1. Mit érzünk az igazságtalanság láttán?

EGY idősödő özvegyasszonytól kicsalják a megtakarított pénzét. Egy szívtelen anya sorsára hagyja magatehetetlen kisbabáját. Valaki olyasmiért van börtönben, amit nem is követett el. Mit szólsz, ha ilyesmiről hallasz? Bizonyára felháborítanak az ilyen esetek, és ez érthető. Nekünk, embereknek határozott igazságérzetünk van. Felbőszít, ha igazságtalanság ér valakit. Úgy érezzük, az áldozatnak kárpótlás jár, a vétkesnek pedig bűnhődnie kell. Ha mégsem így alakul, talán felmerül bennünk a kérdés, hogy egyáltalán látja-e Isten, mi történik, és hogy miért nem tesz semmit.

2. Mit váltott ki Habakukból az igazságtalanság, és miért nem ítélte el őt Jehova emiatt?

² Jehova hűséges szolgái már régen is feltettek hasonló kérdéseket. Habakuk próféta például így imádkozott Istenhez: „Miért láttatsz velem jogtalanságot és szemléltetsz nyomorúságot és van pusztítás és erőszak előttem, és viszály lett és perlekedés támad?” (Habakuk 1:3, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Jehova nem ítélte el Habakukot azért, mert ilyen őszintén kérdezett, hiszen ő maga ültette az emberbe az igazságosság fogalmát. Igen, Jehova megáldott bennünket saját mélységes igazságérzetének egy kicsiny mértékével.

3. Miért mondhatjuk, hogy Jehova sokkal inkább tisztában van az igazságtalansággal, mint mi?

³ Jehova nem feledkezik meg az igazságtalanságról. Tudja, hogy mi folyik a földön. Noé napjairól ezt olvashatjuk a Bibliában: „látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a  földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1Mózes 6:5). Gondolj bele, mekkora horderejű ez a kijelentés! Mi gyakran csak néhány olyan eset alapján érzékeljük az igazságtalanságot, amelyről hallunk, vagy amelyet mi magunk élünk át. Jehova viszont tudja, hogy mennyi igazságtalanság van az egész földön. Az összes igazságtalanság a szeme előtt zajlik! Sőt, ő a szív indítékaiba is képes belelátni, ismeri az igazságtalanságok mögötti aljas gondolkodást (Jeremiás 17:10).

4—5. a) Hogyan világít rá a Biblia, hogy Jehova törődik azokkal, akikkel igazságtalanul bánnak? b) Hogyan érte igazságtalanság magát Jehovát is?

⁴ Jehova azonban nem elégszik meg annyival, hogy észreveszi az igazságtalanságot. Törődik azokkal, akik szenvedő alanyai annak. Amikor az ellenséges nemzetek kegyetlenül bántak a népével, Jehovát elszomorították ’panaszaik, melyeket emeltek elnyomóik és szorongatóik miatt’ (Bírák 2:18). Talán megfigyelted már, hogy vannak olyan emberek, akik minél többször látnak igazságtalanságot, annál érzéketlenebbé válnak iránta. Jehova nem így van ezzel. Már mintegy hatezer éve szemlél minden előforduló igazságtalanságot, és mégsem csökkent az azzal szemben érzett gyűlölete. Ellenkezőleg, a Biblia arról biztosít minket, hogy „a hazug nyelvet”, „az ártatlan vért ontó kezeket”, „a hazugságlehelő hamis tanút” és az efféléket utálatosnak tartja (Példabeszédek 6:16–19).

⁵ Gondoljunk arra is, hogy Jehova milyen kemény szavakkal bírálta Izrael igazságtalan vezetőit. „Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!” — kérdezte a prófétája ihletés alatt. Jehova, miután érzékletesen leírta, hogyan élnek vissza a hatalmukkal, megjövendölte, mire számíthatnak végül ezek a romlott férfiak: „Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik” (Mikeás 3:1–4). Mennyire undorodik Jehova az igazságtalanságtól! Szó, ami szó, őt magát is érte már  igazságtalanság, hiszen Sátán évezredek óta méltánytalanul gúnyolja (Példabeszédek 27:11). És bizony érintette a legszörnyűbb igazságtalanság is, amikor a Fiát, aki „nem követett el bűnt”, kivégezték, mint egy bűnözőt (1Péter 2:22; Ézsaiás 53:9). Nyilvánvaló hát, hogy Jehovának nem közömbös azok sorsa, akik igazságtalanságot szenvednek el, és nem is feledkezik meg a helyzetükről.

6. Mit válthat ki belőlünk az igazságtalanság, és mi ennek az oka?

⁶ Ezzel együtt természetes, hogy amikor igazságtalanságról szerzünk tudomást, vagy amikor velünk bánnak méltánytalanul, az heves indulatokat vált ki belőlünk. Isten képére lettünk megalkotva, és az igazságtalanság homlokegyenest ellenkezik mindazzal, amit Jehova képvisel (1Mózes 1:27). Akkor hát miért engedi meg Isten az igazságtalanságot?

7. Mondd el, hogyan kezdte vitatni valaki Jehova szuverenitását!

⁷ Az előző bekezdés végén feltett kérdésre adott válasz összefügg a szuverenitás vitakérdésével, hogy van-e joga Istennek uralkodni. Amint már láttuk, a Teremtőnek van joga uralkodni a föld és annak minden lakója felett (Zsoltárok 24:1; Jelenések 4:11). Az emberi történelem kezdetén azonban valaki vitatni kezdte Jehova szuverenitását. Hogyan történt ez? Jehova azt parancsolta az első embernek, Ádámnak, hogy ne egyen a kert egy bizonyos fájáról paradicsomi otthonában. Mi lesz, ha nem engedelmeskedik? Isten megmondta neki: „bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ádámnak és a feleségének, Évának nem esett nehezére betartani Isten parancsát, Sátán mégis meg tudta győzni Évát arról, hogy Isten túlságosan szigorú. Mi lenne, ha mégiscsak enne a fáról? Sátán határozottan azt mondta Évának: „Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (1Mózes 3:1–5, kiemelés tőlünk).

8. a) Mit sugallt Sátán azzal, amit Évának mondott? b) Mit vitatott Sátán Isten uralkodását illetően?

 ⁸ Sátán ezzel a kijelentéssel nemcsak azt sugallta, hogy Jehova valami fontosat nem mondott el Évának, hanem azt is, hogy hazudott neki. Sátán vigyázott arra, hogy ne azt a tényt vonja kétségbe, hogy Isten a legfőbb uralkodó. Inkább azt vitatta, hogy jogosan, megérdemelten és méltán uralkodik-e. Más szóval azt állította, hogy Jehova nem igazságosan és nem az alattvalói legjobb érdekeit szem előtt tartva gyakorolja a szuverenitását.

9. a) Milyen következményekkel járt Ádám és Éva esetében az engedetlenség, és milyen lényegbevágó kérdések vetődtek fel? b) Miért nem pusztította el egyszerűen Jehova a lázadókat?

⁹ Ezután Ádám is, és Éva is engedetlenek lettek Jehovával szemben, mivel ettek a tiltott fa gyümölcséből. Engedetlenségük miatt halálbüntetés várt rájuk, ahogy Isten rendelkezett. Sátán hazugsága néhány lényegbevágó kérdést vetett fel. Van-e joga Jehovának az emberek fölötti uralkodásra, vagy az embernek kellene uralkodnia önmaga fölött? Vajon Jehova a lehető legjobb módon él szuverenitásával? Jehova mindenható, ennélfogva akár ott nyomban elpusztíthatta volna a lázadókat. A felvetett kérdések azonban Isten uralkodására vonatkoztak, nem a hatalmára. Ádám, Éva és Sátán elpusztítása nem igazolta volna Isten uralmának a jogosságát. Sőt, talán még több kérdést vetett volna fel az uralmával kapcsolatban. Csak úgy lehetett eldönteni, hogy az emberek tudják-e Istentől függetlenül sikeresen kormányozni magukat, ha időt kapnak a próbálkozásra.

10. Mi derült ki a történelem folyamán az emberi uralomról?

¹⁰ Mi derült ki az idő múlásával? Az évezredek alatt az emberek sokféle kormányzati formával próbálkoztak már, például az önkényuralommal, a demokráciával, a szocializmussal és a kommunizmussal. Az összes ilyen uralom végső eredményét tömören összefoglalja a Biblia őszinte megállapítása: „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9).  Jeremiás próféta jó okkal jelentette ki: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23).

11. Miért engedte meg Jehova, hogy az emberi nem szenvedjen?

¹¹ Jehova már a kezdet kezdetén tudta, hogy az emberek függetlensége, vagyis az, hogy önmaguk felett uralkodnak, sok szenvedést hoz majd. Azt jelenti ez, hogy igazságtalan volt, amikor megengedte, hogy bekövetkezzen, ami elkerülhetetlen? Egyáltalán nem. Ezt a következő példával szemléltethetnénk: Tegyük fel, hogy a gyermekedet meg kell operálni, mert halálos betegség gyötri. Tisztában vagy vele, hogy a műtét valamekkora szenvedést okoz majd neki, és ezt nagyon sajnálod. De azt is tudod, hogy a beavatkozás eredményeként később egészségesebb lesz a gyermeked. Isten ugyanígy tudta — sőt, meg is jövendölte —, hogy bizonyos fokú fájdalmat és szenvedést hoz magával az a helyzet, hogy teret enged az emberi uralomnak (1Mózes 3:16–19). De azt is tudta, hogy csak úgy jöhet tartós és igazi megkönnyebbülés, ha az egész emberiségnek lehetővé teszi, hogy lássa a lázadás szomorú következményeit. Így véglegesen le lehet zárni a vitakérdést, igen, örökre.

12. Amint azt Jób esete példázza, mivel vádolta meg Sátán az embereket?

¹² A dolognak van egy másik oldala is. Sátán azzal, hogy kétségbe vonta Isten uralmának a jogosságát és igazságosságát, nemcsak Jehovát rágalmazta meg a szuverenitását illetően, hanem Isten szolgáit is a feddhetetlenségükre nézve. Figyeld meg például, mit mondott Jehovának az igazságos Jóbról: „Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét,  a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” (Jób 1:10, 11).

13. Mire célzott Sátán a Jób elleni vádjaival, és hogyan érint ez minden embert?

¹³ Sátán azt állította, hogy Jehova a védelmező hatalmával megvásárolja Jób odaadását. Ezzel viszont burkoltan arra célzott, hogy Jób feddhetetlensége nem valódi, és Jób csak azért imádja Istent, amit cserébe kap érte. Sátán azt bizonygatta, hogy ha Isten megvonná az áldását Jóbtól, még Jób is megátkozná a Teremtőjét. Sátán tudta, hogy Jób kiemelkedik abban, hogy „feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő”. * Ha tehát Sátánnak sikerülne megtörnie Jób feddhetetlenségét, mire engedne az következtetni a többi emberrel kapcsolatban? Sátán így igazából minden olyan ember feddhetetlenségét kétségbe vonta, aki szeretné Istent szolgálni. A vitakérdést általános érvényre emelve Sátán ezt mondta Jehovának: „mindent a mije van, odaad az ember [nemcsak Jób] az életéért” (Jób 1:8; 2:4, kiemelés tőlünk).

14. Mit bizonyított a történelem Sátán vádjaival kapcsolatban, melyeket az emberek ellen hozott fel?

¹⁴ A történelem bebizonyította, hogy Jóbhoz hasonlóan sokan még próbák között is lojálisak maradtak Jehovához, megcáfolva ezzel Sátán állítását. Hűségükkel megörvendeztették Jehova szívét, és Jehova válaszolhatott Sátán kérkedő gúnyolódására, arra, hogy szerinte az emberek a nehézségek hatására felhagynak Isten szolgálatával (Héberek 11:4–38). A helyes szívállapotú emberek bizony sosem fordítottak hátat Istennek. Még a legelkeserítőbb helyzetek zavarában is  Jehovára támaszkodtak — sőt, ilyenkor még inkább —, hogy adjon nekik erőt a kitartáshoz (2Korintus 4:7–10).

15. Milyen kérdés vetődhet fel bennünk Isten múltbeli és jövőbeli ítéleteit illetően?

¹⁵ Jehova igazságosságának a gyakorlása azonban nemcsak a szuverenitás és az emberi feddhetetlenség vitakérdésével függ össze. A Bibliában olvashatunk Jehova ítéleteiről egyes emberek, de egész nemzetek ügyében is. Ezenkívül Isten jövőbeli ítéleteiről szóló próféciákkal is találkozhatunk ebben a könyvben. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova igazságosan ítélkezett eddig, és ezután is igazságosan fog ítélkezni?

16—17. Milyen példák mutatják, hogy az embereket a korlátaik megakadályozzák abban, hogy valóban igazságosak legyenek?

¹⁶ Jehováról méltán elmondhatjuk, hogy „minden útja igazságos” (5Mózes 32:4, Úf.). Ezt egyikünk sem állíthatja magáról, mivel a korlátaink miatt igen gyakran homályosan látjuk, hogy mi lenne igazságos. Gondoljunk csak Ábrahámra, aki arra kérte Jehovát, hogy ne pusztítsa el Szodomát, pedig ott óriási méreteket öltött a gonoszság. Ábrahám ezt kérdezte Jehovától: „Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?” (1Mózes 18:23–33). Jehova természetesen nem tenne ilyet. Csak akkor bocsátott „kénköves és tüzes esőt” Szodomára, amikor az igazságos Lót és a lányai már biztonságban voltak Czóár városában (1Mózes 19:22–24). Ennek az ellentéte történt, amikor Jónás „megharaguvék”, amiért Isten irgalmazott Ninive népének. Mivel Jónás már bejelentette a pusztulásukat, akkor lett volna elégedett, ha látja őket elveszni, jóllehet ők szívből megbánták bűneiket (Jónás 3:10—4:1).

¹⁷ Jehova biztosította Ábrahámot afelől, hogy az igazságosság nála nemcsak a gonoszok elpusztításában nyilvánul meg, hanem az igazságosak megmentésében is. Jónásnak  pedig azt kellett megtanulnia, hogy Jehova irgalmas. Ha a gonoszok megváltoznak, Jehova ’megbocsát’ (Zsoltárok 86:5, Úf.). Az olyan emberektől eltérően, akik féltik a pozíciójukat, Jehova nem hoz kedvezőtlen ítéletet csupán azért, hogy fitogtassa a hatalmát, és nem is fukarkodik a könyörülettel, mintha félne, hogy gyengének fogják Őt tartani. Amikor csak van rá alapja, irgalmat tanúsít (Ézsaiás 55:7; Ezékiel 18:23).

18. Bizonyítsd a Bibliából, hogy Jehovát nem csupán az érzelmei irányítják!

¹⁸ Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érzelmek vakká teszik Jehovát. Amikor népe bálványimádásba süllyedt, Jehova határozottan kijelentette: „megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat. És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád” (Ezékiel 7:3, 4). Amikor tehát valaki megrögzötté válik, Jehova eszerint ítéli meg őt. De ítélete szilárd bizonyítékokon alapszik. Amikor a Szodoma és Gomorra miatti hangos „kiáltás” a fülébe jutott, ezt mondta: „Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é” (1Mózes 18:20, 21). Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova nem olyan, mint sok ember, aki elhamarkodottan következtet, mikor még nincs is tisztában az összes ténnyel! Jehova valóban olyan, amilyennek a Biblia leírja: „A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság” (5Mózes 32:4, NW).

19. Mit tehetünk, ha összezavarodunk, mert kérdések merülnek fel bennünk Jehova igazságosságának a gyakorlásával kapcsolatban?

¹⁹ A Biblia nem taglal minden olyan kérdést, amely felmerülhet Jehova múltbeli tetteivel kapcsolatban, és arról sem közöl minden részletet, hogy Jehova hogyan ítéli majd meg az egyéneket és a csoportokat a jövőben. Ha összezavarodunk egy olyan bibliai beszámolót vagy próféciát olvasva, amelyből  hiányoznak ilyen részletek, Mikeás prófétához hasonlóan mi is lojálisak lehetünk. Ő ezt írta: „várom az én szabadításom Istenét” (Mikeás 7:7).

20—21. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova mindig igazságosan fog eljárni?

²⁰ Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova minden helyzetben igazságosan jár el. Bár az emberek látszólag néha szemet hunynak az igazságtalanság felett, Jehova megígéri: „Enyém a bosszú; én visszafizetek” (Róma 12:19). Ha tudunk várni, akkor Pál apostolhoz hasonlóan mi is szilárd meggyőződésünknek fogunk hangot adni: „Igazságtalanság van az Istennél? Soha ne legyen úgy!” (Róma 9:14).

²¹ Addig is „válságos időkben” kell élnünk, „amelyekkel nehéz . . . megküzdeni” (2Timóteus 3:1). Az igazságtalanság és a „nyomorgatás” sok kegyetlen visszaélést hozott magával (Prédikátor 4:1). Jehova azonban nem változott meg. Még mindig gyűlöli az igazságtalanságot, és őszintén törődik azokkal, akiket érint. Ha lojálisak maradunk Jehovához és az ő szuverenitásához, Isten erőt fog adni nekünk, hogy kitartsunk a meghatározott időig, amikor minden igazságtalanságot helyrehoz Királyság-uralma alatt (1Péter 5:6, 7).