1. Milyen alattomos csapdába esnek bele könnyen a tökéletlen emberek?

„NINCS hatalom rejtett csapdák nélkül.” Ezek a szavak egy XIX. századi költőnő tollából származnak, és alattomos veszélyre hívják fel a figyelmünket: a hatalommal vissza lehet élni. A tökéletlen emberek sajnos nagyon is könnyen beleesnek ebbe a csapdába. A történelemben végig megfigyelhető volt, hogy „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). A hatalom szeretet nélküli gyakorlása kimondhatatlan emberi szenvedést okozott.

2—3. a) Miért figyelemre méltó az, ahogyan Jehova gyakorolja a hatalmát? b) Mit foglalhat magában a hatalmunk, és hogyan kell minden ilyen hatalmat gyakorolnunk?

² Éppen ezért vajon nem figyelemre méltó, hogy Jehova Isten, akinek korlátlan hatalma van, sose él vissza a hatalmával? Az előző fejezetekben megfigyelhettük, hogy ő mindig szeretetteljes szándékaival összhangban gyakorolja a hatalmát, legyen szó akár a teremtő, pusztító, védelmező vagy helyreállító hatalmáról. Amikor elgondolkodunk azon, hogy miként nyilvánítja ki a hatalmát, arra érzünk indíttatást, hogy közeledjünk hozzá. Ez pedig arra ösztönözhet, hogy „Isten utánzóivá” legyünk a hatalom gyakorlásában (Efézus 5:1). Milyen hatalmunk van nekünk, egyszerű embereknek?

³ Emlékezzünk vissza, hogy az ember „Isten képére” és hasonlatosságára lett megteremtve (1Mózes 1:26, 27). Éppen ezért mindannyiunknak van — legalább egy kevés — hatalma. Hatalmunk magában foglalhatja, hogy meg tudunk valósítani valamit, hatalmat gyakorolunk mások felett, képesek vagyunk befolyásolni másokat, különösen azokat, akik szeretnek bennünket, fizikai erőnk van, és anyagi erőforrásaink is  vannak. Jehováról ezt mondta a zsoltáríró: „nálad van az életnek forrása” (Zsoltárok 36:10). Ennélfogva közvetve vagy közvetlenül Isten a forrása az általunk gyakorolt minden törvényes hatalomnak. Ezért neki tetsző módon szeretnénk élni a hatalommal. Hogyan valósíthatjuk ezt meg?

4—5. a) Mi a hatalom helyes gyakorlásának a kulcsa, és hogyan bizonyítja ezt Isten példája? b) Hogyan segít nekünk a szeretet abban, hogy helyesen éljünk a hatalmunkkal?

⁴ A hatalom helyes gyakorlásának a kulcsa a szeretet. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint magának Istennek a példája. Emlékezzünk vissza arra, amikor Isten négy fő tulajdonságáról beszéltünk az 1. fejezetben: a hatalomról, az igazságosságról, a bölcsességről és a szeretetről. E négy tulajdonság közül melyik az uralkodó? A szeretet. „Az Isten szeretet” — mondja az 1János 4:8. Igen, Jehova a szeretet megtestesítője; minden tettét szeretet hatja át. Ő tehát mindig szeretettől indíttatva él a hatalmával, és végső soron azok érdekében cselekszik, akik szeretik őt.

⁵ A szeretet nekünk is segít, hogy helyesen éljünk a hatalmunkkal. Elvégre a Biblia azt mondja nekünk, hogy a szeretet „kedves” és „nem keresi a maga érdekeit” (1Korintus 13:4, 5). Ezért a szeretet nem engedi, hogy nyersen vagy könyörtelenül bánjunk azokkal, akik felett némi hatalmunk van. Inkább tiszteletben tartjuk mások méltóságát, és fontosabbnak tartjuk az ő szükségleteiket és érzéseiket a saját szükségleteinknél és érzéseinknél (Filippi 2:3, 4).

6—7. a) Mi az istenfélelem, és hogyan segít elkerülnünk, hogy visszaéljünk a hatalmunkkal? b) Szemléltesd, milyen kapcsolatban van az Isten iránti szeretet és az attól való félelem, hogy megbántjuk őt!

⁶ A szeretet kapcsolatban van egy másik tulajdonsággal, amely segíthet elkerülnünk, hogy visszaéljünk a hatalommal: ez az istenfélelem. Miért értékes ez a tulajdonság? „Az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól” — mondja a Példabeszédek 16:6. A hatalommal való visszaélés bizony  azok között a gonoszságok között van, amelyektől el kell fordulnunk. Az istenfélelem megakadályoz abban, hogy rosszul bánjunk azokkal, akik felett hatalmunk van. Miért? Többek között azért, mert tudjuk, hogy számot kell adnunk Istennek arról, hogy miként járunk el az ilyen emberekkel szemben (Nehémiás 5:1–7, 15). De az istenfélelem ennél többet foglal magában. Az eredeti nyelven a „félelem” leírására használt kifejezések gyakran Isten mélységes tiszteletére utalnak. A Biblia így összekapcsolja a félelmet az Isten iránti szeretettel (5Mózes 10:12, 13). Ehhez a félelemmel vegyes tisztelethez hozzátartozik az attól való egészséges félelem, hogy megbántsuk Istent — nem egyszerűen azért, mert félünk a következményektől, hanem azért, mert valóban szeretjük őt.

⁷ Szemléltetésül: Gondoljunk arra az egészséges kapcsolatra, amely egy kisfiú és az édesapja között van. A kisfiú érzi, hogy édesapja kedvesen, szeretettel érdeklődik iránta. De azzal is tisztában van, hogy mit kíván meg tőle az édesapja, és tudja, hogy az édesapja megfegyelmezi, ha rosszul viselkedik. A kisfiú nem retteg beteges módon az édesapjától. Éppen ellenkezőleg, nagyon szereti, és szívesen tesz édesapja kedvére. Ugyanez igaz az istenfélelemre. Mivel szeretjük égi Atyánkat, Jehovát, félünk olyat tenni, ami miatt ’bánkódna szívében’ (1Mózes 6:6). Inkább arra vágyunk, hogy megvidámítsuk a szívét (Példabeszédek 27:11). Ez az oka annak, hogy helyesen akarjuk gyakorolni a hatalmunkat. Nézzük meg közelebbről, hogyan valósíthatjuk ezt meg!

8. a) Milyen hatalommal bír a férj a családban, és hogyan kell gyakorolnia a hatalmát? b) Hogyan mutathatja ki a férj, hogy tiszteli a feleségét?

⁸ Vizsgáljuk meg először a családi kört! „A férj feje a feleségének” — mondja az Efézus 5:23. Hogyan kell gyakorolnia a férjnek ezt az Istentől kapott hatalmát? A Biblia azt mondja a férjeknek, hogy „az ismeretnek megfelelően” lakjanak a  feleségükkel, „tiszteletet adva nekik mint gyengébb edénynek” (1Péter 3:7). Az itt „tiszteletnek” fordított görög főnév jelentése ’érték, jelentőség . . . , megbecsülés’. Különböző formáit az „ajándék” és az „értékes” szóval adják vissza (Cselekedetek 28:10; 1Péter 2:7). Az a férj, aki tiszteli a feleségét, soha nem bántalmazza fizikailag, nem is alázza meg, nem becsmérli, és nem kelti benne azt az érzést, hogy értéktelen. Sőt inkább felismeri az értékét, és megbecsüléssel bánik vele. Szavaival és tetteivel — akár kettesben vannak, akár társaságban — kifejezi, hogy értékesnek tartja a párját (Példabeszédek 31:28). Az ilyen férj nemcsak a felesége szeretetét és tiszteletét nyeri el, hanem Isten helyeslését is — és ez még fontosabb.

9. a) Milyen hatalma van a feleségnek a családban? b) Mi segíthet egy feleségnek a férje támogatásában kamatoztatnia a képességeit, és mi lesz ennek az eredménye?

⁹ A feleségnek is van némi hatalma a családban. A Bibliában olvashatunk olyan istenfélő asszonyokról, akik a főség elvének megsértése nélkül kezdeményező módon jó irányba befolyásolták férjüket, vagy segítettek nekik elkerülni, hogy rossz döntést hozzanak (1Mózes 21:9–12; 27:46—28:2). Lehet, hogy egy nőnek gyorsabb az észjárása, mint a férjének, vagy más képességeivel szárnyalja túl a társát. Ennek ellenére „mélységes megbecsüléssel” kell lennie a férje iránt, ’alá kell rendelnie magát’ neki, „mint az Úrnak” (Efézus 5:22, 33). Ha a feleségnek az a célja, hogy tetsszen Istennek, akkor a képességeit a férje támogatásában kamatoztatja, nem kicsinyli le a házastársát, sem nem próbál uralkodni rajta. Egy ilyen „bölcs asszony” szorosan együttműködik a férjével a család építésében. Ezáltal megőrzi az Istennel ápolt békés kapcsolatát (Példabeszédek 14:1).

10. a) Milyen hatalmat ruházott Isten a szülőkre? b) Mit jelent a „fegyelmezés” szó, és hogyan kell fegyelmezni? (Lásd a lábjegyzetet is!)

¹⁰ Isten a szülőkre is ruházott hatalmat. A Biblia ezt tanácsolja: „apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és elmebeli szabályozásában neveljétek őket” (Efézus 6:4). A Bibliában a „fegyelmezés”  jelenthet ’nevelést, képzést, oktatást’ is. A gyermekek igénylik a fegyelmezést; az tesz jót nekik, ha világosan meghatározott irányelvek és korlátok vannak eléjük állítva. A Biblia a szeretettel kapcsolja össze az ilyen nevelést vagy oktatást (Példabeszédek 13:24). Ezért „a fenyítés vesszejével” * sohasem szabad visszaélni sem érzelmileg, sem fizikailag (Példabeszédek 22:15; 29:15). Az a szülő, aki mereven, durván és szeretetlenül fegyelmez, visszaél a hatalmával, és összetörheti a gyermeke lelkét (Kolosszé 3:21). A helyesen alkalmazott, kiegyensúlyozott fegyelmezésből azonban a gyermek azt érzi, hogy a szülei szeretik, és törődnek azzal, hogy milyen ember lesz belőle.

11. Hogyan tudják a gyermekek helyesen felhasználni az erejüket?

¹¹ Mit mondhatunk a gyermekek helyzetéről? Hogyan tudják ők helyesen felhasználni az erejüket? A Példabeszédek 20:29 szerint „az ifjaknak ékessége az ő erejök”. A fiatalok kétségtelenül a ’Teremtőnk’ szolgálatában használhatják fel a legjobban erejüket és energiájukat (Prédikátor 12:3). Jó, ha gondolnak rá, hogy tetteik hatással lehetnek a szüleik érzéseire (Példabeszédek 23:24, 25). Amikor a gyermekek engedelmeskednek istenfélő szüleiknek, és helyes úton járnak, azzal megörvendeztetik a szüleik szívét (Efézus 6:1). Az ilyen viselkedés „igen kedves az Úrban” (Kolosszé 3:20).

12—13. a) Hogyan tekintsék a vének a gyülekezetben gyakorolt hatalmukat? b) Szemléltesd, miért kell a véneknek gyengéden bánniuk a nyájjal!

¹² Jehova felvigyázókról gondoskodott, hogy vezessék a keresztény gyülekezetet (Héberek 13:17). Ezeknek a tapasztalt férfiaknak arra kell felhasználniuk az Istentől kapott hatalmukat, hogy segítsenek, ha szükséges, és legyen gondjuk a nyáj  jólétére. Vajon a hivataluknál fogva a vének hatalmaskodhatnak a hívőtársaikon? Semmiképpen sem! Kiegyensúlyozott és alázatos szemléletmódjuk kell hogy legyen a gyülekezetben betöltött szerepükről (1Péter 5:2, 3). A Biblia ezt tanácsolja a felvigyázóknak: „terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg” (Cselekedetek 20:28). Ez igencsak indokolttá teszi, hogy a nyáj mindegyik tagjával gyengéden bánjanak.

¹³ A következő példával szemléltethetnénk ezt a gondolatot: Egy jó barátod a gondjaidra bíz valamit, amit nagy becsben tart. Tudod, hogy sokba került neki az a bizonyos tárgy. Ugye finoman bánnál vele, és nagyon vigyáznál rá? Isten ugyanígy olyasmit bízott a vének gondjaira, amit ő igen nagyra értékel: a gyülekezetet, melynek tagjait a juhokhoz hasonlítja (János 21:16, 17). Jehova szemében drágák a juhai; annyira drágák, hogy egyetlen-nemzett Fiának, Jézus Krisztusnak az értékes vérén vásárolta meg őket. Nem is adhatott volna nagyobb árat értük. Az alázatos vének ezt mindig észben tartják, és ennek megfelelően viselkednek Jehova juhaival.

14. Mire van hatalma a nyelvnek?

¹⁴ „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van” — mondja a Biblia (Példabeszédek 18:21). Igen, a nyelv csakugyan sok kárt tud okozni. Ki ne érezte volna már, hogy milyen fájdalmas tud lenni egy meggondolatlan vagy becsmérlő megjegyzés? Ámde a nyelvnek arra is van hatalma, hogy helyrehozza a dolgokat. A Példabeszédek 12:17-ben azt olvassuk, hogy „a bölcseknek nyelve orvosság”. Igen, az építő, egészséges szavak olyanok a szívnek, mint a nyugtató, gyógyító balzsam. Figyeljünk meg néhány példát!

15—16. Hogyan használhatjuk a nyelvünket mások bátorítására?

¹⁵ „Beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez” — buzdít az 1Tesszalonika 5:14. Igen, még Jehova hű szolgái is  lehangoltak időnként. Hogyan tudunk segíteni azoknak, akik lehangoltak? A konkrét, őszinte dicséret segít nekik felismerni, hogy értékesek Jehova szemében. Idézz olyan hatásos szavakat a Bibliából, melyek rámutatnak, hogy Jehova őszintén törődik a „megtört szívűekkel” és a „sebzett lelkűekkel”, és szereti őket (Zsoltárok 34:19, Úf.). Ha arra használjuk a nyelvünk hatalmát, hogy megvigasztaljunk másokat, azzal könyörületes Istenünket utánozzuk, aki „a csüggedők bátorítója” (2Korintus 7:6, Kat.).

¹⁶ A nyelvünk hatalmát arra is felhasználhatjuk, hogy bátorítsuk azokat, akiknek nagy szükségük van erre. Az egyik hívőtársad elveszítette valamelyik hozzátartozóját? Gyászoló szívét vigasztalhatod együtt érző szavaiddal, melyek a törődésedről biztosítják őt. Egy idős testvér vagy testvérnő úgy érzi, hogy már nincs rá szükség? Meggondolt beszédeddel megnyugtathatod az időseket afelől, hogy értékeled és nagyra becsülöd őket. Krónikus betegségben szenved valamelyik ismerősöd? A telefonon vagy személyesen tett kedves megjegyzéseid felvidíthatják a beteget. Mennyire elégedett lehet a Teremtőnk azt látva, hogy a beszédben rejlő hatalmat arra használjuk  fel, hogy olyasmit mondjunk, ami „jó az építésre” (Efézus 4:29).

17. Milyen fontos módon használhatjuk a nyelvünket mások javára, és miért kell ezt megtennünk?

¹⁷ A nyelv hatalmának a legfontosabb felhasználási módja az, hogy megosztjuk másokkal Isten Királyságának jó hírét. „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” — mondja a Példabeszédek 3:27. Megillet másokat az, hogy közöljük velük az életmentő jó hírt. Nem lenne becsületes megtartani magunknak azt a sürgős üzenetet, amelyet Jehova olyan nagylelkűen a tudomásunkra hozott (1Korintus 9:16, 22). De vajon milyen mértékű részvételt vár el tőlünk Jehova ebben a munkában?

18. Mit vár el tőlünk Jehova?

¹⁸ A Jehova iránti szeretetünk arra indít, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a keresztény szolgálatban. Mit vár el tőlünk Jehova ezen a területen? Olyasmit, amit a helyzetünktől függetlenül mindannyian képesek vagyunk adni: „Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek” (Kolosszé 3:23). A legnagyobb parancsolat Jézus szerint a következő: „szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” (Márk 12:30). Igen, Jehova mindannyiunktól azt várja el, hogy teljes lelkünkből szeressük és szolgáljuk őt.

19—20. a) Ha a lélek magában foglalja a szívet, az elmét és az erőt, akkor miért említi meg ezeket külön is a Márk 12:30? b) Mit jelent teljes lélekkel szolgálni Jehovát?

¹⁹ Mit jelent teljes lélekkel szolgálni Istent? A lélek az egész embert jelenti, minden fizikai és szellemi képességével együtt. Ha a lélek magában foglalja a szívet, az elmét és az erőt, akkor miért említi meg ezeket külön is a Márk 12:30? Nézzünk meg egy szemléltetést! A bibliai időkben bárki eladhatta magát (a lelkét) rabszolgának. Ez a rabszolga azonban talán nem teljes szívből szolgálta az urát; nem arra használta minden erejét és szellemi képességét, hogy az ura érdekeit mozdítsa elő (Kolosszé 3:22). Jézus tehát nyilván azért említette meg külön ezeket a jellemzőket, mert ki akarta emelni, hogy semmit sem tarthatunk vissza, amikor Isten szolgálatáról van szó. Isten teljes lelkű szolgálata azt jelenti, hogy önmagunkból adunk, vagyis a lehető legteljesebb mértékben felhasználjuk az erőnket és az energiánkat Isten szolgálatában.

²⁰ A teljes lelkű szolgálat vajon azt jelenti, hogy mindannyiunknak ugyanannyi időt és energiát kell fordítanunk a szolgálatra? Ezt nemigen tudnánk megvalósítani, mivel mindannyiunknak mások a körülményei és a képességei. Egy egészséges, jó állóképességű fiatal például valószínűleg több  időt tud prédikálással tölteni, mint egy előrehaladott korú személy, akinek már kevesebb ereje van. Egy egyedülálló férfi vagy nő, akinek nincsenek családi kötelezettségei, talán többet tud tenni, mint egy olyan valaki, akinek gondoskodnia kell a családjáról. Hálásak lehetünk, ha az erőnlétünk és a körülményeink lehetővé teszik, hogy sokat tegyünk a szolgálatban! Persze feltétlenül kerülni szeretnénk a bírálgató magatartást, és nem akarjuk összehasonlítani magunkat másokkal ezen a területen (Róma 14:10–12). Inkább arra törekszünk, hogy erőnket mások buzdítására használjuk.

21. Mi a hatalmunk gyakorlásának legjobb és legfontosabb módja?

²¹ Jehova tökéletes példát állít elénk a hatalom helyes gyakorlásában. Szeretnénk őt utánozni, amennyire csak tőlünk, tökéletlen emberektől telik. Úgy élhetünk helyesen a hatalmunkkal, ha méltósággal bánunk azokkal, akik alá vannak rendelve nekünk. És szeretnénk teljes lélekkel végezni az életmentő prédikálómunkát, amelyet Jehova ránk bízott (Róma 10:13, 14). Ne feledd, hogy Jehova elégedett azzal, ha a tőled — a lelkedtől — telhető legjobbat adod. Hát nem indít-e arra a szíved, hogy mindent megtegyél egy ilyen megértő és szerető Isten szolgálatában? Nincs is ennél jobb és fontosabb módja a hatalmad gyakorlásának.