Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

29. FEJEZET

„Megismerni a Krisztus szeretetét”

„Megismerni a Krisztus szeretetét”

1—3. a) Mi ösztönözte Jézust arra, hogy olyan akarjon lenni, mint az Atyja? b) Jézus szeretetének mely oldalait fogjuk megvizsgálni?

LÁTTÁL már olyan kisfiút, aki megpróbált hasonlítani az apukájára? Talán utánozza a járását, a beszédét és a viselkedését, később pedig az erkölcsi és szellemi értékeit is átveszi. Igen, a kisfiú annyira szereti és csodálja szerető édesapját, hogy olyan akar lenni, mint ő.

2 Mit mondhatunk Jézus és az égi Atyja kapcsolatáról? „Szeretem az Atyát” — mondta egyszer Jézus (János 14:31). Senki sem szeretheti Jehovát jobban, mint a Fia, aki már jóval a többi teremtmény létrejötte előtt is vele volt. A szeretet arra ösztönözte az odaadó Fiút, hogy olyan akarjon lenni, mint az Atyja (János 14:9).

3 Ennek a könyvnek a korábbi fejezeteiben kifejtettük, hogy Jézus milyen tökéletesen utánozta Jehova hatalmát, igazságosságát és bölcsességét. De vajon hogyan tükrözte vissza Jézus az Atyja szeretetét? Vizsgáljuk meg Jézus szeretetének három különböző oldalát, mégpedig az önfeláldozó szellemét, gyengéd könyörületét és a megbocsátásra mutatott készségét.

„Senkiben sincs nagyobb szeretet”

4. Hogyan mutatta Jézus a legkiemelkedőbb példát az emberek között az önfeláldozó szeretetből?

4 Jézus kitűnő példát mutatott az önfeláldozó szeretetből. Az önfeláldozás azt jelenti, hogy az ember mások szükségleteit és érdekeit önzetlenül a sajátjai elé helyezi. Hogyan nyilvánított ki Jézus ilyenfajta szeretetet? Ő maga így magyarázta ezt el: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:13). Jézus önként odaadta értünk tökéletes életét. Ez a legnagyobb fokú szeretet volt, amelyet ember valaha is kifejezett. Ámde Jézus más módokon is önfeláldozó szeretetet mutatott.

5. Miért mondhatjuk, hogy szeretetteljes áldozat volt Isten egyetlen-nemzett Fiától az, hogy elhagyta az egeket?

5 Mielőtt Isten egyetlen-nemzett Fia megszületett a földön, kiváltságos és magas állása volt az egekben. Bizalmas kapcsolatnak örvendett Jehovával és a szellemteremtmények sokaságával. Ez a drága Fiú sok előnyt élvezett, mégis „megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá” (Filippi 2:7). Önként eljött, hogy bűnös emberek között éljen, egy olyan világban, amely „a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ugye milyen szeretetteljes áldozat volt ez Isten Fiától?

6—7. a) Hogyan nyilvánított ki Jézus önfeláldozó szeretetet földi szolgálata idején? b) Az önfeláldozó szeretet mely szívhez szóló példájáról olvashatunk a János 19:25–27-ben?

6 Földi szolgálata idején Jézus többféleképpen is önfeláldozó szeretetet nyilvánított ki. Teljesen önzetlen volt. Annyira a szolgálatának szentelte magát, hogy feláldozta azokat a kényelmes körülményeket, amelyekhez az emberek hozzá vannak szokva. „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” — mondta (Máté 8:20). Gyakorlott ács lévén szakíthatott volna időt arra, hogy kényelmes otthont építsen magának, vagy szép bútorok készítésével és eladásával anyagi haszonra tegyen szert. Ő azonban nem anyagi javak gyűjtésében kamatoztatta a képességeit.

7 Jézus önfeláldozó szeretetének egy igazán szívhez szóló példájáról olvashatunk a János 19:25–27-ben. Képzeld el, mennyi gondolat és érzés kavaroghatott Jézusban azon a délutánon, amikor meghalt. Mialatt az oszlopon szenvedett a fájdalomtól, a tanítványaiért aggódott, foglalkoztatta őt az, hogy mi lesz a prédikálómunkával, és különösen az, hogy meg tudja-e őrizni saját feddhetetlenségét, valamint hogy milyen fényt fog vetni Atyja nevére. Tény, hogy tőle függött az emberiség egész jövője! Jézus ennek ellenére az anyjával, Máriával is törődött a halála előtti pillanatokban. Mária nyilvánvalóan özvegy volt már. Jézus megkérte János apostolt, hogy viselje gondját Máriának, mintha csak a saját anyja volna. Az apostol ezután az otthonába fogadta Máriát. Jézus így rendezte el, hogy valaki gondoskodjon édesanyjáról fizikailag és szellemileg. Milyen gyengéden juttatta kifejezésre önzetlen szeretetét!

„Megszánta őket”

8. Mit jelent az a görög szó, amellyel a Biblia Jézus könyörületét írja le?

8 Jézus könyörületes volt, akárcsak az Atyja. A Szentírás olyan képet fest Jézusról, mint aki áldozatokat hozott, hogy segíthessen a rászorulókon, mivel mélységesen megindult. A Biblia azzal a görög szóval írja le Jézus könyörületét, amelyet a „megszán” igével szoktak fordítani. Egy tudós így beszél erről a szóról: „Olyan érzést [fogalmaz meg], amely a legbensejéig megindítja az embert. A görög nyelvben ez a legerőteljesebb szó a könyörület érzésének kifejezésére.” Vizsgáljunk most meg néhány helyzetet, amelyben Jézus mélységes könyörületet érzett, és ez tettekre indította.

9—10. a) Miért keres Jézus az apostolaival egy csöndes helyet? b) Mit tesz Jézus, amikor a sokaság megzavarja a pihenésben, és miért?

9 Indíttatást érzett az emberek szellemi szükségleteinek a kielégítésére. Márk 6:30–34-ben található beszámolóból kiderül, hogy elsősorban mi ébresztett szánalmat Jézusban. Képzeljük magunk elé a jelenetet! Az apostolok majd kibújnak a bőrükből az izgatottság miatt, mivel éppen most tértek vissza egy nagyobb prédikáló körútról. Visszatérve oda, ahol Jézus van, lelkesen számolnak be mindenről, amit láttak és hallottak. Közben nagy tömeg gyűlik össze, úgyhogy Jézusnak és az apostolainak még enni sincs idejük. Jézus, aki mindig figyelmes, most is észreveszi, hogy az apostolok fáradtak. „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek meg egy kicsit” — buzdítja őket. Csónakba szállnak, átkelnek a Galileai-tengeren annak északi végénél, és egy csöndes hely felé tartanak. A tömeg azonban látja őket, amikor indulnak. Mások is hallanak róla, és most mindannyian ugyanarra igyekeznek az északi part mentén. Végül előbb odaérnek a másik oldalra, mint a csónak!

10 Vajon Jézust felbosszantja, hogy megzavarják a pihenésben? Egyáltalán nem! Szívében megindul a rá váró, többezres tömeg láttán. Márk így beszéli el a történteket: „nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És tanítani kezdte őket sok mindenre.” Jézus olyan embereket látott bennük, akik szellemileg segítségre szorulnak. Olyanok voltak, mint a gyámoltalanul kóborló juhok, amelyeknek nincs pásztoruk, hogy vezesse és megvédje őket. Jézus tudta, hogy a kőszívű vallási vezetők, akiknek gondoskodó pásztoroknak kellett volna lenniük, elhanyagolják az egyszerű embereket (János 7:47–49). Megesett a szíve az embereken, ezért tanítani kezdte őket „az Isten királyságáról” (Lukács 9:11). Figyeljük meg, hogy Jézus még nem is látta, hogyan fogadják majd a tanítását, de már megszánta őket. Más szavakkal a gyengéd könyörülete nem az eredménye volt annak, hogy tanította a tömeget, hanem ez indította arra, hogy tanítsa őket.

„Kinyújtotta a kezét, megérintette őt”

11—12. a) Hogyan tekintettek a leprásokra a bibliai időkben, és mit tett Jézus, amikor odament hozzá egy férfi, „akit elborított a lepra”? b) Milyen hatással lehetett a leprásra az, hogy Jézus megérintette, és hogyan szemlélteti ezt egy orvos élménye?

11 Indíttatást érzett arra, hogy enyhítsen az emberek szenvedésén. A különféle betegségekben szenvedő emberek érezték, hogy Jézusban van könyörület, és vonzódtak hozzá. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált, amikor egy férfi, „akit elborított a lepra”, odament Jézushoz, aki körül tömeg gyűlt össze (Lukács 5:12). A bibliai időkben a leprásokat elkülönítették, hogy ne fertőzzenek meg másokat (4Mózes 5:1–4). Később azonban a zsidó rabbik azt a nézetet támogatták, hogy szívtelenül kell tekinteni a leprásokra, és bevezették saját, elnyomó szabályaikat. * De figyeljük meg, hogyan viselkedett Jézus a leprással: „Odament hozzá egy leprás is, és kérlelte őt, sőt térdre borult, úgy mondta neki: »Ha csak akarod, meg tudsz tisztítani.« Erre szánalomra indult, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: »Akarom. Tisztulj meg!« És azonnal eltűnt róla a lepra” (Márk 1:40–42). Jézus tudván tudta, hogy a leprásnak a törvény szerint nem lett volna szabad ott lennie. Mégsem küldte el, hanem a mély megindultságtól hihetetlen lépést tett: megérintette a leprást!

12 Át tudod érezni, mit jelentett ez az érintés a leprásnak? Szemléltetésül figyeld meg a következő, megtörtént esetet! Dr. Paul Brand leprával foglalkozó orvos mesél egy leprásról, akit Indiában kezelt. A vizsgálaton az orvos a leprás vállára tette a kezét, és egy tolmács segítségével elmagyarázta, hogy milyen kezelésben fogja részesíteni. A leprás hirtelen könnyekre fakadt. „Valami rosszat mondtam?” — kérdezte az orvos. A tolmács lefordította a kérdést a fiatalember nyelvére, majd így válaszolt: „Nem, doktor úr. Azt mondja, azért sír, mert a vállára tette a kezét. Mielőtt eljött önhöz, évekig senki sem ért hozzá.” A Jézushoz forduló leprás esetében még nagyobb jelentősége volt annak, hogy megérintették. Ezután ugyanis megszűnt a betegsége, amely miatt a közösség kitaszította!

13—14. a) Milyen menettel találkozik össze Jézus, amint Nain városához közeledik, és miért különösen tragikus ez az eset? b) Mit tesz Jézus a könyörületétől indíttatva a naini özvegyért?

13 Indíttatást érzett arra, hogy eloszlassa mások bánatát. Jézust mélyen megrendítette mások bánata. Figyeld meg például a Lukács 7:11–15-ben olvasható beszámolót! A történet akkor játszódik, amikor Jézus körülbelül a szolgálatának felénél járva a galileai Nain városának külső övezetéhez közeledik. A városkapu közelébe érve összetalálkozik egy temetési menettel. Az eset különösen tragikus. A halott egy fiatalember, aki egyetlen fia volt özvegy édesanyjának. Az asszony korábban már egyszer ugyanígy eltemetett valakit: a férjét. Most a fiát viszik, aki talán egyedüli támasza volt. Lehet, hogy az anyát kísérő tömegben olyanok is vannak, akik gyászénekeket kántálnak, illetve gyászzenét játszanak valamilyen hangszeren (Jeremiás 9:17, 18; Máté 9:23). Jézus tekintete azonban a bánatos anyára szegeződik, aki biztosan a ravatal közelében ballag, fia holtteste mellett.

14 Jézus ’megszánja’ a gyászoló anyát. Megnyugtató hangon így szól hozzá: „Ne sírj!” Bár nem kérik rá, odamegy a ravatalhoz, és megérinti. Akik a ravatalt viszik, megállnak, nyilván a gyászmenet többi tagjával együtt. Jézus határozott hangon ezt mondja az élettelen testnek: „Ifjú, mondom neked: kelj fel!” Mi történik erre? ’A halott felül, és beszélni kezd’, mintha csak mély álomból ébredt volna fel! És ezután következik a legmeghatóbb részlet: Jézus ’átadja az anyjának’.

15. a) Milyen kapcsolatra világítanak rá a könyörület és a cselekvés között azok a bibliai történetek, amelyekben Jézus szánalomra indul? b) Hogyan utánozhatjuk Jézust ebben a tekintetben?

15 Mit tanulhatunk ezekből a történetekből? Vegyük észre, hogy minden esetben kapcsolatban volt a könyörület és a cselekvés. Jézus mindig szánalomra indult, amikor látta mások nyomorúságát, és a könyörülete tettekre indította. Hogyan követhetjük a példáját? Keresztények lévén kötelesek vagyunk prédikálni a jó hírt és tanítványokká tenni az embereket. Elsősorban az Isten iránti szeretet ösztönöz minket. De ne feledjük, hogy ennek a munkának a végzéséhez könyörületre is szükség van. Ha Jézushoz hasonlóan együtt érzünk az emberekkel, a szívünk arra indít majd, hogy minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy megosszuk velük a jó hírt (Máté 22:37–39). És hogyan bánhatunk könyörületesen szenvedő vagy bánkódó hívőtársainkkal? Mi nem tudjuk csoda útján megszüntetni a fizikai fájdalmat vagy feltámasztani a halottakat. Úgy viszont ki tudjuk mutatni a könyörületünket, hogy elmondjuk, mennyire aggódunk értük, vagy ha szükség van rá, felajánljuk a gyakorlati segítségünket (Efézus 4:32).

„Atyám, bocsáss meg nekik”

16. Hogyan nyilvánult meg szembetűnően Jézus megbocsátásra való készsége még akkor is, amikor a kínoszlopon függött?

16 Jézus egy másik fontos módon is tökéletesen visszatükrözte Atyja szeretetét, ugyanis ’kész volt megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5NW). Ez a készsége még akkor is szembetűnően megnyilvánult, amikor a kínoszlopon függött. Miről beszélt Jézus, amikor már nem sok választotta el a szégyenletes haláltól, és a kezét meg a lábát szögek lyukasztották át? Talán azért kiáltott Jehovához, hogy büntesse meg kivégzőit? Ellenkezőleg, Jézus az utolsó szavai között mondta el a következőket is: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lukács 23:34) *.

17—19. Hogyan bizonyította Jézus több ízben is, hogy megbocsátotta Péter apostolnak, hogy háromszor megtagadta őt?

17 Az, ahogyan Jézus Péter apostollal bánt, talán még meghatóbb példája a megbocsátásának. Nem kérdés, hogy Péter nagyon szerette Jézust. Niszán 14-én, Jézus életének utolsó éjszakáján Péter így szólt Jézushoz: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni.” Mindössze néhány órával később azonban háromszor letagadta, hogy egyáltalán ismeri Jézust! A Biblia beszámol róla, hogy mi történt, amikor Péter harmadszor is megtagadta Jézust: „Az Úr megfordult, és rátekintett Péterre.” Az bűnének súlya alatt összetörve „kiment, és keservesen sírt”. Amikor Jézus még aznap meghalt, az apostol valószínűleg eltűnődött azon, hogy vajon megbocsátott-e neki az Ura (Lukács 22:33, 61, 62).

18 Péternek nem kellett sokáig várnia a válaszra. Niszán 16-ának reggelén Jézus feltámadt, és még valószínűleg aznap elment külön Péterhez (Lukács 24:34; 1Korintus 15:4–8). Miért szentelt ilyen különleges figyelmet Jézus annak az apostolnak, aki olyan határozottan megtagadta? Talán arról akarta biztosítani Pétert, aki megbánta tettét, hogy Ura még mindig szereti és nagyra becsüli. De Jézus még ennél is többet tett, hogy megnyugtassa Pétert.

19 Valamivel később Jézus megjelent a tanítványoknak a Galileai-tenger mellett. Jézus ekkor háromszor is megkérdezte Pétert (aki háromszor tagadta meg Urát), hogy szereti-e őt. A harmadik kérdés után Péter így felelt: „Uram, te mindent tudsz; tisztában vagy vele, hogy vonzódom hozzád.” Jézus, aki képes volt a szívekben olvasni, csakugyan teljesen tisztában volt azzal, hogy Péter szereti, és vonzódik hozzá. Mégis lehetőséget adott Péternek arra, hogy ő mondja ki, hogy szereti. Sőt, azzal bízta meg, hogy legeltesse és terelgesse a juhocskáit (János 21:15–17). Korábban Péter megbízást kapott a prédikálásra (Lukács 5:10). Most pedig a bizalom figyelemre méltó jeleként Jézus további súlyos felelősséget bízott rá: azt, hogy viselje gondját azoknak, akik később Krisztus követőivé válnak. Röviddel ezután Jézus kiemelkedő szerepet adott Péternek a tanítványok munkájában (Cselekedetek 2:1–41). Mennyire megkönnyebbülhetett Péter attól a tudattól, hogy Jézus megbocsátott neki, és még mindig bízik benne!

Megismerted „a Krisztus szeretetét”?

20—21. Hogyan ismerhetjük meg teljes mértékben „a Krisztus szeretetét”?

20 Jehova Szava igazán gyönyörűen ecseteli Krisztus szeretetét. De milyen hatással legyen ez a szeretet ránk? A Biblia arra buzdít, hogy ’ismerjük meg a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet’ (Efézus 3:19). Ahogy már láttuk, a Jézus életéről és szolgálatáról szóló evangéliumi beszámolókból sokat tanulhatunk Krisztus szeretetéről. De ahhoz, hogy teljes mértékben megismerjük „a Krisztus szeretetét”, többre van szükség annál, mint hogy megtudjuk, mit mond a Biblia Jézusról.

21 A „megismerni” szóval fordított görög kifejezés azt jelenti, hogy „a gyakorlatban, tapasztalat által” ismerünk meg valakit vagy valamit. Akkor tudjuk igazán megérteni Jézus érzéseit, amikor hozzá hasonló módon mutatunk szeretetet, vagyis önzetlenül áldozatokat hozunk másokért, könyörületesen törődünk a szükségleteikkel, és szívből megbocsátunk nekik. Így tapasztalat útján ismerjük meg „a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet”. És soha ne felejtsük el, hogy minél jobban hasonlítunk Krisztusra, annál közelebb kerülünk ahhoz, akit Jézus tökéletesen utánzott, és aki nem más, mint szerető Istenünk, Jehova.

^ 11. bek. A rabbinikus szabályok értelmében senkinek sem volt szabad négykönyöknyi (körülbelül 1,8 méternyi) távolságon belül megközelítenie egy leprást. De ha fújt a szél, a leprásnak legalább száz könyökre (körülbelül 45 méterre) kellett lennie a többi embertől. A Midrás Rábbá szerint az egyik rabbi elrejtőzött a leprások elől, egy másik pedig kövekkel dobálta őket, hogy ne merjenek közelíteni hozzá. A leprások így megismerték a visszautasítottsággal járó fájdalmat és azt az érzést, hogy megvetették, nemkívánatosnak tartották őket az emberek.

^ 16. bek. Némelyik ókori kéziratban nincs benne a Lukács 23:34-nek ez az első fele. De mivel sok más, hiteles kéziratban megtalálhatók ezek a szavak, az Új világ fordítás és számos más fordítás is tartalmazza őket. Jézus nyilván azokról a római katonákról beszélt, akik oszlopra feszítették. Ők nem tudták, mit tesznek, hiszen nem voltak vele tisztában, hogy ki is volt Jézus. A Jézus kivégzésére felbujtó vallási vezetők természetesen sokkal inkább hibáztathatók, mivel őket szándékos rosszindulat vezette. Sokan közülük nem számíthattak megbocsátásra (János 11:45–53).