MIT szoktál rögtön megkérdezni, amikor valakivel először találkozol? (. . .) Igen, megkérdezed, hogy hívják. Mindannyiunknak van nevünk. Isten nevet adott az első embernek. Ádámnak nevezte el. A felesége pedig az Éva nevet kapta.

De nemcsak az embereknek van nevük. Biztosan eszedbe jut más is, aminek van neve. Amikor valakitől kapsz egy babát vagy valamilyen kisállatot, elnevezed valahogy, igaz? (. . .) Bizony, a név nagyon fontos.

Nézz föl este az égre! Mit gondolsz, a sok-sok csillagnak van neve? (. . .) Igen, Isten mindegyiknek adott nevet. A Biblia elmondja nekünk: „Számba veszi a csillagok seregét, mindnyájukat nevükön szólítja” (Zsoltárok 147:4).

Szerinted ki a legfontosabb személy a világon? (. . .) Úgy van, Isten a legfontosabb. Mit gondolsz, neki van neve? (. . .) Jézus azt mondta, hogy van. Egyszer így imádkozott Istenhez: ’megismertettem a nevedet a követőimmel’ (János 17:26). Tudod-e, hogy mi Isten neve? (. . .) Maga Isten mondja meg, hogy mi a neve. Kijelenti: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem.” Isten neve tehát JEHOVA (Ézsaiás 42:8).

Milyen érzés neked, amikor mások tudják a nevedet? (. . .) Jólesik, ugye? (. . .) Jehova azt szeretné, ha az emberek az ő nevét is ismernék. Ezért használnunk kell a Jehova nevet, amikor Istenről beszélünk. A nagy Tanító használta Isten nevét, a Jehova nevet, amikor az emberekkel beszélgetett. Egyszer ezt mondta: „szeresd  Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel” (Márk 12:30).

Jézus tudta, hogy a „Jehova” név nagyon fontos. Ezért arra tanította a követőit, hogy használják azt. Arra is megtanította őket, hogy foglalják bele az imájukba. Jézus tudta, hogy Isten azt szeretné, ha minden ember megismerné a Jehova nevet.

Réges-régen Isten rámutatott a neve fontosságára Mózesnek, aki Izrael fiai közé tartozott. Izrael fiai, akiket izraelitáknak neveztek, Egyiptom országában éltek. Az ottani embereket egyiptomiaknak hívták. Ezek az emberek rabszolgákká tették az izraelitákat, és nagyon kegyetlenül bántak velük. Amikor Mózes felnőtt, megpróbált segíteni valakinek a népéből. Emiatt Egyiptom királya, a fáraó nagyon mérges lett. Meg akarta ölni Mózest! Ezért Mózes elmenekült Egyiptomból.

 Egy másik országba ment, Midián földjére. Ott megnősült, és családot alapított. Közben pásztor lett. Mózes egy napon a juhaira vigyázott egy hegy közelében, amikor egyszer csak megdöbbentő látvány tárult elé. Lángokban állt egy tövisbokor, de nem égett el! Mózes közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye.

Tudod, mi történt ezután? (. . .) Mózes hangot hallott az égő tövisbokor közepéből. A hang így kiáltott: „Mózes! Mózes!” Vajon ki beszélt? (. . .) Isten! Valami nagy feladatot bízott Mózesre. Ezt mondta neki: ’Jöjj, elküldelek a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy kihozd népemet, Izrael fiait Egyiptomból.’ Ezután megígérte Mózesnek, hogy segít neki ebben.

De Mózes így felelt Istennek: ’Tegyük fel, hogy odamegyek Izrael fiaihoz Egyiptomban, és azt mondom, hogy Isten küldött. Mi van, ha megkérdezik, hogy mi a neve? Mit válaszoljak erre?’ Isten azt mondta Mózesnek, hogy mondja meg Izrael fiainak: ’Jehova küldött hozzátok. Jehova az én nevem örökre’ (2Mózes 3:1–15). Ez azt mutatja,  hogy Isten mindig megtartja a Jehova nevet. Soha nem fogja megváltoztatni. Azt akarta, hogy örökké a Jehova néven ismerjék.

Amikor Mózes visszatért Egyiptomba, az egyiptomiak azt gondolták, hogy Jehova, akit az izraeliták imádnak, csak egy jelentéktelen isten. Nem gondolták, hogy ő az egész föld Istene. Jehova ezért ezt mondta Egyiptom királyának: ’Az egész földön ismertté teszem a nevemet’ (2Mózes 9:16). Jehova valóban ismertté tette a nevét. Tudod-e, hogyan? (. . .)

Megbízta Mózest, hogy vezesse ki Izrael népét Egyiptomból. Amikor a Vörös-tengerhez értek, Jehova kettéválasztotta a tengert, hogy olyan utat készítsen, amelyen száraz lábbal átkelhettek. Az izraeliták biztonságban átértek a túlsó partra. Ámde amikor a fáraó és egész serege utánuk nyomult a száraz tengerfenéken, a két oldalt falként tornyosuló vizek rázúdultak az egyiptomiakra, és azok mindannyian meghaltak.

Hamarosan az egész földön hallottak róla az emberek, hogy mit tett Jehova a Vörös-tengernél. Honnan tudjuk, hogy hallottak róla? (. . .) Körülbelül negyven évvel később az izraeliták Kánaánba érkeztek, arra a földre, amelyről Jehova azt ígérte,  hogy nekik adja. Ott Ráháb, egy fiatal nő ezt mondta két izraelita férfinak: „hallottuk, hogyan szárította fel előttetek Jehova a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból” (Józsué 2:10).

Ma sok ember ugyanolyan, mint azok az egyiptomiak. Nem hiszik el, hogy Jehova az egész föld Istene. Ezért Jehova azt szeretné, ha a saját népe beszélne róla másoknak. Jézus ezt tette. Földi élete vége felé ezt mondta Jehovának imában: „megismertettem velük a nevedet” (János 17:26).

 Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Akkor mondd el másoknak, hogy Isten neve Jehova. Meglátod, hogy sokan nem tudják ezt. Megmutathatod nekik a Bibliában a Zsoltárok 83:18-at. Vegyük elő a Bibliát, és keressük ki együtt ezt a verset! Így hangzik: „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.”

Mit tanulhatunk ebből a bibliaversből? (. . .) Igen, azt, hogy a Jehova név az összes név közül a legfontosabb. Ez a neve a mindenható Istennek, Jézus Atyjának, Annak, aki mindent megalkotott. És emlékezz csak vissza, Jézus azt mondta, hogy teljes szívünkből szeretnünk kell Jehova Istent. Szereted Jehovát? (. . .)

Hogyan fejezhetjük ki, hogy szeretjük Jehovát? (. . .) Egyrészt úgy, hogy megismerjük, és barátságot kötünk vele. Másrészt úgy, hogy elmondjuk másoknak, mi a neve. Megmutathatjuk nekik a Bibliából, hogy Jehovának hívják. Beszélhetünk csodálatos alkotásairól és a jótetteiről is. Jehova nagyon örül ennek, mert azt szeretné, ha az emberek ismernék őt. Ebben mi is tudunk segíteni, nem igaz? (. . .)

Nem mindenki szereti hallgatni, amikor Jehováról beszélünk. Sokan akkor sem figyeltek oda, amikor Jézus, a nagy Tanító beszélt róla. De azért Jézus nem hagyott fel azzal, hogy beszéljen Jehováról.

Legyünk hát olyanok, mint Jézus! Kitartóan beszéljünk Jehováról! Így Jehova Isten elégedett lesz velünk, mert látja, hogy szeretjük a nevét.