1—2. a) Általában mit tesz egy anya, amikor a kisbabája sír? b) Kinek a könyörülete erősebb még az anyáénál is?

AZ ÉJSZAKA kellős közepén felsír egy kisbaba. Az édesanyja nyomban felébred. Amióta megszületett a gyermeke, már nem alszik olyan mélyen, mint korábban. Megtanulta, hogy a baba másképp sír, ha éppen enni szeretne, ha azt akarja, hogy felvegyék, vagy ha valami másra van szüksége. Egy biztos: amikor a kisbaba sír, az édesanyja cselekszik. Nem lenne szíve figyelmen kívül hagyni gyermeke szükségleteit.

² Az a könyörület, melyet egy anya érez a gyermeke iránt, az egyik leggyengédebb emberi érzés. Van azonban ennél egy sokkal de sokkal erősebb érzés, mégpedig Istenünk, Jehova gyengéd könyörülete. Ennek a megnyerő tulajdonságnak a figyelmes vizsgálata közelebb vihet minket Jehovához. Beszéljük meg akkor, hogy mi is az a könyörület, és hogyan nyilvánítja ki Istenünk ezt a tulajdonságot.

3. Mit jelent az a héber ige, melyet az „irgalmaz” vagy a „megszán” kifejezésekkel adnak vissza?

³ A Bibliában szoros kapcsolat van a könyörület és az irgalom között. Jó néhány olyan héber és görög szó létezik, amely a gyengéd könyörület értelmet hordozza. Nézzük például a héber ra·chamʹ igét, melyet gyakran az „irgalmaz” vagy a „megszán” kifejezésekkel adnak vissza. Egy forrásmű kifejti, hogy a ra·chamʹ ige „mélységes és gyengéd könyörületet fejez ki, amilyet például az vált ki belőlünk, ha olyanok elesettségét vagy szenvedését látjuk, akiket szeretünk, illetve akiknek szükségük van a segítségünkre”. Ez a héber kifejezés,  melyet Jehova önmagára használ, összefügg az ’anyaméh’ jelentésű szóval, és anyai * könyörületként írhatnánk le (2Mózes 33:19, Úf.; Jeremiás 33:26, NW).

4—5. Hogyan tanít minket a Biblia Jehova könyörületéről az anyának a kisgyermeke iránti érzésein keresztül?

⁴ A Biblia az anyának a kisgyermeke iránti érzésein keresztül tanít minket Jehova könyörületéről. Az Ézsaiás 49:15-ben ezt olvassuk: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön [ra·chamʹ] méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” Ez a megható kép kiemeli, milyen mély könyörületet érez Jehova a népe iránt. Hogyan derül ez ki belőle?

⁵ Nehéz elképzelni, hogy egy anya elfelejtené megszoptatni a kisgyermekét, vagy elfelejtene gondoskodni róla. Hiszen egy csecsemő magatehetetlen, ezért éjjel-nappal igényli édesanyja figyelmét és szeretetét. Sajnos mégis előfordul, hogy az anyák elhanyagolják gyermekeiket, kivált ezekben a „válságos időkben”, amikor sokszor hiányzik a „természetes vonzalom” (2Timóteus 3:1, 3). De Jehova kijelenti: „én te rólad el nem feledkezem.” Jehovának a szolgái iránt érzett gyengéd könyörülete biztos. Mérhetetlenül erősebb, mint a leggyengédebb természetes érzés, amelyet csak el tudunk képzelni — az a könyörület, melyet egy anya rendes körülmények között érez a kisbabája iránt. Nem meglepő, hogy egy szövegmagyarázó ezt mondta az Ézsaiás 49:15-ről: „Az ószövetségben ez az egyik legerőteljesebb leírása Isten szeretetének, sőt, mondhatni, a legerőteljesebb az összes közül.”

6. Hogyan gondolkodott sok tökéletlen ember a gyengéd könyörületről, ezzel szemben miről biztosít minket Jehova?

⁶ Vajon a gyengeség jele a gyengéd könyörület? Sok  tökéletlen ember úgy vélte, hogy az. Például Seneca, a római filozófus, aki Jézus kortársa és Róma értelmiségének egyik kiemelkedő alakja volt, azt tanította, hogy „a szánalom gyengeség”. Seneca a sztoicizmus híve volt. Ez a filozófia az érzésektől mentes nyugalmat hangsúlyozza. Seneca azt vallotta, hogy egy bölcs ember segíteni tud a bajba jutottakon, de nem engedheti meg magának, hogy szánalmat érezzen, mivel ez megfosztaná őt a higgadtságától. Ez az énközpontú életfelfogás kizárta az őszinte könyörületet. Jehova azonban egyáltalán nem így gondolkodik! Szavában arról biztosít minket, hogy ő „nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas [szó szerint: könyörületes]” (Jakab 5:11). Látni fogjuk, hogy a könyörület nem gyengeség, hanem határozott jellemre valló és létfontosságú tulajdonság. Vegyük szemügyre, hogy miként nyilvánítja ki a könyörületet Jehova, akárcsak egy szerető szülő.

7—8. Milyen szenvedést éltek át az izraeliták az ókori Egyiptomban, és mit váltott ki Jehovából a szenvedésük?

⁷ A könyörület egyértelműen megmutatkozik abban, ahogyan Jehova Izrael nemzetével bánt. Az i. e. XVI. század végén több millió izraelita rabszolgasorban sínylődött az ókori Egyiptomban, kegyetlen elnyomás alatt. Az egyiptomiak „kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel” (2Mózes 1:11, 14). Az izraeliták nyomorúságukban Jehovához kiáltottak segítségért. Mit váltott ki ez Istenből, aki gyengéden könyörületes?

⁸ Jehova szánalomra indultan ezt mondta: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit” (2Mózes 3:7).  Elképzelhetetlen volt, hogy szenvedését látva és kiáltását hallva Jehova ne érezzen együtt a népével. Ennek a könyvnek a 24. fejezetében olvastunk arról, hogy Jehova olyan Isten, aki beleélést tanúsít. A beleélés, vagyis az a képesség, hogy valaki át tudja érezni mások fájdalmát, közel áll a könyörületességhez. Jehova azonban nem csupán együtt érzett a népével, hanem arra érzett indíttatást, hogy cselekedjen az érdekében. Az Ézsaiás 63:9 (Úf.) kijelenti: „szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket.” Jehova „hatalmas kézzel” kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból (5Mózes 4:34). Azután csoda útján gondoskodott nekik ennivalóról, és termékeny földre vitte őket, melyet birtokba vehettek.

9—10. a) Miért szabadította meg Jehova többször is az izraelitákat az Ígéret földjén való letelepedésük után? b) Milyen elnyomástól szabadította meg Jehova az izraelitákat Jefte napjaiban, és mi indította őt erre?

⁹ Jehova könyörülete nem merült ki ebben. Izrael az Ígéret földjén való letelepedése után többször is hűtlenné vált, ami szenvedést hozott neki. De aztán a nép mindig észre tért, és Jehovához kiáltott. Jehova újra meg újra megszabadította őket. Miért tette? „Mert szánta népét” (2Krónika 36:15, Úf.; Bírák 2:11–16).

¹⁰ Gondoljunk arra, ami Jefte napjaiban történt. Mivel az izraeliták hamis istenek szolgálatára adták a fejüket, Jehova megengedte, hogy az ammoniták tizennyolc éven át elnyomják őket. Az izraeliták végül megbánást tanúsítottak. A Biblia így számol be a történtekről: „elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izráel nyomorúságán” (Bírák 10:6–16). Amint a nép őszinte megbánást tanúsított, Jehova nem bírta tovább nézni a szenvedését. A gyengéden könyörületes Isten hatalmat adott Jeftének, hogy kiszabadítsa az izraelitákat ellenségeik kezéből (Bírák 11:30–33).

11. Mit tanulhatunk a könyörületről abból, ahogyan Jehova az izraelitákkal bánt?

 ¹¹ Mit tanulhatunk a gyengéd könyörületről abból, ahogyan Jehova Izrael nemzetével bánt? Egyrészt látjuk, hogy a gyengéd könyörület nem csupán annyit foglal magában, hogy valaki tudatában van az emberek megpróbáltatásainak, és együttérzéssel szemléli azokat. Idézzük fel az anya példáját, akit a könyörülete arra indít, hogy cselekedjen, amikor a kisbabája sír. Ugyanígy Jehova sem fogadja közömbösen népe kiáltozását. Gyengéd könyörülete arra indítja, hogy enyhítse szenvedésüket. Azt is megtanulhatjuk abból, ahogyan Jehova az izraelitákkal bánt, hogy a könyörület semmiképpen nem mondható gyengeségnek, hiszen ez a gyengéd tulajdonság arra indította Istent, hogy erőteljes, határozott lépéseket tegyen a népéért. De vajon Jehova a szolgái iránt csak mint csoport iránt tanúsít könyörületet?

12. Hogyan tükrözte a Törvény, hogy Jehova könyörületes az egyes emberek iránt?

¹² A Törvényből, melyet Isten Izrael nemzetének adott, az látszott, hogy Jehova könyörületes az egyes emberek iránt. Vegyük például a szegényekkel való törődését. Jehova tudta, hogy előre nem látható körülmények miatt előfordulhat, hogy egy izraelita elszegényedik. Hogyan kellett bánni a szegényekkel? Jehova szigorúan megparancsolta az izraelitáknak: „ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban” (5Mózes 15:7, 10). Jehova azt is parancsba adta az izraelitáknak, hogy ne arassák le teljesen a mezőjük szélét, és ne szedjék fel azt, ami az aratás után a termésből ott maradt a földeken. Ezekből a hátrányos helyzetűek  tallózhattak (3Mózes 23:22; Ruth 2:2–7). Ha a nemzet betartotta ezt a figyelmességet tükröző törvényt, mely javára volt a közöttük levő szegényeknek, a szűkölködőknek Izraelben nem kellett ételt kéregetniük. Ez valóban Jehova gyengéd könyörületét tükrözte.

13—14. a) Hogyan biztosítanak minket Dávid szavai arról, hogy Jehova mélységesen törődik velünk egyénenként? b) Hogyan szemléltethetnénk azt, hogy Jehova közel van azokhoz, akik „megtört szívűek” vagy „sebzett lelkűek”?

¹³ Szerető Istenünk ma is mélységesen törődik velünk egyénenként. Biztosak lehetünk benne, hogy teljesen tisztában van minden szenvedésünkkel. Dávid az egyik zsoltárában így írt: „Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:16, 19, Úf.). Egy bibliamagyarázó a következőket jegyzi meg a fenti szavakkal jellemzett emberekről: „Megtört szívűek és töredelmes szelleműek, más szavakkal megalázottak a bűn miatt, nincs semmi önbecsülésük, nem tartják sokra magukat, és egyáltalán nincsen önbizalmuk.” Az ilyenek talán úgy érzik, hogy Jehova távol van, és ők túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy Isten törődjön velük. Pedig ez nem igaz. Dávid szavai arról biztosítanak minket, hogy Jehova nem hagyja el azokat, akik „nem tartják sokra magukat”. Könyörületes Istenünk tudja, hogy ilyenkor még inkább szükségünk van rá, mint máskor, és közel van hozzánk.

¹⁴ Figyeljünk meg egy megtörtént esetet! Az Egyesült Államokban egy anyuka sietve kórházba vitte kétéves kisfiát, mivel annak csúnyán begyulladt a torka. Az orvosok megvizsgálták a kisfiút, és közölték az édesanyjával, hogy a fiúcskának bent kell maradnia a kórházban másnapig. Mit gondolsz, hol töltötte az anyuka ezt az éjszakát? A kórteremben, egy széken ülve, a kisfia ágya mellett! A kisfiú beteg volt, és neki mellette volt a helye. Szerető égi Atyánktól bizonyára  még ennél is többet várhatunk! Hiszen az ő képére lettünk megalkotva (1Mózes 1:26). A Zsoltárok 34:19 megható szavai arra utalnak, hogy amikor „megtört szívűek” vagy „sebzett lelkűek” vagyunk, Jehova éppen úgy, mint egy szerető szülő, „közel van”; ő mindig könyörületes és kész segíteni.

15. Hogyan segít Jehova személy szerint nekünk?

¹⁵ Hogyan segít Jehova személy szerint nekünk? Nem feltétlenül szünteti meg a szenvedésünk forrását. De nagyon sok mindenről gondoskodik azok számára, akik hozzá kiáltanak segítségért. Szavában, a Bibliában olyan gyakorlatias tanácsokat találunk, amelyek sokat javíthatnak a helyzetünkön. A gyülekezetben Jehova gondoskodott szellemileg képzett felvigyázókról, akik igyekeznek visszatükrözni az ő könyörületességét, amikor hívőtársaiknak segítenek (Jakab 5:14, 15). „Könyörgést meghallgató” lévén Jehova „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Zsoltárok 65:3; Lukács 11:13). Ez a szellem képes „a szokásosnál nagyobb erővel” felruházni bennünket, hogy ki tudjunk tartani mindaddig, amíg Isten Királysága fel nem számolja az összes gondot, mely stresszt okoz (2Korintus 4:7). Ugye, hálásak vagyunk ezekért az ajándékokért? Ne felejtsük el, hogy mindez Jehova gyengéd könyörületének a megnyilvánulása.

16. Mi volt Jehova könyörületének a legkiemelkedőbb példája, és hogyan érint ez minket személy szerint?

¹⁶ Jehova könyörületének a legkiemelkedőbb példája természetesen az volt, hogy a neki legkedvesebbet adta értünk váltságul. Szeretettől áthatott áldozat volt ez Jehovától, és megnyitotta az utat a megmentésünk előtt. Ne feledjük, hogy a váltság személy szerint ránk is vonatkozik. Zakariás, Keresztelő János apja méltán jövendölte, hogy ez az ajándék „Istenünk gyengéd könyörületét” magasztalja (Lukács 1:78).

17—19. a) Hogyan mutat rá a Biblia, hogy Jehova könyörülete nem korlátlan? b) Mi volt az oka annak, hogy egy bizonyos határon túl Jehova már nem mutatott könyörületet a népe iránt?

¹⁷ Igazunk lenne, ha azt gondolnánk, hogy Jehova gyengéd könyörülete korlátlan? Ellenkezőleg, a Biblia világosan rámutat, hogy Jehova jogosan tagadja meg a könyörületét azoktól, akik ellenszegülnek igazságos útjainak (Héberek 10:28). Megérthetjük, hogy miért tesz így, ha felidézzük Izrael nemzetének a példáját.

¹⁸ Jóllehet Jehova többször is megszabadította Izraelt az ellenségeitől, de egy bizonyos határon túl már nem mutatott könyörületet. Ez a makacs nép bálványimádást gyakorolt, sőt undorító bálványait bevitte Jehova templomába! (Ezékiel 5:11; 8:17, 18). Ezenkívül ezt olvassuk: „Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség” (2Krónika 36:16). Az izraeliták eljutottak egy olyan pontra, ahol már nem volt indokolt a könyörület, és igazságos haragra ingerelték Jehovát. Mi lett ennek a következménye?

¹⁹ Jehova már nem tudott könyörülettel lenni a népe iránt. Kijelentette: „nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!” (Jeremiás 13:14). Így hát Jeruzsálemet és a templomot lerombolták, az izraelitákat pedig fogságba hurcolták Babilonba. Milyen tragikus az, amikor a bűnös emberek olyannyira lázadóvá válnak, hogy kimerítik Isten könyörületét! (Jeremiás siralmai 2:21).

20—21. a) Mi történik majd akkor, amikor Isten könyörülete eléri a meghatározott mértéket? b) Jehova mely könyörületes ajándékáról lesz szó a következő fejezetben?

²⁰ Mi a helyzet ma? Jehova nem változott meg. Könyörületből megbízta Tanúit, hogy az egész lakott földön prédikálják  ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14). Amikor a helyes szívállapotú emberek szívesen fogadják a jó hírt, Jehova segít nekik megérteni a Királyság-üzenetet (Cselekedetek 16:14). Ám ez a munka nem fog örökké folytatódni. Nem vallana könyörületre, ha Jehova megengedné, hogy ez a gonosz világ az összes nyomorúságával és szenvedésével együtt határtalan ideig fennmaradjon. Amikor a könyörülete eléri a meghatározott mértéket, Jehova végre fogja hajtani az ítéletét ezen a rendszeren. Még akkor is könyörületből fog cselekedni, méghozzá a ’szent neve’ és odaadó szolgái iránti könyörületből (Ezékiel 36:20–23). Jehova felszámolja a gonoszságot, és egy igazságos új világot hoz el. A gonoszokra nézve Jehova kijelenti: „(nem kedvez szemem, sem meg nem szánom őket) útjokat fejökhöz verem!” (Ezékiel 9:10).

²¹ Addig viszont Jehova könyörületet érez az emberek iránt, még azok iránt is, akik pusztulásra számíthatnak. Azok a bűnösök, akik őszinte megbánást tanúsítanak, a javukra fordíthatják Jehova egyik legkönyörületesebb ajándékát, a megbocsátást. A következő fejezetben elemzünk néhány gyönyörű bibliai szóképet, amely Jehova megbocsátásának teljességét közvetíti.