelelően éljen, még akkor is, amikor a környezettől jövő nyomással és kísértésekkel néz szembe. Mindig segíts neki értékelni ezt a drága kapcsolatot (Példabeszédek 27:11).

20. Mi a fegyelmezés, és hogyan kell azt alkalmazni?

²⁰ A fegyelmezés olyan nevelési forma, amely helyreigazítja az elmét és a szívet. A gyermekeknek állandóan szükségük van erre. Pál ezt tanácsolja az apáknak: „neveljétek azokat [gyermekeiteket] az Úr tanítása [fegyelmezése, Czeglédy fordítás] és intése szerint” (Efézus 6:4). A szülőknek szeretetben kell fegyelmezniük, éppen úgy, ahogy Jehova teszi (Zsidók 12:4–11). Úgy tudunk szeretetre alapozva fegyelmezni, ha érvelünk. Ezért kapjuk azt a felszólítást, hogy ’hallgassunk a fegyelmezésre’ (Példabeszédek 8:33, NW). Hogyan kell fegyelmezni?

21. Milyen alapelveket kell a szülőknek elméjükben tartani, amikor fegyelmezik gyermekeiket?

 ²¹ Egyes szülők úgy gondolják, hogy gyermekeik fegyelmezése pusztán abból áll, hogy fenyegető hangon beszélnek velük, leszidják, vagy akár még bántalmazzák is őket. Pál azonban ugyanebben a témában így figyelmeztet: „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket” (Efézus 6:4). Minden keresztény arra kap ösztönzést, hogy „legyen mindenkihez nyájas . . ., [olyan, aki] szelíden fenyíti az ellenszegülőket” (2Timótheus 2:24, 25). A keresztény szülők, mialatt felismerik a határozottság szükségességét, megpróbálják elméjükben tartani ezeket a szavakat, amikor gyermekeiket fegyelmezik. Bár időnként, amikor az érvelés nem elég, bizonyosfajta büntetés is szükségessé válhat (Példabeszédek 22:15).

22. Ha a gyermeket meg kell büntetni, akkor mit kell megértetni vele?

²² A különböző gyermekek különböző fajta fegyelmezést tesznek szükségessé. Néhány gyermek „puszta szóból nem okul”. Számukra az engedetlenségért alkalmanként kiszabott büntetés életmentő lehet (Példabeszédek 17:10; 23:13, 14; 29:19, Úf). A gyermeknek azonban meg kell értenie, miért kap büntetést. „A vessző és dorgálás bölcseséget ád” (Példabeszédek 29:15; Jób 6:24). Továbbá a büntetésnek vannak határai. „Meg kell hogy fenyítselek majd a megfelelő mértékben” – mondta Jehova a népének (Jeremiás 46:28b, NW). A Biblia semmiféleképpen sem támogatja az indulatos veréseket vagy kíméletlen ütlegeléseket, amelyek sérülést okoznak a gyermeknek, sőt még kárt is tesznek benne (Példabeszédek 16:32).

23. Minek a felismerésére legyen képes a gyermek, amikor büntetést kap a szüleitől?

²³ Amikor Jehova figyelmeztette népét arra, hogy megfegyelmezi őket, először ezt mondta: „Ne félj . . .,  mert én veled vagyok” (Jeremiás 46:28a). Ehhez hasonlóan a szülői fegyelmezésnek – bármilyen helyes formában nyilvánul is meg – sosem szabad a gyermekben az elutasítottság érzését keltenie (Kolossé 3:21). A gyermek inkább azt érezze, hogy azért kapott fegyelmezést, mert a szülő ’vele van’, az ő oldalán áll.

24., 25. Melyik az egyik visszataszító dolog, amely fenyegeti a gyermekeket, és amelytől meg kell védeni őket ezekben a napokban?

²⁴ Sok felnőtt úgy tekint vissza gyermekkorára, mint boldog időre. Visszaemlékszik a biztonság melengető érzésére, annak biztos tudatára, hogy szülei gondoskodnak róla, bármi történjen is. A szülők ezt szeretnék éreztetni gyermekeikkel, de napjaink elkorcsosodott világában nehezebb biztonságos környezetet biztosítani a gyermekeknek, mint korábban.

²⁵ Az egyik visszataszító dolog, amely növekvő mértékben fenyegeti a gyermekeket az utóbbi években, a  szexuális molesztálás. Malajziában a gyermekmolesztálásról szóló beszámolók megnégyszereződtek az elmúlt tíz évben. Németországban mintegy 300 000 gyermek szenved el szexuális megbecstelenítést évente, míg az egyik dél-amerikai országban egy tanulmány szerint az ilyen esetek számát döbbenetes módon évente 9 000 000-ra becsülik! Tragikus, hogy ezeknek a gyermekeknek a többségét saját otthonukban molesztálják olyan emberek, akiket ismernek, és akikben megbíznak. A gyermekeknek azonban erős védelemre kell lelniük szüleik személyében. Hogyan védhetik meg őket a szüleik?

26. Többek között milyen módokon lehet megőrizni a gyermekek biztonságát, és hogyan nyújthat az ismeret védelmet a gyermeknek?

²⁶ Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a gyermekek, akik keveset tudnak a szexualitásról, különösen sebezhetőek a gyermekmolesztálók számára, jelentős védelemnek számít, ha a gyermek már egész fiatal korától oktatást kap. Az ismeret megvédhet „a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól” (Példabeszédek 2:10–12). Milyen ismeret? A bibliai alapelvek ismerete arról, hogy erkölcsileg mi helyes és mi helytelen. Annak ismerete is, hogy egyes felnőttek rossz dolgokat művelnek, és hogy egy fiatalnak nem kell engedelmeskednie, amikor az emberek helytelen tettre ösztönzik. (Vö. Dániel 1:4, 8; 3:16–18.) Ne korlátozd az ilyen oktatást egyetlen beszélgetésre. A legtöbb gyermeknek szüksége van a tanultak ismétlésére, mielőtt jól megjegyezné azt. Ahogy a gyermekek egy kicsit idősebbek lesznek, az apa szeretetteljesen tisztelni fogja lánya jogát a magánélethez, az anya pedig a fiáét – ezáltal megerősítik a gyermekben azt az érzést, hogy mi a helyes. Ezenkívül természetesen az egyik legjobb védelem a megbecstelenítés ellen az, ha alapos szülői felügyeletet gyakorolsz.

27., 28. A szülők számára ki a segítség legnagyobb Forrása, amikor a gyermeknevelés nehéz feladatával néznek szembe?

²⁷ Őszintén szólva a csecsemőkortól kezdett gyermeknevelés nehéz feladat, de a hívő szülőknek nem egyedül kell szembenézniük ezzel a kihívással. Amikor egy Manoah nevű férfi, aki még a bírák idejében élt, megtudta, hogy apa lesz, Jehovától kért útmutatást a gyermek felneveléséhez. Jehova válaszolt imáira (Bírák 13:8, 12, 24).

²⁸ Napjainkban ehhez hasonlóan a hívő szülők gyermekeik nevelése közben szintén beszélhetnek Jehovával imában. Szülőnek lenni nehéz feladat, de nagy jutalommal jár. Egy hawaii keresztény házaspár ezt mondja: „Tizenkét éved van, hogy elvégezd ezt a feladatot még a válságos tinédzserkor előtt. De ha keményen dolgoztál azon, hogy alkalmazd a bibliai alapelveket, akkor ez az öröm és a béke learatásának ideje lesz, amikor is elhatározzák, hogy szívből szolgálni akarják Jehovát” (Példabeszédek 23:15, 16). Amikor gyermeked így dönt, ez téged is arra indít majd, hogy felkiálts: ’Az Úrnak öröksége a fiak’ és a lányok!