1—3. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova alázatos?

AZ APA valami nagyon fontosat akar tanítani kisfiának. Szeretné elérni a szívét. Hogyan kezdjen hozzá? Mi lenne jobb: az, ha lenézne rá, és megpróbálná nyers szavakkal megfélemlíteni, vagy ha leguggolna mellé, és szelíden, kérlelőn szólna hozzá? Egy bölcs és alázatos apa kétségkívül szelíden közeledne gyermekéhez.

² Vajon Jehova milyen Atya? Gőgös vagy alázatos? Nyers vagy szelíd? Jehova mindentudó és páratlanul bölcs. De megfigyelted már, hogy az embereket nem feltétlenül teszi alázatossá a tudás és az intelligencia? A Biblia megállapítja: „Az ismeret felfuvalkodottá tesz” (1Korintus 3:19; 8:1). Jehova ellenben „bölcs szívű”, ugyanakkor alázatos is (Jób 9:4). Nem arról van szó, hogy Jehova alacsony rangú lenne, vagy hiányozna belőle az igazi nagyság, hanem arról, hogy nincs benne semmi gőg. Mi ennek az oka?

³ Jehova szent, ezért nem lehet gőgös, hiszen a gőg foltot ejt a jellemen (Márk 7:20–22). Figyeljük meg továbbá, hogy mit mondott Jeremiás próféta Jehovának: „Biztosan emlékezni fog a lelked [vagyis maga Jehova], és mélyen lehajol hozzám” (Jeremiás siralmai 3:20, NW). * Gondoljunk bele! Jehova, a világegyetem Szuverén Ura hajlandó volt ’lehajolni’, vagyis leereszkedni Jeremiás szintjére, hogy odafigyeljen erre a tökéletlen emberre (Zsoltárok 113:7). Igen, Jehova alázatos. De mit foglal  magában az alázatossága? Hogyan van kapcsolatban a bölcsességgel? És miért fontos ez nekünk?

4—5. a) Mi az alázatosság, miben nyilvánul meg, és miért nem szabad összekeverni a gyengeséggel vagy a félénkséggel? b) Miből tűnik ki, hogy Jehova alázatosan bánt Dáviddal, és mennyire fontos nekünk Jehova alázatossága?

⁴ Az alázatosság egy fajta gondolkodásmód, amelyben nincs önteltség és büszkeség. Belső, szívbéli tulajdonság ez, mely olyan vonásokban nyilvánul meg, mint például a szelídség, türelem és ésszerűség (Galácia 5:22, 23). Ezeket az Istennek tetsző tulajdonságokat azonban nem szabad összekeverni a gyengeséggel vagy a félénkséggel, ugyanis össze lehet őket egyeztetni Jehova igazságos haragjával és pusztító hatalmának a felhasználásával is. Ellenkezőleg, Jehova az alázatosságával és szelídségével az óriási erejét mutatja meg, azt, hogy tökéletesen tud uralkodni magán (Ézsaiás 42:14). Hogyan van kapcsolatban az alázatosság a bölcsességgel? Egy Bibliához készült  kézikönyv megjegyzi: „Az alázatosság végső soron . . . az önzetlenséggel összefüggésben határozható meg, és nélkülözhetetlen alapja mindenféle bölcsességnek.” Igazi bölcsesség tehát nem létezhet alázatosság nélkül. Hogyan válik javunkra Jehova alázatossága?

⁵ Dávid király így énekelt Jehovának: „Megmentő pajzsodat adod nekem, jobb kezed fenntart, és a te alázatosságod tesz naggyá engem” (Zsoltárok 18:35, NW [18:36]). Jehova valósággal lehajolt, hogy ezzel a tökéletlen emberrel foglalkozzon, nap mint nap megvédte és fenntartotta őt. Dávid felismerte, hogy ha megmenekül — sőt, végül királyként valamennyire nagy is lesz —, az csakis annak köszönhető, hogy Jehova hajlandó így megalázni magát. Hát igen, melyikünk reménykedhetne a megmentésben, ha Jehova nem lenne alázatos, és nem lenne hajlandó lehajolni, hogy szelíd és szerető Atyaként bánjon velünk?

6—7. a) Miért nem nevezi a Biblia sehol szerénynek Jehovát? b) Mi az összefüggés a szelídség és a bölcsesség között, és ki mutatja ebben a legfőbb példát?

⁶ Érdemes megjegyezni, hogy van különbség az alázatosság és a szerénység között. A szerénység kiváló tulajdonság, amelyet a hűséges embereknek ápolniuk kell. Az alázatossághoz hasonlóan összefügg a bölcsességgel. A Példabeszédek 11:2 (Kat.) például ezt mondja: „a szerényeknél a bölcsesség lakik.” De Jehovát sehol sem nevezi szerénynek a Biblia. Hogy miért nem? Nos, szentírási értelemben a szerénység azt is magában foglalja, hogy valaki kellőképpen tisztában van a saját korlátaival. A Mindenhatónak viszont nincsenek korlátai, kivéve azokat, melyeket ő állít fel magának igazságos irányadó mértékeiből fakadóan (Márk 10:27; Titusz 1:2). És mint a Legfelségesebb, senkinek sincs alárendelve. Ezért egyszerűen nem beszélhetünk szerénységről Jehova esetében.

⁷ Jehova azonban alázatos és szelíd. Azt tanítja szolgáinak, hogy a szelídség nélkülözhetetlen az igazi bölcsességhez. Szavában olvashatunk a „bölcsességnek szelídségéről”  (Jakab 3:13). * Vizsgáljuk meg, milyen példát mutat Jehova ezen a területen!

8—10. a) Miért figyelemre méltó, hogy Jehova hajlandó megosztani a felelősséget, és hallgatni másokra? b) Miből látszik, hogy a Mindenható alázatosan bánik angyalaival?

⁸ Bátorító látni Jehova alázatosságának azt a bizonyítékát, hogy ő hajlandó megosztani a felelősséget, és hallgatni másokra. Bámulatos, hogy egyáltalán megtesz ilyesmit, hiszen nincs szüksége segítségre, sem tanácsra (Ézsaiás 40:13, 14; Róma 11:34, 35). A Biblia ennek ellenére több esetről is beszámol, amikor Jehova ilyen módon megalázta magát.

⁹ Vegyük például Ábrahám életének egyik kiemelkedő eseményét. Ábrahámhoz három látogató érkezett, és ő az egyiküket Jehovának szólította. A vendégek a valóságban angyalok voltak, de az egyikük Jehova nevében jött, és az Ő nevében cselekedett. Amikor ez az angyal beszélt és tett valamit, akkor gyakorlatilag Jehova beszélt és cselekedett. Általa Jehova azt mondta Ábrahámnak, hogy meghallotta „Sodomának és Gomorának kiáltását”. Majd kijelentette: „Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom” (1Mózes 18:3, 20, 21). Jehova üzenete persze nem azt jelentette, hogy maga a Mindenható fog ’alámenni’. Megint angyalokat küldött el, hogy képviseljék (1Mózes 19:1). Miért? Hát magától nem tudhatta volna meg Jehova, aki mindent lát, hogy milyen állapotok uralkodnak azon a vidéken? De bizonyára megtudhatta volna. Alázatosan mégis inkább megbízta azokat az angyalokat, hogy mérjék fel a helyzetet, és menjenek el Lóthoz és a családjához Szodomába.

¹⁰ Jehova ezenkívül hallgat másokra. Egyszer javaslatokat kért  az angyalaitól arra, hogy miként lehetne előidézni a gonosz Akháb király bukását. Jehovának nem volt szüksége segítségre ebben, mégis elfogadta az egyik angyal javaslatát, és megbízta őt, hogy járjon el aszerint (1Királyok 22:19–22). Ugye milyen alázatos volt?

11—12. Hogyan ismerte meg Ábrahám Jehova alázatosságát?

¹¹ Jehova még tökéletlen emberekre is hajlandó hallgatni, amikor azok szeretnék elmondani, mi foglalkoztatja őket. Amikor például Jehova először beszélt Ábrahámnak arról, hogy el akarja pusztítani Szodomát és Gomorrát, a hűséges Ábrahám megdöbbent. „Távol legyen tőled!” — mondta. Aztán hozzátette: „Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” Megkérdezte Jehovától, hogy megkegyelmezne-e a városoknak, ha ötven igazságos embert találna bennük. Jehova biztosította őt afelől, hogy igen, megkegyelmezne. De Ábrahám újra kérdezett, ezúttal negyvenötre, majd negyvenre és egyre kevesebbre csökkentve az eredeti számot. Jehova ígéretei ellenére Ábrahám rendületlenül folytatta a kérdezést, egészen addig, hogy már csak tíz emberről volt szó. Talán nem fogta fel teljesen, hogy milyen irgalmas is Jehova. Ettől függetlenül Jehova türelmesen és alázatosan megengedte Ábrahámnak, aki a barátja és szolgája volt, hogy hangot adjon az aggodalmainak (1Mózes 18:23–33).

¹² Hány kiemelkedően okos és művelt ember lenne hajlandó ilyen türelmesen végighallgatni valakit, aki nála sokkal kevésbé intelligens? * Hát ennyire alázatos a mi Istenünk! Ugyanebből a beszélgetésből Ábrahám azt is megtanulta, hogy Jehova „késedelmes a haragra” (2Mózes 34:6). Talán rájött, hogy nincs joga kérdőre vonni a Legfelségesebbet, hogy mit tesz, ezért kétszer is így kérlelte: „Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram” (1Mózes 18:30, 32). Jehova természetesen nem haragudott meg. Ő igazán magáénak mondhatja a „bölcsességnek szelídségét”.

13. A bibliai szóhasználatban mit jelent az „ésszerű” szó, és miért illik rá ez a szó Jehovára?

¹³ Jehova alázatossága egy másik szép tulajdonságban, az ésszerűségben is megnyilvánul. Sajnos ez a vonás a tökéletlen embereknél ritka, mint a fehér holló. Jehova nemcsak hogy hajlandó intelligens teremtményeire hallgatni, de szívesen enged is, ha nincs szó igazságos elveinek a megsértéséről. A bibliai szóhasználatban az „ésszerű” szó betű szerinti jelentése: ’hajlékony’. Ez a tulajdonság is jellemző Isten bölcsességére. A Jakab 3:17 kijelenti: „A felülről való bölcsesség . . . ésszerű.” Milyen értelemben ésszerű Jehova, akinek páratlan a bölcsessége? Először is rugalmas. Emlékezzünk rá, hogy maga a neve is azt tanítja nekünk, hogy Jehova azzá teszi magát, amire szükség van szándékai megvalósításához (2Mózes 3:14). Ez mindenképpen rugalmasságra és ésszerűségre vall, nemde?

14—15. Mit tanulhatunk Jehova égi szervezetéről Ezékiel látomásából, melyben Jehova égi szekerét látta, és miben különbözik Jehova szervezete a világi szervezetektől?

¹⁴ Az egyik figyelemre méltó bibliai rész segítségünkre van, hogy egy kicsit jobban megértsük Jehova rugalmasságát. Ezékiel próféta látomást kapott Jehova szellemteremtményekből álló, égi szervezetéről. Egy félelmet keltően nagy szekeret látott, Jehova saját „járművét”, mely minden pillanatban az irányítása alatt áll. Nagyon érdekes volt, ahogyan mozgott. Az óriási kerekeknek négy oldaluk volt, és tele voltak szemekkel, úgyhogy mindenfelé láttak, és azonnal tudtak irányt váltani, nem kellett hozzá megállniuk vagy megfordulniuk. Ráadásul ez a hatalmas szekér nem mozgott nehézkesen, mint egy ormótlan, ember alkotta jármű, hanem képes volt a villám sebességével haladni, és akár derékszögben is elfordulhatott! (Ezékiel 1:1, 14–28). Igen, Jehova szervezete, csakúgy, mint az irányítója, a mindenható Szuverén, a lehető legteljesebb mértékben rugalmas, és reagál az örökké változó helyzetekre és szükségletekre, melyekkel foglalkoznia kell.

 ¹⁵ Az emberek csak próbálkozni tudnak ennek a tökéletes rugalmasságnak az utánzásával. Az emberek és az általuk létrehozott szervezetek azonban gyakran inkább merevek, mint rugalmasak, és ésszerűtlenek, mintsem hajlékonyak. Szemléltetésül gondoljunk a következőre: Egy óriás tankhajó vagy egy tehervonat lenyűgöző lehet méreteit és erejét tekintve. De képes-e valamelyik is alkalmazkodni, ha a körülmények hirtelen megváltoznak? Ha egy tehervonat elé valamilyen akadály kerül a sínekre, megfordulnia lehetetlenség, és a hirtelen megállás sem sokkal könnyebb neki. Egy nehéz tehervonat a fékek behúzása után még majdnem két kilométert is megtehet, mielőtt megállna! Egy óriás tankhajó pedig akár nyolc kilométert is haladhat előre, miután leállítják a motorjait. Még akkor is három kilométeren át szeli a hullámokat, ha a motorokat átállítják hátramenetbe! Hasonló a helyzet az emberi szervezetekkel is, amelyek hajlanak a merevségre és az ésszerűtlenségre. A büszkeség miatt az emberek sokszor nem hajlandók alkalmazkodni a változó szükségletekhez és körülményekhez. Előfordult már, hogy a merevség miatt vállalatok jutottak csődbe, sőt kormányok buktak meg (Példabeszédek 16:18). Milyen boldogok lehetünk, hogy Jehova is, és a szervezete is teljesen más!

16. Hogyan mutatott ésszerűséget Jehova Lót esetében, mielőtt elpusztította Szodomát és Gomorrát?

¹⁶ Térjünk vissza Szodoma és Gomorra elpusztítására! Lót a családjával együtt egyértelmű utasítást kapott Jehova angyalától: „a hegyre menekülj.” Lótnak nem tetszett ez a megoldás, ezért így könyörgött: „Ne oh Uram!” Lót meg volt róla győződve, hogy ha a hegyekbe kell menekülnie, meg fog halni. Így hát azért esedezett, hogy hadd meneküljön a családjával egy közeli városba, Czóárba. Jehova meg akarta semmisíteni azt a várost. Azonkívül Lót félelmének nem volt valós alapja, hiszen Jehova minden bizonnyal életben tudta volna tartani őt a hegyekben! Ennek ellenére Jehova figyelembe vette Lót kérését,  és megkegyelmezett Czóárnak. „Ím tekintek rád e dologban is” — mondta az angyal Lótnak (1Mózes 19:17–22). Ugye milyen ésszerűen járt el Jehova?

17—18. Hogyan bizonyult Jehova ésszerűnek Ninive lakóival szemben?

¹⁷ Jehova az őszinte megbánásra is reagál, mindig irgalmasan és igazságosan járva el. Gondoljunk arra, hogy mi történt, amikor Jehova elküldte Jónás prófétát a gonosz és erőszakos Ninivébe. Jónás Ninive utcáit járva elég egyszerűnek mondható, ihletett üzenetet hirdetett, méghozzá azt, hogy a hatalmas város negyven nap múlva elpusztul. A körülmények azonban alaposan megváltoztak. Ninive lakói megbánást tanúsítottak! (Jónás 3. rész).

¹⁸ Tanulságos összehasonlítani azt, ahogyan Jehova fogadta az események alakulását azzal, ahogyan Jónás reagált. Jehova ez esetben alkalmazkodott, és inkább a bűnök Megbocsátójává vált, semmint „vitéz harczossá” (2Mózes 15:3). * Jónás viszont mereven és sokkal kevésbé irgalmasan viselkedett. Nem tükrözte vissza Jehova ésszerűségét, hanem inkább úgy reagált, mint a korábban említett tehervonat vagy óriás tankhajó. Ítéletet hirdetett, jöjjön hát az ítélet! Jehova azonban türelmesen emlékezetes leckét tanított meg türelmetlen prófétájának az ésszerűségből és az irgalomból (Jónás 4. fejezet).

19. a) Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova ésszerű a velünk szemben támasztott követelményeiben? b) Hogyan derül ki a Példabeszédek 19:17-ből, hogy Jehova ’jó és ésszerű’ Úr, továbbá mélységesen alázatos?

¹⁹ Végül elmondhatjuk, hogy Jehova ésszerű a velünk szemben támasztott követelményeiben. Dávid király kijelentette: „tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Jehova jobban megérti korlátainkat és tökéletlenségeinket, mint mi magunk. Soha nem vár el  tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk. A Biblia ellentétbe állítja a ’jó és ésszerű’ emberi urakat azokkal, „akiknek nehéz a kedvükre tenni” (1Péter 2:18). Vajon Jehova milyen Úr? Figyeljük meg a Példabeszédek 19:17 szavait: „Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez.” Világos, hogy csakis egy jó és ésszerű úr venne figyelembe minden egyes kedvességet, melyet a szegények iránt tanúsítanak. Sőt, ez az írásszöveg azt sugallja, hogy a világegyetem Teremtője lényegében úgy érzi, hogy adósa azoknak az egyszerű embereknek, akik ilyen irgalmasan bánnak másokkal! Ez bizony igazán mély alázatra vall.

20. Milyen biztosítékunk van arra, hogy Jehova meghallgatja imáinkat, és válaszol rájuk?

²⁰ Jehova ma is ugyanilyen szelíden és ésszerűen bánik szolgáival. Ha hittel fordulunk hozzá imában, ő meghallgat minket. És bár nem küld hozzánk angyali hírnököket, nem szabad azt gondolnunk, hogy nem válaszol az imáinkra. Emlékezzünk rá, hogy amikor Pál apostol arra kérte hívőtársait, hogy ’kitartóan imádkozzanak’ a börtönből való szabadulásáért, hozzátette: „hogy így minél hamarabb visszaadassam nektek” (Héberek 13:18, 19). Imáink tehát olyasmire késztethetik Jehovát, amit máskülönben talán nem tett volna meg! (Jakab 5:16).

21. Mire nem szabad következtetnünk Jehova alázatosságából, és inkább mit értékeljünk benne?

 ²¹ Természetesen Jehova alázatosságának ezek a megnyilvánulásai — a szelídsége, az, hogy hajlandó másokra hallgatni, a türelme és az ésszerűsége — nem jelentik azt, hogy Jehova megalkuszik igazságos alapelveiben. A kereszténység papsága talán ésszerűnek hiszi magát, amikor nyájainak fülét csiklandozza Jehova erkölcsi irányadó mértékeinek a felhígításával (2Timóteus 4:3). Ám az isteni ésszerűségtől mi sem áll távolabb, mint az az emberi hajlam, hogy a célszerűség kedvéért megalkudjunk. Jehova szent, úgyhogy soha nem fogja beszennyezni igazságos irányadó mértékeit (3Mózes 11:44). Szeressük hát Jehova ésszerűségét, ami nem más, mint az alázatosságának a bizonyítéka. Ugye milyen izgalmas gondolat, hogy Jehova Isten, a világegyetem legbölcsebb Lénye egyben kiemelkedően alázatos is? Milyen öröm ehhez a félelmetes, mégis szelíd, türelmes és ésszerű Istenhez közeledni!