1—3. a) Hogyan mutatott Salamon rendkívüli bölcsességet, amikor egy anyasággal kapcsolatos vitát rendezett? b) Mit ígér nekünk Jehova, és milyen kérdések merülnek fel?

NEHÉZ eset volt: két asszony vitatkozott egy kisbabáról. Egy házban laktak, és pár nap különbséggel mindkettőjüknek fia született. Az egyik csecsemő meghalt, és mindkét asszony * azt állította magáról, hogy ő az édesanyja az élő kisbabának. Rajtuk kívül nem voltak tanúi a történteknek. Az ügyet valószínűleg már egy alacsonyabb fokú bíróság is tárgyalta, de nem született megoldás. A vitát végül Izrael királya, Salamon elé vitték. Vajon ki tudja deríteni az igazságot?

² Salamon egy ideig hallgatta az asszonyok vitáját, majd kért egy kardot. Azután látszólagos meggyőződéssel kiadta a parancsot, hogy vágják ketté a gyermeket, és mindkét asszony kapja meg a felét. Az igazi anya azonnal elkezdett könyörögni a királynak, hogy adják oda a másik asszonynak a kicsit, az ő drága gyermekét. A másik asszony viszont ragaszkodott hozzá, hogy vágják ketté a gyermeket. Salamon most már látta, mi az igazság. Tudta, hogy egy anya gyengéden könyörületes méhének gyermekéhez, és ezt az ismeretet kamatoztatta a vita rendezésénél. Képzeljük el, mennyire megkönnyebbülhetett az anya, amikor Salamon neki ítélte a babát, és ezt mondta: „az az ő anyja” (1Királyok 3:16–27).

³ Rendkívüli bölcsesség, nem igaz? Amikor az emberek hallottak róla, hogy Salamon hogyan oldotta meg ezt az ügyet, csak  ámultak, „mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében”. Salamon csakugyan Istentől kapta a bölcsességét, mivel Jehova „bölcs és értelmes szívet” adott neki (1Királyok 3:12, 28). De mi a helyzet velünk? Mi is kaphatunk bölcsességet Istentől? Igen, hiszen Salamon ihletés alatt ezt írta: „az Úr ád bölcseséget” (Példabeszédek 2:6). Jehova megígéri, hogy akik igazán keresik a bölcsességet — vagyis azt a képességet, hogy valaki ügyesen fel tudja használni az ismeretet, a megértést és a tisztánlátást —, azoknak megadja azt. Hogyan tehetünk szert a felülről való bölcsességre? És hogyan vihetjük át a gyakorlatba az életünkben?

4—7. Mely négy követelménynek kell megfelelnünk ahhoz, hogy bölcsességet szerezzünk?

⁴ Ahhoz, hogy bölcsességet kapjunk Istentől, vajon elengedhetetlen, hogy nagyon intelligensek vagy műveltek legyünk? Nem. Jehova hajlandó megosztani velünk a bölcsességét függetlenül a származásunktól és az iskolázottságunktól (1Korintus 1:26–29). De nekünk kell megtennünk az első lépést, mivel a Biblia arra buzdít, hogy ’szerezzünk bölcsességet’ (Példabeszédek 4:7). Hogyan tehetjük ezt meg?

⁵ Először is, félnünk kell Istent. „A bölcseségnek kezdete [az első lépés a bölcsesség felé, The New English Bible] az Úrnak félelme” — mondja a Példabeszédek 9:10. Az istenfélelem az igazi bölcsesség alapja. Miért mondhatjuk ezt? Emlékezzünk arra, hogy a bölcsesség egyenlő azzal, hogy sikeresen tudjuk alkalmazni az ismeretünket. Istent félni nem azt jelenti, hogy rettegve összekuporodunk előtte, hanem azt, hogy áhítattal, tisztelettel és bizalommal meghajolunk előtte. Egészséges félelem ez, hatásos ösztönzőerő, mely arra indít bennünket, hogy életünket összhangba hozzuk az Isten akaratáról és útjairól szerzett ismeretünkkel. Ennél bölcsebbet nem is tehetnénk, hiszen Jehova irányadó mértékei mindig a lehető legelőnyösebbek azok számára, akik betartják őket.

⁶ Másodszor, alázatosnak és szerénynek kell lennünk. Az isteni bölcsesség nem létezhet alázat és szerénység nélkül (Példabeszédek  11:2). Miért van ez így? Ha alázatosak és szerények vagyunk, akkor hajlandóak leszünk belátni, hogy nem tudjuk mindenre a választ, nincs mindig igazunk, és tudnunk kell, hogyan vélekedik Jehova a dolgokról. Jehova „a gőgösöknek ellenáll”, de örömmel ad bölcsességet azoknak, akik alázatos szívűek (Jakab 4:6).

⁷ A harmadik nélkülözhetetlen feltétel Isten írott Szavának a tanulmányozása. Jehova bölcsessége az ő Szavában tárul fel. Csak úgy szerezhetjük meg ezt a bölcsességet, ha erőfeszítést teszünk a felkutatására (Példabeszédek 2:1–5). A negyedik követelmény az ima. Ha őszintén kérjük Istentől a bölcsességet, nagylelkűen megadja majd (Jakab 1:5). Imáink, melyekben szellemének a támogatását kérjük, meghallgatásra találnak. Jehova szelleme pedig hozzásegít, hogy megtaláljuk Szavában azokat a kincseket, melyek segítségünkre lehetnek a gondok megoldásában, a veszély elhárításában és bölcs döntések meghozatalában (Lukács 11:13).

8. Miből látszik, hogy igazán megszereztük-e az isteni bölcsességet?

⁸ Ahogy már a 17. fejezetben említettük, Jehova bölcsessége gyakorlatias. Ezért ha igazán megszereztük az isteni bölcsességet, az látszani fog a viselkedésünkből. Jakab tanítvány így jellemezte az isteni bölcsesség gyümölcseit: „A felülről való bölcsesség . . . mindenekelőtt tiszta, azután békés, ésszerű, engedelmességre kész, telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem tesz különbséget részrehajlóan, nem képmutató” (Jakab 3:17). Most, amikor az isteni bölcsességnek ezeket a vonásait sorra megbeszéljük, kérdezzük meg magunktól, hogy megmutatkozik-e az életünkben a felülről való bölcsesség.

9. Mit jelent tisztának lenni, és miért helyes, hogy a bölcsességre jellemző tulajdonságok felsorolásának élén a tisztaság áll?

⁹ „Mindenekelőtt tiszta.” Tisztának lenni azt jelenti, hogy valaki szeplőtlen, beszennyezetlen, méghozzá belül is, nemcsak kívül. A Biblia a szívvel hozza kapcsolatba a bölcsességet, de az égi bölcsesség nem kerülhet egy olyan szívbe, amelyet gonosz gondolatok, vágyak és indítékok szennyeznek be (Példabeszédek  2:10; Máté 15:19, 20). De ha a szívünk tiszta — már amennyire ez tökéletlen emberek esetében lehetséges —, akkor ’kerüljük a rosszat, és jót cselekszünk’ (Zsoltárok 37:27; Példabeszédek 3:7). Nagyon is helyes, hogy a bölcsességre jellemző tulajdonságok felsorolásának élén a tisztaság áll, ugye? Hiszen ha nem vagyunk tiszták erkölcsileg és szellemileg, hogyan tükrözhetnénk vissza a felülről való bölcsesség más tulajdonságait?

10—11. a) Miért fontos, hogy békések legyünk? b) Hogyan lehetsz békeszerző, ha úgy érzed, hogy megsértetted valamelyik hívőtársadat? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁰ „Azután békés.” Az égi bölcsesség arra indít, hogy törekedjünk a békére, mely Isten szellemének egyik gyümölcse (Galácia 5:22). Igyekszünk nem megbontani „a béke . . . kötelékét”, amely egyesíti Jehova népét (Efézus 4:3). Ezenkívül mindent megteszünk, hogy helyreállítsuk a megzavart békét. Miért fontos ez? A Biblia ezt mondja: „továbbra is . . . békében éljetek; és a szeretet és béke Istene veletek lesz” (2Korintus 13:11). Tehát amíg békében élünk, addig a béke Istene velünk lesz. Az, ahogyan hívőtársainkkal bánunk, közvetlenül hatással van a Jehovával ápolt kapcsolatunkra. Hogyan lehetünk békeszerzők? Vizsgáljunk meg egy példát!

¹¹ Mi a teendőd, ha úgy érzed, hogy megsértetted valamelyik hívőtársadat? Jézus ezt tanácsolta: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott visszaemlékszel rá, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és akkor, amikor visszajöttél, ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Úgy alkalmazhatod ezt a tanácsot, hogy megteszed az első lépést, és odamész a testvéredhez. Mi legyen a célod? Az, hogy ’kibékülj’ * vele. Ha ezt szeretnéd elérni, tagadás helyett inkább ismerd el, hogy megsértetted őt. Ha azzal a céllal mész oda hozzá, hogy  helyreállítsd a békét, és kitartasz ebben, valószínűleg minden félreértést tisztázni tudtok, bocsánatot tudsz kérni, ha kell, ő pedig meg tud bocsátani. Ha kezdeményezed a békülést, az arra vall, hogy isteni bölcsesség vezet.

12—13. a) Mi a jelentése a Jakab 3:17-ben „ésszerűnek” fordított szónak? b) Hogyan nyilváníthatjuk ki, hogy ésszerűek vagyunk?

¹² „Ésszerű.” Mit foglal magában az ésszerűség? A bibliatudósok szerint a Jakab 3:17-ben „ésszerűnek” fordított eredeti görög szó jelentését nehéz visszaadni. A fordítók egyebek között a „szelíd”, „béketűrő” és a „figyelmes” szóval élnek. A görög szó betű szerinti jelentése: ’hajlékony’. Hogyan nyilváníthatjuk ki, hogy a bölcsességnek ez a vonása munkálkodik bennünk?

¹³ „Ésszerűségetek legyen ismertté minden ember előtt” — olvashatjuk a Filippi 4:5-ben. Egy másik fordítás így fogalmaz: „Ésszerű emberek hírében álljatok” (The New Testament in  Modern English; J. B. Phillips fordítása). Figyeljük meg, hogy nem az a kérdés, hogy mi hogyan látjuk önmagunkat, hanem az, hogy mások hogyan látnak minket, miről ismernek. Egy ésszerű ember nem ragaszkodik mindig a törvény betűjéhez vagy ahhoz, hogy minden az ő szája íze szerint történjék. Inkább kész meghallgatni másokat, és ha a körülmények lehetővé teszik, enged a kívánságaiknak. Továbbá szelíden bánik másokkal, nem durva és nem kíméletlen. Ez minden keresztényre jellemző kell hogy legyen, de különösen azoknak fontos, akik vénként szolgálnak. A vének szelídségükkel vonzanak másokat, és megkönnyítik hívőtársaiknak, hogy hozzájuk forduljanak (1Tesszalonika 2:7, 8). Mindannyian megkérdezhetnénk magunktól: „Olyannak ismernek, mint aki figyelmes, hajlékony és szelíd?”

14. Hogyan mutathatjuk ki, hogy készek vagyunk az „engedelmességre”?

¹⁴ „Engedelmességre kész.” Az ezzel a kifejezéssel fordított görög szó sehol másutt nem található meg a Keresztény Görög Iratokban. Egy tudós szerint „gyakran katonai fegyelemmel kapcsolatban alkalmazzák” ezt a szót. Azt a gondolatot hordozza, hogy valakit „könnyű meggyőzni”. Akit a felülről való bölcsesség vezet, az szívesen alárendeli magát a Szentírásnak. Nem arról ismerik, hogy ha egyszer elhatároz valamit, akkor utána már semmiféle ténytől nem hagyja magát befolyásolni, amely ellentmond a véleményének. Sőt, inkább gyorsan alkalmazkodik, ha nyilvánvaló bibliai bizonyítékot mutatnak neki, amely szerint helytelen az álláspontja, vagy téves következtetésekre jutott. Így ismernek téged mások?

15. Mi az irgalmasság, és miért találó, hogy a Jakab 3:17-ben együtt említik az „irgalmasságot” és a „jó gyümölcsöket”?

¹⁵ „Telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel.”  * Az irgalmasság  fontos része a felülről való bölcsességnek, mert azt olvassuk erről a bölcsességről, hogy „telve [van] irgalmassággal”. Észrevehetjük, hogy az „irgalmasságot” együtt említik a „jó gyümölcsökkel”. Ez találó, hiszen a Bibliában az irgalmasság legtöbbször a másokkal való tevékeny törődésre utal, olyanfajta könyörületességre, mely bőségesen terem gyümölcsöt kedves tettek formájában. Egy forrásmű meghatározása szerint az irgalmasság az, amikor „sajnálkozunk valakinek a rossz helyzete miatt, és megpróbálunk valamit tenni az ügyében”. Az isteni bölcsesség tehát nem rideg vagy kemény, és nem pusztán elméleti. Inkább barátságos, mély érzésű és együtt érző. Hogyan fejezhetjük ki, hogy telve vagyunk irgalmassággal?

16—17. a) Az Isten iránti szeretetünk mellett mi ösztönöz bennünket a prédikálómunkára, és miért? b) Milyen módokon nyilváníthatjuk ki, hogy telve vagyunk irgalmassággal?

¹⁶ Ennek egyik fontos módja kétségtelenül az, hogy megosztjuk másokkal Isten Királyságának a jó hírét. Mi ösztönöz bennünket erre a munkára? Elsősorban az Isten iránti szeretet, de a mások iránti irgalom, vagyis könyörület is (Máté 22:37–39). Ma sokan „elcsigázottak és hányt-vetettek . . . , mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Hamis vallási pásztoraik elhanyagolják és szellemileg vakká teszik őket. Emiatt nem is tudnak az Isten Szavában található bölcs vezetésről, sem azokról az áldásokról, amelyeket a Királyság hamarosan elhoz a földre. Amikor így eltűnődünk a körülöttünk élő emberek szellemi szükségletein, mélyről fakadó könyörületünk arra indít, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, és beszéljünk nekik Jehova szeretetteljes szándékáról.

¹⁷ Milyen más módokon nyilváníthatjuk ki, hogy telve vagyunk irgalmassággal? Idézzük fel Jézus példázatát, melyben egy szamaritánus rátalált egy utazóra, akit kiraboltak és megvertek, és otthagytak ájultan az útszélen. A szamaritánus könyörülettől indíttatva „irgalmasan cselekedett”: bekötötte a szerencsétlenül járt férfi sebeit, és gondoskodott róla (Lukács  10:29–37). Nemde arra mutat ez, hogy az irgalmassághoz az is hozzátartozik, hogy gyakorlati segítséget nyújtunk a rászorulóknak? A Biblia arra szólít fel, hogy „cselekedjük a jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” (Galácia 6:10). Gondoljunk át néhány lehetőséget! Talán van olyan idősebb hívőtársunk, aki csak úgy tud eljutni a keresztény összejövetelekre, és onnan hazamenni, ha valaki elviszi. A gyülekezetünkben egy özvegy testvérnőnek lehet, hogy segítségre van szüksége a lakása karbantartásához (Jakab 1:27). Esetleg egy lehangolt személy örülne egy „jó szónak”, mely felvidítja (Példabeszédek 12:24). Amikor ilyen módokon irgalmasságot tanúsítunk, azzal azt bizonyítjuk, hogy a felülről való bölcsesség munkálkodik bennünk.

18. Ha a felülről való bölcsesség vezet, mit igyekezzünk kiirtani a szívünkből, és miért?

¹⁸ „Nem tesz különbséget részrehajlóan.” Az isteni bölcsesség felülemelkedik a faji előítéleten és a nemzeti büszkeségen. Ha ilyen bölcsesség vezet, akkor igyekszünk kiirtani a szívünkből minden olyan hajlamot, mely kivételezésre indítana (Jakab 2:9). Senkit sem részesítünk előnyben a műveltsége, anyagi helyzete vagy gyülekezeti felelősségei miatt; és egyik hívőtársunkat sem nézzük le, bármilyen alacsony sorúnak tűnik is. Ha Jehova befogadja az ilyen személyeket az ő szeretetébe, természetes, hogy nekünk is érdemesnek kell tartanunk őket a mi szeretetünkre.

19—20. a) Mit tudunk a „képmutató” szó görög megfelelőjének az eredetéről? b) Hogyan mutathatunk ki „képmutatás nélküli testvéri vonzalmat”, és miért fontos ezt tennünk?

¹⁹ „Nem képmutató.” A „képmutató” szó görög megfelelője utalhat „egy színészre, aki szerepet játszik”. Az ókorban a görög és a római színészek fellépéskor nagy álarcot viseltek. Innen ered az, hogy a „képmutató” jelentésű görög szót olyan valakire kezdték használni, aki alakoskodik, megjátssza magát. Az isteni  bölcsességnek ez a vonása nemcsak arra kell hogy hatással legyen, hogy miként bánunk a hívőtársainkkal, hanem arra is, hogy mit érzünk irántuk.

²⁰ Péter apostol megjegyezte, hogy ’az igazság iránti engedelmességünknek képmutatás nélküli testvéri vonzalmat’ kell eredményeznie (1Péter 1:22). Bizony, nem csupán a látszat kedvéért kell szeretetet mutatnunk a testvéreink iránt. Nem hordunk álarcot, és nem játszunk szerepet, mintha meg akarnánk téveszteni másokat. Szeretetünk legyen valódi és mélyről jövő. Így kiérdemeljük hívőtársaink bizalmát, mert tudni fogják, hogy azok vagyunk, aminek látszunk. Az ilyen egyenesség utat nyit a keresztények közötti nyílt és őszinte kapcsolatok előtt, és hozzájárul a gyülekezet bizalommal teljes légköréhez.

21—22. a) Hogyan történt, hogy Salamon nem óvta a bölcsességet? b) Hogyan óvhatjuk a bölcsességet, és milyen hasznunk származik ebből?

²¹ Az isteni bölcsesség Jehova ajándéka, melyre vigyáznunk kell. Salamon ezt mondta: „Fiam . . . Óvd a gyakorlati bölcsességet és a gondolkodóképességet” (Példabeszédek 3:21, NW). Sajnos Salamon nem így járt el. Csak addig maradt bölcs, amíg engedelmes volt a szíve. Végül aztán a sok idegen felesége elfordította a szívét Jehova tiszta imádatától (1Királyok 11:1–8). Salamon példája azt bizonyítja, hogy a tudás nem sokat ér, ha nem használjuk helyesen.

²² Hogyan óvhatjuk a gyakorlati bölcsességet? Nem elég, ha rendszeresen olvassuk a Bibliát, valamint „a hű és értelmes rabszolga” által elkészített, Biblián alapuló kiadványokat; arra is törekednünk kell, hogy alkalmazzuk a tanultakat (Máté 24:45). Minden okunk megvan arra, hogy felhasználjuk az isteni bölcsességet. Már most jobb így az életünk. Az is lehetővé válik, hogy ’szilárdan megragadjuk a valódi életet’, vagyis az Isten új világában való életet (1Timóteus 6:19). És ami a legfontosabb, hogy a felülről való bölcsesség ápolása közelebb visz minket a minden bölcsesség forrásához, Jehova Istenhez.